2013. december 26., csütörtök

Az én karácsonyfám


A karácsony nem a karácsonyfáról szól. Én ez ellen úgy "tüntettem", hogy eddig sosem volt saját karácsonyfám. Egyrészt nem nagyon van a pici lakásban hely neki, másrészt kedvem sem volt takaritani utána.

Most viszont egy kósza ötlettől vezérelve alternativ karácsonyfát fabrikáltam. Ahelyett, hogy kivágattam volna egy élő, formás fenyőt, egy meglévő fa alsó ágaiból formáztam fát, mégpedig az erkélyem korlátjára. Igy nem fogalal helyet bent, s még csak porszivózni sem kell utána.


A szobából nézve viszont a kivilágitott fa egy valódi fenyőt sejtet. Sőt: megnéztem az utcáról, onnét egyáltalán nem látszik, hogy a 3. emeleti erkélyemen nem egy kis formás fenyő, hanem csak 3 ágból összerakott kétdimenziós imitált fám van.

Boldog karácsonyt kivánok mindenkinek!

2013. december 18., szerda

Karácsonyfa alternativák

A karácsonyfa nemcsak élő fenyőből készülhet. A mellékelt képek is igazolják, hogy igazán egyedi, meghökkentő és kreativ fákat készithetünk a természet rongálása nélkül is.


Az egyik budapesti könyvesbolt kirakatában találtam a könyvekből kirakott karácsonyfát. Igazán jó volt látni, hogy a fa csúcsán a Biblia állt.

Kreativ weboldalakon sok-sok ötletet találunk kétdimenziós, nem hétköznapi, alternativ karácsonyfák elkészitéséhez. Iróasztal fölé tehetünk régi képeslapokból, levelekből, vagy családi fotókból összeállitott karácsonfa formájú dekorációt.


Egyszerű lécekből, faágakból karácsonyfa formát eszkábálhatunk. A fa önállóan, természetességében, diszitetlenül is szép, de lehet hozzá illő, visszafogott diszeket is rá tenni.


Divatüzletek kirakatában láttam textilből készült karácsonyfát. Akár egy egész fát varrhatunk filcből, anyagdarabokból. A diszeket rá is himezhetjük az alap textilre. (Anno keresztfiamnak pici korában filcből varrtam karácsonyfa alakú adventi naptárat kis textilzsákokkal, amik a számozott ajándékokat rejtették. Még máig hasznája:-)

Az egyik legütősebb ötletet egy tükör kreálta: egymással harmonizáló dobozokat és könyveket egymásra pakolva formáztak fát, aminek a képét a tükör megkettőzve alakitotta élethűvé.


A saját magam által készitett alternativ fáról karácsonykor adok majd hiradást. Addig tessék kreativkodni!


Adventi vásárok

A grazi adventi vásár után nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy Budapesten is legalább annyira sokszinű és szinvonalas adventi vásár van, mint az osztrákok patináns városában.

 Karácsony előtt néhány baráti találkozó helyszinéül a hangulatosan kivilágitott budapesti tereket választottuk. Ugyan sötét van este és fagypont körüli a hőmérséklet, de mégis megéri kint nézelődni, sétálni, forralt bort és sült gesztenyét kóstolni.


A Vörösmarthy tér és a Váci utca a legismertebb helyszinek karácsony körül. Sajnos idén a Gerbeaud Cukrászda épületének ablakit nem világitották meg az adventi kalendárium gyanánt. Ez a helyszin eléggé tömeges és turistás. Ha meghitt karácsonyi tereket keresünk, menjünk egy kicsit odébb a Szent István bazilika előtti térre. Itt még ingyenes korcsolyapálya is van, mely körül hangulatosan állnak a kis bodegák, mind hazai finomságokat, kézműves termékeket kinálva.

A Deák tér túl oldalán a Károly körúton szinte egész évben fesztiválok és vásárok váltják egymást. Nekem az óriási adventi koszorú és a feldiszitett, kivilágitott fák tetszettek leginkább.


Az egyes kerületek központjában is vannak kisebb-nagyobb vásárok. Lakhelyemen, Zuglóban a nem túl hangulatos Bosnyák téren idén először rendeztek adventi vásárt. A próbálkozás dicséretet érdemel, de a programok és a vásár szinvonala nem.

A Grazból még sötétedés előtt eljöttünk, igy nem tudtam szép éjszakai, kivilágitott képeket csinálni. Budapesten viszont több esti sétát tettem,s szuper okostelefonommal a mellékelt képeket sikerült megalkotni.

Már csak egy kis hóesés hiányzik az igazi téli hangulathoz! Irigykedve nézem az amerikai ismerősök képeit: náluk már novemberben, hálaadáskor szépen behavazott...

Fénythozó, békés adventet, szép karácsonyvárást kivánok!

Bővebb cikk a budapesti vásárokról

Karácsonyi édességek a nagyvilágból

Nem vagyok egy konyhatündér, de főzni szeretek, saját késztésű ételt tenni az asztalra. A sütést általában meghagyom a nálam lelkesebb és ügyesebb cukrászoknak. Ám az ünnep, karácsony közeledtével többször elkapott a sütési vágy. Találtam is néhány nem szokványos karácsonyi receptet, mégpedig a nagyvilágból.
 
Az olaszoknál ősszel már megjelennek a boltokban a kartondobozba csomagolt kuglófok, ezek neve panettone. Egykoron első munkahelyemen ismerkedtem meg ezzel a finomsággal, amikor az olasz partnercégünk ihletésére ilyen édességet ajándékoztunk a partnereinknek.
 
A Weihnachtsstollen-t még Németországból ismerem. Karácsony előtt az üzletek megtelnek marcipános és aszalt gyümölcsös vastag rétegben porcukrozott finomságokkal. A Stollen egy sajátos gyümölcskenyér, amit elvileg a kis Jézus pelusa ihletett: a kalácsot ugyanis pelenkahajtásokkal kell készre formázni.
 
Az elmúlt napokban mindkét süteményt leteszteltem élesben. Mondhatom: a panettone és a stolen is sokkal finomabb házilag készitve, mint a boltban készen csomagolva! A két süti sokban hasonlit: egyik sem krémes, mindkettő kelt tésztából készül gyümölcs darabokkal. Ime a receptek azoknak, akik, kedvet kaptak egy kis sütögetéshez.
 
 
Panettone
(olasz karácsonyi kuglóf)
 
60 dkg liszt közepébe kis lyukat csinálunk, hozzákeverünk egy fél csomag élesztőt (kb. amennyi 50-60 dkg liszthez kell) és  1 dl langyos tejet 1 evőkanál cukorral. Összekeverjük és 30 percig állni hagyjuk.
Ezután 20 dkg kristálycukrot, 1 dl teket, 2 tojást, 22 dkg vajat (vagy margarint), 1 csomag vaniliás cukrot, 2 csipet sót, esetleg kis vizet keverünk hozzá, hogy jól összeálljon. Most 60 percig kelesztjük.
80 gr narancshéjat apróra vágunk (1 narancsot hámoztam meg hozzá, lehet, hogy kettő is bele mehet, esetleg a levét is bele lehet facsarni), majd megszórjuk cukorral és állni hagyjuk.
 
Ha megkelt a tészta, hozzákeverjük a narancshéjat és 10 dkg mazsolát.
Majd a kivajazott formába tegyük a tésztát, s kelesszük még 60 percig.
Végül előmelegitett sütőben 200 fokon 50 percig süssük.
 

Weihnachtsstollen
(német karácsonyi gyümölcskenyér)

Hozzávalók:

1 zacskó Dr. Oetker instant élesztő
1,25 dl tej (vagy rizstej/zabtej)
10 dkg nádcukor
20 dkg fehér tönkölyliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
15 dkg vaj
pici só
15 dkg túró
10 dkg aranymazsola, narancshéj
mandula, dió

Az élesztőt a langyos tejben 1 teáskanál cukorral felfuttatjuk és 15 percig állni hagyjuk. Közben a többi hozzávalót egy nagy tálba tesszük és a közepébe öntjük az élesztős tejet, kézzel összedolgozzuk. Olajjal vékonyan kikent edényben, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztjük (meleg helyen vagy sütőben 60 fokon).

Mikor megkelt, kinyomkodjuk belőle a levegőt, átgyúrjuk, egy téglalappá kinyújtjuk, oldalról egyik végét behajtjuk, a másik végéről feltekerjük és kialakítjuk a jellegzetes stolen alakot. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 50 perc alatt megsütjük. Még melegen bekenjük vajjal és porcukrot szitálunk rá.

2013. december 15., vasárnap

Úrilányok Erdélyben

Ugron Zsolna regényének a cime az Úrilányok Erdélyben. A könyvet még 2010-ben irta, ez volt az első regénye.

Zsolna egy erdélyi nemesi család sarja. Romániából menekülniük kellett, igy ő Magyarországon, Budapesten telepedett le, itt lett újságiró, tévés riporter. Erdélytől távol került fizikailag és lélekben is. Viszont egy találkozás fordulatot hozott az életébe: megismerte távoli unokatestvérét, az angol és indiai nemesi gyökerekkel rendelkező fiatal grófot, akivel hipp-hopp összeházasodott és visszaköltözött Erdélybe, a Mikes ősök visszaszerzett birtokára, Zabolára.

Erről a mesébe illő történetről évekkel ezelőtt olvastam az egyik női lapban. Nem akartam hinni az ott leirtaknak, a kastélyról és családi idillről készült képeknek. Aztán a fiatal grófné tollat ragadott és regényben örökitette meg a saját történetét. A neveket és helyszineket megváltozatta, ám a lényeg mégis ugyanaz: hogyan talál vissza a gyökereihez és hogyan küzd meg a nagyvárosi élethez szokott nő a vidéki léttel. Úrilányok Erdélyben. Jó lenne közéjük tartozni. Kastélyt igazgatni, szobákat átalakitani, a vadászó-favágó férjet hazavárni.

A regény megjelenése óta Zsolnának több könyve is megjelent . A Szerelemféltők egy férfi és nő párbeszéd-monológja. Ezt is olvastam, a cimét inkább Szerelemtől félőkre változtatnám: mintha a férfi és a női hős is tartana az elköteleződéstől, a másikhoz való teljes tartozástól. Idén a Báthoryakról irt regényt, az Erdélyi mennyegző cimmel. S a családi örökségként megkapott recepteket is közli a műveiben, most épp saját szakácskönyve is megjelent.

Erdély mostanában sok formában beköszönt az életembe. Többször jártam ott, s mindig szivesen visszatérek. Az rossz útviszonyok és elhanyagolt infrastruktúra ellenére sajátos bája van az ottani tájnak. A hegyek, patakok, zöld kaszálók látványa önmagában terápia, feltölti a lelket. Élnek ott jóbarátaim, tanitottam nyári táborban, kaptam állásajánlatot Kolozsvárról. Azért kiköltözni magamtól nem költöznék. De egy kedves grófi származék meg tudna győzni a határváltásról.

Kedvcsináló linkeket csatolok ide:

Zsolna családja

Zabolai kastélyszálló

Erdélyi uradalmi házak könyv

Advent Grazban

Ausztriába jó átmenni. Októberben jártam ott hosszú idő után újra, s most decemberben sikerült az őszi táj után a télibe is belekóstolnom. Ha december, akkor advent, adventi vásár. Grazban rögtön 13 helyen.
 

Az osztrákok tudnak élni. Télen a siterepeken szelik a hegyoldalakat, nyáron túráznak, a tavakon vitorláznak. Az évszakok változásával követik az ünnepeket is. Még októberben szüret után voltunk, most karácsony előtti, csodás adventi időszakban jártunk ott.

A nyugati határszélről, Hévizről két órás úttal máris Grazban, Stájerország (Steiermark) fővárosában vagyunk. Korábban többször jártam már a grazi autópályán Tirol vagy éppen Olaszország felé. Most viszont az autópálya mellett a városba is betértünk.

Decemberi napsütés, kilátás a városra a várból

Hideg téli időnk volt, ám csodás napsütéssel. A sapka és sál hamar lekerült rólunk, főleg, mikor a grázi várhegyre (Schlossberg) túráztunk fel. Graz neve a szláv vár gradic szóból ered, nekem az olasz grazie, köszönöm jut az eszembe róla. Nincs is olyan messze az olasz vidék, kevesebb mint két órányira délnek az Alpok túloldalán.

A grázi óratorony

A vár a Mura (Mur) folyó fölötti hegyoldalon magasodik, egyedülálló erőditmény, amit még Napóleon csapatai sem tudtak bevenni. A várhegyre cikk-cakkos út vezet fel több oldalról is. Nagy előny, hogy belépő nélkül is látogatható a csodás panorámás tető, ahol a város legismertebb jelképe, az óratorony is található. Rengeteg itt a turistacsoport, nem ritka a magyar, szlovák, orosz, vagy olasz szó.

A vártetőről csodás kilátás nyilik a városra, a kanyargó folyóra, az átivelő hidakra, a templomtornyokra és háztetőkre. Rögtön az első adventi vásárba itt botlunk: le is teszteljük a hangulatkeltő elemeket, mármint a forralt bort és a sült gesztenyét (olasz-osztrákosan maroni). Az adventi vásár bodéi a várfalak között egy szabadtéri szinpad területén helyezkednek el. Lehet itt levelet irni a Jézuskának, a gyerekek mézeskalácsot süthetnek, a felnőttek meg kézműves ajándékokra és finomságokra költhetik a pénzüket.

Adventi vásár a várban

A vár alatt terül el a város. Csodás barokk paloták, középkori utcakövek keretezik az utunkat. Hatalmas katolikus templomok, tornyok. A házak között megbújó kis tereken korcsolyapályák, és tematikus adventi vásárok. Külön területen vannak a nemzetközi standok, egy másik téren a stájerországi termékeket kináló árusokat találjuk, egy következőn a modern, kortárs művészeket, trendi bárokat. De van helye a bolhapiaci árusoknak is.

Sétálóutca csodás épületei és fenyői

A városháza előtti tér a legforgalmasabb, itt van a fő sétálóutca, az utca fölött karácsonyfák lógnak (elég morbidul fejjel lefelé, égősorokkal). Az utcán zúdul a tömeg, egymás sarkában járnak a karácsonyi hangulatot élvező turistacsoportok, vagy a vásárlást végző helyiek. Utcazenész is jut minden sarokra, van köztük cimbalmos és magyar roma formáció is. Az egyik kis sikátorban (Gasse) vörös szőnyeg fut az utcakövön. Mint kiderül, ezen az úton az útmenti kirakatokban különböző stilusú betlehemeket találunk.

Pékség a császári időkből

Szerencsére megússzuk nagyobb vásárlás nélkül. Az elegáns üzletek választékát nem a mi pénztárcánkhoz szabták, megelégszünk a kirakatok és az ott elhelyezett finom áruk csodálatában. Aztán hazafelé azért feltankolunk helyi édességekből és minőségi osztrák élelmiszeripari termékekből: az otthoninál finomabb (és olcsóbb) joghurtot, sajtot, csokit és persze Mozart-golyót veszünk.

Advent a várakozás ideje. Fényt, megnyugvást, békét hoz nekünk. Nem a vásárlásról, a rohanásról, nyomulásról kell szólnia. Mi ennek jegyében töltöttük ezt a hétvégét, töltődtünk az advent fényében, Grazban.

Bővebb info Grazról

Hévizre

A múlt héten Hévizre utaztam. Először idén júliusban jártam ott, mikor pár napos balatoni nyaralásomat töltöttem a tó nyugati csücskében. Akkor is Szilvi volt a hévizi kalauzom, most is.

Télidőben még nem jártam a Balatonnál. Egész más hangulata van már a tóparti utazásnak is: napsütéses, tikkadt idő helyett, zord, szürke, sötétben haladunk, s a nyári kirakódóvásár helyett a karácsonyi ünnepi fények, betlehemek és feldiszitett karácsonyfák látványa fogad a tóparti településeken.


A Balatonon rég végetért a főszezon, s még az olyan felkapott és egész évben működő helyeken, mint Héviz is jóval kevesebb a vendég, csöndesebbek az utcák, korábban zárnak az üzletek.
A hévizi tóban nyáron fürödni elég merész vállalkozás: ha kint 32 fok, a tóban 36, kész nyári szauna a csobbanás. Télen viszont a kinti fagypont körüli hőmérséklet ellenére a tó nem hűl 26 fok alá. Mig nyáron a szabadtéri vizfelületen úszkáltunk, télen a tó közepén található fürdőházban vettünk kúrát - zárás előtt, sötétben.

Most nem is annyira a tóról, a városról akarok irni, inkább a személyes jóbarátném és egykori kollégám, Szilvi sikeréről. A hevizre.hu weboldal, amit ő szerkeszt épp az odautazásom hetében nyerte el az Év Honlapja dijat a települések közti versenyben. Ez azért nagy dolog, mert az oldalt nem Héviz városa működteti, nincs mögötte óriási költségvetés és több fizetett dolgozó: Szilvi és lelkes csapata "fölös" szabadidejében fejlesztették, programozták, irták és fotózták, hogy aztán két nyelven (magyarul és oroszul) szóljon a célközönséghez. A honlap megérdemelten kapta ezt a szakmai dijat: struktúrájában és tartalmában is kivételes. Állandóan megújuló programajánlójáról és a többi titkos marketing trükkről Szilvi gondoskodik.

Azt, hogy hogyan, milyen háttérrel készült az oldal, több cikkben is megirták. Sőt Szilvi saját blogjában is ir róla. Bővebb infóért érdemes a linkekre kattintani.

Mert Hévizre menni jó.

Én köszönöm Szilvinek és párjának, hogy erre a hétvégére vendégül láttak. Csodás feltöltődés volt ez testben és lélekben is.

2013. december 2., hétfő

Illaberek


Jó néha elrepülni a való világból, a képzelet szárnyán, egy másik világba. Lehet ez szinház, mozi, könyv, vagy kiállitás. A lényeg, hogy értéket, kultúrát, üzenetet hordozzon.

Az elmúlt hétvégén egy nagyszerű darabot láttunk a Katona József Szinházban. Illaberek a cime, most volt a bemutatója, s a Magyarországról elvándorlók sorsát eleveniti meg. A darab azért is érdekelt, mert én is el- és visszavándorló vagyok, s ha körbenézek, saját családomban, barátaim között van külföldön tanuló, családot alapitó, dolgozó, saját vállalkozást létrehozó, vagy éppen túlélésre játszó alak. Van jóbarátom, aki hozzám hasonlóan elment, majd visszajött, s próbál beilleszkedni, munkát, megélhetést találni, de hónapok óta hiába.

Róluk, rólam szólt ez a darab. Ironikusan, fájdalmasan, mégis megnevettetően. A sajátossága, hogy a szöveget, a jelenteket az élet, a nézők és a szinészek irták. A diszletek mindegyike egy bőröndből alakult át ággyá, székké, bárpulttá, vagy orvosi rendelővé. A történet több szálon indul el: három különböző élethelyzet, a nőgyógyász, a vizszerelő és a prostituált, akik Magyarországról indulnak el, majd egy nyugat-európai orvosi rendelőben véletlenül találkoznak, s miközben angolul makognak egymással, a magyaros elszólások és káromkodás leplezi le, hogy mindhárman egy hazából mentek el.

A darabban vannak zenés jelenetek, s még egy gyerekszereplő is fellép, aki olyan átéléssel szavalja a Szózatot átirt változatát, hogy tényleg a szivem remeg bele, s elgonoldkodom, hogy akkor most én legyek hazámnak rendületlenül hive, vagy fogjam a sátorfámat és illaberek átkelek az óperencián, ahol az igéret földje vár?

A sok kritika ellenére a darab próbál pozitiv kicsengésű lenni: mi, akik itt maradunk, s mégsem vándorlunk el mécsesként világitunk, őrizzük a lángot, az elsötétülő világban. Az elvándorlók pedik mindig emigránsok maradnak: akik akcentussal beszélik a felvett nyelvet, akinek a gyerekei (talán) akcentussal beszélik majd a magyart... A darabot video-bejátszások tarkitják, valós és képzelt riportok, életképek.

A Katonába mindenképpen megéri betérni. Nemrég újitották fel, s sajátos, ipari design stilust képvisel az épület: vakolatlan falak, betonelemek, látható csövek és vezetékek. Modern az arculata a szinháznak, s rengeteg fiatal szinész játszik benne. A modernitást képviselve nem ruhatár van, hanem kulccsal zárható öltözőszekrények, az előtérben magyaros ajándékokat és olvasmányokat árusitó üzlet, s kocsma-kávézó várja a betérőket. Ide még betérünk.

Illaberek

Cikk a darabról

Barátok 2

Az elmúlt hétvégén a barátságról hallhattunk a vasárnapi prédikációban.

"Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." (Példabeszédek 17,17)

"Az olaj és a jó illat vidámit, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is." (Példabeszédek 27,9)

Aki ismer, tudja: nekem fontosak a barátságok. Éppen itt is irtam már erről, évekkel ezelőtt. Kapok barátokat és keresek barátokat. Igyekszem megtartani a kapcsolataimat, mélyiteni, fenntartani, akkor is ha nehéz. Van mikor az életre bizom, hogy megmarad-e mellettem valaki, vagy éppen ragaszkodik-e a barátságomhoz.

Rá kell jönnöm, hogy vannak élethelyzetek, időszakok, mikor mellém szegődnek "barátok", akik társak programban, beszélgetésben, de mégsem igazán társak mindenben. Aztán kapok (igaz)barátokat, akik helyettesitik a családot: nagymamakorú pót-nagyit és saját anyámmal egykorú pótanyát ismerek meg, pótapát a távollévő helyett, s barátot a testvér és unokatestvér helyett.

Nehéz lenne felsorolni, hogy az utóbbi időben kiket kaptam és kiket veszitettem el. Vagy kik azok, akik eltávolodtak. Mert természetes, hogy van, mikor a család, a munka, a megélhetés és nem a "mellékes" kapcsolatok kerülnek előtérbe. Nem is szeretnék itt senkin semmit számonkérni, viszont szeretnék hálát adni a kapott barátságokért. Mert erősitjük, épitjük és formáljuk egymást. Függetlenül kortól és élethelyzettől, anyagi nehézségtől, munkátlanságtól vagy éppen egészségügyi próblámáktól.

A legtöbb igaz baráttal még közös fotó sem készült, ám mégis ott vannak a szivemben és a gondolataimban. A lenti kép még nyáron készült két rég nem látott jóbaráttal: a testvérrel és pótanyával, Szilvivel és Nórával. Köszönöm, hogy vagytok!

Bolond

Udvari bolond vagyok. Isten bolondja.

Anno Assisi Szent Ferencre és követőire mondták, hogy ők az Isten Bolondjai Rend tagjai. Azért, mert szembementek a társadalmi elvárásokkal: amikor a virágzó reneszánsz korában az emberek diszes kelmékbe és brokátokba öltöztek, ők szakadt posztóruhában, mezitláb jártak. Ferenc elhagyta nemesi családját és vagyonát, s helyette a nincstelenek között szolgált. Bolondként.

Ma is vagyunk igy néhányan, akik a társadalmi elvárásokkal szembemenve élik az életüket. Amikor más gyűjtöget és pénzben méri le a sikerét, mi mosolyban és őszinte pillanatokban és beszélgetésekben gyűjtünk kincset. Mig más magára gondol, mi a közérdekre és másikra.

Bolond vagyok, mikor a szürke-fekete kabátokba burkolt utcán járó és buszon utazó emberek közé piros kabátban vegyülök. Illetve nem vegyülök, mert nem tudok vegyülni. Bolond vagyok, mikor akkor is őszinte és szókimondó vagyok, mikor más elhallgatja a főnöke hülyeségeit és a családja értetlenségét. Bolond vagyok, mikor bicajra pattanok -1 fokban, szigorúan influenza-megelőzési céllal. Bolond vagyok, mikor a tömeg sodrásával ellentétes irányba megyek, s a rohanás helyett lassitok. Bolond vagyok, tudom.

Helyettem szóljon a "bolondokról" egy nagyon jó zene:
Carrie Underwood - Change

Ebből a kedvenc soraim: "Csak a bolond hiszi, hogy megváltoztathatja a világot...de a legkisebb dolog is változást hozhat".

S egy másik idézet, amit mostanában olvastam:
"Ha valaki valamit meg akar valósitani, soha ne azt kérdezzük, szokatlan-e, volt- már, hanem csak azt, hogy jó-e!" (Slachta Margit, aki Buffalóban élt és halt meg)

S hogy jön a bolondhoz a fenti kép? A pesti dunai korzón van a Kis Királylány szobra. Elsőre inkább udvari bolondnak tűnik az alak: fura fejdisze van, hetykén ül a korláton és szoknya helyett nadrágot visel. Ám a bolondos alakban királylány lakik. Nem minden az, aminek látszik. Bennem is egy bolond (és egy királylány) lakik.