2016. február 1., hétfő
Blog angolul
Írok ugye a saját privát blogomba, vezetem a vendégházunk blogját, közösen bloggerkedem kedves barátnőimmel, a non-profit világába pedig a CTP blogján keresztül kalandozom. Ami hiányzott, az egy szakmai blog, így most újítottam: a LinkedIn-en angolul kezdtem rövid írásokat közölni az online kommunikáció és marketing világából.
Nem vágyom világsikerre, főként magamért írok. Angolul próbára teszem magam, hogy hogyan megy a gondolataim írásba foglalása egy másik nyelven, hogy vajon a meggyőzés és self-branding (ön-marketing) világában tudok-e valami színt hozni, valami sajátos megjelenést.
Egyelőre két bejegyzésem jelent meg:
Social media for business
What makes a successful website?
Építő kritikát szívesen fogadok:)
2016. január 11., hétfő
Mexikó regényben
Nagy álmom Mexikóba eljutni. Viszont egyrészt rengeteg pénzbe kerül, másrészt a biztonság nem a legjobb most ott. Pedig vonzanak az azték piramisok, Mexikóváros óriási nyüzsgése, Frida Kahlo művészete, az ottani színek, dallamok, ízek. Talán majd később összejön egy ilyen utazás...
Most viszont egy regény segítségével utaztam Mexikóba. Jennifer Clement: Elveszett lányok országa című műve nemrég jelent meg. Romantikus lányregénynek tűnik a pipacsvirágos címlappal, ám a könyvet kinyitva inkább thriller a műfaja.
Szinte dokumentumregény is lehetne, hiszen valós események, Mexikó jelenlegi helyzete ihlette az írást. A címben szereplő elveszett lányok valójában elrabolt lányok, akiket a maffia, a helyi bandák rabolnak el és adnak el drogbáróknak, vagy külföldre rabszolgának.
A történetet egy fiatal lány meséli el, akinek a legjobb barátnőjét 14 éves korában rabolták el. Ladydi az anyjával él a dzsungel közepén, nem messze a csillogó Acapulco tengerpartjától. A közelükben lévő földeken szinte csak nők élnek: a férfiak vagy meghalltak a belharcokban, vagy átszöktek Amerikába. A nők maradtak, lányaikkal, akiket fiúként nevelnek, hogy így védjék őket a rablóktól. Mindennaposak itt a lövöldözések, a hullák, a drogügyek. Kilátástalan körforgás ez, melyben benne van a rendőrség, az állam, a maffia. Ilyen körülmények között cseperednek a gyerekek, s válnak felnőtté. Hogy túléljenek, vagy éppen külföldre meneküljenek.
2015. december 17., csütörtök
Könyvek a világ országaiból
Egy érdekes blogra akadtam: Ann Morgan, angol írónő a fejébe vette, hogy egy év alatt a világ összes országából olvas egy-egy könyvet, s erről a blogjában számol be.
Nem is olyan könnyű összegyűjteni a világ országait, ugyanis 196 van. Ennél már csak az egyes országok legjobb könyveit megtalálni nehezebb, ráadásul angolul. De az írónő nem adta fel: az interneten kért ajánlásokat, s a lelkes könyvbarátok volt, hogy könyvet küldtek neki, vagy segítettek egy fordítás elkészítésével.
A kezdeményezés engem is arra inspirált, hogy számba vegyem, mely országokból olvastam már valamit, ill. mely könyveket ajánlanám másoknak is. Elég kiábrándító, hogy a 196-ból 22 ország íróját ill. művét tudom ajánlani. Valószínűleg ennél többet olvastam, de ennyi maradt meg.
Szóval van mit pótolnom. Jónéhány kedvenc országomból elég hiányos az irodalomtudásom. Így az én céllistámon szerepel Kuba, Mexikó, Marokkó, Kenya, Taiföld, Argentina, Írország, Izráel, Nigéria, Norvégia, Peru, Portugália, Svédország, Arab-Emirátusok... és még sorolhatnám.
Szóval a listám:
Afganisztán: Khaled Housseini-Papírsárkányok
Ausztria: Robert Musil és Franz Kafka
Brazília: Paolo Coelho-Zahír
Csehország: Milan Kundera-A lét elviselhetetlen könnyűsége
Dánia: Karen Blixen-Volt egy farmom Afrikában (Janne Teller: Semmi)
Egyesült-Államok: F.Scott Fitzgerald-A nagy Gatsby
Finnország: Sofi Okszanen-Tisztogatás
Franciaország: Boris Vian: Tajtékos napok
Fehéroroszország: Szvetlana Alekszejevics-Elhordott múltjaink
Hollandia: Anna Frank naplója
India: Omar Ahmad-A mesemondó meséje
Aravind Adiga - The White Tiger
Japán: Murakami Haruki-Férfiak nő nélkül
Kanada: Alice Munro: Asszonyok és lányok élete
Kína: Jung Chang-Vadhattyúk
Kolumbia: Gabriel Garcia Marquez-Száz év magány
Lengyelország: Sienkievicz-Quo vadis, Olga Tokarczuk- Hajtsad ekédet a holtak csontjain át (2026)
Magyarország: Szabó Magda: Az ajtó
Nagy-Britannia: Joseph Conrad-Győzelem, David Szalay- Flesh / Test (2026)
Németország: Wladimir Kaminer: Oroszdiszkó
Olaszország: Alessandro Barricco: Selyem
Oroszország: Ljudmilla Ulickaja-Daniel Stein, tolmács
Törökország: Omar Pamuk: Hó
És itt van Ann listája
Ann TED-videója
2o16-ban bővült a listám:
23. Mexikó: Jennifer Clement-Elveszett lányok országa
24. Észak-Korea: Hyeonseo Lee- A lány hét névvel
25. Dél-Afrika: Alan Paton-Cry, the Beloved Country
26. Thaiföld: Kukrit Pramoj-Many Lives
27. Irán: Kader Abdolah- A király (Shirin Ebadi - Iran Awakening)
28. Egyesült Arab Emírségek: Maha Gargash-That Other Me
29. Nigéria: Okey Ndibe-Foreign Gods Inc.
30. Kuba (Haiti): Alejo Carpentier: Földi királyság
31. Marokkó: Tahar Ben Jelloun: A szentséges éjszaka
32. Szerbia: Radoslav Petkovic: Az ember, aki álmában élt
33. Norvégia: Per Petterson: Átkozom az idő folyamát
34. Izland: Arni Porarinsson - A boszorkany ideje
35. Szlovákia: Durica Katarina - Szlovákul szeretni
36. Litvánia: Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény
37. Irak: Farida Khalaf - Az Iszlám Állam rabszolgája voltam
38. Peru: Maria Vargas Llosa: Látványcivilizáció
39. Pakisztán: Malala Juszufzai - Én vagyok Malala
40. Svédország: Selma Lagerlöf - Nils Holgerson csodálatos utazása (Klas Östergren: Dzsentlemenek)
41. Románia: Herta Müller - Szívjószág
42. Kenya: Ngugi wa Thiong'o - Közöttünk a folyó és Karen Blixen - Volt egy farmom Afrikában
2o17-es olvasmányaim:
43. Izráel: Ámosz Oz - Miháél, Miháél
44. Spanyolország: Cervantes - Don Quijote
45. Bosznia-Hercegovina: Ivo Andric - Híd a Drinán és Margaret Mazzantini - Újjászületés (2025)
46. Libanon: Khalil Gibran- A próféta
47. Pakisztán: Bilquis Sheikh - Allah az én atyám?
48. Kongó: Helen Roseveare - Give me this mountain
49. Egyiptom: Jászberényi Sándor - A lélek legszebb éjszakája
5o. Szlovénia: Drago Jancar - A névtelen fa
51. Szíria: Stephanie Saldana - Angyalok kenyere
52. Palesztina: Moszab Hasszán Juszef - A Hamasz fia
2o18-as olvasmányok:
53. Chile: Isabel Allende - Lelkem, Inés
54. Ghána: Yaa Gyasi - Hazatérés
55. Ukrajna: Nyikolaj Gogol - A revizor
56. Ruanda: Immaculée Ilibagiza - Left to Tell
57. Kirgizisztán: Csingiz Ajtmatov - A versenyló halála
58. Horvátország: Robert Perisic Köpd le,aki rólunk kérdez, Ivana Bodrozic - Hotel Zagorje (2026)
59. Argentína: Samanta Schweblin - Reményveszett nők
60. Myanmar: George Orwell - Burmese Days
61. Szamoa: Erich Scheurmann - A Papalagi
62. Malajzia: Hannah Yeoh - Becoming Hannah. A Personal Journey.
63. Indonézia: Christopher C. Koch - The Year of Living Dangerously
64. Portugália: Afonso Cruz - Virágok
65. Írország: Tony Macaulay: Little House on the Peace Line
66. Nepál: Elizabeth Enslin - Amíg az istenek aludtak, avagy életem Nepálban
67. Algéria: Boualem Sansal - 2084
68. Görögország: Görög regék
69. Bulgária: Doncsev Toso - Egy bolgár vallomásai
70. Örményország: Antonia Arslan - Pacsirtavár
2020-as olvasmányok:
71. Ausztrália: Markus Zusak - Az üzenet
72. Új-Zéland: Eleanor Catton - A fényességek
2024-es olvasmányok:
73. El Salvador: Javier Zamora - Solito
74. Tanzánia: Abdulrazak Gurnah - Utóéletek
75. Albánia: Lea Ypi - Szabadon
76. Szomália: Waris Dirie - Sivatagi hajnal
2025-ös olvasmányok:
77. Fidzsi-szigetek: Anne Ostby - Boldogságforgácsok
78. Kamerun: Djaili Amadou Amal - A türelmetlen
79. Belgium: Jean-Luc Outers - Vízművek
80. Luxemburg: Jean Portante - Mrs. Harroy, avagy a bálna emlékezete
2026-os olvasmányok:
81. Uganda: Barbara H. Martin - Send me where no one wants go. The Carol Ward story.
2015. március 8., vasárnap
Karinthy Frigyes: Előszó
| Nem mondhatom el senkinek, |
| Elmondom hát mindenkinek. |
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
2015. február 8., vasárnap
Mi a blog?
"A blog: napi küzdelem eljutni az őszinte magunkhoz." (Váli Dezső, festőművész)
Hát ezért írok én is itt. Néha sokat, néha keveset. Küzdök. Tanulom magam és az őszinteséget.
2013. december 15., vasárnap
Hévizre
Télidőben még nem jártam a Balatonnál. Egész más hangulata van már a tóparti utazásnak is: napsütéses, tikkadt idő helyett, zord, szürke, sötétben haladunk, s a nyári kirakódóvásár helyett a karácsonyi ünnepi fények, betlehemek és feldiszitett karácsonyfák látványa fogad a tóparti településeken.
A Balatonon rég végetért a főszezon, s még az olyan felkapott és egész évben működő helyeken, mint Héviz is jóval kevesebb a vendég, csöndesebbek az utcák, korábban zárnak az üzletek.
A hévizi tóban nyáron fürödni elég merész vállalkozás: ha kint 32 fok, a tóban 36, kész nyári szauna a csobbanás. Télen viszont a kinti fagypont körüli hőmérséklet ellenére a tó nem hűl 26 fok alá. Mig nyáron a szabadtéri vizfelületen úszkáltunk, télen a tó közepén található fürdőházban vettünk kúrát - zárás előtt, sötétben.
Most nem is annyira a tóról, a városról akarok irni, inkább a személyes jóbarátném és egykori kollégám, Szilvi sikeréről. A hevizre.hu weboldal, amit ő szerkeszt épp az odautazásom hetében nyerte el az Év Honlapja dijat a települések közti versenyben. Ez azért nagy dolog, mert az oldalt nem Héviz városa működteti, nincs mögötte óriási költségvetés és több fizetett dolgozó: Szilvi és lelkes csapata "fölös" szabadidejében fejlesztették, programozták, irták és fotózták, hogy aztán két nyelven (magyarul és oroszul) szóljon a célközönséghez. A honlap megérdemelten kapta ezt a szakmai dijat: struktúrájában és tartalmában is kivételes. Állandóan megújuló programajánlójáról és a többi titkos marketing trükkről Szilvi gondoskodik.
Azt, hogy hogyan, milyen háttérrel készült az oldal, több cikkben is megirták. Sőt Szilvi saját blogjában is ir róla. Bővebb infóért érdemes a linkekre kattintani.
Mert Hévizre menni jó.
Én köszönöm Szilvinek és párjának, hogy erre a hétvégére vendégül láttak. Csodás feltöltődés volt ez testben és lélekben is.
2013. augusztus 8., csütörtök
Izek, imák, szerelmek
Két könyvet olvastam gyorsan egymás után. Az Izek, imák, szerelmek cimű művet már ismertem, hiszen megfilmesitették és láttam a filmet. Irtam is róla, hogy nem tetszett. (A bejegyzésemet itt olvashatjátok.)Aztán eltelt egy-két év, s most vált időszerűvé, hogy kezembe vegyem a könyvet. S ahogy kezembe vettem, nem is tudtam letenni, a filmmel ellentétben nagyon jó élmény volt. Az irónő (Elisabeth Gilbert) stilusa magával ragadó és lendületes. Nagyon őszintén fogalmaz, nem fél leirni a legbelsőbb érzéseit, vivódásait, kételyeit.
A könyvben saját életének egy évét dokumentálja. Azt az évet, amikor rájön, nem boldog a házasságában, elválik a férjétől, elvesziti az anyagi és érzelmi biztonságát, s elbizonytalanodik saját magában. Először egy fiatalabb férfiban vigasztalódik, de rájön, hogy saját magának kell talpra állnia. Ezért egy évre elutazik, hogy újra magára találjon, rátaláljon a boldog pillanatokra, hogy esélyt adjon az életnek.
Ez amolyan habos-babos történet is lehetne, ám nem az. A főhős elég mély depresszióban szenvedett, mikor a nagy útra elszánta magát. Fejest ugrott az ismeretlenbe, hogy aztán megerősödve térjen vissza. Voltunk, vagyunk igy páran, s csak megerősiteni tudom: ha valami nem működik és nagyon szenvedsz tőle, muszáj kiszállni, muszáj eldobni és ugrani a semmibe. Mert a semmiből lassan összeállnak az épitőkockák, felépül a létünk, melyen átsejlik Isten jósága és szeretete.
A könyv főhőse, Liz először Olaszországba ment a jó izekért és a jó izű nyelv csengéséért. Pár hónap alatt bebizonyitotta, hogy képes egy teljesen új nyelvet megtanulni és újra élvezni az ételek izét. Aztán Indiába ment, ahol meditációval, elvonulással próbált rendet rakni az elméjében és a szivében. Kőkeményen küzdött magával, Istennel, a sorssal, mire belátta, hogy csak hagynia kell az életet, hogy megtörténjenek a dolgok. S végül Balira ment, ahol már majdnem teljes harmóniában egy ottani gyógyitótól tanult, s közben a szerelem is betoppant az életébe.
Ahol az Izek, imák, szerelmek befejeződik, ott kezdődik annak folytatása, a Hűség. Liz életét felforgatja a nála jóval idősebb brazil Felipe. Nem készültek szerelembe esni, ám mégis jól megvannak és közös életre készülnek. Mindketten elváltak, hatalmasat csalódtak és emiatt nem terveznek házasodni. Viszont az amerikai bevándorlási törvények nem teszik lehetővé, hogy papirok nélkül együtt éljenek, igy kénytelenek a közös élet miatt összeházasodni. Elég faramuci helyzet, de nekik ez adódott. A házasság meglépése előtt több hónapig várnak a papirokra, s addig Ázsiában állomásoznak. Liz gondos kutatómunkát végez: feltérképezi a házasság történetét, hagyományait a különböző népeknél és kultúráknál. Rájön, hogy vannak népek, ahol a túlélés feltétele volt a házasság. De azt is látja, hogy mindig voltak, akik nem házasodtak meg és nem szültek gyereket.
Neki a gyerek téma a házasság mellett a másik érzékeny pont. Családjában, barátai között a legtöbben már rég gyerekeznek, hiszen ő is elmúlt harminc, s inkább a negyvenhez közelit. Szerencséjére Felipének már vannak nagyobb gyerekei, igy ő sem tervez gyermekáldást, s igy nincs Lizen a nyomás.
Érdekes kérdések ezek. Hogy miközben a világ nőinek 90%-a fényes esküvőről, szerető társról és mosolygós kisbabákról álmodik, addig vannak néhányan, akik beérik esküvő és gyermek nélküli egyedülálló vagy társas léttel.
Az egyik kedvenc idézetem a könyvből: inkább éljük tökéletlenül a saját életünket, mint tökéletesen valaki másnak az életét.
A könyv eredetijét mindenképpen érdemes elolvasni. A folytatást inkább kitartóbbaknak ajánlom. A filmet pedig az ismert sztárok (Julia Roberts és Javier Barden) és csodás képek miatt érdemes megnézni.
2013. július 16., kedd
CTP siker- és egyéb sztorik
Egyik interjúalanyom (link) nagyszerű példa a karrier és a munka összehangolására. Háromgyerekes anyaként menedzseli családját, s közben a munkájában is elérte amit lehetett. Jelenleg független HR tanácsadó.
Másik interjúalanyom (link) munkáját, hobbiját, küldetését hangolja össze igen jól. Kisebbségi jogokat, ügyeket képvisel, emellett besegit a családi vállalkozásba is. S még arra is jut ideje és ereje, hogy a hobbijának éljen: fotósként most már fizetett megbizatásai vannak, sőt saját kiállitása is volt.
A fenti sikerpéldák alapján legújabb "találmányom", hogy a sikerre éhes, siker előtt álló diáktársaimat is megkérdezem. Azokat, akik az elmúlt hónapokban tértek haza Magyarországra. Kiváncsi voltam, ők hogyan élték meg a beilleszkedést, mi hiányzik nekik odaátról és hasonlók. Egyikőjük (link) családdal volt kint, másikójuk (link) saját vállalkozásba kezdett hazatérte után.
Kivánni sem tudok többet, mint hogy minél több ilyen sikersztori szülessen. S talán még azt, hogy tanuljunk meg büszkék lenni az egymás sikereire.
2013. június 27., csütörtök
Magyar startup világ
Start-upnak nevezik az olyan induló vállalkozást, mely valamilyen egyedi ötleten, újitáson alapszik. Kulcsszava az innováció és kreativitás, vagyis, hogy valami olyannal kapcsolatos, amit még előtte mások nem csináltak, vagy nem ilyen formában. Klasszikus példa, hogy sarki kisbolt nyitása nem start-up, hiszen többezren csináltak már hasonlót előttünk. Viszont ha a kisbolt valami egyedit kinál, vagy mondjuk a környék lakóihoz személyesen viszi ki a portékát, akkor már közelebb került a start-up fogalmához. A befektetők szerint feltétel, hogy legalább 1 millió ember életét változtassa meg a start-up, vagyis legalább ennyi fogyasztója legyen globális szinten. A kisbolt példánál maradva ez lehet bolthálózat létrehozása, de fontos az egyediség, az utánozhatatlanság a termékekben, szolgáltatásokban.
A legtöbb start-up ötlet, vállalkozás a technológia, szoftverfejlesztés, internetes vagy mobil alkalmazások területén születik. Ez az ún. ICT (Info, Communication, Technology) szektor. Őshazája természetesen Amerika, azon belül is a Szilikon-völgy, San Fransisco környéke. Az itteni egyetemek ontják a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatal pályakezdőket, akik gyakran nem alkalmazottként helyezkednek el, hanem egy egyetemi ötletet fejlesztenek tovább saját vállalkozásukban. Jó példa erre a Facebook vagy a Google.
Amerikán kivül Európában Londont tartják start-up központnak, talán az angol nyelvhasználat, az angolszász kultúra hagyományai miatt. Magyarország is jelen van a világ start-up térképén, hiszen a Prezi (ami egy online prezentációs technológia) Budapest mellett San Fransiscoban nyitott irodát, de a Logmein (online, távvezérlésű számitógépkezelés) is jelen van itt, a Ustream (élő video közvetités)is hasonlóképpen. Több marketinges vállalkozás Londonban van bejegyezve magyar alapitók által.
A témának nálam sokkal jobb tudorai vannak, igy nem is akarom itt teljesen kimeriteni a témát. Inkább egy vezérfonalat adnék a start-up őrület megértéséhez, szókincséhez.
Elég nehéz magyarra forditani a témához kapcsolódó fogalmakat, technikákat. Engem leginkább marketing oldalról érdekel a mostani újitás: hogyan van ez hatással az én szakmámra, hol az én helyem ebben a rendszerben (start-up ökoszisztéma a becsületes neve). Személy szerint felkért egy-két start-upper (szép magyar szó, a start-up vállalkozást, ötletet elinditó egyént nevezik igy), hogy segitsek nekik piacra lépni, ötletekkel, marketinges gondolkodásmóddal. Elkészült a hazai start-up térkép is (lásd lenti képen), ahol több az angol szó, sőt szinte csakis ilyen fogalmakat találunk.
Nemrég egy hazai konferencián vettem részt, ahol arról győződhettem meg, hogy Magyarországon a vezetés, az ország irányitói is a téma mögé álltak. A Nemzeti Innovációs Hivatal információkkal, pályázatokkal segiti az egyedi vállalkozói ötletek elindulását. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is több projektet támogat anyagilag. A külföldi magyar nagykövetségeken technológiai attaché-k segitik a kapcsolatépitést. Jelentős összegek csorognak be külföldi, EU-s forrásokból (ezek az ún. Jeremie-alapok), s a többmilliárd forintos összegeket hazai ötletek piacra vitelére forditják. Ám az is magyar sajátosság, hogy több pénz van, mint arra érdemes pályázó. A befektetők (akik lehetnek venture capitalist vagy angyalbefeketetők - egyéni kisösszegű támogatók-) a pozitiv, növekedés előrevetitő ötletekbe szállnak be, konkrét anyagi elvárásokkal.
Mivel a magyar piac elég kicsi (a 10 millió fő fel sem veszi a versenyt a több tizmilliós országokkal), ezért ha itt van egy jó ötlet, általában előbb érdemesebb külföldön, lehetőség Amerikában tesztelni, felfuttatni, majd aztán hazahozni.
Hazai források, start-up segédanyagok, infók több helyről is beszerezhetőek. Mivel ilyen fajta tudás a hagyományos rendszerű iskolákban és egyetemeken nem szerezhető, több kezdeményezés indult a fiatalok képzésére, ötleteiknek megversenyeztetésére, a vállalkozói képességük fejlesztésére.
A Megoldás Most csapata az ötlettel rendelkező, de vállalkozói tudást nélkülöző ügyfeleknek, potenciális vállalkozóknak nyújt személyre szabott tanácsadást, operativ segitséget. A Bridge Budapest az ötletgazdákat külföldi sikeres start-upokhoz küldi gyakornoknak. A Singularity University egy verseny keretében dijazza a legjobb ötleteket. A győztesek a NASA kutatóközpontjában fejlődhetnek tovább. A Hackathon hat magyar egyetemen szervez ötletversenyt az egyetemista hallgatóknak, ahol befektetési cégek képviselői, gyakorlott vállalkozók ülnek a zsűriben. A Startup Underground a budapesti Corvinus egyetemen tartott konferenciát. A Kitchen Budapest-KIBU a T-Com által működtetett "ötletgyár", ahol mentorok segitik az induló projekteket. Az Icatapult konkrét tanácsadó, piacravivő, befeketőkkel összekapcsoló tevékenységet folytat Magyarországról a nagyvilágba.
Online start-up infobázisként fordulhatunk blogokhoz, cikkgyűjteményekhez, honlapokhoz. Az Insiderblog újságirói profik, akik a start-up témával foglalkoznak, publikálnak nyomtatott formában, online, előadásokat tartanak, vagy éppen konferenciát szerveznek. A StartUp Times az egyik általam is ismert újságiró saját cikkgyűjteménye. Oldalán a külföldi és hazai sajtóból válogat a témában megjelent cikkeket, blogbejegyzéseket, véleményeket. Az ő saját cége ill. blogja a Smartup, mely elsősorban a vállalkozások kommunikációs oldalára összpontosit.. A Startupdate is egy magyar blog, gyakorló start-upperek, fejlesztők, marketingesek osztják meg itt a tapasztalataikat, a nemzetközi hireket.
Külföldi konferenciák is vannak szép számal a Leweb több helyszinen tartja konferenciáit a témában. Előadásaik elérhetőek a Youtube-on is. A Pioneers Festival Bécsben szerveződik, most ősszel lesz a következő. Talán ők találták meg a legjobb szót a start-upokra: ők a 21. század pionirjai, úttörői, amolyan modern kori szerencselovagok, felvértezve elszántsággal, bátorsággal és ötletekkel, hogy akár más országokban, idegen területen is hóditsanak. Ezek a rendezvények amolyan thinktank-ek (ötletgyárak, tudásbázisok), ahol ha ügyesek vagyunk, kapcsolatokat épithetünk, megmutathatjuk magunkat, s még tudást is szerezhetünk.
Következő bejegyzéseimben a start-up marketing sajátosságairól, illetve a nemzetközi szakirodalomból szemezgetek.
2013. május 30., csütörtök
CTP-Sikersztorik
Nem hivatalosan felkértek a program kommunikációs vezetőjévé. Hivatalosan még később vállalom be ezt a feladatot, viszont átmenetileg elkezdtem "bedolgozni", kicsit felrázni a CTP-kommunikációt.
Ennek részeként "Sikersztori interjúkat" készitek a korábban végzett és már befutott, sikeres diáktársaimmal. Van köztük, aki több mint 10 éve sikeres vállalkozó, többmilliárdos befektetések kivitelezője (link). Van, aki többgyermekes anyukaként fogott bele az otthonról irányitható webshopjába (Panyi Zsuzsiról már irtam korábban, link). Van, aki példát mutat azzal, hogy még magyar viszonyok között is tud világviszonylatban is magas minőségű szolgáltatást nyújtani (link). S még mielőtt azt hinnénk, hogy köztünk csak vállalkozóként lehet sikeressé válni, itt egy jó példa, hogy az orvosi hivatás területén is tudunk többek lenni (link).
További interjúk jönnek, hiszen mindenkinek van egy története, ami példaként, megerősitésül szolgálhat nekünk. Hiszen el lehet menni az országból, de mi vagyunk rá a példa, hogy vissza is lehet jönni. S a passziv várakozás helyett mi lehetünk saját magunk sikerének a kovácsa.
2013. február 14., csütörtök
Ez az 500. bejegyzésem!!!
Itt az ideje, hogy kicsit ünnepeljünk. Három éve kezdtem a blog-irásba, s épp ma az 500. bejegyzésemnél tartok! Mögöttem van sok amerikai és magyarországi élmény és megpróbáltatás, utazások, ünnepek, könyvek és filmek.
Szivesen teszem közzé a tudósitásaimat, tudva, hogy érdeklődő, kedves barátaim olvassák azokat.
Egyébként ma van Valentin-nap. Amerikában a szokásos rózsaszin-piros szivecskés és ajándékozási őrület. Az én ajándékom az engem szeretőnek egy zene. Francesca Batistelli: You are Here
S továbbra is várlak titeket rövid bejegyzéseimmel, beszámolóimmal ezen az oldalon. Ezek az én szivecskéim nektek: válogassatok belőle, mint egy tálcáról.
2012. december 14., péntek
Adventi kalendárium
Idén tartom magam a tavalyi ötlethez és ajándékmentes karácsonyt tartok. Oka ennek a karácsony körüli ajándékvásárlási őrülettel való szembenállás (mondja ezt egy termékvásárlásra bujtó marketinges, de majd erről később), illetve a pénzhiány. Azt már tudom, melyik szervezetet segitem az adományommal.
Eddig sikerült is tartanom magam a tervhez: nemhogy ajándékokat nem veszek, de boltba is alig megyek. Közben viszont igyekszem annál többet adni a nekem fontosaknak. Időt, figyelmet, szeretetet adok ajándékok helyett. Ezt osztom személyes látogatáskor, telefonon vagy skype-on, emailben, s kézzel irott képeslapokon. Sőt "titkomat" a nagyérdemű közönséggel is megosztom.
Tavaly az egyik blogbejegyzésem egy sajátos adventi kalendáriumról szólt. Az adventi naptár egyes napjaihoz nem ajándékok és édességek kapcsolódtak, hanem gondolatok, ötletek a karácsonyi időszakról, arról, hogyan ajándékozzuk meg magunkat, szeretteinket, vagy akár az idegeneket mindenféle ajándékok nélkül. A blogbejegyzésem gondolatait idén "publikálom", a facebookon teszem közzé.
Ritkán vagyok aktiv a social médiában, viszont most az ünnepi missziómul választottam, hogy ami bennem zajlik, amit az ünnepről és az ajándékozásról gondolok, azt megosztom. Meglepetésemre elég sokan jelezték, követik a napi bejegyzéseimet, sőt kérik előre a minden napra szánt okosságokat. Egyik jóbarátom felhivta a figyelmemet, hogy a folyamat, amit elinditottam hasonlit egy másik kezdeményezésre.
Odahaza az Angyalműhely cimű könyv talált sok követőre. Az ismert tévés személyiség, Ördög Nóra és barátnője egy sajátos tréning segitségével a nőket az önmagukra figyelésre, önmaguk megajándékozására ösztönzi, ezáltal épitve önbizalmukat. Egy amerikai iró a Happiness Project cimű könyvével inditotta el a lavinát. Ebben egy éves programot hirdetett, aminek a célja önmagunk boldogságát megtalálni a hétköznapokban.
Próbáljunk meg ezen az idei karácsonyon boldogak lenni. Felszabadulni az ünnep stressze alól. Angyallá válni, másokon, de leginkább magunkon segiteni. Ezt tegyük a fa alá.
2012. június 25., hétfő
Facebook-magany
Azt hisszuk, hogy a technologiai fejlesztesek megkonnyitik es eloreviszik az eletunket. De nem. Egyre kevesebb idonk van egymasra, magunkra, s egyre tobb idot toltunk technikai kutyujeink nyomogatasaval. Lehet az laptop, iphone, tablet pc, vagy mobil. Loghatunk Twitter-en, Facebook-on, tolthetjuk az idot sajat blogunk irasaval (mint en), vagy eppen Youtube videok nezegetesevel. Ha kell a het minden napjan, ejjel-nappal.
A legnagyobb orulet egy ideje a Facebook. De gondolnank, hogy valojaban nem azert nezzuk a Facebook oldalait, mert kivancsiak vagyunk masokra, hanem inkabb azert, hogy magunkrol kozoljunk infokat, kepeket?! A sajat onimadatunkat eljuk ki, mikor megosztunk valamit, aztan varjuk a lajkokat, kommenteket. Ahelyett, hogy szemtol szemben beszelgetnenk, szemelyesen talalkoznank, az elektronikus ketyereken keresztul eljuk erzelmi (?) es tarsadalmi eletunket.
Az emlitett cikk szerint a Facebook az elmaganyosodo modern tarsadalom csucspontjan szuletett. Latszolagos celja, hogy kapcsolatokat teremtsunk, kapcsolodjunk masokhoz. Valojaban pedig csak sajat maganyunkat melyiti tovabb. Hiszen raernenk-e kommentelni, lajkolni, ha nem a virtualis vilagban, hanem a valosagban elnenk? Ha valosagban megelnenk kapcsolatainkat? Vagy eppen a Facebook es a tobbi ketyere maganyosit el minket? Nem tudni mi volt elobb, a tyuk vagy a tojas.
Minden esetre tudatosan kell megvalasztani, hogy mire mennyi idot toltunk. Most mar nem az a kerdes, hogy jut-e idom a szamitogephez ulni, s emailjeimet megnezni. Inkabb az, hogy meg tudom-e allni, hogy nem hasznalom az internetet, nem vagyok allandoan online. Tudom-e meg ertekelni a masik ember testkozeli mosolyat, banatat, a napsutest vagy eppen az esot odakint. Vagy csak kepeken, videokon, s vigyorgo jelenken merem le a vilag mikentjet, a masok erzeseit.
Lehet, hogy a fentiekkel magam ellen, s a szakmam ellen beszelek, de erdemes ezeken elgondolkodni. Go offline. Kapcsolodj le a netrol.
Atlantic cikk
Alone Together konyv
2012. május 16., szerda
Az online világ behálóz
A gépen keresztül tudok kommunikálni másokkal. Magyarországra nem a telefont használom ugye, hanem a skype-ot. Előnye, hogy ingyen van, hátránya viszont, hogy mig a telefonnal a kezemben bárhol lehetek, sétálhatok, addig a skype miatt a gép előtt kell ülnöm.
Ha éppen nem szóban tartom a kapcsolatot - erre marad a legkevesebb időm - akkor e-mailben bonyolitom a dolgaim. Van is 4 postafiókom: egy az egyetemi ügyekhez, egy régi, kevésbé használt magyar freemail, egy újabb gmail fiók, s egy postaláda a vendégháznak. S akkor a munkahelyemen kezelt központi fiókról még nem is beszéltem. Nem is csoda, hogy néha belebonyolódok a jelszavakba, s van mikor a postafiókjaim között küldözgetem a leveleket témák szerint.
Az online életemnek ezzel még nincs vége. Közösségi életet több fórumon is élhetek, márha marad időm rá. Régebben az iwiw hóditott, most a facebook a menő. Nem lehet kikerülni, vagy nem jelen lenni. Lassan emilek helyett már ott levelezek másokkal, s ott sokkal gyorsabban lehet választ, vagy reagálást nyerni a "barátoknak" nevezett csoport tagjaitól. Igaz, nagyon tudatosan kell kezelni, ha óvatlan vagy a facebook rád telepszik, elveszi az idődet, s ahelyett hogy a való életeddel foglalkoznál, a virtuális énedet kényezteted csak.
LinkedIn a professzionális felület, ahol nem barátokat, hanem kollégákat, tanárokat, szakmai kapcsolatokat találhatunk Most épp ezzel kell majd aktivan foglalkoznom, még az is lehet, hogy ezen keresztül találok munkára.
A social médiaval még nincs vége az interaktiv felületeknek. Épp most is a blogom gépelem. Ha meg nem ezt, akkor a vendégházunknak irok bejegyzéseket, csakhogy ne unatkozzak.
S a videomegosztó (youtube), fotómegosztó (picasa, fotoalbum) szolgáltatásokról még nem is szóltam. S a webszerkesztő alkalmazásokról sem, melyekhez mostani munkáim miatt egyre több közöm lesz.
Szóval vezetékek és billentyűzet marad. Lassan a számitógépemtől kell szabadságra menni, ha enged...
2012. február 21., kedd
CTP-sek blogjai
Jómagam megérkezésem óta elég intenziven irom a magam bejegyzéseit. Nem annyira a nagyközönségnek, inkább az otthonmaradott szeretteimnek. Nem igazán hirdettem a blogom az ittélő diáktársaim és ismerőseim körében sem. Nem mintha nem vállalnám előttük a véleményemet, de ez a blog az én szemüvegemen keresztül iródik, s talán jobb, ha a benne szereplő emberek nem tudnak róla. Otthonról kaptam a pozitiv visszajelzéseket, hogy jól irok, s igazán érdekesen számolok be az élményeimről, s ez nekem elég volt. Sőt, ha más nem is olvasná, akkor is irnám, magam miatt. Mert jó átszűrni magamon az élményeket, s aztán irott formában hátrahagyni a szinte elmondhatatlant.
Most viszont rájöttem, van néhány sorstársam a jelenleg itt tanuló CTP-s diákok között, akik szintén blogot vezetnek, nem is akármilyet! Több kisgyermekes család is érkezett tavaly augusztusban, s hát az ő élményeik, az Amerikába való beilleszkedésük igencsak más történetet vázol, mint az enyém. Az egyetemre járó apák, a gyermeket nevelő anyák és a kisgyerekek szemszögéből egy egészen más Amerika rajzolódik ki. Nem hinném, hogy rajtuk kivül bárki is megpróbált már az USA-ban Túrórudit késziteni :-) Két "diákcsalád" blogjához a linket lentebb találjátok.
A másik nagy felfedezésem Balázs blogja. Jól titkolta a sziporkáit, a bejegyzéseit olvasva a nevetéstől becsipődtek a hasizmaim. Neki előirnám, hogy minden reggel küldjön az itt tanuló, s számtalan megpróbáltatást kiálló diákoknak egy szösszenetet. Hogy megtanuljuk kivülről nézni magunkat, mint egy börleszkfilmben.
Jó olvasást a blogokhoz!
Várom egyébként a visszajelzéseket, hogy melyik blog tetszett leginkább nektek. (Lehet, hogy szavazást kellene inditanom erről? - aki oboriskara szavaz, különdijat kap :-)
Két kezedben blog
Amerikai História blog
Cserebogár blog
2012. január 29., vasárnap
Álom-munka
Nem gondoltam volna, hogy harminc fölött nekem, s oly sok kedves barátomnak ez a téma határozza meg az életét. Azt gondoltam, hogy huszonéves korom végére, megtalálom a munkát, a hivatást, amit szeretek, s azt végzem, abban kiteljesedek. Aztán közbeszól az élet, álom-munka szünetel, munkáltató megszűnik, átalakul, kivonul, s mi maradunk csalódottan, ám mégis lelkesen, reménykedve a jövőben, hogy jobb idők jönnek. Aztán nem jönnek.
A hosszas reménykedést feladva - s mivel tetterős, céltudatos nők vagyunk - a saját sarkunkra állunk, s ha odahaza nem kellettünk, oda megyünk, ahol feladat van és lehetőség vár. Igy keveredünk az osztrák alpesekbe szobalánynak, felszolgálónak Angliába, gyári munkásnak Irországba, légikisasszonynak Olaszországba. Vagy éppen diáknak Amerikába. Jut belőlünk Európa és a fél világ országaiba. Pénzt keresünk, tanulunk, tanuljuk az életet. Készülünk a nagybetűsre, amiben már nyakig benne vagyunk. Tűrünk megaláztatást és kemény munkát, remélve, hogy más idők jönnek, s hazatérünk. Haza, de hová?
Mi nem álmodozunk, bár szeretnénk. Illetve szeretnénk, ha a megfelelő munkáltató minket választana. Mert nagyon akarunk, s nagyon tudunk.
Ha érdekelnek más országba szakadt kedves barátaim megpróbáltatásai, nézz be az ő blogjukba is.
Szilva Tiroli álmai
Berni a felhők felett - bocsánat, hozzáférés csak ismerősöknek...
Szakmai blogok
A saját szakmám leginkább változó és legfelkapottabb témája az internetes média. Itt, az USA-ban élve személyesen is tapasztalom hogyan veszik át az irányitást az online kereskedelmi oldalak (amazon.com, ebay.com), s hogyan szoritják ki a hagyományos üzleteket és vásárlásokat. De mi a helyzet otthon, hogyan használjuk mi a technika és az internet nyújtotta lehetőségeket? Néhány szakmai oldalt mutatok be, ahol naprakész hireket, tanácsokat, ötleteket találhatunk.
Az Online Marketing Akadémia (OMA) két tehetséges vállalkozó által létrehozott cég. Weboldalukon hasznos tanácsokat adnak a kevésbé hozzáértő cégvezetőknek és marketingeseknek. Hogyan szerkesszük meg saját céges oldalunkat, hogyan legyünk jelen a google és facebook felületein? Ingyenes tanfolyamukra én már feliratkoztam, néhány naponta küldik a tananyagot, ami könnyen érthető és alkalmazható tanácsokat ad, fogalmakat tisztáz.
A Social Times (http://www.socialtimes.hu/) felépitése nagyon tetszik. Az oldalukon napi szinten követhetjük a facebook statisztikáit a magyar oldalakra vonatkozóan. Megnézhetjük, hogy kik a legsikeresebb cégek és márkák, hány rajongójuk, lájkolójuk, látogatójuk van. Például a Túró Rudit épp megelőzi a Meki (hiába, a magyarok szeretik a hasukat), de az első három helyen számomra ismeretlen márkák hóditanak. Ők is kinálnak hirlevelet, s nagyon jók, olvasmányosak a szakmai hireik.
Van egy blog, ami nagyon a social mediára, elsősorban a facebook-ra fókuszál. A be social blog (www.besocial.hu/blog) rövid hirei a social media aktualitásairól számolnak be. Most éppen a facebook Timeline szolgáltatása van a porondon.
Kicsit elvontabb, s az elvetemült marketingeseknek való az Addict blogja (http://www.addict.blog.hu/). Itt nagyitó alá veszik az éppen futó hirdetéseket, a hirdetői piacot. Kicsit a Kreativ szaklap célközönségét célozza meg, FMCG termékekről, nemzetközi kampányokról, hirdetésekről találunk itt rövid beszámolót, s rengeteg videót. Tetszik az oldal nemzetközi szintű szinvonala és érdeklődése.
Köszönöm még egyszer Szilvinek, hogy a fenti oldalakkal megismertetett. S remélem, hamarosan mind ő mind én bennfentesként számolhatunk be a hazai médiáról és kommunikációs szakmáról.
2011. október 20., csütörtök
Vezetés felsőfokon
2011. október 16., vasárnap
Blog-megújulás
Elárulom: kereső funkciót helyeztem itt el, no meg láthatóak a bejegyzéseim cimkefelhője. Ez egy amolyan statisztika az oldalon lévő témákról. A legtöbbet Amerikáról irok, minél nagyobb a cimke betűje, annál több bejegyzést találsz róla. Az egyes cimkékre kattintva pedig a téma bejegyzéseit találod. Érdekes, nem?
Kitettem az oldalra az általam kedvelt blogokat is. Irtam már róluk, jó őket figyelemmel követni. A Szilva gasztroblogja jól követi a szezonális gyümölcsöket és zöldségeket, megtaláljuk itt a hagyományos, nagymamarecept alapján készült rétest és a kreativ, modern vaniliás paradicsomlekvárt is. Panyizsuzsi oldala igazán mai, nőies blog. Az üvegékszer-készitő anyuka kreativitása végtelen, legutóbb épp a műhelyének felújitását mutatta be, a képek magukért beszélnek. A videkielet.hu uj felfedezesem, a Balaton-felvidék vidékén történő eseményeket, hagyományokat mutatja be közvetlen, kedves formában.
S a végére hagytam a legfontosabbat: elindult a vendégházuk blogja. Rég terveztem, most szakitottam rá időt. A http://www.mandokivendeghaz.blogspot.com/ igy a masik blogom. Persze nem fogom elhanyagolni az oboriskát, de most kicsit a vendégház online megjelenésivel fogok foglalkozni. Jó teszt ez online marketingből, meglátjuk milyen látogatottságot, figyelmet tudunk elérni vele! Ha tetszik, légy követője a Vendégház blogjának is.
2011. október 9., vasárnap
Almaszezon
Nemrég épp arról irtam, hogy mindent elleptek a tökök a tenger innenső oldalán. A mostani hétvégém viszont egy másik őszi gyümölcs, az alma jegyében telt. Ha esetleg kipróbálnátok néhány almás finomságot, lentebb Szilva linjei.
http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/10/gyors-almas-suti.html
http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/09/bundaba-bujtatott-almakarikak.html















