A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 24., csütörtök

Új-zélandi aranyásók


Most egy regény segítségével a déli féltekére, Új-Zélandra utaztam. A fiatal írónő, Eleanor Catton Man Booker díjat kapott ezért az igencsak vaskos kötetért. Az eredeti cím, The Luminaries, amit magyarul elég esetlenül A fényességek címre fordítottak. Talán én inkább "Égi és földi fények"-re fordítanám, mert ez a sejtelmes cím egyszerre utal az oly értékes aranyra és az ég bolygóira.

1866-ban egy rejtély történik az egyik aranyásó településen. Egy aranyásót holtan találnak, minden jel öngyilkosságra utal. A közelében egy magatehetetlen nő fekszik, akiről kiderül, hogy helyi prostituált és ópiumot szívott. Valamint eltűnt egy fiatal vagyonos férfi is. S mindez ugyanazon az éjjelen. A kisváros vezetői nyomozásba kezdenek, illetve mindenkinek megvan a maga válasza a történtekre. S a nyomozáson, a visszaemlékezéseken keresztül megismerjük ennek az érdekes korszaknak és messzi vidéknek az életét. 

Van itt őslakos maori és kínai aranyásó, Angliából érkező jogász, francia békebíró, helyi rendőr, aki börtönőrként szolgált, fegyenc és hajóskapitány, szállodatulajdonos, bankár, ír lelkész és zsidó kereskedő. Jó kis társadalmi lenyomat, zord körülmények, kemény férfiak. S köztük csak néhány nő. Itt csak az boldogul, aki az aranyra teszi fel az életét. 4

A főhős Anna Wetherell lesz, aki a háttérben meghúzódó nőként a történések középpontjába kerül: A fiatal lányt gyanúsítják az aranyásó megölésével, s ő még védekezni sem tud, mert bedrogozott állapota miatt nem emlékszik arra az estére. A rejtély feltárása közben megismerjük az ő történetét is. Londonból jött, menekült a nyugati világ elől, s itt próbált szerencsét. De csalók kihasználták és egy kegyetlen útra terelték. Először Lydia Wells köti magához, aki befogadja és érdekes szeánszain használja a mutatós lányt. Majd pedig a prostituáltakat futtató és operaelőadásokat szervező Manning kényszeríti az ősi mesterségre, hiszen másként nem tud pénzt keresni. 

A háttérben ott van a telihold és a csillagok, a csillagképek és a bolygók. A horoszkópok, születési sorsok, szerelem és árulás, zsarolás és csalás. A könyv mindezt lassú, részletesen leíró módban tárja elénk. A nagysikerű történetet filmre is vitték: az angol BBC sorozata látványosan dolgozza fel a sejtelmes történetet. Akinek nincs kitartása a majd 1000 oldalas könyvhöz, az megnézheti a 6-részes filmsorozatot. 



The Luminaries sorozat


2020. szeptember 3., csütörtök

Az üzenet - sikerkönyv Ausztráliából


Szóval most, hogy nem kell szakmai könyveket olvasnom az egyetemen, kihasználom az időt, s valódi élvezettel veszem a kezembe a kikapcsoló regényeket. Mivel Ausztráliában még nem jártam, s nem is olvastam ottani szerzőtől, rákerestem, milyen írók és művek népszerűek. Az abszolút sikerszerző Markus Zusak, A könyvtolvaj c. regényéből film is készült, s könyveit sok nyelvre fordítják. Az üzenet című regénye volt az első, ami megjelent tőle, hát most ezt olvastam el.

Ha könnyen olvasható, jól érthető, vicces és mai történetet keresünk, akkor vegyük kézbe ezt a művet. Egy 19 éves srác semmitmondó mindennapjairól szól, a haverjaival töltött céltalan bulikról, a pénzkeresési nehézségekről, családi konfliktusokról. Ezek alapján a regény játszódhatna akár Amerikában vagy valamelyik európai országban, az alakok, az utcák annyira átlagosak. De nem átlagos a stílus, amivel a szerző teljesen közel hozza ennek a cél nélkül tengődő generációnak a sorsát. S teszi ezt annyira jól, hogy magamban hangosan felnevetek a hétköznapi botlásokon, esetlenségeken.

A történetben van meghiúsult bankrablás, plátói szerelmes epekedés, utcai verekedés és ingyensörös templomi fesztivál. A főhős, Ed a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, s furcsa mód mindig jól jön ki belőle. Még akkor is, mikor jól helyben hagyják, vagy épp az anyjával vitatkozik össze.

Szóval olvasásra fel! S akkor talán kiderül a címben rejlő üzenet titka is. ("Az üzenet Te magad légy.")

2018. december 12., szerda

Kicsi-nagy keresztfiam

A keresztfiam 18 éves lett az idén. Egyetemista voltam, mikor született, s hipp-hopp, már túl is van a gyerekkorán, s felnőtt életkorba lépett. Ez még nem jelenti azt, hogy meg is érett (jövőre fog érettségizni).



Az idei évben sok közös utazáson vettünk részt, sok közös élményünk volt. Lassan nem én fogom őt szórakoztatni, hanem ő fog engem. Ő visz majd moziba, étterembe, kirándulni.


A mellékelt képek ezt a sokféle közös pillanatot ragadják meg. Voltunk hazai és külföldi terepen, Budapesten és Bécsben. Kirándultunk, múzeumoztunk, kutyát sétáltattunk, fotóztunk, s persze sokat ettünk hazait és néha különlegesebb ázsiait vagy éppen mexikóit.

Várom a folytatást!


2018. december 11., kedd

Örmény tragédia

Az örmény népirtásról nem sokat tudunk. Nemrég egy amerikai mozifilmet forgattak róla a 100 éves évfordulójára Az ígéret címmel, s ez felhívta a figyelmet az 1915-ben kezdődött tragédiára. A filmet látva olvasni akartam erről a korszakról, s több regény is elém került.

Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja című munkája adta épp a film témáját. Végül egy másik könyvet olvastam el, Antonia Arslan: Pacsirtavár című regényét. Míg Werfel könyve a 30-as években íródott, az olasz írónő regénye a 2000-es évek elején jelent meg. Antonia Arslan saját családjának történetét meséli el.

A család neve eredetileg Arslanjan volt, ez a végződés utal az örmény eredetre. Törökország anatóliai részén éltek, tanult, tisztességes polgárai voltak egy ottani kisvárosnak, ahol orvosként, gyógyszerészként fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. A Pacsirtavár a család város szélén található nyaralója, szeretett összejöveteleik helyszíne volt.

1896-ban már volt egy korábbi progrom az örmények ellen az Oszmán Birodalom területén, akkor százezrek pusztultak el. 1915-ben az első világháború kitörése és a nacionalista mozgalmak irányították a figyelmet az örményekre, akiket szervezkedéssel és ellenséggel való összejátszással vádoltak, s ezért "megelőzési" céllal módszeresen kiirtottak. Több, mint 1 millió ember veszett oda. Egy éjszaka alatt kivégezték a férfilakosságot, majd napokon belül elűzték a nőket és a gyermekeket. Kelet felé, a szíriai sivatag felé hajtották őket erőltetett menetben, s többségük útközben éhen- vagy szomjan halt. Kevesen élték túl, s ők külföldön kerestek menedéket.

Antonia családjának férfijait is azon a bizonyos éjszakán semmisítették meg. A gyerekeket és felnőtteket egyaránt leölték és tömegsírba temették. Az asszonyokat és lányokat élelem és egyéb javak nélkül indították útnak, s csodával határos módon élték csak túl néhányan a menetet, s eljutottak a szíriai Aleppo-ba.

A regény szemléletesen festi le a család katasztrófa előtti életét, a kulturált jómódot, amiben éltek, a barátságukat görögökkel, törökökkel, a család központi szerepét, az összetartást közösségükben. Ez mind semmivé vált egyetlen nap alatt. A korábbi törökök lettek a gyilkosaik, s a más nemzetiségűeket törvény tiltotta attól, hogy az örmények segítségére keljenek. Ennek ellenére volt néhány igaz barát, aki közbenjárt és fondorlatos módon szabadította meg a túlélő családtagokat. Antonia nagyapja akkor külföldön élt, s ezért élhette túl a tragédiát, amiben nagyapja testvére és annak családja elpusztult.

Nem könnyű olvasmány, de éppen ezért nagyon is közel hoz egy borzalmat, ami ezt követően újra és újra megtörténik a világban. Elég csak a zsidó holokausztra vagy az ugandai népirtásra gondolni. A könyvből film is készült.


Az ígéret - film

Pacsirtavár - film

Rubicon cikk az örmény népirtásról

2018. november 7., szerda

Helló Győr!

Győrben nem igazán jártam eddig. A legtöbbször csak elsuhantunk mellette az autópályán Ausztria és Nyugat-Európa felé. Most viszont jóbarátokat látogattam meg, s velük együtt kicsit felfedeztem ezt a várost.


Győr, a vizek városa. Itt folyik a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, s még ki tudja hány kisebb-nagyobb víz. Ezért van jókora folyópartja, a vizeken átívelő hidakkal és romantikus szigetekkel.


A parton történelmi épületek sorakoznak, legtöbbjük a Győri Katolikus Érsekség remeke, templom, egyetem, egyházi épület.


A belváros macskaköves utcáin a barokk korába kirándulhatunk. Többszáz éves lakóházak földszinti üzletekkel és látványos cégérekkel. Kávézók, éttermek, panziók és szállodák.


Ez a pár óra csak az első ízelítőnek volt elég. De ide visszatérek még. Ha másért nem, hát a Győri Balett egyik előadásáért.


2018. október 31., szerda

Reformáció ma

Mit jelent a reformáció ma? Egy történelmi tény, egy évszám? Vagy valami, ami él, ma is történik, itt és most, velünk?


Eszéken jártam épp egy megbeszélésen az idei reformációs ünnepnapon. Horvátországban a többség katolikus, elenyésző számban vannak csak protestánsak. Október 31-e estéjén egy apró pünkösdi gyülekezet ünnepségén jártam. De mitől különleges ez?


Attól, hogy itt horvát nyelven mentek a szövegek, de a zene összekötött minket nyelvtudás nélkül is. Attól, hogy a templom épülete egykor zsinagóga volt és a helyi zsidó közösséget szolgálta. Az épület festett faboltozatos tetején és ablakain még látjuk az erre utaló Dávid-csillagokat. Attól, hogy keresztények mellett nem keresztények is jelen voltak, hiszen megjelent a helyi muszlim közösség vezető imámja.


Te milyen helyen látod a reformáció helyét ma? Tudod ezt jól képviselni?




2018. augusztus 26., vasárnap

Egy bolgár vallomásai


Doncsev Toso magyar és bolgár szülők gyermeke. Magyarországon nőtt fel, itt él, s ír magyarul és bolgárul. Az Egy bolgár vallomásai című kis kötet verseit, novelláit, esszéit gyűjtötte össze.

Sajátosan vegyül a szláv lélek a magyarral. A novellák történetei a bolgár vidéket varázsolják elénk, ami akár Magyarországon is lehetne. Nyarak és élmények az író gyerekkorából, illatok, növények, emberek.

Apja életbölcsességeit az alábbiakban fogalmazza meg:
"Az ember azért született a világra, hogy boldog legyen. Akkor leszel boldog, fiam, itt, a föld létben, ha kissé hasonlatossá válsz a jó istenhez, vagyis teremtesz valamit, akármilyen csekélységet bár, de olyasmit, ami a tied, kizárólag a tied. Hivatást, otthont, családot. Tanuld meg, hogy siker nélkül nincs boldogság. A siker pedig a céllal egyenlő, vagyis akkor vagy sikeres és boldog, ha a kitűzött célodat bármilyen akadály ellenére, de eléred."

Van novella, amiben Doncsev Toso egy bolgár tengerparti nyaraláshoz ad nagyon praktikus, ám vicces útmutatást. 

2018. augusztus 25., szombat

Rejtett kincsek nyomában

Keszthelyen gyakran megfordulok, megvan a bejáratott útvonalam, ahol ügyeket intézek, bevásárolok, ismerősökhöz megyek. Nemrég véletlenül elnéztem a kereszteződést, így egy kis utcába fordultunk be. Valódi kincset találtunk ott.


 A Goldmark Károly utca sarkán a Hévízre vezető út mellett egy kocsma található. A látvány alapján nem nagyon térnék be ebbe az utcába. Viszont most véletlenül épp ezen utca végén kanyarodtunk be, s a túlsó felén egy kovácsoltvas kerítés mögött klasszicista stílusú épületre lettünk figyelmesek. Vajon ez egy kúria? Romos kastély?


Megálltunk és bekukucskáltunk. Az épület falán héber betűket láttunk, így egy elhagyott zsinagógára tippeltünk. A vaskapun található nyitvatartás szerint ez a helyi izraelita közösség temetője. A kulcsot a szemközti házban lakó néninél kerestük, aki ugyan már nem él, de a kedves szomszéd néni beengedett minket az egyébként nyitott kapun.


A klasszicista épület egy szimetrikus és harmonikus ház, nem gondolnánk, hogy halottasházként szolgál. Az épületet még ma is használják, hiszen a városban aktív zsidó közösség él, s ők még ide temetkeznek. Furcsamód a főépület mellett egy bérlakás is megbúvik, ahol albérlők laknak. Az ő kertjükön át tudunk bemenni a temetőbe.


A temető már kivülről hatalmasnak tűnt a magas kőfalakkal körülzárva, az óriás ősfák árnyékában. A mérete idebent is lenyűgöző. Több száz "jó" állapotú sír van itt, a fejfák különböző korokból és számos nyelven íródtak. A 20. századi holokauszt miatt a legtöbb sír a 30-as évekig készült. Aztán óriási időszünettel néhány Auschwitzban elpusztult hozzátartozóra utaló emléktáblát találunk, s van pár sír az elmúlt 20-30 évből is.
 

A falhoz közelebbi sorokban az 1800-as évekből vannak sírok. Ezek stílusa is másabb, illetve a feliratuk nem magyar, hanem német. 48-as szabadságharcos fejfája büszkén hordozza a nemzetiszín szalagot. A még régebbi (1700-as talán) sírköveken már alig kivehetőek a feliratok, főleg héber betűket látunk.














A temetőben sétálva megelevenedik a történelem. Az évszázadok harcai, katasztrófái mögött képzeletben az itt nyugvó különleges nevű hölgyekkel és urakkal találkozunk. Az útikönyvekben nem igazán találunk infót erről a varázslatos helyről. De aki kalandvágyó, annak érdemes felkeresnie. A cím: Keszthely, Goldmark K. u. 33.



2018. július 31., kedd

A klastrom titka

Na lássuk, mit találtam még Taliándörögdön, ezen a furcsa nevű Balaton-felvidéki kis zsákfaluban. Zsákfalu, ráadásul ide Kapolcsról egy kis mellékút vezet.


 A falu házai a főutca mellett sorakoznak. Valamikor nagy település lehetett, mert jókora katolikus és evangélikus temploma mellett van egy kis református temploma is. A falu mellett pedig egy szőlőhegyet találunk, ahol festői házak kandikálnak ki a zöld szőlőlugasok közül.

Azonban az érdekesség, amiről írni fogok nem a faluban, hanem annak határában található. A faluban több helyen is láttam kézzel készített fatáblákat, amik egy "klastromkert" nevű helyre utaltak. Elég romantikusan hangzik, főleg, ha Jane Austen-ra és a az ő Klastrom titka című regényére gondolok. Na lássuk, mit rejt az itteni klastrom.


Klastrom vagy kolostor. A falut elhagyva hatalmas, többszintes épületfalakat veszek észre. Festői fasor mögött egy kaszáló közepén középkori falak utalnak egy óriási templomra. Szent András templom, ami akár bazilikának is tűnhet a méretei alapján. 2-3 fala egész szépen megmaradt, még felfedezhetőek a gótikus ablakkeretek és ívcsúcsok. Az épület alapjait körbesétálva egy festői piknikhelyszínt képzelek magam elé, ahol szabadtéri koncerteket, rendezvényeket lehetne szervezni.


Ha kicsit utánaolvasunk, kiderül, hogy a templom a 12. században épült, eredetileg román stílusban, s ezt építették át gótikussá. Viszont a törökök csaknem teljesen lerombolták.


Ottjártamkor néhányan sátoroztak az út mellett, meg többen mászkáltak rajtam kívül is a templom falai között. Meséljenek a képek helyettem.




Kapolcsi kitérő

Idén is megrendezték a Művészetek Völgye fesztivált a Balaton-felvidéken. És idén is volt Református Udvar Taliándörögdön. Több ok, hogy útba ejtsem Kapolcsot és környékét. Még egy Budapest-Balaton útvonalat is érdemes volt módosítani miatta.

 

A Völgybe már leutazni is élmény. Ide nem vezet autópálya, A Balaton keleti csücskénél szépen elhagyjuk a gyors és sima utat, s lassabb, de festőibb utakra váltunk. Balatonfüred vagy éppen Veszprém felől is lehet jönni, mi Veszprém irányából érkeztünk Nagyvázsonyon át. Ugyan ez még nem a fesztiválhelyszín, de megér egy pihenőt a Kinizsi vár, vagy éppen a sok szép falusi porta, amit az út mentén találunk.


Taliándörögdön már nem először járok, hiszen jó ismerőseim, barátaim alakítják itt ki, építik "fel" azt a csodahelyet, ahol kiállítások, kézműves workshopok, koncertek, irodalmi programok és persze jóféle kávé várja a betérőket.


Az idei program témája és neve: Képtelen Kert. Az elhagyott parókiaudvar egy elgondolkodtató kertté változott, ahol képekkel, illetve azok hiányával, üres keretekkel próbálták a kreatív szervezők saját magunkra, képtelenségünkre, vagy éppen a képünkre irányítani a figyelmet. Még a kávét felszolgáló tálcák is képkeretek, tükrök voltak.


Az aprócska templomépület falán Votin Dóra, az általam is szeretett festőművész képei ill. képkeretei voltak láthatóak. Dóra idén üres, régi keretekkel "játszott". A kreatív játék eredményeként született 4 kompozíciót tekinthettük meg. A bibliai nagy történet elevenedik meg ezeken az alkotásokon: a teremtés, a bűneset által okozott bukás és a feltámadás Krisztusban.


A templom azonban nemcsak "passzív" kiállítótér, hanem aktív workshop helyszín is volt. Az arra járó érdeklődök karcolatokat készíthettek, mégpedig minden nap különböző táblákra és különböző motívumokkal. Így sok-sok ember közös alkotásaként jött létre egy életfa-kép, vagy éppen az ajtó.


A taliándörögdi aktivitások után már nem is maradt erőm és figyelmem a kapolcsi kirakodóvásárra. Viszont még egy dörögdi rejtett látnivalót felfedeztem, arról külön beszámolót írok.


"megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására, férfivá és nővé teremtette őket" (1 Mózes 1:26)


2018. július 28., szombat

A Balaton kistestvére

A Kis-Balatonnál már többször jártam. Újra-meg-újra rácsodálkozom, hogy milyen varázslatos világ ez és hogy mennyire nem ismerik az emberek.
 


A Balaton mostohatestvére lehetne ill. valahol az is. A "nagy" Balatonhoz sok-sok nyaraló érkezik évről-évre. A Kis-Balaton a nagy víz délnyugati csücskében található. Nem egy összefüggő tavat kell elképzelnünk, hanem egy hatalmas vízrendszert tavakkal, folyókkal, csatornákkal, lápos mezőkkel.

Sokkal vadregényesebb, mint a szabályozott nagy tó, s az állatvilága is gazdagabb. Az érintetlen természetnek köszönhetően a vízben óriásira nőtt halak, kb. az átlagosnál 3-4-szer nagyobb kagylók és rákok vannak. A víz felszínén pedig csodálatos madárvilág: sirályok, vadkacsák, szárcsák, gémek...


Ebben az évben Zalavárt fedeztük fel, ami a Kis Balaton fővárosa is lehetne. A falu határában több látnivaló is van egy csokorban: messziről először a furcsa, Makovecz-stílusú jurtaszerű épületet látjuk meg. Ez a Cirill és Metód emlékhely, a két szent ugyanis itt is járt, valamikor a kora-középkori időkben.


Az új épület mellett egy régi romjait találjuk: hatalmas bazilika alapjait lehet bejárni, ez még abból az időből származik, amikor itt bajor fejedelmek és német hercegek uralkodtak... Aztán még tovább régészeti feltárás helyszínén találjuk magunkat: régi sírokat, az egykori Zalavár falait tárják fel a nagy melegben is dolgozó, kemény ásási munkát végző régészek. S még nincs vége a látnivalóknak: egy Árpád-kori kápolna is áll itt.


A Kis-Balaton Emlékház egy apró múzeum, de gyerekeknek maga a csoda. Interaktív módon mutatja be a Kis-Balaton vízgazdálkodását, az energiatermelést, a vadvilágot. Még Matula bácsi kunyhójában is vendégeskedhetünk. Mi különösen élveztük a múzeum melletti vízi játszóteret, és a sövényből épített labirintust.


A másik kedvenc helyünk a Kis-Balaton határában Vörs. Ez egy apró zsákfalu, a közepén lévő katolikus templomban télen betlehem-kiállítás szokott lenni. Van itt Tájház, ami sajnos nem volt nyitva, s Tűzoltó Múzeum is.  Az út mellett még egy Festetics kúria is megbújik, erre igazán kiváncsiak lennénk.
 

A falun kívül több kilátótorony is található a lápos, apró folyókkal szabdalt tájon. Az egyikbe felkapaszkodtunk. Emberekkel alig, állatokkal jobban össze lehet itt futni. Például egy őzikepár duett táncát a torony magaslatából nézhettük végig. A körülöttünk elterülő mezőkön csodás vadvirágok és festői fák hajladoznak. 


 Varázslatos hely a Kis-Balaton, utazhatunk ide autóval, jöhetünk biciklin, de a legvagányabb csónakon lenne.  Sajnos azonban a terület "gazdái" sem menedzselik valami jól ezt a rejtett kincset. Nincsenek szervezett kirándulások, madármegfigyelések, az érdeklődők kicsit magukra vannak hagyva a felfedezésben. Jobban kitábláznám az útvonalakat, túratippeket tennék közzé. Kicsit élettelen így ez az egyébként nagyon is élő világ.

Kis-Balaton Nemzeti Park weboldal

Zalavár Történelmi Emlékpark



2018. július 26., csütörtök

Algéria, 2084

Boualem Sansal: 2084 című regénye egy képzeletbeli utazás a jövőbe, Abisztánba. Az algériai író franciául ír, könyveit honfitársai erősen cenzúrázzák, míg az európai irodalmárok díjakkal tüntetikki.

Az egyszerűen íródott könyv szövevényes történetbe visz. Ati a  főhős, aki egy szanatóriumban gyógyul tüdőbajából, s miközben mindenki lemond róla, ő felgyógyulva visszatér a városba. Filozófikus kérdések "gyötrik", hogy valóban van-e isten, akit itt Yölah-nak hívnak, s rátalálhat-e a boldogságra, ami a túlvilágon is vele lesz. Mivel a halálból tér vissza, sokat látott és tapasztalt, amit más nem.

A könyv kritika a szélsőséges iszlám országokról. Ahol az elvakult szabályok, a valóság tagadása, és képzelt dolgok kötik meg az embereket. Ati szeme a betegsége miatt "nyílt fel", ám ő és barátai, segítői hamar gyanússá válnak, s ellehetetlenítik őket.

"A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. És hozzávettek három saját gyártmányú alapelvet: Az élet: halál. A hazugság: igazság. A logisztika: abszurdum. Ez Abisztán, kész őrület."

Az író tudatosan nevezte 2084-nek a könyvet, utalva Orwell 1984 című művére. Itt már egy évszázaddal előrébb járunk, ám a problémák, az emberek manipulálása és elbutítása ugyanaz.

2018. július 15., vasárnap

Gyulakeszi, a rejtőzködő

Gyulakeszin már többször jártam, de mindig nehéz ide visszatalálni. A Balaton melletti dombok és tanúhegyek cikkcakkos útjain általában eltévedek. Néha Nemesgulács falujáról gondolom, hogy az Gyulakeszi, ahová igyekszem.

 Gyulakeszi főutcájáról ez a panoráma fogad Badacsony felé.

Legelőször a Csigó Malom miatt jöttem el ide. Ez a falu határában álló óriási kőből épült impozáns malomépület egy hatalmas antik piac színhelye. A tulajdonos egy műértő hölgy, aki hagyatékokból komplett berendezéseket, festményeket, porcelánt, textílt vásárol, majd felújítás után itt árusít. A piac mellett az emeleti díszteremben koncerteket is szerveznek, a szezonban nagy nevű klasszikus zeneművészek léptek itt fel, mint például Varnus Xavér.

Ha egy kicsit visszajövünk a malomtól a faluba, az út mentén a legendás "velős kenyerező" büfét találjuk. Egyszerű, tiszta, igényes falatozó, ahol mindig van frissen sült velős pirítós és régimódi hamburger. Már ezért érdemes ide kitérőt tenni Keszthelyről, Tapolcáról, vagy a Balaton-felvidék más településéről.

A falu központjában templom, azzal szemközt egy izgalmas, kétszintes "uradalmi" ház. Magas fallal van körülvéve, talán művésztelep működhet benne. Kicsit utána olvasok és kiderül, hogy ez egy Eszterházy (!) kastély, ami jelenleg magántulajdonban van...


A következő utcában pedig egy étterem és vendégház új épületei sorakoznak. Amolyan nyaralófalu is lehetne, a hagyományos stílusban, újszerűen megépített házakkal, a patakon átívelő malom-szerű főépülettel (ami egykor a kastély malomja és uradalmi háza volt) és a mögötte elterülő karámmal, ahol lovak és más állatok poroszkálnak.


Egyébként Gyulakeszi mellett lehet felkapaszkodni a Csobánc várához. Erről a túráról már írtam korábban. A csodás panoráma, a romok, az út menti régi szőlőspincék miatt kihagyhatatlan kirándulás. 

Cikk a Csigó Malomról
 
Bak Vendéglő stb.

2018. július 6., péntek

Nőként Nepálban

Elizabeth Enslin: Amíg az istenek aludtak, avagy életem Nepálban című könyve egy személyes írás. Memoár abból az időből, amikor az amerikai írónő 10 évet az ázsiai országban töltött.

Elizabeth tanulmányai során ismerte meg nepáli férjét, akivel doktori tanulmányaik miatt először Indiába költöztek, majd éveket töltöttek Nepálban. A romantikus gondolkodású antropológus kutatónő Afrikába vágyott, ott akarta a nők sorsát kutatni. Ezt a témát változtatta Indiára, majd még tovább és végül a nepáli nők életével, nehézségeivel foglalkozott disszertációjában.

Képzelhetjük, milyen volt a 20. századi amerikai kényelemből megérkezni a középkori körülmények közé. A fehér bőrű, szőke, kék szemű és magas nő nemcsak megjelenésével lógott ki a sorból. Mivel nem volt buddhista, sem hindu, nehezen fogadta be a helyi falusi közösség. Férje révén egy magasabb kaszthoz tartozott, de a saját pozíciója kérdéses volt. Nepálban várta fiának születését, majd itt nevelte az első években. Eldobható pelenka és cumisüveg nélkül, saját maga fabrikált pelenkát használt, s amíg tudott szoptatott. Ő maga szárit és más helyi viseletet hordott.

Kutatást végzett a nők körében. Írni és olvasni tanította a helyieket, közösségi központot hozott létre. A nőket "gyógyította", lévén a doktori címe... Anyósa dalokat és verseket költött, s azokat feljegyezte, magnóra vette, dokumentálta. A nepáli nők sajátos helyet foglalnak el az itteni, férfiak által irányított társadalomban. Alsóbbrendűek, akik kiszolgálják a családot. A fiúgyermek itt még mindig kedvesebb, a lányokat pedig a ciklusuk alatt érinthetetlennek tartják és elkülönítve száműzik őket.


A megpróbáltatások ellenére az írónő kitartott, s nem adta fel a kívülállók nehéz sorsát. Ha egy időre más világba szeretnénk látogatni, olvassuk el a beszámolóját.