A következő címkéjű bejegyzések mutatása: környezet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: környezet. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 28., szombat

A Balaton kistestvére

A Kis-Balatonnál már többször jártam. Újra-meg-újra rácsodálkozom, hogy milyen varázslatos világ ez és hogy mennyire nem ismerik az emberek.
 


A Balaton mostohatestvére lehetne ill. valahol az is. A "nagy" Balatonhoz sok-sok nyaraló érkezik évről-évre. A Kis-Balaton a nagy víz délnyugati csücskében található. Nem egy összefüggő tavat kell elképzelnünk, hanem egy hatalmas vízrendszert tavakkal, folyókkal, csatornákkal, lápos mezőkkel.

Sokkal vadregényesebb, mint a szabályozott nagy tó, s az állatvilága is gazdagabb. Az érintetlen természetnek köszönhetően a vízben óriásira nőtt halak, kb. az átlagosnál 3-4-szer nagyobb kagylók és rákok vannak. A víz felszínén pedig csodálatos madárvilág: sirályok, vadkacsák, szárcsák, gémek...


Ebben az évben Zalavárt fedeztük fel, ami a Kis Balaton fővárosa is lehetne. A falu határában több látnivaló is van egy csokorban: messziről először a furcsa, Makovecz-stílusú jurtaszerű épületet látjuk meg. Ez a Cirill és Metód emlékhely, a két szent ugyanis itt is járt, valamikor a kora-középkori időkben.


Az új épület mellett egy régi romjait találjuk: hatalmas bazilika alapjait lehet bejárni, ez még abból az időből származik, amikor itt bajor fejedelmek és német hercegek uralkodtak... Aztán még tovább régészeti feltárás helyszínén találjuk magunkat: régi sírokat, az egykori Zalavár falait tárják fel a nagy melegben is dolgozó, kemény ásási munkát végző régészek. S még nincs vége a látnivalóknak: egy Árpád-kori kápolna is áll itt.


A Kis-Balaton Emlékház egy apró múzeum, de gyerekeknek maga a csoda. Interaktív módon mutatja be a Kis-Balaton vízgazdálkodását, az energiatermelést, a vadvilágot. Még Matula bácsi kunyhójában is vendégeskedhetünk. Mi különösen élveztük a múzeum melletti vízi játszóteret, és a sövényből épített labirintust.


A másik kedvenc helyünk a Kis-Balaton határában Vörs. Ez egy apró zsákfalu, a közepén lévő katolikus templomban télen betlehem-kiállítás szokott lenni. Van itt Tájház, ami sajnos nem volt nyitva, s Tűzoltó Múzeum is.  Az út mellett még egy Festetics kúria is megbújik, erre igazán kiváncsiak lennénk.
 

A falun kívül több kilátótorony is található a lápos, apró folyókkal szabdalt tájon. Az egyikbe felkapaszkodtunk. Emberekkel alig, állatokkal jobban össze lehet itt futni. Például egy őzikepár duett táncát a torony magaslatából nézhettük végig. A körülöttünk elterülő mezőkön csodás vadvirágok és festői fák hajladoznak. 


 Varázslatos hely a Kis-Balaton, utazhatunk ide autóval, jöhetünk biciklin, de a legvagányabb csónakon lenne.  Sajnos azonban a terület "gazdái" sem menedzselik valami jól ezt a rejtett kincset. Nincsenek szervezett kirándulások, madármegfigyelések, az érdeklődők kicsit magukra vannak hagyva a felfedezésben. Jobban kitábláznám az útvonalakat, túratippeket tennék közzé. Kicsit élettelen így ez az egyébként nagyon is élő világ.

Kis-Balaton Nemzeti Park weboldal

Zalavár Történelmi Emlékpark



2018. június 2., szombat

Robinson szigetén

Még nincs vége a Penang szigetéről szóló beszámolónak! Most jön a java! Ha sziget, akkor ott tengerpartnak és beach-nek is kell lennie! Egy napra nyaralósra vettük a figurát.


A sziget északnyugati csücskén vannak a strandok. Itt kevesebb a település, több a természet. Batu Ferringhi a legismertebb város, itt sok hotel, étterem, éjszakai bazár várja a nyaralókat. Ez a rész busszal is jól elérhető, csak türelem kell, hogy a part mentén tekergő úton és a sok megálló után elérjük a célt.



Mi végül egy, a városon kívül található szinte teljesen üres strandot választottunk. A partot világos homok fedi, a part közelében hatalmas sziklák. A hullámzás itt nem erős, hiszen a sziget és a csatorna által védett területen vagyunk. Minél inkább nyugatabbra megyünk, s távolodunk a csatornától, annál tisztább és átlátszóbb a víz. Ami a mediterrán kék helyett itt zöld. Selymes, sós, meleg.


A helyi barátunk ajánlására kibéreltünk egy kishajót, s azzal mentünk a part rejtett részei felé. A sziget ezen csücske természetvédelmi terület, nemzeti park, autóval nem lehet behajtani. Ősi dzsungel, ahol egy-két túraútvonal vezet át, s azokon haladva fel lehet kapaszkodni a hegyekre, át lehet kelni a sziget túloldalára.


Mi a kishajóval magunk mögött hagytuk a forgalmas halászkikötőt és meg sem álltunk Monkey Beach partjáig. Ez egy olyan öböl, ahol ósdi halászkunyhók, bungalók állnak a pálmafák szomszédságában. Kérésünkre, hogy fel tudnánk-e tölteni a telefonunkat, a válasz: itt nincs áram. S tényleg nincs! Se áram, se víz! Ez a vadon maga! Robinson Crusoe élhetett hasonló helyen. S hamar kiderült, miért ez a part neve. Kis majmocskák ugráltak fölöttünk a fákon, lesték, hogy milyen finomságot kapnak tőlünk. Végül az általunk elfogyasztott kókusz héját kapták meg. Feladat: találd meg a majmocskát a lenti képen!














Aztán tovább hajóztunk a naplementébe, s egy olyan partszakaszon kötöttünk ki, ahol nem lehet fürdeni. Szigorúan védett part, itt teknőcök költik a tojásaikat, s néha a delfinek is felbukkannak... Van itt egy különleges tó is, ami ottjártunkkor éppen a száraz időszak miatt csaknem teljesen kiszáradt. A tó vizét a hegyekből induló folyócska adja, s ez a víz magas vízszint idején keveredik a tengervízzel, s egy "kétfázisú" tavacska jön létre. Ilyen a világon csak néhány helyen van! Meromictic Lake a neve.





S persze a  naplemente. Ezzel zártuk a hajótúrát. Ugyan felhős volt az ég, de csak kibújt a lemenő nap. Katt a lenti panorámaképre....



Street Art, amikor a téma az utcán hever

Még mindig George Town, de most a művészet jön. A város híres a házak falán található különböző alkotásokról. Külön térkép jelzi ezeket a látnivalókat. Néhány művész összefogott, s a város történelmét, legendáit fémből hegesztett, képregényszerű jelenetekkel ábrázolták. Rövid feliratok le is írják, hogy éppen mit láthatunk.

 
 

Pár festőművész viszont arra kapott felmérést, hogy az üres házfalakra, tűzfalakra, kerítésekre kerüljenek e helyiek életét bemutató képek. Ezek a legismertebb látnivalók, köztük is a "Bicikliző gyerekek", amit persze mi is felkerestünk. A képeket legtöbbször valódi tárgyak, itt épp egy bicikli egészítik ki. Ezek sajátos humort és bájt csempésznek az amúgy is élettel teli utcákra.
 
 

   Nagyon élveztük, kerestük, felfedeztük ezeket az ingyenesen látogatható, ám mégis nagyon egyedi műremekeket. Több galériába is benéztük. Ezek a szűk utcafront mögött rejlő hosszú épületekben rejlenek. Nagyon egyedi design-termékekkel, a régi korokat idéző képeslapokkal, feliratokkal.
















2018. június 1., péntek

Éden

Malajziától nem tudtam, hogy mit várjak. Utánanéztem néhány útikalauzban, illetve kalandtúrák oldalán, hogy mit ajánlanak megnézésre. Aztán hosszas hezitálás után úgy döntöttem, nem a jól hangzó Borneó szigetére utazom a 2 hetes tanulmányút végén, hanem a fővárostól, Kuala Lumpurtól északra található területre. Ide nem kell repülőjáratot keresni, mert busszal olcsón elérhető. Ráadásul van itt hegy, tenger, sziget, történelmi város, vagyis minden, ami jól jön egy röpke nyaraláshoz.


A kalandtúrára két amerikai osztálytársnőm is  jelentkezett, ők rám bízták, hogy megtervezzem a túrát, lefoglaljam a jegyeket és a szállást, s aztán körbevezessem őket. Vak vezet világtalant, gondolhatnánk, de nem. A maláj buszjáratokra online lehet jegyet foglalni. A buszok kényelmesek, tiszták, légkondicionáltak, nincs tömeg, pontosan indulnak és pontosan érkeznek. Hihetetlen. Szállást pedig az Airbnb jól bevált oldalán kerestem, magánlakást, külön hálószobákkal, erkéllyel. Pipa.


Aztán útra keltünk. Kicsit sokkot kaptam a többiek poggyászától: ketten több, mint 10 (!) csomaggal indultak el... Na ezt a pillanatot meg kellett örökíteni, már csak azért is, hogy tudjuk a kép alapján, hogy melyik csomagot hagyjuk el útközben... Végül az összes csomaggal célba értünk.


Az első állomás Cameron Highlands vidéke, ez kb. 4 órás távolságra van a fővárostól északkeletre. Itt van Malajzia legmagasabban fekvő települése, 2000 méter fölött! Felüdülés volt ide megérkezni: ugyan meleg volt, de 30 fok alatt, nem volt pára, s enyhe szellő fújdogált. Itt még a pulcsi is elfért.
 
 
A klíma miatt a gyarmatosító britek ide építettek nyaralóházakat, s Indiából teacserjéket telepítettek be. Ma a környék legfontosabb látványossága épp a hatalmas teaültetvény, ami lépcsőzetesen fut a hegyoldalon, s gyönyörű rendezett zöld szőnyeggel vonja be a tájat. A gyarmatosítók házai is láthatóak elszórva a dombok között.


Mi egy helyi taxist béreltünk ki egy fél napra, ő vitt körbe a vidéken. Taman Rata a városka, ahol megszálltunk, itt több étterem, hotel van, ez egy jó kiindulópont a kiránduláshoz. A teaültetvények szabadon futnak az út mellett, a cserjék örökzöld bokrokra emlékeztetnek. Eredetileg indiai bevándorló munkások aratták le a termést, ami egész évben az új hajtásokat jelenti. Ma már gépek vágják a felső lombozatot.


A BOH márkanév a helyi teaüzemet rejti, angolok hozták létre a 20-as években, s mindmáig ugyanaz a család működteti. A gyártás folyamata szabadon megtekinthető: hatalmas gép darálja le a leveleket, aztán szárítják, oxidálják, s hatalmas zsákokba töltik. A teaboltban már a feldolgozott, ízesített filtereket vásárolhattuk meg. Persze a helyben termelt eperrel, jázminnal, rózsával kevert változatokat szereztem be.

 

A teaföldek után szedd magad eperföldek mellett vezetett az utunk. Ja, hogy itt emeletes polcokon, zsákokban termelik az epret? Még le sem kell hajolni! Vettünk is a termésből, ami annyira tartós, hogy több nap múltán sem fonnyadt el a gyümölcs zöld levele, s friss, zamatos epret tudtunk a müzlihez keverni.


A levendulakert egy kertészet, ahol hatalmas ágyásokban színpompás virágok nyílnak. Levendula, petúnia, cukormályva, s sok egyéb általunk is ismert virág. A virágföldeken pedig méhek dolgoznak, az általuk termelt mézet is meg lehet itt venni.



  Hát nem olyan ez itt, mint az Édenkert maga?





Az Édenkerttől a földi Paradicsomig

Hol is kezdjem a beszámolómat a malajziai utamról? 3 hét, utazás, tanulás, munka, pihenés. Felfedezés, rácsodálkozás, meglepetések és kellemes csalódások. Találkozások, beszélgetések, kapcsolatok, ölelések.


Most a végén kezdem. Utolsó napunkon a Penang szigetének legmagasabb pontjára látogattunk, a Penang Hill-re. Ide sikló (mármint hegyi vasút) visz fel, 800 méterrel a tengerszint fölé. Ha azt vesszük, hogy egy kisebb szigetről van szó, ahol ugye a lenti kiindulási pont a tengerszint, 0 méter, akkor már nem is annyira kicsi ez a hegy.



Reggel indultunk, mert akkor hűvösebb volt és a tömeg is kisebb. No meg reggel frissen, túrázva akartuk kezdeni a napot. Délelőtt azonban végig párás felhőbe burkolózott a csúcs, s csak a dél elmúltával kezdett felszakadozni a felhőzet és előbújt alattunk a táj. Varázslat.


A fenti képen látszódik, hogy tisztulnak a felhők, de még elég szürke az ég. Alattunk a sziget "fővárosa" George Town, látszódik a híd, ami a szárazföldről ide hoz, több kilométer hosszan. 


A párás időben a panoráma hiányzott ugyan, viszont a buja trópusi növényzet és a színes virágok kárpótoltak minket. Itt szinte minden nap esik az eső, legtöbbször délutáni vagy esti zivatar formájában szakad le az ég és áztatja meg a tájat. Ennek köszönhetően a hőség még melegebb lesz, a növényzet viszont ragyogó zöld.  

 
Olyan növényeket találunk szabadon a vadonban, amiket otthon drága pénzen veszünk a virágboltban és gondosan ápoljuk odabent. Orchideák, papagájvirág, flamingó, bromélia... S itt mindez Isten teremtő tenyerén szabadon található!














S persze Malajzia jelképe a hibiszkuszvirág, aminek itt fehér, narancs, rózsaszín, vörös változatait is láthatjuk! A növényzet mélyén pedig állatok lakoznak, majmocskák, fekete mókusok, számtalan madár, gekkó, színes pillangók és óriási szitakötők...



A fenti kép Monkey Cup felirattal nem a majmokra, hanem ilyen nevű virágfajtára utal. Egy kávézó bújik meg itt, előtte egy brit birodalombeli postaláda. S ha azt mondom, hogy itt skorpiót fogtam, akkor lehet, hogy el sem hiszitek...



Nem túlzás, mikor a földi Paradicsomban éreztük magunkat. Ez itt nem egy telepített botanikus kert, hanem maga a vadon, ahol a dzsungelben egymás mellett élnek és jól megférnek a különböző élőlények. Az Édenkertben pedig pár nappal korábban jártunk, arról is mindjárt beszámolok.