Martin Luther King Jr. Day

A bejegyzésem cime egy amerikai nemzeti ünnepet jelöl. Most hétfőn szabadnapunk volt, a feketék egyenjogúságáért vivott harcban előkelő szerepet játszó Martin Luther Kingre emlékeztünk. Aznap a múzeumok és egyéb szórakoztató központok ingyenesen voltak látogathatóak, külön programokat szerveztek a gyerekeknek, s a programokban szereplő előadók, s a látogatók között is szép számban voltak jelen afro-amerikaiak, vagyis feketék.

Martin Luther King baptista lelkész volt. Atlantában született, s miután Indiában járt s megismerte Indira Gandhi tanitását a csendes tiltakozásról, ő maga a feketék egyenjogúságáért kezdett harcolni, békés eszközökkel. Például tiltakozást vezetett azért, hogy a feketéknek ne kelljen átadniuk a helyüket a fehéreknek - a 6o-as években járunk, nem a rabszolgatartás idején! Nagy tömegeket tudott megmozgatni, legismertebb beszéde Washingtonban hangzott el a Lincoln-emlékmű előtt többszázezer ember jelenlétében. Az "I have a dream" beszéd az amerikai történelem egyik legismertebb és legmeggyőzőbb beszéde, ezért ezen a linken elérhető eredetiben.
Végül MLK - ahogyan az újságok cimoldalán nevezték - élete tragédiával végződött: egy hotel teraszán lelőtték. 39 éves volt mindössze. Álma azonban megvalósult, a feketék a fehérekkel azonos jogokat kaptak, mára szinte teljesen el is tűnt a köztük lévő különbség.

A feketékkel kapcsolatban több filmet is láttam mostanában. Az egyik egy régebbi mozi, Oscar-dijat is nyert. A Miss Daisy sofőrje brilliáns alkotás, Atlantában játszódik, valamikor az ötvenes években kezdődik, s a nyolcvanas években ér véget. Főhőse az idős Miss Daisy, aki idős kora miatt már nem tud autót vezetni, igy kénytelen elfogadni, hogy fia egy fekete sofőrt alkalmaz (Morgan Freeman játssza). Érdekes látni, ahogyan a kezdeti ellenszenv és a kölcsönös távolságtartás igazi barátsággá alakul.

A másik filmet most vetitik a mozik. The Help (A segitség) a cime, főhőse egy fiatal fehér újságirőnő, aki a környezetében élő és szolgáló fekete cselédekről akar feltáró cikksorozatot irni. Nehezen bár, de meggyőz néhány fekete szolgálót, akik a személyes tapasztalataikról mesélnek. Arról, hogyan nevelik a fehér családok gyerekeit, hogyan főznek, takaritanak, partit rendeznek, s közben nem használhatják a lakásban található wc-t sem. A riport könyvben óriási sikert arat, ám a fiatal lány barátnői körében hatalmas a felháborodás. Közel lehet hozni ezt a két világot? Két világról beszélhetünk-e egyáltalán?

A fentiekkel még nincs vége a "fekete történelemnek". Igyekszem nyitott szemmel járni, s figyelni, hogyan is élnek a mai amerikaiak. Egymással vagy egymás mellett. Például a buszon felénk csak feketék utaznak. Nincsenek fehérek, akiknek át kellene adniuk a helyüket...