A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karrier. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karrier. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 7., csütörtök

Immersion, avagy teljes alámerülés

Mit is kerestem én idén Ázsiában? Mi hozott éppen Malajziába? Ideje, hogy erre is választ adjak.



Az amerikai doktori tanulmányaimról már írtam korábban. A második félévben egy olyan tárgyat vettem fel, aminek a keretében 2 hetet külföldi terepen töltünk. Minden félévben máshol van az óra, s most épp Kuala Lumpur, Malajzia fővárosa lett a kiválasztott helyszín. Vagyis nem én döntöttem, hanem a tanulmányaim, mikor ide utaztam.


 Malajziáról nem igazán tudtam infókat. Az órai munkánk keretén belül volt irodalom, cikk, videó, ami ezzel foglalkozott. Megtudtam, hogy Dél-Kelet Ázsia egyik fejlett országa ez, ahol kb. 30 millió ember él egy Magyarországnál háromszor nagyobb területen. A térképen keresve Thaiföld alatt találjuk Malajziát, az indonéz szigetvilág fölött. A főváros a szárazföld belsejében fekszik, vannak hegyei 2000-4000 méter magasságig, sok folyó, s persze tengerpart. Az Egyenlítőtől a 3. szélességi körön fekszik, vagyis ilyen közel még nem voltam a Földünk közepéhez. Az éghajlat trópusi. Az ország muzulmán, bár a gyarmatosítóknak köszönhetően van hagyománya a kereszténységnek is.


Az órám címe Kuala Lumpur Overture, vagy Immersion Trip. Az overture a zenéből a nyitány, az egyetem ezeket az órákat a képzések elején ajánlja, amolyan bemelegítés a teljes képzéshez. Az immersion alámerülést jelent. Nekem ez lett a kedvenc szavam itt. Alámerültünk a helyi kultúrába, az emberi kapcsolatokba, gazdasági, egyházi, szociológiai témákba, az ételekbe. Fully immersed. S az alámerülés megújulást, feltöltődést, új látásmódot, ötleteket hozott. Például a saját országom dolgaival kapcsolatban, vagy éppen nemzetközi együttműkésre.


De mibe is merültünk alá? A 12 napig szünetmentesen voltak óráink, reggel 9-től este 6-ig minimum 5-6 előadásunk volt. Az előadóink között voltak amerikai és helyi professzorok, üzletemberek, lelkészek, kormányzati tisztviselők, non-profit szervezetek vezetői. Hallottunk az ASEAN-ról, ami a Délkelet-Ázsiai Államok Szövetsége és anno tanultam erről a közgáz képzésen. Kína előretörését a One-Belt-One-Road kezdeményezés fémjelzi, ami a szárazföldi és vízi utak fejlesztését jelenti Kínától Európáig. Többek között ennek köszönhetően épül gyorsvasút Magyarországon, hogy a horvát kikötőkből minél hamarabb eljusson a kínai áru a kontinensre. De mi csak egy vagyunk a 60 közreműködő ország közül és a projekt vége 2049-ben lesz...

Katt a panorámaképre!

Malajziából nézve kicsit máshogy fest a világtérkép. Európa túl messze van és aprócskának látszik. A meghatározó szereplők itt ázsiaiak, például Kína és India - Malajzia épp e kettő között fekszik és játszik fontos logisztikai, gazdasági szerepet. Egy ugrásnyira - no azért 6-7 órás repülőútra - van Ausztrália és Új-Zéland, s Amerika felé nem nyugatra kell elindulni, hanem keletre. Viccesen meg is jegyeztük a "nyugati" osztálytársakkal, hogy Malajzia a jövőben van: Európához képest 6-7 órával kel fel korábban a nap, míg az USA 12-15 órányi lemaradással követi csak a maláj időt...



S sok mindenben jár előttünk ez a "kistigris". A főváros fejlődik, rengeteg az építkezés. Ha itt házat építenek, az 40 emeletnél kezdődik...  Vadonatúj gyorsvasút és metró köti össze a városrészeket, a belvárosban pedig ingyenes az összes buszjárat, ezzel sarkallják az autósokat tömegközlekedésre. A belváros toronyházait légkondicionált függőfolyosók kötik össze, vagyis nem kell a hőségbe kimenni, az utcán a forgalommal bajlódni, csak a megfelelő irányba vivő függesztett sétányon kell elindulnunk. A légkondi itt alap, az autók, a járművek, a házak mindenütt hűtöttek. Persze van, hogy leizzadunk két épület között, az itteni 32 fok 42-nek tűnik a hatalmas páratartalom miatt.


Az országban van kőolaj és földgáz termelés, az építkezésekre a nyersanyagot is belföldről nyerik. Van autógyártás, sőt két saját autómárkájuk is van. A közlekedés angolosan az út bal oldalán történik. Elsőre olyan, mintha vezető nélküli autók járnának, csak idővel szokom meg, hogy a sofőr a túlsó oldalon ül. A közlekedés jól szervezett, vannak autópályák, vonatok, országot behálózóm buszjáratok és repülőjáratok is. A közbiztonság is normális, semmi rendkívülit nem tapasztaltunk.



Persze vannak rosszabb kerületek, ahová sötétedés után nem célszerű egyedül sétálni menni. A helyek, ahol mi jártunk általában zárt, őrzött udvarok és utcák voltak, ahová csak az arra illetékesek tudtak behajtani. Rengeteg a bevásárlóközpont, ilyen hatalmas, s sokszínű üzletsorokat sehol nem láttam még Európában vagy Amerikában. Egymás mellett sorakoznak itt az általunk is ismert európai (Zara, Mango, Tesco, Topshop) és amerikai brandek, kiegészítve a japán, koreai és egyéb ázsiai üzletekkel.




2018. április 14., szombat

Kultúratérkép

Most kivételesen nem egy adott országba "utaztam" olvasás közben, hanem bejártam a fél világot. Erin Meyer: The Culture Map (Kultúratérkép) című könyve nemrég jelent meg, magyarul még nem elérhető. Hallottam őt a GLS Konferencián, s innen jött az ötlet, hogy az általa kutatott kultúratérképet megismerjem.

Nagyon praktikus, jó használható az elmélet, amit Erin kidolgozott. Multinacionális környezetben dolgozó vezetőknek, kollégának nyújt segítséget azáltal, hogy feltérképezte, milyen kulturális különbségek választanak el minket, mi az, ami alapján egymással beszélünk, időt menedzselünk, másokat vezetünk.

Nyolc dimenzióban vizsgálta meg a világ országait és azok kultúráit:
1. Kommunikáció
2. Negatív kritika
3. Meggyőzés
4. Vezetés
5. Döntés
6. Bizalom
7. Ellenvetés
8. Idő

Nekem különösen tetszett a kommunikációs felvetése, miszerint vannak alacsony kontextusú és magas kontextusú kultúrák. Ez előbbiben vannak az angolszász országok, ahol a kimondott szó pontosan azt jelenti, amit mondunk. Az utóbbiban az ázsiaiak vannak, akiknél ismerni kell a beszélőt, a környezetet, a hátteret, olvasni kell a sorok között.

A munkát igencsak megnehezíti, ha különböző kultúrák dolgoznak együtt. Erre számtalan személyes példát olvasunk a könyvben. Még ha ismerjük is a kulturális különbségeket, nem egyszerű a másikhoz igazodni, elfogadni és hatékonyan dolgozni. Máshoz viszonyulunk például a vezetőhöz, a döntéshozás folyamatához, vagy például az időbeli pontossághoz.

Nagyon olvasmányos és hasznos könyv, ajánlom mindenkinek, aki nemzetközi környezetben mozog. 

2017. június 6., kedd

Balatoni bicajtúra 2

Tavaly kezdtük, most fejeztük be. Akkor hárman voltunk, most öten. Anno 3 nap alatt 15o km-t tekertünk, most 2 nap alatt 13o-at. Kipurcantunk.

A völgyhíd alatt, túránk elején 

Nem is olyan nagy dolog a balatoni tókerülés biciklivel - gondolhatnánk. Végig a tó mellett halad az út, a legtöbb helyen kiépített kerékpárúton. Viszont ha ez nem lenne elég, akkor letérhetünk a kijelölt útról, s saját nyomvonalat járhatunk. Mi ezt tettük.

A völgyhíd fölött, már látszódik a Balaton 

Mivel nem volt vonatközlekedés, nem tudtuk a hiányzó szakaszt úgy megtenni, hogy egy végtében tekerünk, majd a végén visszautazunk vonattal. Így autóval szállítottuk a bringákat, s egyik nap egy dél-balatoni, somogyi off-road túrát csináltunk bemelegítésnek, hogy aztán másnap egy teljes kört tegyünk az észak-keleti csücsökben.

Szinyei után szabadon - pipacsmező

A kiindulási állomás Balatonföldvár volt. Innen mentünk délre és csináltunk egy 4o km-es kört a völgyhíd alatti dombok között. A völgyhídon már többször átautóztunk, most viszont alatta kekertünk. Sőt: feltekertünk a lenti szinttől az autópálya magasságáig, hogy utána még magasabb dombokon, a völgyhídat felülről látva haladjunk tovább a "közeli" Bálványos zsákfalujába.

Viharfelhő közeledik Bálványosnál

Vonzott a falu neve (bálványosi szabadegyetem), a félreeső terület, a térképen jelölt kastély (amit a felismerhetetlenségig átalakítottak). Aztán találtunk mindenféle mezőt (igen, voltak pipacsok és búzavirágok), bezárt kocsmát (előtte kedélyesen sörözgető helyiekkel), nyitva nem tartó kisboltot és nem létező közkutat.

Ezek a nyugodtan legelésző lovak jól megnéztek maguknak

Aztán a legdurvább akkor jött, mikor mi két elzárt falut a térképen jelölt földutakon akartunk összekötni. A helyiek jól helyben hagyták a tervünket, irányba tettek, aztán uccu neki embermagas csalános és bozótos közepén találtuk magunkat, ahol se út, de még ösvény se volt. Úgy tűnt, beszántották a Google által is jelölt földutakat... Így út hiányában a szántás szélén haladtunk. Ahol tudtunk két keréken, ahol nem ott gyalog. A véget egy sötét felhő hozta el, s az alig 2o perces eső elintézte, hogy utána csaknem végleg a sárba ragadjunk. Szó szerint.

Átkelés a hömpölygő sártengeren

Somogyban ugyanis ha sár van, az élő agyagot jelent. Nem földes sár, amin elközlekedünk, hanem tömbökbe összeálló sár, ami se gyalogosan, se keréken gurulva nem lehet átjutni. A bringát itt vállra vetve vagy magunk után vonszolva, emelgetve lehetett csak tovább lökdösni. A legközelebbi faluig, ahol a már tapasztalt minta szerint nem volt kocsma, bolt, vagy közkút, így a temetői kútnál mostuk le az út sarát annyira, hogy utána hazatekerhessünk. A teljes bringatisztítás másnap egy magasnyomású autómosónál történt meg.

Temetői csendélet biciklivel


Másnap Szántódnál átkeltünk Tihanyba a révvel, s onnan Balatonfüreden át Balatonkenese érintésével Siófokon át értünk vissza Balatonföldvárra. Közben volt sok sík szakasz, de akadt megmászásra (biciklitolásra) alkalmas löszfal, domb, szerpentin.

Révvel Szántódról Tihany felé

Fürödtünk Balatonfűzfőn, halat ettünk, ahol megálltunk, láttuk a lemenő nap fényeit a löszfal tetejéről, hogy utána rohamtempóban igyekezzünk a szeles vihar elől visszaérni. Így sikerült aznap egy 9o-es távot letudni.


Naplemente Balatonaligánál

Tavalyi beszámoló






2017. január 16., hétfő

Változásmenedzsment

Nemrég eléggé zavaros cégügyekbe "keveredtem": két óriásvállalat egyesüléséből született egy megavállalat, s ennek új tagjaként engem is személy szerint érintett az egyesülés miatt kialakult új helyzet, a változás, amit elég rosszul menedzseltek a cégen belül.

A változásmenedzsment nemhogy rossz volt, egyenesen hiányzott a cég életéből. Lehet, hogy egy felsőbb szinten szépen megtervezték a változásokat, de azok hatását nem bontották ki az alsóbb szinteken lévő kollégákig, s az azzal járó hatásokat nem kommunikálták megfelelően, vagy legtöbbször sehogy sem.

Ezen okok óriási bizonytalanságot, félelmeket, egyenesen paranoiát okoztak a régi és új dolgozókban. Nem volt őszinteség, az információmegosztás akadozott, pozitív hozzáállás helyett negatív, pesszimista szempontok uralkodtak, amit csak jókora humorral, iróniával tudtam túlélni. Túlélni és aztán feladni.

Most próbálom levonni a következtetéseket és utólag okosnak lenni. Egyik jóbarátom épp változásmenedzsment témában trénerkedik, s az általuk használt tematika elém hozott egy könyvet. Roger Connors and Tom Smith: Change the Culture, Change the game, vagyis Kultúraváltás, játszmaváltás a könyv címe.

A könyv hátteréül az Oz principle, vagyis Óz-elv című könyvben megfogalmazott modell szolgál. Ezalapján a szervezetek és cégek ereje a megbízhatóságban (accountability) van, ezt kell kiépíteni, az egyes egyénekben és csoportokban erősíteni, hogy az egész cég sikeres legyen és elérje a céljait.

A megbízhatóság az egyének hiedelmein (belief) és tapasztalatain (experience) alapszik. Ezek következtében jön létre az egyén tette (action), ami közvetlenül létrehozza az eredményt (result). Ezért, ha változás jön egy szervezetben, nem csak a célok szintjén kell azokat kommunikálni, hanem le kell bontani a tetteken keresztül az egyén tapasztalatáig, hiedelméig. Ezt szemlélteti a piramis ábra.

A vállalati kultúrát a hiedelmek, tapasztalatok és tettek alkotják, s erre épülve jön létre az eredmény. Az eredmény, ami a cél, a reális, az elérhető. Nem elég a kultúrát kommunikálni, tetteken keresztül kell megmutatni, vagyis a vezetőknek kell leghamarabb elsajátítaniuk és képviselniük a változás okozta kultúrát. Ha ez hiányzik, a beosztottak ellentmondásokba keverednek és elbizonytalanodnak, s csak épp a saját maguk székét fogják félteni, azt akarják majd megtartani, nem a változással együtt akarnak majd többet, jobbat létrehozni.

Tipikus vezetői hiba, hogy csak a két felső szinttel, az eredményekkel és a tettekkel foglalkoznak, s kihagyják a számításból a hiedelmeket és tapasztalatokat. Pedig ezek nélkül nem lesz hosszútávú az eredmény, a változás nem fogja motiválni az egyéneket. Sőt: nem fog változni a kultúra, s ezáltal az újonnan kitűzött eredmények sem érhetőek el. A változás azt jelenti, hogy a meglévő kultúrát felszámoljuk, átalakítjuk, hogy új kultúra és annak nyomán új eredmények jöhessenek létre. Ehhez viszont minden kolléga közreműködésére szükség van.

Aki nem azonosul az új kultúrával, az "vonal alatt marad", vagyis nem érzi a felelősséget, ha problémát lát, nem megoldja, hanem vár az utasításra, ha gond van, mást okol, vagy éppen tagadja a probléma létezését. Ilyen esetek nemcsak üzleti környezetben, hanem akár a családban is előfordulhatnak.



2016. október 22., szombat

Űrközpont

Sosem érdekelt igazán a világűr, a sci-fi filmek teljesen hidegen hagynak. Viszont valahogy újra meg újra egy-egy űrállomáson "kötök ki". Elmesélem, hogyan.

A legelső űrállomás több, mint 1o éve jött be a képbe. Az akkori munkáltatóm és főnököm családi vállalkozását álmodta meg olyan horderejűnek, amit mi magunk között csak űrközpontnak emlegettünk.

Építgettem évekig az űrközpontot, összeraktuk a bázist a panelház földszintjén található, 3 különböző bejáraton megközelíthető irodákban. Hogy aztán kilövésre készen pörögjön az üzlet a világnak (és a világűrnek) nemcsak magyar, hanem bármilyen részén.

A magyar űrállomásról később nemzetközi űrközponthoz szegődtem. Egy lépéssel tovább léptem, már nemcsak magyar felségterületen működtem, hanem "szabadon" jöttem-mentem az európai sztatoszférában. Repkedtem a bázisállomások között, építetettem tovább a központot, ami aztán úgy döntött, mégsincs igénye az általam megépített elemekre. Nos hát ismét továbbálltam.

S eljött a valódi mega-global-világkörüli űrközpontok ideje. Újra építőmunkás lettem, csak most már a keretek nemhogy Európát meghaladják, hanem túl lőnek a világűrön is. Műholdakat lövünk fel, hogy aztán azok segítségével kommunikálni tudjanak e sanyarú Földön élő emberek és gépek. Igen, mert kommunikálni a gépek, épületek, akármik is tudnak. Márcsak az a kérdés, hogy a létrehozott űrközpontot tudjuk-e működtetni??? Mindenesetre megpróbálom. Megteszem a magam részét, rajtam nem múlik.

Akinek a fenti sorok kicsit kuszának tűnnek, annak segítségül a következő linkeket ajánlom:

The Office

Munkaügyek

Top Dogs

A végére még néhány magvas idézet nálam okosabbaktól:

"Felelős lettél azért, amit megszelidítettél"
Exupery: A kis herceg c. művéből

"Nincs az a teremtő erő, ami ennyi hülyét létre tudna hozni." 
A Legényanya c. filmben a pap

2016. március 1., kedd

Hoffice


A múlt héten valami igen egyedi dologban volt részem: pénteken "hoffice" módra dolgoztam. Ez egy elég egyedi elnevezés, ami "lakásirodát" jelent. Vagyis, hogy a normál iroda vagy coworking iroda helyett nem otthonról, home office-ból, hanem valaki másnak az otthonából dolgoztam egy napig.

Egy ideje kizárólag szabadúszóként dolgozom, s időm nagy részét a saját lakásban töltöm. Itt nincs külön irodám, az irodai teret a laptopom jelenti mindösszesen. Ennek a független munkavégzésnek megvannak a maga előnyei: nincsen holtidő, megspórolom az utazást, a megbeszéléseket, nincsenek zavaró tényezők. Viszont saját magamnak kell megszerveznem a munkát és annak hátterét, ami azt jelenti, hogy nincs mellettem csapat, nincs főnököm, segítségem, mégcsak véleményt se nagyon tudok kérni mástól.

Ezért ez a fajta munka egy idő után unalmassá és egyhangúvá tud válni. Nem a munkakedv vész el, hanem a pozitív, lendületes szemlélet. Ahhoz, hogy lendületet nyerjek, most elég volt egy napra kimozdulnom a megszokott helyemről és egy kedves ismerős saját lakásában berendezett, rögtönzött "hoffice"-ba menni.

Heten dolgoztunk aznap, nem is akárhogyan. Ahelyett, hogy mindenki elmerült volna a saját ügyeiben, megosztottuk egymással, milyen feladatot végzünk épp, mik az elakadásaink stb. Még arra is volt lehetőség, hogy egymásnak segítsünk ötlettel, véleménnyel, vagy csak pár kérdéssel. Így dolgunk végeztével elégedetten zárhattuk a napot.


A munka mellett persze volt idő közös kávéra, ebédre, egymás jobb megismerésére. Én néhány tech ötlettel gazdagodtam, azért nem rossz, ha néha mérnöki agyakkal is összefutok.

Akit érdekel ez a fajta munka, az a világon bárhol találhat ilyen "munkaközösségeket". Itt van egy link hozzá.

Ezt a mostani "irodát" egyik kedves barátnőm kezdeményezésére hoztuk össze, róla, s digitális nomád életéről a Facebookon olvashatunk, ill. nemrég írt egy bejegyzést a CTP blogjába is.


Szóval a munkavégzés nem függ helytől és időtől, mégcsak a minket körülvevő emberektől sem. Mindösszesen egy laptopra és internetre van szükség, meg persze elhatározásra.




2016. február 1., hétfő

Blog angolul

Nemrég részt vettem egy PR-kurzuson. Az előadásokon kb. 3o-an voltunk jelen, marketingesek, diákok, PR-szakik, újságírók. Mikor a blog témakörére került sor, kiderült, hogy egyedül én vagyok a teremben, aki több blogot is ír. A többieknek ismeretlen volt a blog művelése, mármint a gyakorló blogger oldaláról.

Írok ugye a saját privát blogomba, vezetem a vendégházunk blogját, közösen bloggerkedem kedves barátnőimmel, a non-profit világába pedig a CTP blogján keresztül kalandozom. Ami hiányzott, az egy szakmai blog, így most újítottam: a LinkedIn-en angolul kezdtem rövid írásokat közölni az online kommunikáció és marketing világából.

Nem vágyom világsikerre, főként magamért írok. Angolul próbára teszem magam, hogy hogyan megy a gondolataim írásba foglalása egy másik nyelven, hogy vajon a meggyőzés és self-branding (ön-marketing) világában tudok-e valami színt hozni, valami sajátos megjelenést.

Egyelőre két bejegyzésem jelent meg:

Social media for business

What makes a successful website?

Építő kritikát szívesen fogadok:)

2015. augusztus 2., vasárnap

Erdélyi IÜP

Vajon mi vesz rá több, mint 2o elvetemült embert, hogy a nyár közepén szabadságát nem sajnálva több mint egy hétig egy táborban tanítson? Vajon mi vett rá minket, hogy Budapesttől egy éjszaka alatt a keleti végeken található Csíkszeredára autózzunk, Erdély és Székelyföld legtávolabbi csücskébe? Mi kell ahhoz, hogy hőségben és esőben, átazva és leizzadva is naponta több, mint 12 órát talpon legyünk?

 Csapatépítés a somlyói hegyek között

A válasz: IÜP.

Több, mint 15 éve indult, már írtam róla. CTPs öregdiákok hazatérve át akarták adni a tudásukat a következő generációnak. Ebből született az Ifjúsági Üzleti Program, ami egy nyári tábor Magyarországon, Erdélyben és korábban megrendezésre került a Felvidéken ill. Kárpátalján is.

Előadók és diákok - a hallgatóság

2o1o-ben vettem részt először a magyarországi és erdékyi programon. Akkor is tanárnak, csoportvezetőnek hívtak. Majd Amerikából hazatérve 2o13-ban a magyar program egy részéhez járultam hozzá. S most, 2o15-ben újra Erdélyben voltam, Csíksomlyón, ahol majdnem 1oo lelkes fiatalt okítottunk 4 különböző szekcióban.

Jómagam vezettem a marketing modult. Két segítőmként két corvinusos diák szegődött hozzám, Velük tartottunk délelőtt előadásokat, délután workshopokat. 22 lelkes jövendőbeli marketingesnek próbáltuk átadni, amit mi is tanultunk ill. munkánkban tapasztaltunk. Talán sikerült. Az egyhetes tábor végén prezentációs versenyen mérték össze a diákok csapatokban a tudásukat: márkás, de képzelet szülte termékeket kellett piacra vinniük, pl. Ferrari pelenkát és Microsoft sportruházatot.

Önkéntesként a helyi árvaház udvarán gyomláltunk

Jó volt tudásomat megmérni, megszűrni, s kreatív, inspiráló módon átadni. Jó volt megismerni a határontúli diákokat, akik a magyar fiatalokkal szemben sokkal udvariasabbak (pl. nem tudtak minket, tanárokat letegezni), optimistábbak (kisebbségiként is a lehetőségeket látják és keresik) és mosolygósabbak. Jó volt megfiatalodni a nálam legalább 2o évvel fiatalabbak körében.

A legjobb visszajelzés, hogy utolsó nap, miközben a tábort értékelő kérdőíveket töltötték a résztvevők majd 9o százalékuk jelezte, hogy jövőre is itt akar lenni. Többen kérdezték, hogy ugye én is itt leszek, mert akkor jönnének. Hát, remélem, jövőre velük ugyanitt találkozunk!

Zárásul néhány rólunk megjelent híranyag:

http://hargitanepe.eu/uzleti-terv-marketing-es-media-diakoknak/

http://erdely.ma/oktatas.php?id=189898

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=189848

2015. június 29., hétfő

Munkahelyi elismerés

Gary Chapman népszerű könyve, Az öt szeretetnyelv már több változatban is megjelent. Legutóbb a munkahelyi szituációkban, főnök-beosztotti viszonyban használható kiadványt adtak ki, a címe: A munkahelyi elismerés 5 nyelve.

Gyakorlatilag az öt szeretetnyelvet vetíti a munkahelyi környezetbe, s ezáltal ad egy nagyon egyszerű motivációs modellt.

Az öt nyelv a következő:
1. Elismerő szó
2. Minőségi idő
3. Segítő kéz
4. Figyelmes ajándék
5. Elismerő érintés

A könyvhöz tartozik egy teszt is, ami alapján megtudhatjuk, hogy melyik a mi saját szeretetnyelvünk,hogyan, mivel lehet minket leginkább motiválni. Ha a munkatársaink is kitöltik a tesztet, akkor tudni fogjuk, hogy ők mivel motiválhatóak, s így egy hatékonyabban együttműködő csapatmunka jöhet létre.

A teszt alapján számomra az elismerő szavak és a minőségi idő a legfontosabb, s az ajándék a legkevésbé jelentős motiváló erő. Ezt magamtól is tudtam, ugyanis gyakran vágyok "hátbaveregetésre", dicséretre, köszönet kifejezésére. Számomra az elismerést nem a díjak, a pénz, vagy az ajándék adja, hanem az őszinte odafigyelés és elismerés.

Jó lenne, ha a körülöttünk dolgozók, a vezetők odafigyelnének ezekre a látszólag jelentéktelennek tűnő, ám mégis fontos dolgokra. Mert nem kerül semmibe, és mégis sokat hozzátesz a hangulathoz.

2014. szeptember 12., péntek

Rádióban

Ezen a héten volt szerencsém egy rádióműsor vendégeként az amerikai élményeimről, az ösztöndíjról és a hazajövetelemről beszélni. Elég hirtelen jött a felkérés, a szerda esti adásba délután kaptam meghívást. Vállaltam.

A CTP színeiben érkeztem a stúdióba, stilszerűen épp egy CTPs megbeszélésről jövet. A műsor témája a Hazatérés volt, vagyis olyanokat kért fel a beszélgetésre a riporterhölgy, akik hosszabb ideig külföldön éltek, tanultak, dolgoztak. Az élő adásba velem együtt a Gyere Haza Alapítvány egyik tagja került be, többekkel telefonon készült beszélgetést vágtak be. 

Remélem, az elkészült műsor jól bemutatja a lehetőséget, amivel én is, mások is éltek. Az elmenetellel szemben erősen a hazatérésre fókuszáltunk. Azt hiszem meg kell mutatnunk, hogy innen nem csak elmenni lehet, hanem ide jó hazatérni, van miért hazatérni.

A műsor meghallgatható a lenti linken. Keressétek a Privát Napló - Külföldön tanulás szeptember 1o-i adását. 

Jó meghallgatást!

http://mno.hu/lanchid_hangtar

2014. április 25., péntek

Siker és nők

Áprilisban folytattuk a tavaly elkezdett gazdagréti női programok sorát. Újra találkoztunk a gazdagréti református templomban, se együtt töltöttünk egy aktiv szombat délutánt. Mostani témánk a siker volt, vagyis arra kerestük a választ, hogyan lehetünk sikeresek nőként, keresztényként a mai világban.



A mostani programunk nagyobb kihivás volt nekünk, szervezőknek is. A sok munka, feladat, családi elfoglaltság közepette nem volt sok időnk alaposan előkészülni. Ráadásul most külső előadót sem hivtunk, mi magunk tartottuk, vezettük az összes programpontot. Személy szerint nekem is kihivás volt ez a nap: a téma nagyon közel áll hozzám, de hogyan lehet ezt közel hozni másokhoz, hogyan tudunk közösen jó útra terelődni általa?

Végül 25-en voltunk együtt. A témafelvetés előadások keretében történt. Először a siker világi fogalmát jártuk körül, majd pedig a bibliai értelmezését boncolgattuk. Három csoportban külön dolgoztuk el a siker témáját a munkában, családban  és a közösségben. Volt kreativ rajzolás, bibliai nőalakok sorsán keresztüli szemlélődés.

Személyesen nekem sokat jelent a következő mondás: "Minden, amink van ajándék Istentől. Minden, amivé válunk ajándék Istennek." Valahogy igy kell a sikert is elfogadni: nem értünk és miattunk van, hanem odafentről száll ránk áldásként. Ezért legyünk büszkék rá és merjük használni a sikerünket. A siker nem lehet csupán cél, ahogyan a mai világ diktálja, hanem eszközként kell szolgálnia másokat.

2013. november 19., kedd

Női konferencia


Az elmúlt hetekben több olyan rendezvényen vettem részt, ahol a nők álltak a középpontban. Két hete a HVG szervezett egy konferenciát Több szerepben – Inspiráló Konferencia nőkről, nőknek.

Még amerikai tanulmányaim során foglalkoztam a női témákkal, arról, milyen sajátosságai vannak a női vezetőknek, politikusoknak, a gyengébbik nemet övező kommunikációnak, médiahireknek. Igazán örültem, hogy a téma elérkezett Magyarországra is. Tavasszal a HVG Business folyóiratának volt egy nőkkel foglalkozó száma, most ősszel pedig konferenciát szerveztek ebben a témában.
Az előadók minegyike nő volt, a résztvevők pedig két férfi kivételével szintén a női nemhez tartoztak. A rendezvény apropója Sheryl Sandberg nőket inspiráló könyvének magyar nyelvű kiadása volt (Dobd bemagad!). Sheryl-t még odakintről „ismerem”, a Facebook második embereként hivta fel a figyelmet a női vezetőkre (lsd. TED előadása).

A budapesti programon hallhattunk pszichiátereket, vezetési tanácsadót, sikeres női menedzsereket, szociológust, filozófust, jógaoktatót. Mind saját életükről, sikereikről, ill. az általuk kutatott témákról számoltak be. A nők másfajta kihivásokkal szembesülnek, mint a férfiak: mivel génjeinkbe van kódolva a gondoskodás, ezért a munkához is máshogy viszonyulunk. Életünket befolyásolják az egyes korosztályoktól elvárt társadalmi szerepek és a hormonjaink is.

Különösen tetszett Szvetelszky Zsuzsa női hálózatokról szóló előadása. Ő pletykakutatóként (a pletyka szó is fonást, szövést jelent) arra hivta fel a figyelmet, hogy a nők képesek bárkivel kommunikálni és kapcsolatot teremteni, kooperálni, mig a férfiak hallgatagok, a maguk előrejutásán dolgoznak és nem fognak össze másokkal, inkább versenyeznek. Ennek köszönhetően a 21. században egyre nagyobb a nők szerepe: rajtunk áll, hogy a politikai és gazdasági válságokat kirobbantó kemény (hard) férfivilágot átvezessük az összefogást és megoldást előnyben részesitő női finomságba (soft) és minőségbe.

A nőknek sokkal nehezebb a harmóniát megtartani a sok feladat közepette: helytállnak munkában, családban, környezetükben, s még magukra is időt kell szánniuk. Ez csak úgy lehetséges, ha mindig tudják, éppen melyik szerepük a legfontosabb és arra fókuszálnak. A nők vezetőként általában maximalisták és küzdenek azért, hogy szeressék őket.

Egy, a témához közel álló cikkben épp azt olvastam, hogy a Harvard Business Review kutatása alapján a kizárólag férfiakból álló csoportok együttes intelligenicája és eredményessége sokkal jobban megnő, ha egy nőt is a csoportban tudnak. Gondoljunk itt világcégek felsővezetőire, ahol az igazgatósági tanácsban többnyire férfiak ülnek. S ők azok, akik nem figyelnek a finomságokra, a megérzésekre, amikben a nők erősek.

 

2013. július 16., kedd

Önkéntesség

Az önkéntességről még akkor irtam, mikor az egészbe belekóstoltam, úgy 3-4 éve. Rá kellett jönnöm, hogy a kötelező munkahelyi és családi tennivalók mellett, jó valamit csak azért csinálni, mert jól esik és segitek vele másoknak.


Önkéntességet tanultam Amerikában is. Az ottaniak, ha új hobbit keresnek, vagy nyugdijas korukra akarnak valami aktivitást találni, gyakran épp az önkéntesség mellett döntenek. Meglátogatnak idős, egyedülálló templomi tagokat, korrepetálnak az iskolában, vagy éppen eligazitanak a kórházban. Ugyanezt Magyarországon nagyon nehéz elképzelni.

Nemrégiben a kormány úgy döntött, a középiskolások tanrendjében kötelező elem lesz az önkéntesség. Elég faramuci dolog önkéntességre kényszeriteni a diákokat. Hiszen az önkéntesség vagy megy önként, vagy nem megy sehogyse. A program ötlete jó, csak a kivitelezés nehézkes. Van bőven középiskolás, akinek a szabad óráit hasznosan kell kitöltenie valami megfelelő helyen. De megfelelő hely kevés van, legalábbis kevés olyan, amelyik fel van készülve az önkéntes roham fogadására. Templomunkban is jelentkezett egy-két diák, de a fűnyiráson és takaritáson kivül kifinomultabb munkát nehéz adni nekik.

Amerikából azzal az elszántsággal érkeztem haza, hogy amit kint tanultam, azt itthon alkalmazni fogom. Nem hagyom, hogy a kint tapasztalt optimizmust, lendületet és alázatot idehaza kiirtsa belőlem a kilátástalan pesszimizmus és a "magunkért sem akarunk tenni" hozzáállás. Amolyan bozótharcos gerillaként magam kezdem megdolgozni a környezetemet. Mert nem kell messzire (Afrikába vagy más egzotikus országba menni), hogy feladatot és kihivást találjunk. Nézzünk körül környezetünkben, biztos lesz feladat, rászoruló, tennivaló.

Elsőként a szűk lakóterem, a lépcsőházam környékét mozgósitottam. Többen megjegyezték, hogy mennyire hiányoltak mialatt távol voltam, főként, mert én gondoztam a ház előtti kertet. A visszatérésem azonnal szemmel látható: lelkes szomszédasszonyommal közösen kezelésbe vettük a kertet, amiről már irtam is. Legutóbbi akciónk, hogy a zuglói önkormányzatnál pályáztunk és nyertünk: egy fél vontatónyi növényt kaptunk ingyen!

Már "csak" annyi volt a dolgunk, hogy elültessük a több tucat rózsát, liliomot, fácskát, bokrot. A kőkemény földbe beásni nem volt könnyű, de megcsináltuk. Most már csak a locsolás van hátra, ezt viszont némi szervezéssel megosztottuk a házban lakó ifjakkal. Akikről kiderült, hogy ráérnek és szivesen pocsolnak esténként. Igy már mindenki szivesen áll meg a ház kapujában, ül le a padra beszélgetni a szomszédokkal. Jó itt élni, jó gyönyörködni a látványban!

Következő partizánakcióm a Gazdagréti Református Gyülekezetben zajlik épp. A korábban, májusban megvalósult programunkról már irtam: női napot tartottunk, amit hárman szerveztünk. A rendezvény sikerén és saját belső igényemen felbuzdulva javasoltuk, hogy legyen folytatás. Lesz! Ősszel egész hétvégét hozunk őssze, hogy aztán télen beinduljon egy rendszeres havi alkalom. Nőknek, nekünk, másoknak. Hurrá.

Harmadik hóditási területem a CTP, vagyis az alapitvány, akinek a segitségével Amerikában tanultam. Már odakint ill. kiutazásom előtt is bedolgoztam. Most idehaza elvállaltam a kommunikációs vezetői feladatokat. Interjúkat gyártok (erről is irtam már és még fogok is), honlapot modernizálok, terveket szövök sajtókapcsolatokhoz. Emellett tanitok abban a táborban, ahol korábban marketing ismeretekre okitottam a középiskolásokat. Csak idén prezentáció és beszédtechnika a témám - nem is gondoltam, hogy egy fél napot kitöltő "műsort" össze tudok hozni.

Önkéntes dolgaimnak se szeri, se száma. Lassan főállású önkéntes leszek, ami nem túl kifizetődő. Még szerencse, hogy mielőtt teljesen behálóznak ezek a tevékenységek, találtam megfelelő munkát. Mégpedig olyat, ahol a munkáltató nem rosszallóan és furcsálóan nézi önkéntes dolgaimat (s előre megkérdi, hogy ha megkapom az állást, ugye nem gondolom, hogy ezeket a tevékenységeket folytatni fogom), hanem biztat: ők, a cégvezetők is több önkéntes, közösségi feladatot ellátnak, szóval kiváncsian várják, én hol és hogyan foglalom le magam a munkán kivül.

2013. június 27., csütörtök

Start-up marketing

A start-up fogalmának, hazai és külföldi rendszerének az ismertetése után következzen szűkebb területem. Nézzük meg, milyen sajátosságai vannak az induló vállalkozások, fejlesztések kommunikációjának és marketingjének.

Amire rá kellett jönnöm, s ezt szakmai berkekben is megerősitették: az induló vállalkozóknak rengeteg ötletük van, de nem mindig tudják azt a megvalósitás mezejére vezetni. Vagyis hiányzik a megvalósitáshoz szükséges tapasztalatuk, menedzsment tudásuk. Ebben segitenek nekik az inkubátorok, ahol tudást, szakmai támogatást kaphatnak, akár egyéni mentorokkal. Jó néhány cég éppen ezt a hiányzó tudást használja ki arra, hogy szolgáltatásait a start-upperek felé értékesitse. 

A marketingnek alapvető fontossága van a vállakozások életében, hiszen a marketing nem másról, mint a piacra "vitelről" szól. A vállalkozóknak legtöbbször van technikai tudása, de a legritkább esetben értenek az üzlethez, még kevésbé a marketinghez. Ráadásul a vállalkozás korai szakaszában ezt a fajta tudást megfizetni sem tudják. Igy legtöbbször barátoktól, ismerősöktől kapnak tanácsokat, akik egy kávézás mellett ingyen adják át a saját szaktudásukat, már ha át lehet egyáltalán adni. Vannak elvetemült start-upperek, akik magukat képzik marketingessé. Honlapokat, blogokat bújnak, best practice-ket (megvalósult jó példákat) szemléznek. De ez elég fárasztó folyamat.

Például ami a klasszikus marketing fogalmai szerint integrált marketing (vagyis a többféle marketing aktivitás szépen össze van hangolva, értsd párhuzamosan, egymást megerősitve, egy stratégiai elv szerint zajlik az online marketing, a közösségi media, a hagyományos tévé, nyomtatott hirdetés stb), addig ezt start-up körökben full stack marketingnek nevezik (konkrétan 21 alfaját felsorolva a marketingnek). Hiába, minden szakterület kialakitja a saját fogalomrendszerét, gyakran éppen létező fogalmakat nevezve át.

A másik fogalomrendszer, amelyik most nagyon megy, az az inbound és outbound marketing. Hagyományosan az outbound marketing a tőlünk kifelé irányuló aktivitásokat, üzeneteket jelenti, ahol az a cél, hogy a fogyasztó a mi aktivitásunkra reagálva megvegye a terméket. Az inbound marketing ezzel szemben a fogyasztó irányából indul: az ő igénye gerjeszti a fogyasztást, saját maga kéri a termékünket, mindenféle direkt ráhatás nélkül. Ám az igazság az, hogy az inbound marketing mögött is állhat egy cég, termék, csak éppen kommunikációjával csupán tájékoztat, tudást közvetit, segitséget nyújt, s nem direkt elad.

Akkor most lássuk ezt a full stack marketing 21 pontját. Az elmélet kitalálója Wade Foster, aki egy fiatal start-up vállalkozó. Az egyes marketing elemek angol nevét használják, de én mellé teszem a saját magyarázatomat, annak, akik nem értené.

  1. SEO (ez a honlapod keresőoptimalizálását jelenti, vagyis, hogy a Google-ben minél hamarabb megtaláljon egy potenciális érdeklődő a keresőszavak begépelése után)
  2. Copywriting (szövegirás honlapra, nyomdai anyaghoz stb. jó újságirói és kommunikációs képességeken alapszik)
  3. Paid Advertising (fizetett hirdetések, akár online, akár a hagyományos nyomtatott sajtóban, tévében, rádióban)
  4. Email Marketing (e-mailek küldése adatbázis, cimlisták alapján, a célja, hogy vásárlásra ösztönözzön, felhivja a figyelmet a termékünkre, szolgáltatásunkra)
  5. Social Media (Facebook, Twitter, Google Plus, LinkedIn oldalak menedzsmentje)
  6. Positioning (a termék vagy a szolgáltatás pozicionálása, vagyis a megfelelő terméket a megfelelő fogyasztóhoz eljuttatni) 
  7. In Product Marketing (termékhez kapcsolódó marketing, például a használati utasitás, termékajánló a dobozban, garancia, kedvezmény következő vásárláskor)
  8. Public Relations (PR, a nagyközönség felé való kommunikáció, nincs közvetlen értékesitési célja, a cég ill. termék imázsát épiti, gyakran bloggerek, újságirók közvetitésével)
  9. Content Marketing (tartalom-marketing, az olvasók, potenciális vásárlók számára hasznos információk generálása a honlapunkon, hirlevélben, vagy blogban)
  10. Blogging (blogirás, elsősorban szakmai céllal, tudásmegosztás miatt, közvetve ügyfélnyerési célzattal)
  11. Story Telling (történetmesélés képekkel, videókkal, esettanulmánnyal)
  12. Lifecycle Marketing (életciklus-marketing, vagyis hogy a termék életciklusához kapcsolódóan alakitjuk a marketing aktivitásokat. másra van szükség a termék bevezetésekor, vagy mikor már mindenki ismeri)
  13. App Store Marketing (az okostelefonok applikációi, alkalmazásai főleg technológiai termékek esetén fontosak)
  14. Analytics (online analitikák, elemzések, például honlapunk, Facebook oldalunk látogatottságáról)
  15. A/B Testing (hirdetések, weblapok esetén használják a különböző tervek, variációk közti döntéshez)
  16. Landing Page Optimization (a nyitó oldal optimalizálása, vagyis, hogyan érjük el, hogy a honlapra látogató megtalálja a megfelelő infót, a honlapon maradjon, sőt még vásároljon is)
  17. HTML/CSS/JavaScript (honlap programozása, szerkesztése)
  18. Customer Service (ügyfélkapcsolat, az esetleges reklamációk problémák kezelése)
  19. Pitching (rövid előadás, melynek célja a figyelemfelkeltés, a támogatók, vásárlók megnyerése)
  20. Distribution (értékesitési hálózat kialakitása és működtetése)
  21. Biz Dev (business development, vagyis üzletfejlesztés. új termékvariációk kifejlesztése, gyors reagálás az ügyfelek igényeire)
Ha többet szeretnél megtudni a témáról, vagy segitségre szorulsz, fordulj szakértőkhöz, esetleg hozzám:)

Magyar startup világ

Mióta hazatértem Amerikából (már lassan négy hónapja lesz!), folyamatosan az utamba kerül és foglalkoztat a start-up téma. Mit is fed ez az amerikai szó és ahozzá kapcsolódó őrület? Mik a start-upok sajátosságai kishazánkban? Lássunk egy kis összefoglalót.

Start-upnak nevezik az olyan induló vállalkozást, mely valamilyen egyedi ötleten, újitáson alapszik. Kulcsszava az innováció és kreativitás, vagyis, hogy valami olyannal kapcsolatos, amit még előtte mások nem csináltak, vagy nem ilyen formában. Klasszikus példa, hogy sarki kisbolt nyitása nem start-up, hiszen többezren csináltak már hasonlót előttünk. Viszont ha a kisbolt valami egyedit kinál, vagy mondjuk a környék lakóihoz személyesen viszi ki a portékát, akkor már közelebb került a start-up fogalmához. A befektetők szerint feltétel, hogy legalább 1 millió ember életét változtassa meg a start-up, vagyis legalább ennyi fogyasztója legyen globális szinten. A kisbolt példánál maradva ez lehet bolthálózat létrehozása, de fontos az egyediség, az utánozhatatlanság a termékekben, szolgáltatásokban.

A legtöbb start-up ötlet, vállalkozás a technológia, szoftverfejlesztés, internetes vagy mobil alkalmazások területén születik. Ez az ún. ICT (Info, Communication, Technology) szektor. Őshazája természetesen Amerika, azon belül is a Szilikon-völgy, San Fransisco környéke. Az itteni egyetemek ontják a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatal pályakezdőket, akik gyakran nem alkalmazottként helyezkednek el, hanem egy egyetemi ötletet fejlesztenek tovább saját vállalkozásukban. Jó példa erre a Facebook vagy a Google.

Amerikán kivül Európában Londont tartják start-up központnak, talán az angol nyelvhasználat, az angolszász kultúra hagyományai miatt. Magyarország is jelen van a világ start-up térképén, hiszen a Prezi (ami egy online prezentációs technológia) Budapest mellett San Fransiscoban nyitott irodát, de a Logmein (online, távvezérlésű számitógépkezelés) is jelen van itt, a Ustream (élő video közvetités)is hasonlóképpen. Több marketinges vállalkozás Londonban van bejegyezve magyar alapitók által.

A témának nálam sokkal jobb tudorai vannak, igy nem is akarom itt teljesen kimeriteni a témát. Inkább egy vezérfonalat adnék a start-up őrület megértéséhez, szókincséhez.

Elég nehéz magyarra forditani a témához kapcsolódó fogalmakat, technikákat. Engem leginkább marketing oldalról érdekel a mostani újitás: hogyan van ez hatással az én szakmámra, hol az én helyem ebben a rendszerben (start-up ökoszisztéma a becsületes neve). Személy szerint felkért egy-két start-upper (szép magyar szó, a start-up vállalkozást, ötletet elinditó egyént nevezik igy), hogy segitsek nekik piacra lépni, ötletekkel, marketinges gondolkodásmóddal. Elkészült a hazai start-up térkép is (lásd lenti képen), ahol több az angol szó, sőt szinte csakis ilyen fogalmakat találunk.


Nemrég egy hazai konferencián vettem részt, ahol arról győződhettem meg, hogy Magyarországon a vezetés, az ország irányitói is a téma mögé álltak. A Nemzeti Innovációs Hivatal információkkal, pályázatokkal segiti az egyedi vállalkozói ötletek elindulását. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is több projektet támogat anyagilag. A külföldi magyar nagykövetségeken technológiai attaché-k segitik a kapcsolatépitést. Jelentős összegek csorognak be külföldi, EU-s forrásokból (ezek az ún. Jeremie-alapok), s a többmilliárd forintos összegeket hazai ötletek piacra vitelére forditják. Ám az is magyar sajátosság, hogy több pénz van, mint arra érdemes pályázó. A befektetők (akik lehetnek venture capitalist vagy angyalbefeketetők - egyéni kisösszegű támogatók-) a pozitiv, növekedés előrevetitő ötletekbe szállnak be, konkrét anyagi elvárásokkal.

Mivel a magyar piac elég kicsi (a 10 millió fő fel sem veszi a versenyt a több tizmilliós országokkal), ezért ha itt van egy jó ötlet, általában előbb érdemesebb külföldön, lehetőség Amerikában tesztelni, felfuttatni, majd aztán hazahozni.

Hazai források, start-up segédanyagok, infók több helyről is beszerezhetőek. Mivel ilyen fajta tudás a hagyományos rendszerű iskolákban és egyetemeken nem szerezhető, több kezdeményezés indult a fiatalok képzésére, ötleteiknek megversenyeztetésére, a vállalkozói képességük fejlesztésére.

A Megoldás Most csapata az ötlettel rendelkező, de vállalkozói tudást nélkülöző ügyfeleknek, potenciális vállalkozóknak nyújt személyre szabott tanácsadást, operativ segitséget. A Bridge Budapest az ötletgazdákat külföldi sikeres start-upokhoz küldi gyakornoknak. A Singularity University egy verseny keretében dijazza a legjobb ötleteket. A győztesek a NASA kutatóközpontjában fejlődhetnek tovább. A Hackathon hat magyar egyetemen szervez ötletversenyt az egyetemista hallgatóknak, ahol befektetési cégek képviselői, gyakorlott vállalkozók ülnek a zsűriben. A Startup Underground a budapesti Corvinus egyetemen tartott konferenciát. A Kitchen Budapest-KIBU a T-Com által működtetett "ötletgyár", ahol mentorok segitik az induló projekteket. Az Icatapult konkrét tanácsadó, piacravivő, befeketőkkel összekapcsoló tevékenységet folytat Magyarországról a nagyvilágba.

Online start-up infobázisként fordulhatunk blogokhoz, cikkgyűjteményekhez, honlapokhoz. Az Insiderblog újságirói profik, akik a start-up témával foglalkoznak, publikálnak nyomtatott formában, online, előadásokat tartanak, vagy éppen konferenciát szerveznek. A StartUp Times az egyik általam is ismert újságiró saját cikkgyűjteménye. Oldalán a külföldi és hazai sajtóból válogat a témában megjelent cikkeket, blogbejegyzéseket, véleményeket. Az ő saját cége ill. blogja a Smartup, mely elsősorban a vállalkozások kommunikációs oldalára összpontosit..  A Startupdate is egy magyar blog, gyakorló start-upperek, fejlesztők, marketingesek osztják meg itt a tapasztalataikat, a nemzetközi hireket.

Külföldi konferenciák is vannak szép számal a Leweb több helyszinen tartja konferenciáit a témában. Előadásaik elérhetőek a Youtube-on is. A Pioneers Festival Bécsben szerveződik, most ősszel lesz a következő. Talán ők találták meg a legjobb szót a start-upokra: ők a 21. század pionirjai, úttörői, amolyan modern kori szerencselovagok, felvértezve elszántsággal, bátorsággal és ötletekkel, hogy akár más országokban, idegen területen is hóditsanak.  Ezek a rendezvények amolyan thinktank-ek (ötletgyárak, tudásbázisok), ahol ha ügyesek vagyunk, kapcsolatokat épithetünk, megmutathatjuk magunkat, s még tudást is szerezhetünk.

Következő bejegyzéseimben a start-up marketing sajátosságairól, illetve a nemzetközi szakirodalomból szemezgetek.
 
 

2013. június 15., szombat

Az igazi referencia

Miközben munkát keresek, sorra referenciákat kérnek tőlem. Egykori munkahelyeimről, főnökeimtől, kollégáimtól várnak véleményt rólam és a munkámról.

Ezzel párhuzamosan érdekes visszajelzéseket kapok olyan emberektől, akik nem a főnökeim, ám mégis határozott véleményük van rólam. Nekem ezek az igazi referenciák.

Amerikában szerzett ismerőseim és barátaim arról irnak, hogy milyen formán hiányzom nekik. Hiányolnak a templom padsorából, mivel megszokták, hogy rendszeresen látnak és hallanak ott felőlem. A család, akiknél laktam, a legjobb referenciának az általam ültetett virágokat nevezi meg. Bár távoztam tőlük, a tavaly ültett virágok idén is kinyiltak, s nekik virágoztak.

Clevelandből való távozásom és búcsúzkodásom során volt, aki szerint "mint az élesztő, felélesztettem a magyar közösséget". Jó tudni, hogy az ottlétemnek az öncélúság mellett fentebbvaló eredményei is vannak.

Kapok pozitiv referenciát az itthoni ismerősöktől is. Keresztgyerekeim visszatérésemmel őszintén "élvezik", hogy most elérhető vagyok, számithatnak rám, s gyakrabban találkozhatunk. Itthoni barátaim között volt, aki kintlétem idején bátoritást és önbizalmat nyert az én "vakmerőségemből" a saját életéhez, céljaihoz. Ők a visszatérésemmel, annak örültek, hogy most testközelből tudok nekik motivációt adni.

Jó tudni, hogy vannak igaz barátok, akikkel bár ritkán találkozok, ám ha lehetőségünk adódik, beszélgetésünket ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, s nem a távollét okozta akadályokat vetjük egymás szemére, hanem közösen nézünk előre. Vannak barátok, akikkel közös szakmai tudásalapot épitünk, mégha fizikai távolságot kell is néha leküzdenünk. Van, aki közös munkára kér fel, van aki szakirodalmat ajánl, s van, aki szakmai véleményt kér tőlem.

Jó tudni, hogy a szürke referenciák helyett, egy sokkal szinesebb és őszintébb "referencialistával" rendelkezem. Köszönöm ezt az engem ismerőknek és szeretőknek.

2013. május 30., csütörtök

CTP-Sikersztorik

Újabb referenciamunkámmal szeretnék eldicsekedni. Mióta hazatértem Amerikából, nem tétlenkendtem: azonnal bekapcsolódtam az engem támogató, nekem ösztöndijat adó CTP Alapitvány itthoni munkájába.


Nem hivatalosan felkértek a program kommunikációs vezetőjévé. Hivatalosan még később vállalom be ezt a feladatot, viszont átmenetileg elkezdtem "bedolgozni", kicsit felrázni a CTP-kommunikációt.

Ennek részeként "Sikersztori interjúkat" készitek a korábban végzett és már befutott, sikeres diáktársaimmal. Van köztük, aki több mint 10 éve sikeres vállalkozó, többmilliárdos befektetések kivitelezője (link). Van, aki többgyermekes anyukaként fogott bele az otthonról irányitható webshopjába (Panyi Zsuzsiról már irtam korábban, link). Van, aki példát mutat azzal, hogy még magyar viszonyok között is tud világviszonylatban is magas minőségű szolgáltatást nyújtani (link). S még mielőtt azt hinnénk, hogy köztünk csak vállalkozóként lehet sikeressé válni, itt egy jó példa, hogy az orvosi hivatás területén is tudunk többek lenni (link).

További interjúk jönnek, hiszen mindenkinek van egy története, ami példaként, megerősitésül szolgálhat nekünk. Hiszen el lehet menni az országból, de mi vagyunk rá a példa, hogy vissza is lehet jönni. S a passziv várakozás helyett mi lehetünk saját magunk sikerének a kovácsa.


2013. április 22., hétfő

Referenciamunka 2

A múlt héten bemutatott referenciamunkám után itt a következő büszkeségem. Ezt még korábban készitettem, de jogi macerák miatt csak most indulhatott el élesben.

Egy clevelandi fogorvosnőnek készitettem teljesen új arculatot, honlapot és nyomdai anyagokat. Természetesen az orvosnő is magyar származású és egy véletlen beszélgetésből indult a közös munka, a megbizás. Tavaly nyáron pár hónap alatt készültünk el a munkával, s most büszkén mutatom meg a világnak!


A megbizásba természetesen most is bekapcsoltam egy magammal "hozott" grafikust és egy webfejlesztőt. Háromfős csapatunk a tudást Magyarországról hozta, a feladatot igencsak a szivünkön viselve igyekeztünk megfelelni az amerikai felkérésnek.

Először az arculat készült el, a logó, ami a foggyökérkezelésre szakosodott rendelő és annak zöld növényei miatt a gyökér, inda motivumokra utal. A fogorvosnő és kollégái mind nők, magukkal hozzák a gondoskodás, a megnyugtató kezelés garanciáját, igy az arculat szineibe csempésztünk egy kis nőies lilát is.

A kialakitott arculattal épitettük fel az egyszerű, jól áttekinthető honlapunkat. Külön menübe kerültek a pácienseknek szóló anyagok, külön pontba az ajánló szakorvosoknak szóló információk. Az interaktivitásról a Facebook és LinkedIn kapcsolatok gondoskodnak, de hirlevélre is feliratkozhatnak a szakmai érdeklődők.


Az ünnepélyes megnyitó-újranyitó parti a múlt héten volt. Reméljük, hozza az elvárt sikereket a rendelő.

Dr Bakos honlap

2013. április 16., kedd

Referenciamunka

Itt a büszkélkedés ideje. Az elmúlt hetekben több munkám ért révbe, az eddig háttérben való szorgoskodás eredménye most már a nagyérdemű közönség számára is láthatóvá vált. Ahelyett, hogy rébuszokban beszélek, lássuk, mit is tettem le az asztalra mostanság.

 Akroni Egyetem kutatócsoportja

Még odakint kezdődött, Amerikában. Több projekt, felkérés megtalált, s elindult független, szabadúszó tevékenységem. A home office, otthonról való dolgozás és több "alvállalkozó" koordinálása nem mindig volt könnyű. Szeretek motorja lenni új kezdeményezéseknek, de néha nehéz mozgatni a szálakat, elérni, hogy mások is hasonló hatásfokon pörögjenek.

Az egyik legnagyobb munkám az Akroni Egyetemnek készitem épp. Az ottani kémiai-mérnöki tanszék laborját egy magyar professzornő, Puskás Judit vezeti. Számtalan találmány, egyedi molekula kifejlesztője ő. Nemzetközi kutatócsoportjával számos dijat besöpörtek már. A munkám a legújabb és legigéretesebb kutatásukhoz kötődik: mellrákos betegek implantátumához fejlesztettek ki egy anyagot, amivel gyorsabb a gyógyulás, komplikációmentes a felépülés.

Puskás Judit, a kutatónő

A kutatáshoz anyagi támogatókra van szükség, ezért létrehoztunk egy alapitványt. A Carole and Robin Reid Foundation egy kedves angol házaspár kezdeményezésére született. Ők első körben a helyi, akroni, észak-ohiói lakosokat akarják mozgósitani, hogy adományukkal járuljanak hozzá a kutatáshoz.

Robin és Carole Reid, az Alapitvány létrehozói

Engem választottak az alapitvány kommunikációs vezetőjévé. Első munkám a Foundation logójának, arculatának megtervezése (Kati kolléganőm közreműködésével), majd egy bemutatkozó brossúra összeállitása volt. Leforgattunk egy kampányfilmet, amit egy online adománygyűjtő oldalon tettünk közzé. Ide már be is futottak az első adományok! Honlap helyett Facebook profilt hoztam létre, ahol rendszeresen frissitem az alapitványról szóló hireket. A video ott van a Youtube-on is.

Ez a bejegyzésem jó megálló, visszatekintő az elmúlt hónapok munkájára. Ha egyetértesz a céljainkkal, állj mellénk, támogass illetve közvetitsd az üzenetet ismerőseid felé. A lenti linkekeken található anyagok mind angol nyelvűek. Egy magyar cikket csatolok még, hogy mindenki megértse miről van szó.

Magyarul megjelent cikk a kutatónőről és kutatásáról

Carole and Robin Reid Foundation:

Online adománygyűjtő oldal

Facebook

Youtube

2013. április 8., hétfő

Miért szeretek amerikaiakkal dolgozni?

A héten nagy tanulságot vontam le: egyre kevésbé viselem el a magyaros munkatempót, s egyre inkább értékelem az amerikai hozzáállást. Erre a felismerésre egy konkrét ügy világitott rá.


Szombaton egy baráti találkozó alkalmával ismerkedtem meg néhány amerikai-magyarral. Ők Magyarországon élnek, szeretnek itt lenni, de amerikai módra gondolkodnak és viselkednek. A szombati ismeretséget azonnal tettek is követték: vasárnap email-váltás, s hétfőn az életrajzom máris egy megfelelő cég, megfelelő személyének postaládájában landolt. Telefon jön, még aznap, hogy várnak interjúra keddre.

A fenti történet tanulsága, hogy az amerikaiak képesek hatékonyan, személyre szabottan "működni". A személyes kvalitásokat felismerve, a kapcsolatot értékelve (és itt a networking etikus, jó értelemben vett használatát hangsúlyoznám), képesek azonnal előre görditeni a szálakat. Most éppen az én érdekemben. Legközelebb majd a saját érdekükben. Nem jelenben gondolkodnak, hanem távlatokban. Nem problémát látnak, hanem lehetőséget.

Ugyanez magyar módra valahogy igy nézett volna ki: Sörözés hajnalig, majd másnap már a nevemre sem emlékezik az illetékes, nemhogy az életrajzomat továbbitsa az általa kiválasztott célszemélynek. Valószinűleg válaszra sem méltatja az emailemet, igy hosszas telefonos üldözést követően van esélyem újra találkozni. Talán még összefutottunk volna újabb eszem-iszomra, no meg ingyenes tanácsadásra (mármint itt én lennék a tanácsadó, akiből térités nélkül húznak ki üzleti információt és ötleteket), de konkrét kontaktot nem hiszem, hogy kaptam volna.

A jelenlegi sztorit kiegésziteném további meglátásokkal. Amerikában munkaidőben az emberek jellemzően a munkájukat végzik. Nem telefonálnak magánügyben, nem kávéznak hosszasan a kollégákkal, mégcsak cigiszünetre sem mennek. A számitógép előtt ülve nem a privát levelzésüket, a hireket, vagy a  Facebook történéseit követik. Hangsúlyozom: a munkájukat végzik.

Idehaza ezalatt napjában ötször futunk össze kollégákkal, hol együtt fújjuk a füstöt, hol kávézunk, hol ebédszünetre megyünk együtt. Az együttléteket a kollégákról, a főnökről, a szomszédról való panaszkodás, pletykálkodás határozza meg. A közös szenvedés-szenvelgés ad erőt a kemény munkás napok elviseléséhez. Néha talán közös öröm megcsillantására is lehetőség van, főleg ha együtt örülünk a főnök baklövésén vagy nem szeretett munkatársunk kirúgásán.

Még mielőtt nagyon negativ és általánositó lennék, elismerem, hogy a magyar munkaerő igenis tud dolgozni! Ha nem a más cégében, más irodájában (itt értsd munkáltató) kell helyt állni, igenis össze tudjuk szedni magunkat. Jó példái ennek a külföldön szerencsét próbáló sorstársaink, Amerikában kifejezetten jónak számit, ha magyarként keresel munkát. Nem tudnánk ezt idehaza is igy csinálni?

Tanulság? Jó Magyarországon élni, de dolgozni inkább úgy szeretnék, ahogyan tengerentúli "testvéreink" teszik.