2020. szeptember 24., csütörtök

Új-zélandi aranyásók


Most egy regény segítségével a déli féltekére, Új-Zélandra utaztam. A fiatal írónő, Eleanor Catton Man Booker díjat kapott ezért az igencsak vaskos kötetért. Az eredeti cím, The Luminaries, amit magyarul elég esetlenül A fényességek címre fordítottak. Talán én inkább "Égi és földi fények"-re fordítanám, mert ez a sejtelmes cím egyszerre utal az oly értékes aranyra és az ég bolygóira.

1866-ban egy rejtély történik az egyik aranyásó településen. Egy aranyásót holtan találnak, minden jel öngyilkosságra utal. A közelében egy magatehetetlen nő fekszik, akiről kiderül, hogy helyi prostituált és ópiumot szívott. Valamint eltűnt egy fiatal vagyonos férfi is. S mindez ugyanazon az éjjelen. A kisváros vezetői nyomozásba kezdenek, illetve mindenkinek megvan a maga válasza a történtekre. S a nyomozáson, a visszaemlékezéseken keresztül megismerjük ennek az érdekes korszaknak és messzi vidéknek az életét. 

Van itt őslakos maori és kínai aranyásó, Angliából érkező jogász, francia békebíró, helyi rendőr, aki börtönőrként szolgált, fegyenc és hajóskapitány, szállodatulajdonos, bankár, ír lelkész és zsidó kereskedő. Jó kis társadalmi lenyomat, zord körülmények, kemény férfiak. S köztük csak néhány nő. Itt csak az boldogul, aki az aranyra teszi fel az életét. 4

A főhős Anna Wetherell lesz, aki a háttérben meghúzódó nőként a történések középpontjába kerül: A fiatal lányt gyanúsítják az aranyásó megölésével, s ő még védekezni sem tud, mert bedrogozott állapota miatt nem emlékszik arra az estére. A rejtély feltárása közben megismerjük az ő történetét is. Londonból jött, menekült a nyugati világ elől, s itt próbált szerencsét. De csalók kihasználták és egy kegyetlen útra terelték. Először Lydia Wells köti magához, aki befogadja és érdekes szeánszain használja a mutatós lányt. Majd pedig a prostituáltakat futtató és operaelőadásokat szervező Manning kényszeríti az ősi mesterségre, hiszen másként nem tud pénzt keresni. 

A háttérben ott van a telihold és a csillagok, a csillagképek és a bolygók. A horoszkópok, születési sorsok, szerelem és árulás, zsarolás és csalás. A könyv mindezt lassú, részletesen leíró módban tárja elénk. A nagysikerű történetet filmre is vitték: az angol BBC sorozata látványosan dolgozza fel a sejtelmes történetet. Akinek nincs kitartása a majd 1000 oldalas könyvhöz, az megnézheti a 6-részes filmsorozatot. 



The Luminaries sorozat


2020. szeptember 17., csütörtök

Alma Mahler, a hódító

 


Alma Mahler életműve már egy ideje felkeltette az érdeklődésemet. A nevével találkozhattam Bécsben és New Yorkban, s a különleges keresztnév kiváncsivá tett. Francoise Giroud: Alma Mahler, avagy a hódítás művészete igyekszik képet adni erről a nem hétköznapi nőről.

Alma Bécsben él szüleivel, zenét tanul, tehetséges zongorista és a zeneszerzés sem áll tőle távol. Tizenévesen felfedezi saját női báját, s először a zenetanárát hódítja meg, majd a nála jóval idősebb zeneszerzőt, Gustav Mahlert. Mahler házasságot ajánl, amit elfogad. Pedig le kell mondania önállóságáról, saját zenei pályájáról és vállalnia kell, hogy a mester múzsája, felesége, háztartásának intézője lesz. Együtt élik meg, hogyan válik ünnepelt művésszé Európában, Amerikában. Gyermekeik születnek, de csak egyikük éli meg a felnőttkort. Alma Mahler haláláig kitart férje mellett, majd pedig annak özvegyeként marad a társaság középpontjában.

Udvarlói mindig is voltak, még Mahler életében belehabarodott Walter Gropius, a német építész, a Bauhaus alapítója. Titkos találkák Bécsben és Berlinben, Gropius feleségül kéri, de ő kitart Mahler mellett. Majd az ifjú festő, Oskar Kokoschka lesz a szeretője. Kokoschka több művét is neki szenteli, egyik legismertebb a Szélmenyasszony, ahol a két szerelmes egymás mellett látható. (Ugyanezzel a címmel film is készült Almáról, ugyan még nem láttam, érdemes lenne megnézni.)


 Kokoschkától az első világháború sodorja el, a festő sértetten vonul a frontra, többször megsérül, de folytatja a harcot. Alma élete során többször is feltűnt még, de kapcsolat már nem alakult ki közöttük. A nő utolsó szerelme az író, Franz Werfel lesz. Vele a második világháború előszelét, a nácizmus előretörését éli meg. Együtt menekülnek Hitler elől Londonba, Franciaországba, Spanyolországba, majd végül Amerikában telepednek le. Ott több neves európai művésszel tartják a kapcsolatot, ide menekültek Thomas Mannék, Sztravinszkij, Schönberg. Werfel sikerében osztozik, regényei nemzetközi szinten teszik őt ismertté. Alma túléli negyedik szerelmét is, majd megfogadja, hogy többet nem házasodik. 86 évesen távozik majd.

A szél menyasszonya film


2020. szeptember 3., csütörtök

Az üzenet - sikerkönyv Ausztráliából


Szóval most, hogy nem kell szakmai könyveket olvasnom az egyetemen, kihasználom az időt, s valódi élvezettel veszem a kezembe a kikapcsoló regényeket. Mivel Ausztráliában még nem jártam, s nem is olvastam ottani szerzőtől, rákerestem, milyen írók és művek népszerűek. Az abszolút sikerszerző Markus Zusak, A könyvtolvaj c. regényéből film is készült, s könyveit sok nyelvre fordítják. Az üzenet című regénye volt az első, ami megjelent tőle, hát most ezt olvastam el.

Ha könnyen olvasható, jól érthető, vicces és mai történetet keresünk, akkor vegyük kézbe ezt a művet. Egy 19 éves srác semmitmondó mindennapjairól szól, a haverjaival töltött céltalan bulikról, a pénzkeresési nehézségekről, családi konfliktusokról. Ezek alapján a regény játszódhatna akár Amerikában vagy valamelyik európai országban, az alakok, az utcák annyira átlagosak. De nem átlagos a stílus, amivel a szerző teljesen közel hozza ennek a cél nélkül tengődő generációnak a sorsát. S teszi ezt annyira jól, hogy magamban hangosan felnevetek a hétköznapi botlásokon, esetlenségeken.

A történetben van meghiúsult bankrablás, plátói szerelmes epekedés, utcai verekedés és ingyensörös templomi fesztivál. A főhős, Ed a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, s furcsa mód mindig jól jön ki belőle. Még akkor is, mikor jól helyben hagyják, vagy épp az anyjával vitatkozik össze.

Szóval olvasásra fel! S akkor talán kiderül a címben rejlő üzenet titka is. ("Az üzenet Te magad légy.")

2020. augusztus 31., hétfő

Női történetek Törökországból


 Kicsit felfüggesztettem a blogírást és a világ körüli könyvbeszámolókat is. Túl sok mindent zajlott párhuzamosan: állást változtattam, egyetemi dolgozatokat írtam, s alig maradt kreatív időm és erőm a "szabad" írásra. Eltelt egy év bejegyzés nélkül. Furcsa, de nem éreztem szükségét a felesleges gondolatoknak, bejegyzéseknek. 

Most viszont két nagyszerű könyvet is olvastam, amelyek jól illeszkednek a nemzetközi olvasmányaim közé. Törökországba utaztam a könyvekkel, oda, ahol még sosem jártam, de ahová most már eléggé el szeretnék jutni. Isztambul foglalkoztatott már korábban, meg a török vidék, az antik városok, a Kis-ázsiai félsziget. S lám most mások írásain keresztül tudtam betekinteni ebbe a gazdag történelemmel és kultúrával rendelkező országba. 

Először nem is Törökországban, hanem a hatalmas Oszmán Birodalomban kalandoztam. Mivel nem nézek tévét, így lemaradtam a napi sorozatokról, szappanoperákról, viszont azért a török sorozatok népszerűsége hozzám is eljutott. Nem igazán értettem, hogy a magyar közönségnek miért lehet érdekes egy tőlünk ennyire más kultúrájú történet. Viszont Szulejmán szultán és felesége, Hürem története kiváncsivá tett. Hogyan lehet, hogy egy török sorozatban fehér bőrű, zöld szemű, vörös és szőke hajú főhősök vannak, miközben az általunk ismert törökök mind barna hajúak és barna szeműek? 

Keresni kezdtem valami nekem való olvasnivalót. Végül az amerikai történész, Leslie Peirce: Empress of the East: How a European Slave Girl Became Queen of the Ottoman Empire című (magyarul: A Kelet császárnője: Hogyan lett egy európai rabszolganőből az Oszmán Birodalom királynője) "tudományos" életrajzát szereztem be és olvastam el. 

A könyv borítója máris közelebb hozott a teleregények főhőseihez: egy reneszánsz festmény nőalakja szőke hajfürtőkkel és világos bőrrel, szemmel néz vissza ránk. Ő Hürem szultána, vagy ahogyan a nyugati történészek és kortárs írók nevezték: Roxelana. Ez a latin eredetű név utal a származására: pontosan nem tudni, de valószínűleg az akkori Orosz Birodalom ukrán területéről hurcolták el a tizenéves lányt, aki hosszú utazás során jutott éppen a török szultán háremébe. Európai nőként keresztény volt, akit rabszolgává tettek. Érdekes, hogy az angol rabszolga szó (slave) a "szláv" szóból ered! A középkorban ugyanis a portyázó tatárok és más nomád népek a szláv lakosokat tömegével adták el többek között rabszolgának a Török Birodalomban. 

Roxelana 17 évesen került a szultánhoz, s még annak trónra kerülése előtt ágyasa lett. A férfi szultáni "kinevezése" után is megtartotta a lányt, akit anyja halála után hivatalosan is feleségül vett és a történelemben először uralkodófeleségként ismerte el. Mindaddig a szultánfeleségek feladata kimerült abban, hogy trónörököst szüljenek és a fiúkat harcos uralkodóvá neveljék. Ám Roxelana elérte, hogy őt partnernek kormányzótársnak tekintette Nagy Szulejmán. Miközben a szultán seregeivel hosszú hónapokra csatába indult, felesége hűségesen hazavárta, nevelte fiait, akik őt váltották a trónon. Hosszú időt töltöttek együtt, ezalatt a birodalom határai a Balkánon keresztül Magyarországig, csaknem Bécsig kitolódtak. A szultána anyagilag támogatta a rászorultakat, iskolákat, mecseteket építtetett, egész városrészeket fejlesztett. Még azt is elérte, hogy a szokásokkal ellentétben nem külön női palotában, a férjétől távol élt, hanem beköltözött a szultán palotájába, hogy mindig elérhető legyen. Több nyelven beszélt és külföldi diplomatákkal levelezett. 


A történelmi életrajz után egy kortárs regényt választottam, ami ráadásul egy női szerző írása. A török származású Elif Shafak: Éva három lánya című regénye nemrégiben jelent meg, s nagyon sok közelmúltbeli utalás van benne. A vaskos regény főhőse Peri, aki tradicionális török családba születik Isztambulban, de apja reformszemléletének köszönhetően Oxfordba küldi tanulni. Diplomás nőként modern utat szánnak neki, viszont a lány épp a nyugati világban szembesül azzal, hogy mennyire nincs tisztában a keleti kultúrával, a vallási örökségével. Anyja buzgó hívő, de apja szilárdan elutasítja a vallást. 

 Peri a két véglet között vívódva beiratkozik a forradalmi Aznar professzor filozófiaórájára, ahol Isten létét kutatják. Itt ismeri meg a szabadszájú és független életű Shirin-t, aki Iránból származik, de szembeszegül az iszlám vallással. A másik "barátnő" és lakótárs Mona lesz, aki Palesztinából jött, fejkendőt hord, s nagyon fontos és meghatározó az életében a hite. A három lány összetűzésbe kerül egymással és a professzorukkal is. Nem is annyira a történtek a lenyűgözőek, hanem a gondolatok, ami a lányok fejében, s főként a főhős, Peri fejében fejlődnek. 

Szóval folytatom a világ körüli utazást. Most igencsak korlátozottak az utazási lehetőségeink, de épp a karantén és az itthonlét hoz elém sok jó olvasmányt.

2018. december 20., csütörtök

Piroskocsi szivatósan (se) indul

Piroskocsim megmakacsolta magát: az utóbbi egy évben bizonyos időszakonként úgy döntött, nem indul be. Először csak hidegebb napokon tette ezt, amikor 3-4 napig állt magában, berágott rám és a nem indulással jelezte: többet kellene használnom.

Aztán nyáron semmi jelét nem mutatta a gyengélkedésnek. Viszont jöttek a hűvösebb őszi napok, s újra kezdte a régi lemezt. Ha pár napig nem használtam, nem indult. A bikakábel alapfelszerelés lett nálam, már rutinosan intettem le ismeretleneket az utcában, hogy ugyan segítsenek már beindítani.

Aztán eljött a nap, amikor már 1 nap alatt lemerült. S már a bikázás és a jóismerősök segítsége sem volt elég. 4 szerelő látta, s állapította meg, hogy semmi baja az aksinak, sem az elektronikának. Csak épp nem akar indulni, időnként. Végül egy szuper elektro-szaki egy órán (!) belül  megtalálta és orvosolta  hibát!

Piroskocsim azóta már a téli napokat is gond nélkül bírja. S már nincs szükség arra, hogy összecsókolózzon az utcában arra járó, segítőkész autósok autójával.

2018. december 12., szerda

Kicsi-nagy keresztfiam

A keresztfiam 18 éves lett az idén. Egyetemista voltam, mikor született, s hipp-hopp, már túl is van a gyerekkorán, s felnőtt életkorba lépett. Ez még nem jelenti azt, hogy meg is érett (jövőre fog érettségizni).



Az idei évben sok közös utazáson vettünk részt, sok közös élményünk volt. Lassan nem én fogom őt szórakoztatni, hanem ő fog engem. Ő visz majd moziba, étterembe, kirándulni.


A mellékelt képek ezt a sokféle közös pillanatot ragadják meg. Voltunk hazai és külföldi terepen, Budapesten és Bécsben. Kirándultunk, múzeumoztunk, kutyát sétáltattunk, fotóztunk, s persze sokat ettünk hazait és néha különlegesebb ázsiait vagy éppen mexikóit.

Várom a folytatást!


2018. december 11., kedd

Örmény tragédia

Az örmény népirtásról nem sokat tudunk. Nemrég egy amerikai mozifilmet forgattak róla a 100 éves évfordulójára Az ígéret címmel, s ez felhívta a figyelmet az 1915-ben kezdődött tragédiára. A filmet látva olvasni akartam erről a korszakról, s több regény is elém került.

Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja című munkája adta épp a film témáját. Végül egy másik könyvet olvastam el, Antonia Arslan: Pacsirtavár című regényét. Míg Werfel könyve a 30-as években íródott, az olasz írónő regénye a 2000-es évek elején jelent meg. Antonia Arslan saját családjának történetét meséli el.

A család neve eredetileg Arslanjan volt, ez a végződés utal az örmény eredetre. Törökország anatóliai részén éltek, tanult, tisztességes polgárai voltak egy ottani kisvárosnak, ahol orvosként, gyógyszerészként fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. A Pacsirtavár a család város szélén található nyaralója, szeretett összejöveteleik helyszíne volt.

1896-ban már volt egy korábbi progrom az örmények ellen az Oszmán Birodalom területén, akkor százezrek pusztultak el. 1915-ben az első világháború kitörése és a nacionalista mozgalmak irányították a figyelmet az örményekre, akiket szervezkedéssel és ellenséggel való összejátszással vádoltak, s ezért "megelőzési" céllal módszeresen kiirtottak. Több, mint 1 millió ember veszett oda. Egy éjszaka alatt kivégezték a férfilakosságot, majd napokon belül elűzték a nőket és a gyermekeket. Kelet felé, a szíriai sivatag felé hajtották őket erőltetett menetben, s többségük útközben éhen- vagy szomjan halt. Kevesen élték túl, s ők külföldön kerestek menedéket.

Antonia családjának férfijait is azon a bizonyos éjszakán semmisítették meg. A gyerekeket és felnőtteket egyaránt leölték és tömegsírba temették. Az asszonyokat és lányokat élelem és egyéb javak nélkül indították útnak, s csodával határos módon élték csak túl néhányan a menetet, s eljutottak a szíriai Aleppo-ba.

A regény szemléletesen festi le a család katasztrófa előtti életét, a kulturált jómódot, amiben éltek, a barátságukat görögökkel, törökökkel, a család központi szerepét, az összetartást közösségükben. Ez mind semmivé vált egyetlen nap alatt. A korábbi törökök lettek a gyilkosaik, s a más nemzetiségűeket törvény tiltotta attól, hogy az örmények segítségére keljenek. Ennek ellenére volt néhány igaz barát, aki közbenjárt és fondorlatos módon szabadította meg a túlélő családtagokat. Antonia nagyapja akkor külföldön élt, s ezért élhette túl a tragédiát, amiben nagyapja testvére és annak családja elpusztult.

Nem könnyű olvasmány, de éppen ezért nagyon is közel hoz egy borzalmat, ami ezt követően újra és újra megtörténik a világban. Elég csak a zsidó holokausztra vagy az ugandai népirtásra gondolni. A könyvből film is készült.


Az ígéret - film

Pacsirtavár - film

Rubicon cikk az örmény népirtásról