A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 7., péntek

A munka teológiája

A doktori tanulmányaimról eddig csak érintőlegesen írtam, viszont ebben a félévben egy nagyon gyakorlatias órám volt, aminek a tanulságait szeretném megosztani. A munka teológiája (Theology of Work - TOW) volt a tárgyam címe, s bár már tanultam róla máskor is, most sikerült teljes egészében megértenem a fontosságát.

Mindannyian dolgozunk. Az iskola arra készít fel minket gyerekként, hogy felnőttként képesek legyünk napi 8 órában (vagy éppen többen) egy dologra koncentrálni, tenni a dolgunkat. S ez eltart egészen a nyugdíjas évekig, évtizedekig, gyakorlatilag életünk idejéből a legtöbbet munkával töltjük. De hogyan tesszük ezt? Miért is kell dolgoznunk? Jól érezzük közben magunkat?

A munka teológiai megközelítése a munka helyét kutatja a Bibliában. Nem kell sokáig keresnünk: már a könyvek könyvének első fejezeteiben kiderül: a Teremtő nemcsak világot és embert teremtett, hanem feladatot is adott az első emberpárnak: "Uralkodjatok!" Ez azonban nem passzivitást jelent, hanem feladatot: a világot és annak növényeit, állatait "menedzselni" kell, vagyis a tétlenség helyet napi szinten feladatot kapott az ember. Sokan gondolják, hogy a munka a bűnbeesés után jött a földre, átokként. De nem: csak a munka minősége változott meg akkor, az áldott, örömteli munka fárasztóvá és kiábrándítóvá lett.

A Bibliában rengeteg hivatkozás van a munkára. A legtöbb bibliai történet szereplője valamilyen munkát végez: épít, földet művel, nyájat legeltet, kereskedik, sző, vagy éppen vámot szed. Isten maga is dolgozik, hiszen teremt és fenntart. Jézus sem isteni mivoltát ünnepelte köztünk, hanem először szakmája volt, ácsként dolgozott, s aztán lett tanító.

Magyarul néhány könyv már megjelent ehhez a témához. Tom Nelson könyvének címe: Munkára teremtve, tavaly jelent meg. Ez fedi le talán nagyon közérthetően és struktúráltan, amit én is tanultam. Egy korábbi könyv Mark Greene: Hála Istennek, hétfő van! Ez viccesebb, sok történettel és illusztrációval. Os Guinness: Az elhívás című könyvét nagyon szeretem. Nehezebb olvasmány, de érdemes többszörre átnézni. Az elhívás kérdésével foglalkozik, aminek a része a munka is és az, hogyan, milyen értékek mentén éljük az életünket.

Sok fogalom van, amiről még írhatnék. Részletesebben egy most kidolgozott tréning-anyagban fogok erről szólni. Akit érdekel és helyet ad hozzá, annak szívesen átadom.


2018. április 16., hétfő

Kicsinek maradni?

A legtöbben azt hiszik, hogy a nagy, a sok, a luxus a jó. De mi a helyzet a kicsivel, a kevéssel, az egyszerűvel? Mi van akkor, ha egy cég a folyamatos növekedés helyett beéri kevesebbel, s a terjeszkedés helyett megmarad "jelentéktelennek"? Vezethet ez sikerhez?

Bo Burlingham: Small Giants  (Apró óriások) című könyve ezt a dilemmát járja körül. Olyan vállalatokat választott ki, melyek ahelyett, hogy hatalmasra nőttek volna, ragaszkodtak az eredeti céljukhoz, a minőséghez, s megmaradtak egy alacsonyabb szinten. Ennek ellenére egyedülálló termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak és a dogozóikra rendkívül figyelnek.

A könyv amerikai, a céges példák is. Van köztük sörfőzde, new yorki raktárház, lemezkiadó stúdió, designer, étterem, élelmiszerbolt. Közös bennük, hogy az üzleti tevékenységen túl a cégnek "lelke" van. Ez legtöbbször az alapítótól jön, amolyan elhivatottságot jelent, mely alapján autentikus, megbízható és minőségi marad a cég.

A vállalkozások legtöbbször jó kapcsolatot ápolnak a várossal, városrésszel, ahol megalakultak. Visszaadnak a közösségnek, támogatják a helyi termelőket, beszállítókat, fogyasztókat. Különösen figyelnek a munkaerőre, hogy minél tovább megtartsák őket, s ne legyen nagy a fluktuáció. A cégek többféle formában működnek, de mindenütt van valami egyedi vezetési módszertan.

Jó lenne az amerikaihoz hasonlóan magyarországi példákat is felsoroltatni. Összegyűjteni olyan vállalkozásokat, melyek mertek megmaradni kicsinek, de etikusnak és minőséginek. 

2018. április 14., szombat

Kultúratérkép

Most kivételesen nem egy adott országba "utaztam" olvasás közben, hanem bejártam a fél világot. Erin Meyer: The Culture Map (Kultúratérkép) című könyve nemrég jelent meg, magyarul még nem elérhető. Hallottam őt a GLS Konferencián, s innen jött az ötlet, hogy az általa kutatott kultúratérképet megismerjem.

Nagyon praktikus, jó használható az elmélet, amit Erin kidolgozott. Multinacionális környezetben dolgozó vezetőknek, kollégának nyújt segítséget azáltal, hogy feltérképezte, milyen kulturális különbségek választanak el minket, mi az, ami alapján egymással beszélünk, időt menedzselünk, másokat vezetünk.

Nyolc dimenzióban vizsgálta meg a világ országait és azok kultúráit:
1. Kommunikáció
2. Negatív kritika
3. Meggyőzés
4. Vezetés
5. Döntés
6. Bizalom
7. Ellenvetés
8. Idő

Nekem különösen tetszett a kommunikációs felvetése, miszerint vannak alacsony kontextusú és magas kontextusú kultúrák. Ez előbbiben vannak az angolszász országok, ahol a kimondott szó pontosan azt jelenti, amit mondunk. Az utóbbiban az ázsiaiak vannak, akiknél ismerni kell a beszélőt, a környezetet, a hátteret, olvasni kell a sorok között.

A munkát igencsak megnehezíti, ha különböző kultúrák dolgoznak együtt. Erre számtalan személyes példát olvasunk a könyvben. Még ha ismerjük is a kulturális különbségeket, nem egyszerű a másikhoz igazodni, elfogadni és hatékonyan dolgozni. Máshoz viszonyulunk például a vezetőhöz, a döntéshozás folyamatához, vagy például az időbeli pontossághoz.

Nagyon olvasmányos és hasznos könyv, ajánlom mindenkinek, aki nemzetközi környezetben mozog. 

2018. március 5., hétfő

A saját doktorim

Korábban már írtam, hogy körül vagyok véve doktoris barátokkal. Több jóismerősöm is sok-sok évet szánt az életéből arra, hogy doktori tanyulmányokat folytasson, saját kutatást vezessen, majd az eredményeket publikálja. Van közöttük közgazdász, fizikus, mérnök, orvos doktor.

Egy fél éve belefogtam a saját doktori tanulmányaimba. Egy amerikai központú, de globális képzést nyújtó iskolában a Bakke Graduate University-n kezdtem el az óráimat. Ismertem őket korábbról, de most a személyes ismeretség és az égiek akarata kellett ahhoz, hogy valóban el is kezdhessem a tanulmányokat.

Mivel magánegyetem, ezért borsos összegbe kerülnek a kreditek, amiket én most ingyen kapok meg. Ugyanis egy "barterszerződés" keretében ledolgozom a tandíjat. Az iskolának marketingesre volt szüksége, nekem meg munkára, így most én lettem az online marketingesük. Augusztus óta már a negyedik hírlevelet szerkesztettem meg nekik, ezzel útjára indult egy rendszeres kommunikáció. A tartalmak az egyetem honlapján és Facebook oldalán is olvashatóak.

A saját tanulmányaimat illetően ősszel volt az első órám, ami Organizational Assessment, amolyan szervezetfejlesztési óra. Nagyon durva hónapokon vagyok túl, hetente 4-5oo oldal irodalmat kellett feldolgoznom, értekezéseket, könyvelemzést írni, órán aktívan részt venni, online disszkussziót folytatni a diáktársakkal. Egy teljesen új közösségbe csöppentem, ahol Ázsia, Afrika, Dél-Amerika mellett néhány amerikai, s jómagam mint egyetlen európai veszek részt.

A kemény megpróbáltatások januárban a zárómunkával értek véget, egy kisebb szakdolgozattal 6o-7o oldal terjedelemben. Ezzel a végső osztályzatom is meglett, ami 97%-os teljesítményt jelent!

Már el is kezdtem készülni a tavaszi órára, mivel a 4ooo oldalas szakirodalmat most szeretném időben feldolgozni... Ráadásul a tavaszi órarend tartalmaz egy ázsiai tanulmányutat is, szóval vigyázat, jövök!

Ez a csoportkép a Personal Learning Community (PLC) tagokat mutatja. Ők azok, akik támogatják a tanulmányaimat, a példák, akik előttem járnak. Van köztük teológus professzor, lelkész, gyakorló üzletember. S ja mind rendelkeznek már doktorival. 

Pár cikk a legutóbbi hírlevélből:

President's note

Singapore banker interview

Kuala Lumpur immersion


2018. február 27., kedd

Eszéki konferencia - újra

Ha február, akkor Eszék és az éves CEEAMS konferencia. Munkámból kifolyólag tavaly vettem először részt ezen a programon, idén már inkább résztvevője voltam az eseménynek. Egy hét a behavazott horvát-baranyai városban, számtalan előadás, beszélgetés és inspiráció.


Kb. negyvenen jöttünk össze Európa több országából: Ukrajna, Oroszország, Kirgizisztán, Románia, Szerbia, Csehország, Szlovákia, Magyarország... Professzorok, kutatók, gyakorló lelkészek, misszionáriusok. A téma a munka és a hit kapcsolata volt. Ez a téma, a mi engem is foglalkoztat a tanulmányaimban (erről is írok hamarosan), s ez a téma, amit újra kell értelmezni a kelet-közép-európai, poszt-kommunista kontextusban.


Mert mi a munka? Egy hely, ahová bejárok dolgozni? Vagy a munka az a 8 óra, amit hétfőtől-péntekig ki kell tölteni valamivel? "Muszáj"-tevékenység, vagy éppen önkiteljesedés és örömteli? Önálló tevékenység, vagy éppen a főnök parancsára végzett valami?


Lehet a munkát hitben végezni? Mi a munka értelme? Büntetés vagy éppen áldás?
Hallhattuk a román atyák ortodox megközelítését. Több előadás volt a kivándorlás problémájáról, a kiüresedő településekről és templomokról. Beszéltünk a protestáns munkaerkölcsről, s annak egészen távoli, pakisztáni vagy éppen dél-koreai megközelítéséről.


Volt köztünk félállásban dolgozó lelkész, aki az üzleti és a hitbéli világot próbálja a hétköznapokban is megélni. Volt köztünk főállású vállalkozó, sőt egy kerekasztal-beszélgetésben engem is megkérdeztek a saját tapasztalataimról.

Jó volt együtt lenni, tanulni. Jövőre ugyanitt!




2018. február 26., hétfő

Nők a misszióban

Ezzel a címmel tartott a CEEAMS (Kelet-Közép Európai Missziológiai Tanulmányi Egyesület) egy kétnapos konferenciát Eszéken. Szűk körben gyűltünk össze nők a régióból, Romániából, Horvátországból, Magyarországról, hogy megosszuk egymással küzdelmeinket és áldásainkat.

A részleteket nem nagyon fejtném itt ki, az bennünk, közöttünk zajlott, s magunkban hoztuk, s vittuk haza. Jó volt együtt, rájönni, hogy mennyire hasonlóan működünk, még akkor is ha más élethelyzetben, más országban, más egyházi hagyományban élünk.


A nők képesek a lehetetlenre, mert ahogy egyikünk megfogalmazta: "Nincs olyan, hogy lehetetlen." Ha kell, dolgoznak a békés együttélésen, a megbékélésen. Például gondolnánk, hogy ennyi évvel a délszláv háború után még mindig nincs hivatalos (és szeretetteljes) kommunikáció a szerb ortodox és a horvát katolikus egyház között? De körünkben volt néhány elszánt hölgy, aki már elérte, hogy egymás templomaiba betérjenek, közösen imádkozzanak és kis körben segítsék elő az egymás elfogadását, a megbékélést.


Vagy gondoltuk volna, hogy ami a régiónk poszt-kommunista országaiban végbemegy, az hasonló a psozt-kolonista országok történetéhez? A nyugati "gyarmatosítók" által magukra hagyott országok Afrikában, Indiában, vagy épp Új-Zélandon hasonlót éltek át. Ezt épp a legtávolabbi résztvevők, egy új-zélandi professzor mondta el.


Jó volt együtt lenni, együtt megpihenni, aztán tovább menni a saját utunkon. Mert ahhoz, hogy missziót végezzünk, hogy a mai kor misszionáriusai legyünk, nem szükséges egyházi oktatás, vagy végzettség. Csak elkötelezett szív, ami előre visz.


"Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 
12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 
13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 
14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 
15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 
16Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 
17De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 
18azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével."

1o3. zsoltár

Az első kép a lónyai református templom nemrég feltárt freskóját mutatja. Mosolygó szentek a címe. 

2017. december 5., kedd

Női témák

Ez nem az első bejegyzésem női témákkal kapcsolatban. A gazdagréti női hétvégéről nemrég írtam, s már készülünk a jövő évi programokra. Közben több könyvet, "szakirodalmat" olvastam, ezekről most beszámolok.

A GLS Konferencia idei egyik legkedveltebb előadója Daniel Strickland volt. Az Üdvhadsereg (Salvation Army) vezető tisztjeként lendületes előadásában a saját tapasztalatait osztotta meg. Miszerint volt egy keménykezű, valódi férfiideál főnöke, s aztán kapott egy idős, nagymamis, törékeny nénit vezetőnek. A sztereotípiákat viszont a valóság győzte le: kiderült, hogy a néniben is valódi vezető rejlik.

Kiváncsivá tett ez az előadás, így megnéztem, milyen könyveket adott ki az előadó. Az egyiket megszereztem, s mondhatom, az egyik legjobb női könyv, amit olvastam. The Liberating Truth - How Jesus Empowers Women a címe, ami magyarul: A felszabadító igazság, avagy hogyan bátorítja Jézus a nőket. Ez így elsőre furán hangozhat, de végig kell olvasni a könyvet, ráérezni az író ironikus stílusára, s végigdolgozni magunkon a könyvben felvetett kérdéseket.

Miszerint a nők alárendelt, mellérendelt szerepe félreértéseken alapszik. A nők a férfiakkal egyenrangúak, s ugyanazokra a dolgokra képesek. Ez már a teremtéssel kezdődött, ahol a nőt Isten a férfi bordájából hozta létre, viszont csak vele lett teljes a világ, az ember. Jézus sem háttérmunkára, támogató szerepre hívta a nőket, hanem a fővonalba. Nők voltak a kereszt lábánál, a feltámadáskor, ők az első hírvivők, tanúságtévők, s egy nő, Mária "közreműködésével" jött a világra.

A másik általam olvasott könyv Geri Scazzero: The Emotionally Healthy Women. Eight Things You Have to Quit to Change Your Life. Ez magyarul Az érzelmileg egészséges nő, vagyis 8 dolog, amit abba kell hagynod, hogy változtass az életeden. Geri lelkészfeleségként a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor feladva önmagát a legjobb feleség, legjobb anya, legjobb szolgáló próbál lenni. Viszont közben éppen magának nem tesz jót.

A saját nehézségein keresztül jön rá, hogy mit is szeret ő igazán, s hogy nem kell mindenkinek megfelelnie, ahhoz, hogy boldog legyen. Így például nem foglalkozik azzal, mit gondolnak mások, nem tagadja meg a félelmeit, a szomorúságot, a haragot, abbahagyja a túlfunkcionálást és a saját életét kezdi el élni. Ehhez viszont sok mindenen változtatnia kell és a változásokhoz a környezetét is hozzá kell szoktatni.

A női témák januárban folytatódnak Gazdagréten egy előadás-sorozattal és februárban egy eszéki konferencián.

2017. november 30., csütörtök

metoo

Valamikor ősszel kezdődött a "metoo" cunami, ami először az amerikai filmvilágban ütötte fel a fejét, majd végigsöpört a világon és kis hazánkat is elérte. Nők áltak ki és vádoltak meg férfiakat, akik visszaéltek a hatalmukkal és a munkához nem illő ajánlatot tettek a gyengébbik nem gyengének titulált tagjainak.

Hírességek és hétköznapi emberek áltak ki és vállalták fel a múlt sérelmeit. A sajtónak pedig hónapokra elég témát adott, hogy mikor, ki, kit, mivel vádolt meg. Olyannyira téma volt ez, hogy a Time magazin az Év emberének nem egy személyt választott, s tett a címlapjára, hanem azokat a nőket, akiket szexuális sérelem ért.

Bennem is fogalmazódtak a gondolatok a metoo-val kapcsolatban, s ezek a gondolatok még most sem forrottak ki teljesen. Mi az oka annak, hogy egy ilyen téma felforgatja a 21. századot, s hatással van a legmenőbb, leggazdagabb és a legelesettebb, legszegényebb emberek életére is?

Miért van az, hogy a férfiak és nők között feszülő ellentét, a különbségek még ma is ott vannak, érzékelhetőek a személyes beszélgetésekben, találkozásokban, üzleti vagy munkahelyi kapcsolatban, az egyházban, az iskolában, vagy éppen a metrón? Miért nem lehet a nemiséget, a nőiséget figyelmen kívül hagyni, amikor éppen tárgyalunk, előadást tartunk, vagy a boltban veszünk valamit? Miért kell a nőiséget kiforgatni, aljassát tenni, megalázni, s csupán a testre, egy darab húsra redukálni, amivel bármi megtehető, amire bármi mondható, kifütyülhető?

Igen, mindannyiunknak vannak ilyen metoo történetei. Kinek enyhébb, kinek keményebb változatban. De a megalázás ott van mindegyikben. Mert az utánad fütyülő, a beszóló, a buszon "véletlenül" hozzád érő, a félreérthető ajánlatot tevő mindig tudja, hogy most tiltott terepen jár. Tudja, hogy az intim szférádba lép, de megteszi, mert épp a haverok veszik körül, vagy tömeg van, vagy épen ő a főnököd. Visszaélés ez a hatalommal, visszaélés ez a gyengébbik nem gyengeségével, alárendeltségével szemben.

S aztán még mielőtt megtalálnánk a választ, a végső igazságot ebben a témában, hallok egy bibliai történetet, s abban egy utalást a ma történtekre. A Máté evangéliuma 5. részében a Hegyi beszédben hangzik el Jézus szájából. Valami, ami olyannyira egyértelmű, hogy a Tízparancsolat lo parancsolata közé is bekerült.

Szóval, aki bizonytalan abban, hogy férfiként mit tehet meg és kivel, olvassa el a lenti sorokat. Vagy jöjjön el január 12-én egy általam vezetett beszélgetésre. (Részleteket később küldök emailben.)

27„Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! 28Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. 30Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.”

2017. október 23., hétfő

Menő templomok

Méghogy menő templomok? Hát a templomok nem ódivatúak, hidegek, nyomasztóak? Lehet pozitív, szívet melengető hangulatuk is? Igen lehet! Tudom, mert Gazdagrétre járok már több, mint 1o (!) éve. S tudom, mert most az angliai kiruccanásunk is megerősített ebben.

A Kerith Church bejárata Angliában

A GLS konferenciáról az előbbi bejegyzésemben írtam. Ott inkább az általános, rendezvényszervezős, vezetői kérdésekkel foglalkoztam. Arról nem beszéltem, hogy a vezetői előadások mellett több lelkész is "színpadra" lépett és megosztotta a gondolatait hitről, mások vezetéséről, motivációról.

Az egyik lelkész Bill Hybells, ő alapította a Chicago közelében lévő Willow Creek Church-öt, ami 3o-4o alatt 25 ezres közösséggé nőtte ki magát, s vasárnaponként tízezrek gyűlnek össze a "templomban", ami egy modern sportcsarnok inkább. Innen indult el a GLS konferencia is, amit immár 4. éve Magyarországon is megszerveznek.

A magyar program helyszíne nem egy templom, hanem egy művelődési ház volt most októberben. Az előadások sem prédikációk, inkább tanítások, tapasztalt vezetők szerepvállalása volt. Az előadások között volt pedig gospel zenakarok énekeltek dicsőítő zenéket, az egész inkább hasonlított egy koncertre, mint egy szertartásra. Ez volt a cél.

Golgota Gospel a GLS Konferencián

Aztán az elmúlt hétvégén átruccantunk a szigetországba, hogy ott a London melletti Bracknell városában megnézzük, hogyan szervezik az angolok a saját GLS konferenciájukat. A Kerith Church nagyon hasonlít a mi Gazdagrétünkre: a templom épülete egy hatalmas, karazatos előadócsarnok profi hangtechnikával és színpaddal. A főépületben több kis terem is található, ahol csoportfoglalkozásokat tartanak.

Ifjúsági alkalom péntek este a Kerith-ben

Péntek este a GLS Youth tinédzsereknek szóló alkalmára néztünk be. A földszinten fotelek és szófák voltak, a levegőben popcorn illata terjengett, a színpadon pedig a kivetítő alatt fiatal "megasztáros" gyerkőcök élőben nyomták a dicsőítő énekeket. A legjobban azon lepődtünk meg, mikor egy Harry Potter karakterű, 19 éves prédikátor buzdította a többieket prédikációjában a szerepvállalásra, a saját elhívás megtalálására. Ja, egy másik interjúban a Toms Shoes alapítója nyilatkozott az elhívásáról.

A Kerith-ben az élményeink szombaton folytatódtak, akkor tartották a gyülekezet belső GLS vezetői konferenciáját. Igyekeztünk kritikusan nézni a programot, hiszen az észrevételeinket a tréningek folyamán átbeszéltük, javaslatokat tettünk a jobb szervezéshez.

Széksor és "térdeplőpárnák" egy anglikán templomban

Vasárnap jött a ráadás, egy nap szabadprogram, s mi ezen a napon Oxfordba kirándultunk. Az egyetemváros látnivalói között több templom is szerepelt. Véletlenül tévedtünk be a Church of Christ épületébe, ahol az anglikán szertartás után még kedélyesen beszélgettek diákok és tanárok, lelkészek és gyülekezeti tagok egy kávéval vagy teával a kézben.

Church of Christ Oxfordban

A valódi meglepetés azonban "véletlenül" jött az utunkba. Az egyik forgalmas utcán épp ebéd utáni kávéra vadásztunk, mikor egy szűk bejárat mellett a Hillsong Church logóját vettük észre. Kiderült, hogy a kávézó bejárata mögött egy moziterem található, s ott tart alkalmakat a Hillsong.


A Hillsong Ausztráliából indult, különös ismertetőjegye, hogy vagány, nagyvárosi fiatalok közössége. Zenekaruk rendszeresen koncertezik Magyarországon is, s hogy-hogy-nem épp ottjártunk napján adtak koncertet Budapesten! Erre akkor jöttünk rá, mikor a délutáni alkalmon külön köszöntötték a Budapesten lévő tagokat! Mi meg ott ültünk a széksorokban budapestiként!

Hillsong, igehirdetés kivetítőn

Na, aki ezek után sem hisz a hétköznapi csodákban és a hit erejében, az látogasson el a fent említett "templomok" honlapjára. Vagy jöjjön el személyesen egyik vasárnap.

Gazdagréti Református Gyülekezet

Willow Creek Church

Kerith Church

Hillsong Oxford

S egy kis zenés ízelítő:
Ez a dal szólt szombat reggel a Kerithben:
King of my Heart

Ez pedig egy Hillsong "klasszikus":
Oceans


GLS, az meg mi?

Az elmúlt fél évben egy új projekten dolgoztam. A GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia októberi kétnapos rendezvényét készítettük elő, én az online kommunikációért feleltem.


Két hete volt a rendezvény, így most erről már múlt időben számolhatok be. A mellékelt képek mutatják, hogy milyen sokan jöttek el. 4oo résztvevő volt jelen Budapesten, a MOMKult-ban. 1o előadást néztük meg együtt, a legtöbb anyag amerikából érkezett videón, szinkronizálva, volt egy magyar előadónk is.


Sajtónyilvános megnyitót péntek délután tartottunk. A sajtó jelenlegi helyzetében nincsen elég újságíró, s aki van, s nyitott lenne egy ilyen alkalmon részt venni, az idő hiányában nem tud eljönni. Ezért ha "élő" közvetítés nem is volt, utólag néhány helyen leközölték a rendezvény beszámolóját.


A rendezvény helyszínén 4o önkéntes dolgozott, köztük többen, akik az egész év folyamán segítették a konferencia szervezőit, fordítóit, a honlap és az online jegyelővétel működését. Közülük 2 társaságában vettem részt az angliai tréningen, amiről már beszéltem. Mi már a rendezvény másnapján elkezdük az előkészületeket a következő évi rendezvényre.


Itt egy sajtóbeszámoló: http://www.parokia.hu/v/vezess-ott-ahol-vagy/

A rendezvény honlapja: www.glshungary.hu

A magyar csapat az angol GLS színpadán





2017. október 17., kedd

Angolosan

Egy pár napos út és pozitív csalódás az angolokban. Az elmúlt hétvége minden eddigi szterotípiámat megdöntötte Angliáról.

Az angol kert színei 

Mert ugye Angliában mindig esik az eső. Kivéve azt a négy napot, amit ott töltöttünk. Érkezésünkkor ragyogó napsütéses meleg fogadott. S bár vittünk esernyőt, nem kellett elővennünk. A napszemüveget annál inkább.

Többszáz éves épületben modern kocsma

Aztán meg ugye az angolok távolságtartók és maguknak valók. Kivéve, mikor ők jönnek oda, ők kezdeményeznek beszélgetést és minden hátsó szándék nélkül ránk mosolyognak. Például kocsmában (na jó, itt egy-két ital után), étteremben (azért itt a felszolgálóknak érdeke a kedvesség), vagy csak úgy az utcán. Az ő mosolyuk valahogy még mindig közvetlenebb és őszintébb volt, mint az amerikai kedvesség. (Elnézést minden tengerentúli jóismerőstől. De ez van.)

Piros-kék itt is!

Korábbi látogatásom során nem igazán akartak velem szót érteni a helyiek. Pedig beszélek angolul, mégha nem is a British English szerinti kiejtéssel. Most viszont értették, amit mondok! Sőt, tudtam velük viccelődni! Egy nyelvet beszéltünk. Imádom a brit angolt, de aszem sosem leszek képes így beszélni.

Régi és modern épületek egymás mellett

Angol konyha? Az meg mi? Hát valahogy az amerikai konyha őshazája. Ahol tudnak jó burgert és steaket csinálni, no meg a klasszikus fish-and-chips sem maradhat ki. Ettünk sheperd's pie-t, amit az USA-ból ismerek, csak itt bárányhússal és zöldséggel megrakva sütötték át a krumplipürés finomságot. Nem sajnálták tőlünk a lazacos szendvicseket, de a curry-s, indiai beütésű köreteket sem. Szóval mégiscsak tudnak főzni, s chef-ként nincs egyedül Jamie Oliver sem.

Napsütés!

Aztán meg néhány klasszikus, amit nem lehet megszokni:
- A fordított közlekedést. Főleg a körforgalomban szédültem.
- A sok tetkós fiatalt. A lányok szivárványszínű haját és túlsúlyát.
- A kizárólag külföldi, színes, legtöbbször ázsiai vagy kelet-európai személyzetet. Szállodában, étteremben, boltban, taxiban.
- A bő lére eresztett kávét, amiből ha fél pohárral kérek, akkor is még eltart egy ideig, mire elkortyolom.
- A fontot. Ami nem euró, nem dollár, ám mégis többet ér bármelyiknél.
- A fű zöldjét. Ahol a szomszéd kertje mindig zöldebb, színesebb, gondozott.
- A modern és a konzervatív stílus keveredését. Ahol egyszerre polgárpukkasztóak és hagyománytisztelők.

Vidék a városban

Alice Csodaország helyett Brexitlandbe látogatott

2017. szeptember 11., hétfő

Jelensokk

Egy könyv Douglas Rushkoff médiagurutól. A könyv alcíme: Amikor minden MOST történik.

A tudós szerint a 2o. század jövőorientáltsága (futurizmus) után a 21. századot a jelenorientáltság (prezentizmus) jellemzi. Vagyis minden ebben az adott pillanatban történik, s ha valamit elmulasztunk, akkor az már megismételhetetlen. Viszont a dolgok olyan gyorsan változnak körülöttünk, hogy már nem is a történésekhez, hanem az állandó változáshoz alkalmazkodunk.

A média oldaláról vezeti le felgyorsult világunk sajátosságait. A klasszikus, ókori történetmesélésnek még volt eleje és vége, a kettő között fejlődés, értelem, valahonnan valahová haladás. Aztán jöttek a tévécsatornák, a reklámokkal megszakított műsorok, majd az on-demand televíziózás. A dolgoknak ma nincs eleje és vége, mi alakítjuk a pillanatot. A hírközlés is ezt a mintát követi: a pillanatra, az érzelmekre reagál, nem a valóságra, a megértésre. Ezért ma már mindenki hírközlő, blogger, vlogger, keverednek a tények a vélménnyel. S egyre nehezebb eldönteni, mi a valóság, vagy mi az álhír.

A média és a történetmesélés után az idő fogalmát járja körül az író. Az időt mi irányítjuk, vagy az irányít minket? Loholunk az események és a határidők szorításában, vagy megengedünk magunknak üresjáratokat, elengedünk esetleg programokat? Az idő nem absztrakt, az ember ciklikusan él, egy napon belül, vagy éppen egy héten át. Vannak történések, amikre nem csak mennyiségében kell idő, hanem minőségében is. Digifréniának nevezi a digitális idő szorításában élő embert. Például, aki igyekszik minden emailt megválaszolni. Holott a postaládát időközönként is ráérnénk kiüríteni. A nagy ötletekhez pedig elmélyülés, IDŐ kell. Nem kapkodás és azonnali reakciók.

"Lehet, hogy nem tudjuk, merre tartunk, odaérni viszont sokkal, de sokkal hamarabb fogunk."

2017. augusztus 30., szerda

Balaton office

Home office lehet Budapesten vagy vidéken, mondjuk a Balaton partján. Itt igazi kihívást jelent az internetre felcsatlakozni: ha jön egy kis vihar, az rögtön elfújja a vételt, s nyugodt időben is max. közepesen megy a net.


Épp szorgoskodtam a héten, viszont a házban elég lassan tudtam csak haladni a munkáimmal. Az akadozó net miatt az udvaron kerestem jobb vételt és találtam is megfelelő munkahelyet: a napozóágyon.

Viszont a léhűtő macsekunk is itt tölti nem kevés lustálkodó idejét, s ráadásul a napozóágy lett a kedvenc helye. Mit lehet tenni: munkára fogtam. Vakon gépelni még nem tud, de egy kis simogatásért bátorít, támogatja a tevékenységem.

Ha pedig megunja a munkát, a megszokott pozíciót veszi fel.


2017. június 27., kedd

Eszék újratöltve

Végy néhány nőt, helyezd őket Közép-Európa különböző szegleteibe, aztán az idő és a tér egy pontján engedd, hogy útjaik keresztezzék egymást.

Késő esti fagyizás, olaszos hangulat

A mi utunk a horvátországi Eszéken (Osijek) kereszteződött. Februárban jártam itt először, az egyik (a fő) munkám kapcsán, s erről akkor írtam is. Most a munka folytatódott, így újabb munkatársakkal tartottunk megbeszélést.

Anne-Marie és Julijana, a holland-makedón-magyar-horvát csapat a jövő évi képzéseket tervezi még ezen a munkavacsorán is

A "nők" pedig jöttek: Makedóniából, Horvátországból, Hollandiából és Magyarországról. Szolgálatot végeznek ők mind, misszionáriusok, Isten szeretetét hirdetik egy bukott világban. Most viszont abban a horvát térségben van dolguk, ahol nemcsak az első és a második világháború dúlt, hanem alig 2o éve itt még harcok voltak, s a jugoszláv háború sérülései még ma is láthatóak. Láthatóak az épületek falain, a tetőkön, az elhanyagolt zöld területeken. S elvileg ezek a sérülések ott vannak az emberekben, a lelkekben.

Jól megérdemelt hűsítők a fárasztó napi munka és tekerés után (a helyi sör az Osjecko)

Ám az igazán meglepő az, hogy ezek a lelkek mosolyognak. Rengeteg fiatalt, fiatal párt, diákot (diákváros!), kisgyerekes családot láttunk hétköznap este a Dráva partján sétálni, futni, kerékpározni, vagy éppen görkorizni. Élnek, túlélnek. Nem keseredtek meg. Értékelik azt, amilyük van. A jelent.

A kicsit mediterrán hangulatú városban keveredik a századfordulós Magyarország, a Monarchia: a klasszicista épületei akár Erdélyben vagy a Felvidéken is lehetnének. S keveredik itt a Balkán, hiszen itt vonult a török, a tatár, a szerb. Ám mégis, kicsit olaszosan szabad a mentalitás: rengeteg a terasz, a kávézó, a jóféle fagyizó, ahol ha ritkán betoppan egy külföldi vendég, készségesen beszélnek angolul, viccelődnek horvátul, mi meg próbáljuk megérteni magyarul.

Nina a cigányok között szolgál

Jó volt ide menni, itt töltekezni, elfáradni a munkában és hinni a túlélésben, az emberekben, a szerető Istenben. Elnézést a nőközpontú megközelítésért, de a mi csapatunk aktív tagjai mind nők. A férfiak is ott vannak, valahol a háttérben. De a valódi változást, a "katalizátor-szerű" indítómotort a nők jelentik.

2017. március 28., kedd

A Google titok

Laszlo Bock erdélyi-magyar származású amerikai menedzser, a Google korábbi HR-vezetője. A Google titok című könyvében megkérdőjelezi a legalapvetőbb HR-irányelveket, pl. a HR szó helyett javasolja a "humános" kifejezés használatát.

A Google példájából kiindulva bebizonyítja, hogy egy cég sikerére elsősorban az alkalmazottai, az emberek vannak hatással. Ezért, ha a dolgozók jól érzik magukat, s jól megy a soruk, akkor a cégnek is nyert ügye van.

Ennek érdekében minden szinten bevonja az alkalmazottakat a cég működésébe, irányításába, s bizalmat és szabadságot ad nekik, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Ezt nevezi "nagy szabadságfokú" szemléletnek, ami teljesen szembenáll a megszokott fentről lefelé történő infoáramlással, döntéssel, hierachikus vezetéssel.

Bock szerint a jó vezető támogat, motivál, szolgál. Az embereket nem gépeknek, hanem gazdáknak (sáfár?) nevezi, akik saját maguk felelnek a tetteikért és döntéseikért, s nemcsak végrehajtanak, hanem gondolkodva cselekednek. Ezért az alkalmazottakat nem is alkalmazottnak, hanem a cég tulajdonosának, alapítójának tekinti.

A cég HR-stratégiájának középpontjában a megfelelő emberek kiválasztása és megtartása áll. Ehhez szilárd értékrendre van szükség, amit a dolgozók, a fizikai környezet és a vállalat céljai is tükröznek. A dolgozók legyenek alázatosak és lelkiismeretesek, ne a hierarchia határozza meg, kivel, hogyan bánnak.

Sőt: tovább megy: nem hagyja, hogy a menedzserek, a vezetők visszaélhessenek a hatalmukkal! Ezért eltűntették a státuszszimbólumokat (külön iroda, hatalmas cégautó) és még a pozíciók elnevezését is inkább egy szintre hozták megmutatva, hogy nem a cím, hanem a feladat a fontos.

Fontosnak tartják a képzést, fejlődést, de csak akkor tartanak tréninget, ha az közvetlenül a gyakorlatba át van ültetve, számon van kérve, s lehetőség szerint belsőleg, egymás tanításával, tudásmegosztással oldják meg. A teljesítmény-értékelést is megújították, így annak nem a számonkérést, hanem az egyén fejlesztését kell szolgálnia.

Szóval a Google forradalmit alkotott. Nem csak a keresőoldalával és a kötetlen munkaidővel, ingyen ebéddel, feltöltött konyhával, hanem minden téren. Van mit tanulnunk tőle.

2017. március 24., péntek

Vezetés a Lélek által

J. Oswald Sanders: Lelki vezetés című könyve egy mostani "tananyag" része volt. A presbiteri vezetésre felkészítő tréning során vettük végig ennek a könyvnek a fejezeteit, s meglepően sok praktikus, ám bibliai alapú vezetői aspektussal találkoztam ebben.

Még mielőtt azt hinnénk, hogy ez a könyv csak az egyházi vezetőknek, "lelki" embereknek szól, meg kell állapítanom, hogy a könyvben megfogalmazott szempontok a 21. század modern, dolgozó, karriert építő emberének is szólnak.

Igaz, hogy az alapige (1 Timóteus 3 és 1 Péter 5) a püspökök és presbiterek feladatairól, képességeiről szól, de ez érvényes az "általános", világi vezetőkre is.

Mik ezek?
- szolgáló vezető, aki úgy vezet másokat, hogy közben őket szolgálja, vagyis nem fölérendelt, hanem alárendelt szerepben is tud lenni.
- a vezetési képesség velünk születik, de fejleszthető, formálható, sőt szükséges a folyamatos fejlesztése
- a jó példa sokkal hatásosabb, mint a szabály
- a vezető nem lehet diktatórikus, nem vezetheti önérdek, pénz- vagy hatalomvágy
- hosszútávon gondolkodik, látása van a jövőre vonatkozóan, nem éri be a rövidtávú eredményekkel
- bátor, nem fél lépni
- alázatos
- fegyelmezett és türelmes
- jól osztja be az idejét, nem mondja, hogy valamire nincs ideje, nem halogat
- sokat olvas, hogy képes legyen összeszedetten beszélni és írni
- képes delegálni, a feladatokat jól elosztani

"A vezetés nem más, mint befolyásolás - az embernek az a képessége, hogy befolyásoljon másokat a saját példájának követésére."

2017. március 16., csütörtök

Elhívás

Os Guinness: Az elhívás cím könyvét már korábban olvastam. Illetve részt vettem egy vezetői képzésen, melynek anyagát szintén ez a szerző szerkesztette. Így a könyvben olvasott gondolatok már ismerősek voltak nekem. Most megosztok néhányat.

A 2o-21. századi ember kutatja életének célját. Valahogy előbb-utóbb mindannyian megcsömörlünk a hétköznapok rutinjától, az ideálisnak tűnő helyzetektől, a család-munka-egyéni élet egyensúlyának keresésétől. S akkor eljön az ideje, hogy szembe nézzünk saját magunkkal, s ha azt szeretnénk, hogy a szembenézést változás, s tettek is kövessék, akkor nem árt ha felfelé is nézünk.

Ez a könyv segít felfelé nézni. Történelmi korokon, kultúrákon ível át, ismert személyek életén keresztül próbálja közel hozni, bemutatni, meghallatni az elhívás üzenetét.

Nagyon mai a könyv. Még akkor is, ha évezredes igazságokon alapul. Olyan dolgokat mond ki, amiket nem illik, vagy amikről tudunk, de nem vállaljuk fel. Például kimondja, hogy csak EGY egyház létezik, ennek a szónak nincs többesszáma. Ha már többesszámról beszélünk, az nem az igaz egyház, az nem az egység.

"Ha a keresztények minden idejüket és energiájukat a saját külön köreikre és saját intézményeikre összpontosítják - legyen szó mindent magukba olvasztó megagyülekezetekről vagy keresztény sárga oldalakról, netán sírig tartó keresztény kulturális gettókról -, akkor elveszítik külső vonzerejüket és átalakító (transzformáló) hatásukat, pedig az evangéliumnak voltaképpen éppen ez a lényege."

"Ha a törököket rá akarjuk venni a kereszténységre, akkor legelőször is nekünk magunknak kell keresztényekké válnunk."
- mondta a 15. században Erasmus, s mintha ez ma, a migráció és idegengyűlölet korában még inkább időszerű lenne.

De nem kizárólag az egyházi, vallási területhez ad útmutatást. A ma emberének a munka és a gazdaság világában is fontos üzeneteket hordoz.

"..a kapitalizmus a növekvő gazdasági teljesítményével önmagát ássa alá."

"..Istenre, reményre, emberi spontaneitásra egyre kevesebb jut az életből, miközben a tudomány és a technika egyre nagyobb részt hasít ki magának..."

"A modern világ a választási lehetőségek és változások végtelen sorát kínálja, megsemmisítve ezzel a hagyományos egyszerűséget és összetartozást....a modern ember feltétlen választási szabadsága olyan jog, amely megsemmisíti mind a felelősséget, mind pedig az ésszerűséget."

"Individuumok nélkül semmi nem történik, intézmények nélkül viszont semmi nem marad életben."

Bolondság? Lehet, de nekem ez a valóság.

2017. március 12., vasárnap

Nagymenők

Mi tesz nagymenővé a mai világban? Pénz, hatalom, siker, nők (pasik), luxus, csillogás? Vagy éppen az ezekről való lemondás, a megelégedés a kevesebbel, a szerényebbel? De ez nem menő. Sőt, ciki. Ha nem vagy menő, lemaradsz. Ha lemaradsz, kimaradsz.

Nos, én kezdek kimaradni a játékból. Először egy dobásból, egy körből, aztán kis visszatérő után egy másikból. Most pedig igyekszem tartósan (végleg?) búcsút inteni a pénz-siker-csillogás csábításának. Mert a csábítás mindig is ott lesz. Ki ne szeretne sok pénzt keresni, nagynevű cég nagymenő pozíciójában lévő alkalmazottja lenni? Utazni, vásárolni, élni?

Én is szeretek, szerettem, szeretnék. Csak épp, ha ezen a mezőn lépek, akkor olyan, mintha az életem összes többi területét beáldoznám, feladnám. Mert akkor nem marad időm, erőm, energiám dolgokra, amik én vagyok, amik igazán én vagyok. Sétára, napfényre, szemtől-szembe folytatott beszélgetésre, lelassulásra, könyvekre, varrótűre, macskasimogatásra, gyerekdalok éneklésére, virágok visszametszésére, madarak megfigyelésére.

Most van időm. ÉLEK.

Csak néhány elrettentő olvasmány és film a témához, hogy ki mit áldoz be a siker oltárán.

Kötter Tamás több könyvet is írt. Sztárjogászként a sztárjogászok, cégvezetők, topmenedzserek világába kalauzol a mai, 21. századi Budapesten. Első könyve, a Rablóhalak után megjelent második írása Dögkeselyűk címmel. Szerintem a címek mindent elmondanak a témáról.

Két film a nagymenő üzletemberek new yorki "sikervilágáról". A Tőzsdecápák már-már klasszikus, nemrég kihozták a Tőzsdecápák 2 folytatást is. A két film forgatása között több, mint 1o év telt el, s a történet is így halad az időben. A Michael Douglas által alakított tőzsdecápa jól megérdemelt bűntetése után az egyetemi katedrán hirdeti a világ "valódi" pénzügyi tudományát. Lentebb egy fontos részlet a filmből eredetiben.

Tőzsdecápák 2, Gordon Gekko beszéde a diákoknak

2017. február 19., vasárnap

Misszió határok nélkül

Az eszéki utam oka egy nemzetközi konferencia volt. Az egyik mostani munkám a CEEAMS-hoz (Central-Eastern European Association of Missiology Studies) kötődik. A Közép-Kelet Európai Missziós Tanulmányok Egyesületének készítettünk az elmúlt időszakban honlapot, arculatot, hírlevelet, s dolgozunk a további online rendszereik kialakításán.

A honlap itt tekinthető meg: www.ceeams.org.

A mostani konferencia ezen szervezet éves konferenciája volt. Mottója lehetne, hogy "misszió határok nélkül". A résztvevők nemcsak a 18 közép-európai államból, hanem Indiából, USA-ból, Dél-Afrikából érkeztek. A megjelentek több egyházat is képviseltek: volt itt orthodox román, római katolikus, evangéliumi, protestáns.

A konferencia résztvevői

Ami a résztvevők bőrszínét tekinti, képviselte itt magát afrikai fekete, dél-indiai "sötétbőrű", európai fehér, s dél-afrikai fehér ember is. Voltak itt diákok, doktoranduszok, professzorok, lelkészek, papok, sőt, még egy katolikus szerzetesnő is eljött.

Szóval a társaságunk színes volt, a szó minden értelmében. S ezen szinek között nem voltak határok. A konferencia nem a különbségeket erősítette, hanem a közös értékeket, az egymásra figyelést, a párbeszédet, a másik iránti nyitottságot, a másoktól való tanulást.

A CEEAMS vezetősége

Sokat tanultam én is, még akkor is, ha ez most inkább munka volt. Tanultam magamról is. Például a román résztvevők felhívták a figyelmem arra, hogy a családnevem román eredetű (Oláh, vláh), s jelentése éppen az, hogy román. Vagyis valószínűleg én is román vagyok.

A horvát szállásunk udvarában pedig egy velem azonos nevű, magyar eredetű család vállalkozása is működik. Szóval a határok nem elválasztanak, hanem épp, hogy összekapcsolnak.