2018. augusztus 26., vasárnap

Egy bolgár vallomásai


Doncsev Toso magyar és bolgár szülők gyermeke. Magyarországon nőtt fel, itt él, s ír magyarul és bolgárul. Az Egy bolgár vallomásai című kis kötet verseit, novelláit, esszéit gyűjtötte össze.

Sajátosan vegyül a szláv lélek a magyarral. A novellák történetei a bolgár vidéket varázsolják elénk, ami akár Magyarországon is lehetne. Nyarak és élmények az író gyerekkorából, illatok, növények, emberek.

Apja életbölcsességeit az alábbiakban fogalmazza meg:
"Az ember azért született a világra, hogy boldog legyen. Akkor leszel boldog, fiam, itt, a föld létben, ha kissé hasonlatossá válsz a jó istenhez, vagyis teremtesz valamit, akármilyen csekélységet bár, de olyasmit, ami a tied, kizárólag a tied. Hivatást, otthont, családot. Tanuld meg, hogy siker nélkül nincs boldogság. A siker pedig a céllal egyenlő, vagyis akkor vagy sikeres és boldog, ha a kitűzött célodat bármilyen akadály ellenére, de eléred."

Van novella, amiben Doncsev Toso egy bolgár tengerparti nyaraláshoz ad nagyon praktikus, ám vicces útmutatást. 

2018. augusztus 25., szombat

Rejtett kincsek nyomában

Keszthelyen gyakran megfordulok, megvan a bejáratott útvonalam, ahol ügyeket intézek, bevásárolok, ismerősökhöz megyek. Nemrég véletlenül elnéztem a kereszteződést, így egy kis utcába fordultunk be. Valódi kincset találtunk ott.


 A Goldmark Károly utca sarkán a Hévízre vezető út mellett egy kocsma található. A látvány alapján nem nagyon térnék be ebbe az utcába. Viszont most véletlenül épp ezen utca végén kanyarodtunk be, s a túlsó felén egy kovácsoltvas kerítés mögött klasszicista stílusú épületre lettünk figyelmesek. Vajon ez egy kúria? Romos kastély?


Megálltunk és bekukucskáltunk. Az épület falán héber betűket láttunk, így egy elhagyott zsinagógára tippeltünk. A vaskapun található nyitvatartás szerint ez a helyi izraelita közösség temetője. A kulcsot a szemközti házban lakó néninél kerestük, aki ugyan már nem él, de a kedves szomszéd néni beengedett minket az egyébként nyitott kapun.


A klasszicista épület egy szimetrikus és harmonikus ház, nem gondolnánk, hogy halottasházként szolgál. Az épületet még ma is használják, hiszen a városban aktív zsidó közösség él, s ők még ide temetkeznek. Furcsamód a főépület mellett egy bérlakás is megbúvik, ahol albérlők laknak. Az ő kertjükön át tudunk bemenni a temetőbe.


A temető már kivülről hatalmasnak tűnt a magas kőfalakkal körülzárva, az óriás ősfák árnyékában. A mérete idebent is lenyűgöző. Több száz "jó" állapotú sír van itt, a fejfák különböző korokból és számos nyelven íródtak. A 20. századi holokauszt miatt a legtöbb sír a 30-as évekig készült. Aztán óriási időszünettel néhány Auschwitzban elpusztult hozzátartozóra utaló emléktáblát találunk, s van pár sír az elmúlt 20-30 évből is.
 

A falhoz közelebbi sorokban az 1800-as évekből vannak sírok. Ezek stílusa is másabb, illetve a feliratuk nem magyar, hanem német. 48-as szabadságharcos fejfája büszkén hordozza a nemzetiszín szalagot. A még régebbi (1700-as talán) sírköveken már alig kivehetőek a feliratok, főleg héber betűket látunk.














A temetőben sétálva megelevenedik a történelem. Az évszázadok harcai, katasztrófái mögött képzeletben az itt nyugvó különleges nevű hölgyekkel és urakkal találkozunk. Az útikönyvekben nem igazán találunk infót erről a varázslatos helyről. De aki kalandvágyó, annak érdemes felkeresnie. A cím: Keszthely, Goldmark K. u. 33.



2018. augusztus 14., kedd

A Magnólia sztori

Pár éve lettem figyelmes egy kreatív házaspárra, akik azon kívül, hogy lakásokat és házakat alakítanak át, saját tévéműsort működtetnek, könyvet adnak ki, s lakberendezési boltot üzemeltetnek. A Magnolia márkanév már akkor nagyon kreatívnak és egyedinek tűnt. Most viszont, megszereztem a történetüket bemutató könyvet és a mélyére ástam ennek a sikertörténetnek.

Joanna és Chip Gaines átlagos amerikai családból jönnek. Véletlenül találkoznak, pedig ugyanarra az egyetemre jártak. Jo a félénk koreai-amerikai lány és Chip a nagyszájú, vagány sportoló. Ellentétek, akik az összes furcsaság ellenére korán összekötötték az életüket és kiderült, együtt sokkal több ötletük van, s sorozatos vállalkozóvá váltak.

Jo szereti a biztonságot, míg Chip gondolkodás nélkül belevág az újba. Lerobbant lakásokat vettek meg, újítottak fel, majd adtak bérbe először diákoknak, majd családi házakat renováltak. Időközben sorra születtek a gyerekeik, összesen négy apróság mellett is vitték tovább az ötleteket. Az átalakítások mellett Jo lakberendezési boltot nyitott. Saját otthonuk is állandóan változik: kilátástalan házakba visznek életet, majd beköltöznek, s hamarosan tovább állnak. A kreativitásukra az egyik tévécsatorna is felfigyelt, s saját tévéműsort indítottak velük.

Ma már a Magnolia birodalom havi magazint ad ki, a lap ott van Oprah magazinja mellett az újságosstandokon. A kis lakberendezési bolt tízezer négyzetméteres óriási bevásárlóközpont lett, webshop-pal és kreatív foglalkozásokkal.

A könyv jól bemutatja a siker mögötti nehézségeket, a könnyeket, a pénzügyi veszteséget, az állandó bizonytalanságot. De ugyanúgy bemutatja a pár stabil kapaszkodóját egymásba és Istenben. A nehézségekből mindig kilábaltak és a rossz mindig jóra fordult. Hétköznapi csodákat élnek meg együtt és ezt sugározzák a vevőik, megrendelőik, szomszédaik felé.

Akit érdekel, itt van pár link a Magnolia birodalomhoz:
könyvek
tévéműsor
bolt

2018. július 31., kedd

A klastrom titka

Na lássuk, mit találtam még Taliándörögdön, ezen a furcsa nevű Balaton-felvidéki kis zsákfaluban. Zsákfalu, ráadásul ide Kapolcsról egy kis mellékút vezet.


 A falu házai a főutca mellett sorakoznak. Valamikor nagy település lehetett, mert jókora katolikus és evangélikus temploma mellett van egy kis református temploma is. A falu mellett pedig egy szőlőhegyet találunk, ahol festői házak kandikálnak ki a zöld szőlőlugasok közül.

Azonban az érdekesség, amiről írni fogok nem a faluban, hanem annak határában található. A faluban több helyen is láttam kézzel készített fatáblákat, amik egy "klastromkert" nevű helyre utaltak. Elég romantikusan hangzik, főleg, ha Jane Austen-ra és a az ő Klastrom titka című regényére gondolok. Na lássuk, mit rejt az itteni klastrom.


Klastrom vagy kolostor. A falut elhagyva hatalmas, többszintes épületfalakat veszek észre. Festői fasor mögött egy kaszáló közepén középkori falak utalnak egy óriási templomra. Szent András templom, ami akár bazilikának is tűnhet a méretei alapján. 2-3 fala egész szépen megmaradt, még felfedezhetőek a gótikus ablakkeretek és ívcsúcsok. Az épület alapjait körbesétálva egy festői piknikhelyszínt képzelek magam elé, ahol szabadtéri koncerteket, rendezvényeket lehetne szervezni.


Ha kicsit utánaolvasunk, kiderül, hogy a templom a 12. században épült, eredetileg román stílusban, s ezt építették át gótikussá. Viszont a törökök csaknem teljesen lerombolták.


Ottjártamkor néhányan sátoroztak az út mellett, meg többen mászkáltak rajtam kívül is a templom falai között. Meséljenek a képek helyettem.




Kapolcsi kitérő

Idén is megrendezték a Művészetek Völgye fesztivált a Balaton-felvidéken. És idén is volt Református Udvar Taliándörögdön. Több ok, hogy útba ejtsem Kapolcsot és környékét. Még egy Budapest-Balaton útvonalat is érdemes volt módosítani miatta.

 

A Völgybe már leutazni is élmény. Ide nem vezet autópálya, A Balaton keleti csücskénél szépen elhagyjuk a gyors és sima utat, s lassabb, de festőibb utakra váltunk. Balatonfüred vagy éppen Veszprém felől is lehet jönni, mi Veszprém irányából érkeztünk Nagyvázsonyon át. Ugyan ez még nem a fesztiválhelyszín, de megér egy pihenőt a Kinizsi vár, vagy éppen a sok szép falusi porta, amit az út mentén találunk.


Taliándörögdön már nem először járok, hiszen jó ismerőseim, barátaim alakítják itt ki, építik "fel" azt a csodahelyet, ahol kiállítások, kézműves workshopok, koncertek, irodalmi programok és persze jóféle kávé várja a betérőket.


Az idei program témája és neve: Képtelen Kert. Az elhagyott parókiaudvar egy elgondolkodtató kertté változott, ahol képekkel, illetve azok hiányával, üres keretekkel próbálták a kreatív szervezők saját magunkra, képtelenségünkre, vagy éppen a képünkre irányítani a figyelmet. Még a kávét felszolgáló tálcák is képkeretek, tükrök voltak.


Az aprócska templomépület falán Votin Dóra, az általam is szeretett festőművész képei ill. képkeretei voltak láthatóak. Dóra idén üres, régi keretekkel "játszott". A kreatív játék eredményeként született 4 kompozíciót tekinthettük meg. A bibliai nagy történet elevenedik meg ezeken az alkotásokon: a teremtés, a bűneset által okozott bukás és a feltámadás Krisztusban.


A templom azonban nemcsak "passzív" kiállítótér, hanem aktív workshop helyszín is volt. Az arra járó érdeklődök karcolatokat készíthettek, mégpedig minden nap különböző táblákra és különböző motívumokkal. Így sok-sok ember közös alkotásaként jött létre egy életfa-kép, vagy éppen az ajtó.


A taliándörögdi aktivitások után már nem is maradt erőm és figyelmem a kapolcsi kirakodóvásárra. Viszont még egy dörögdi rejtett látnivalót felfedeztem, arról külön beszámolót írok.


"megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására, férfivá és nővé teremtette őket" (1 Mózes 1:26)


2018. július 28., szombat

A Balaton kistestvére

A Kis-Balatonnál már többször jártam. Újra-meg-újra rácsodálkozom, hogy milyen varázslatos világ ez és hogy mennyire nem ismerik az emberek.
 


A Balaton mostohatestvére lehetne ill. valahol az is. A "nagy" Balatonhoz sok-sok nyaraló érkezik évről-évre. A Kis-Balaton a nagy víz délnyugati csücskében található. Nem egy összefüggő tavat kell elképzelnünk, hanem egy hatalmas vízrendszert tavakkal, folyókkal, csatornákkal, lápos mezőkkel.

Sokkal vadregényesebb, mint a szabályozott nagy tó, s az állatvilága is gazdagabb. Az érintetlen természetnek köszönhetően a vízben óriásira nőtt halak, kb. az átlagosnál 3-4-szer nagyobb kagylók és rákok vannak. A víz felszínén pedig csodálatos madárvilág: sirályok, vadkacsák, szárcsák, gémek...


Ebben az évben Zalavárt fedeztük fel, ami a Kis Balaton fővárosa is lehetne. A falu határában több látnivaló is van egy csokorban: messziről először a furcsa, Makovecz-stílusú jurtaszerű épületet látjuk meg. Ez a Cirill és Metód emlékhely, a két szent ugyanis itt is járt, valamikor a kora-középkori időkben.


Az új épület mellett egy régi romjait találjuk: hatalmas bazilika alapjait lehet bejárni, ez még abból az időből származik, amikor itt bajor fejedelmek és német hercegek uralkodtak... Aztán még tovább régészeti feltárás helyszínén találjuk magunkat: régi sírokat, az egykori Zalavár falait tárják fel a nagy melegben is dolgozó, kemény ásási munkát végző régészek. S még nincs vége a látnivalóknak: egy Árpád-kori kápolna is áll itt.


A Kis-Balaton Emlékház egy apró múzeum, de gyerekeknek maga a csoda. Interaktív módon mutatja be a Kis-Balaton vízgazdálkodását, az energiatermelést, a vadvilágot. Még Matula bácsi kunyhójában is vendégeskedhetünk. Mi különösen élveztük a múzeum melletti vízi játszóteret, és a sövényből épített labirintust.


A másik kedvenc helyünk a Kis-Balaton határában Vörs. Ez egy apró zsákfalu, a közepén lévő katolikus templomban télen betlehem-kiállítás szokott lenni. Van itt Tájház, ami sajnos nem volt nyitva, s Tűzoltó Múzeum is.  Az út mellett még egy Festetics kúria is megbújik, erre igazán kiváncsiak lennénk.
 

A falun kívül több kilátótorony is található a lápos, apró folyókkal szabdalt tájon. Az egyikbe felkapaszkodtunk. Emberekkel alig, állatokkal jobban össze lehet itt futni. Például egy őzikepár duett táncát a torony magaslatából nézhettük végig. A körülöttünk elterülő mezőkön csodás vadvirágok és festői fák hajladoznak. 


 Varázslatos hely a Kis-Balaton, utazhatunk ide autóval, jöhetünk biciklin, de a legvagányabb csónakon lenne.  Sajnos azonban a terület "gazdái" sem menedzselik valami jól ezt a rejtett kincset. Nincsenek szervezett kirándulások, madármegfigyelések, az érdeklődők kicsit magukra vannak hagyva a felfedezésben. Jobban kitábláznám az útvonalakat, túratippeket tennék közzé. Kicsit élettelen így ez az egyébként nagyon is élő világ.

Kis-Balaton Nemzeti Park weboldal

Zalavár Történelmi Emlékpark



2018. július 26., csütörtök

Algéria, 2084

Boualem Sansal: 2084 című regénye egy képzeletbeli utazás a jövőbe, Abisztánba. Az algériai író franciául ír, könyveit honfitársai erősen cenzúrázzák, míg az európai irodalmárok díjakkal tüntetikki.

Az egyszerűen íródott könyv szövevényes történetbe visz. Ati a  főhős, aki egy szanatóriumban gyógyul tüdőbajából, s miközben mindenki lemond róla, ő felgyógyulva visszatér a városba. Filozófikus kérdések "gyötrik", hogy valóban van-e isten, akit itt Yölah-nak hívnak, s rátalálhat-e a boldogságra, ami a túlvilágon is vele lesz. Mivel a halálból tér vissza, sokat látott és tapasztalt, amit más nem.

A könyv kritika a szélsőséges iszlám országokról. Ahol az elvakult szabályok, a valóság tagadása, és képzelt dolgok kötik meg az embereket. Ati szeme a betegsége miatt "nyílt fel", ám ő és barátai, segítői hamar gyanússá válnak, s ellehetetlenítik őket.

"A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. És hozzávettek három saját gyártmányú alapelvet: Az élet: halál. A hazugság: igazság. A logisztika: abszurdum. Ez Abisztán, kész őrület."

Az író tudatosan nevezte 2084-nek a könyvet, utalva Orwell 1984 című művére. Itt már egy évszázaddal előrébb járunk, ám a problémák, az emberek manipulálása és elbutítása ugyanaz.