A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 30., kedd

Az ősz színesben

Kivételesen száraz és hosszú, napos őszünk volt. A szezon legjobb képe a lenti. A szomszédságunkban készült Zuglóban.


2018. május 5., szombat

Balkonidő

Nemhogy tavasz van, hanem nyár!!! Ennek örömére a virágok kiköltöztek és virágba borultak az erkélyen, ahol jól esik a reggeli kávé vagy az esti vacsi. Ezeket mutatják a képek.


2018. április 28., szombat

A virág (és aki mögötte van)

Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a régi mondás. Szeretem a növényeket, az erdőt, a kertet, a virágokat. Ha lehet, saját magam kapirgálok is a ház előtti kiskertben, vagy a vidéki nagyobb kertben.

Viszont a tavasz és a kerti szezon még el sem kezdődött, s máris virág teremt nálam. Egyik nap hazafelé a kilincsemre akasztva ez a csodás gyöngyvirág-csokor várt. Lehet, hogy eltévesztették az ajtót? Lehet, hogy titkos hódolóm akadt? Valaki így akar nekem kedveskedni, köszönetet mondani?....

Türelmesen vártam egy-két napot, hátha jön valami üzenet, egy vicces hívás, s kiderül, ki volt az elkövető. Végül a Facebook-hoz folyamodtam: ha valaki az ismerőseim közül tud a dologról, jelezze! De az izgatott hozzászólásokon kívül nem kaptam direkt választ. S sajnos azóta sem derült ki, kinek volt ilyen csodás ötlete, s örömet szerzett vele nemcsak nekem, hanem rajtam keresztül még sokaknak. 

2017. augusztus 21., hétfő

A vén diófa

A vén diófa az udvaron áll. A ház fölé magasodik. Korát nem tudjuk, de hasonló nagyságú fát ritkán látni. Jónéhány generáció felnőhetett e fa árnyékában.

A vén diófa békét és megnyugvást ad. Kiülhetünk alá, kifeküdhetünk az árnyékába olvasni. Kisebb esőtől is megvéd. Oltalmaz.

A vén diófa termése a dió lenne. Csak még nem sikerült róla érett, szép termést szedni. Vagy lefagynak virágai, vagy apró szemű diómagok idő előtt lehullanak.

Viszont idén fura termése van a fának: lombja alatt először meggyszemeket találtunk, majd a bodzabogyó hullott alá róla. Mostanában pedig naspolya- és szilvaszemeket szedünk össze alóla.

Fura egy fa. Ha már diót nem is, más gyümölcsöt még terem. Egy kis rásegítéssel: falánk seregély-seregek a fán csemegéznek. A mások kertjéből összecsipkedett gyümölcsöt e véd diófa lombja között eszegetik.

A vén diófa még él. Tovább él.

Itt egy vers is

2017. június 27., kedd

A nyár ízei

Néhány kép a balatoni kertből, az ott termett isteni ajándékokról.


Júniusban érett az igen korai és aprószemű meggy. Ha időben leszedjük, akkor valódi bio csemegét kapunk, amit még a kukacok sem dézsmáltak meg.
Mi szedtünk, szemeztünk, sütit sütöttünk. Talán lesz belőle szörp is vagy dzsem.



A fűszerkert friss hajtásai pedig hatalmasra nőttek. Így "learattam" a mentát és a citromfüvet. Csokorba kötve, kiszárítva jó lesz teafűnek. Frissen pedig limonádéba használhatjuk.


A májusi virágözön után most nyílnak a nyáriak. A rózsák első bimbói már elnyiltak. A tavaly beültetett hortenzia idén hozott először virágot. Csodás rózsaszín és fehér áldást.


Jaj és ne feledjük a diófát! Az érett termése általában nem túl jó, aprószemű, fekete. Viszont a zöld dióból likőr készíthető! Idén megpróbálkoztam vele. Egy adag házipálinkához cukrot, fahéjat, vaníliát, szegfűszeget, citromhéjat tettem. Most pár hétig érlelődik a napon. Hogy aztán édes ínyencség legyen belőle.



S így néz ki a diólikőr 2 hét érlelés után. Szépen feketedik, ugye?

2016. november 12., szombat

Kertész leszek...vagyok

Lehet, hogy őseim földműves ill. földnélküli zsellér vére teszi, de nem tudok elszakadni a földtől. Akkor sem, ha nagyvárosban lakom, s lakásom, szobám a föld felett lebeg.


Igyekszem növényeket csempészni a lakásba, az erkélyre, ezekről fotókkal már többször is beszámoltam. A "zöldesítésben" még az sem zavar, ha nem a saját tulajdonomban lévő területen "dolgozok". Birtokba veszem a közterületnek nyilvánított lépcsőház elejét (erről is írtam már), aztán a szomszéd lépcsőház, meg a kettővel odébbi lépcsőház előkertjét is. S mindjárt át is érünk az út túloldalára, vagy az utca végére. Csak néhány hasonlóan lelkes és szorgos kéz kell.

Aztán egyik fáradt szombat délelőtt találtam is szorgos kezeket, mármint a sajátomon kívül is. Kép sajnos nem készült a munkálatokról, mivel a munkával és nem annak megörökítésével voltunk elfoglalva. Mivel már október vége volt, s közeledtek a hideg napok, még utoljára tudtunk kicsit a nap fényében megfürödni, s a növényeket a téli időszakra felkészíteni.


Elsődlegesen a rózsák visszametszése volt a feladat. Igen, nincsen rózsa tövis nélkül, a tövis pedig szúr. Még akkor is, ha kesztyűvel és vastag ruházattal védekezünk ellene. Végül harci sérülésekkel és néhány szálkával a kezünkben távozunk. A szépségért meg kell harcolni, a növények szépségéért is.

S mi harcoltunk. A rózsák után kedvet és motivációt kapva a bokormályvákat, majd az orgonákat vágtuk vissza. Igen, az elvirágzott, elszáradt virágfejeket le kell vágni, hogy jövőre a megerősödött száron nőhessen új virág, még több virág.

Ha már a kertben voltunk és erős férfikéz is akadt, akkor e nem mindennapi lehetőséget kihasználva ásót ragadtunk (vagy legalábbis a férfi kezébe adtuk), s megszabadultunk egy félig kipusztult és kidőlés alatt álló tujabokortól.


A jövőre is gondolva két virágos bokrot kiszabadítottunk az elnyomás alól, s a "szűkös" (vagy inkább beszűkült) budapesti előkertből a tágasabb balatoni kertbe telepítettem át. A mellékelt képek a beültetés helyét, idejét örökítik meg. Ha valakinek felesleges energiája van, legközelebb csatlakozhat. Ásni, kapálni, metszeni, ültetni - egy kertben mindig akad feladat.

S akit még érdekel a "kert" téma, hallgassa meg, vagy olvassa el a gazdagréti prédikációk közül ezt:
http://www.gref.hu/hu/igehirdetes/teremtes/az-elo-bolygo/

2016. június 26., vasárnap

Levendulalila

Az elmúlt néhány hét a lila szín jegyében telt. Először egy furcsa világoslila színű mezőre lettem figyelmes Hévíz és Keszthely között. A mező tele volt illatos virágokkal és sok-sok döngicsélő méhecskével.


Kiderült, hogy facelia, vagyis mézontófű az általam nem ismert virág neve, ami egy nagyon hasznos növény, hiszen amellett, hogy szép és mézet készítenek belőle a méhek, szárazon takarmánynak vagy díszítésnek is használják.


A múlt héten még több és még lilább élményem is volt. Először az otthoni kertünkben nyíló - és szintén méhek által igencsak kedvelt - levendulabokrokról gyűjtöttem be néhány csokornyi virágot. Közben eszembe jutott, hogy kipróbálhatnánk, milyen levendulaszörp jön létre a növényből. Így egy egyszerű recept segítségével cukoroldatban áztattuk a virágot egy éjszakán át, majd másnap csodálatos rózsaszín-lilás színű szörpöt önthettünk az üvegekbe. Nagyon finom lesz ez limonádéhoz adva!


Ha levendula, akkor Tihany és Balaton-felvidék. Ezt a tájat hasonlítják Toszkanához és Provence-hoz is. Ezeken a mediterrán tájakon pedig igencsak kedvelt virág a levendula. Egy ideje óriási mezőket ültetnek ide, s levendulából készült termékeket árulnak, sőt fesztivált is tartanak.


Éppen erre a hétvégére esett a Tihanyi Levendulafesztivál, ami egy hatalmas népünnepély. Már rég szerettem volna ide elmenni, viszont sokkal jobb dologban volt részem. Ahelyett, hogy az óriási tömegben izzadtunk volna, mi a Monoszló határában található Hazai Provence Vendégházhoz mentünk, s itt csodáltuk meg a levendulamezőket.


Többféle levendula is van: a francia levendula alacsonyabbra nő és sötétebb, az angol magasabb és világosabb. A virágmezőkön szabadon lehetett levendulát szedni, előtte csak meg kellett venni a különböző nagyságő kosarakat vagy papírszatyrokat. Mivel nekünk saját levendulánk van, ezért mi csak a látványban és az illatban töltődtünk.


Pipacspiros után levendulalila, mi jöhet még? Hát a napraforgómezők sárgája!


2015. december 7., hétfő

Kertszépítők

Ritkán adatik meg, hogy nagyobb létszámú csapattal kertészkedjünk. Az elmúlt hétvégén viszont szezonzáró falevél-összegyűjtő együttlétet szerveztünk, s volt néhány lelkes szomszéd, aki csatlakozott.



Négy óra közös munka, 1o zsák falevél és néhány fájós derék lett az eredménye a szombatunknak. Az egyik szemfüles szomszéd, pedig volt olyan kedves, hogy forró csokit készített nekünk, ezzel jutalmazva az önkéntes csapatot.


A kert az idei évre megszépült, már csak a tavaszt várjuk, hogy a szezonnyitás is hasonlóan jó hangulatban teljen. 


2015. november 13., péntek

Én kis kertem

A kis balatoni kertemről már osztottam meg tavaszi és nyári képeket. Most az ősziek következnek. Nem profi fotók, hiszen munka közben készültek. Csak dokumentáltam az elültetett növényeket, hogy tudjam, jövő tavasszal mire számíthatok, mi fog előbújni. Íme!

Ez itt egy régi naspolyafa az idei termésével 

 A vadrózsa is jó valamire: csipkebogyójából teát lehet, lekvárt lehet készíteni

 Na ez lesz itt a fűszerkert a kerekeskút tövében

Itt pedig egy kedvenc rózsaszín rododendron várja a tavaszi virágzását 

A ház előtti kertbe is kerültek virághagymák, krizantén, százszorszép

S ami a képeken nem látszódik: a kert végében három gyümölcsfácska is elültetésre került. Pár éven belül lesz saját cseresznye, alma és egy új kajszibarack is! 

Őszi melegedő

Elvileg hideg, hűvös, szürke ősznek kellene lennie, így novemberben. Az időjárás meghazudtolja önmagát: állandó napsütés, 2o fok körüli hőmérséklet és varázslatos napsütés, színek!


 Azért már fűtési szezon van. Mi is begyújtottunk a balatoni házikóban. Ráadásul egy régi-új kályhát építettünk az egyik szobában. A csodás, patináns antik vaskályha a falunkból érkezett. Tökéletesen működik az ország túlsó végében. Pár fahasáb csodát művel és nagyszerű meleget varázsol a házba. Emellett persze a konyhai sparhelt is ontja a meleget. Hurrá.


Az esték lehet, hogy hűvösek, de a nappalok még szívet-lelket melengetőek. Tudják ezt a kis macsekjaink is. Ahogyan a mellékelt kép is mutatja, ők mindig a napos részekre vonulnak, s ott süttetik magukat. Érdemes követni őket és az általuk preferált napsütéses helyekre kiülni, amíg még lehet.

Azért mi előkészültünk a télre, betároltunk egy kis tüzelőt. Jöhet fagy, hó, mi készen állunk!


2015. július 17., péntek

Balatoni házavató

A múlt héten hivatalosan is felkerült az i-re a pont. Mármint az "Elkészült" bejegyzésemben bemutatott házikó i-jére. Hivatalos házavatót tartottunk, amivel szezont nyitottunk és a kapunkat is nagyra tártuk a nekünk kedves barátok és ismerősök előtt.


A házikóba szombat délután vártuk a vendégeket, de a meghívottak egész hétvégén szakaszosan érkeztek hozzánk. Volt, aki péntek este érkezett, ugyanis kedves barátaim a biciklis Balaton-kerülés közben nálunk szálltak meg egy éjszakára. Ezzel ők lettek az első "nemhivatalos" vendégeink is.

Aztán szombaton a korán érkezőket fürdőzni küldtük. Jöttek Budapestről, Kecskemétről, Keszthelyről, no meg persze a szüleim Mándokról. Vegyültek itt a barátaim és az ő barátaik, ex-kollégák, diák- és lakótársak. Jó volt látni, hogyan találják meg ők is ismeretlenül, ám általam mégis ismerősként e közös hangot. Mert egy nagy hálózat szálai vagyunk, s erre találtam is egy idézetet: "A barátság kötelék". Én hálás vagyok, hogy ennyi érdekes, színes személyiség tartozik az én kötelékembe, akik közül csaknem harmincan képesek voltak még a hosszú utazást is vállalni az avatóra.


A házavató hivatalos étele anyukám babgulyása volt, természetesen bográcsban főzve, többféle húsból és friss zöldségből. Volt ehhez mindenféle édesség, gyümölcs, házi disznóság és sajt. Meg persze házilag készült italok: saját almalé, meggyszörp, pálinka, borok és sör. De nem annyira az ételekről, hanem inkább az együttlétről szólt ez a nap.


Az éjfélig tartó beszélgetést még a szúnyoginvázió sem tudta feloszlatni. A lelkesebbek pedig másnapig maradtak, találtunk nekik szállást az utcánkban, de volt aki a kertben sátorozott. Így a másnapi közös reggeli a madárfüttyben, napsütésben még tovább mélyítette az együttlétet.

Köszönet illeti a hozzám ellátogatókat, s a finomságokat előkészítő szorgos kezeket. Hála mindenért!


P.S. A képek a vendégek nélkül mutatják az udvart. Személyiségi jogok miatt nem akartam partiképeket közzé tenni a megjelentekről. 

Barackos finomságok

Nos hát a Balatonon nem csak napsütés és fürdővíz van, hanem sok-sok szép növény és állat is. A kertünkben is szépen sorban jelentkeznek a virágok (ezekről már kétszer is írtam), nyáron pedig gyümölcsükkel a gyümölcsfák is jelezték: nekik is helyük van itt.


Júniusban igen korán érő vadmeggyet találtam a kertben. Nem is vettük észre, annyira el volt gazosodva az a rész. Két vödörnyi meggyet tudtunk leszedni, a többit a fán hagytuk sajnos, talán jól lakott belőle néhány madárka. A meggyből szörp és dzsem készült, elég bonyodalmas módon, ugyanis meggyet szedni, mosni, magozni, majd összetörni nem is olyan egyszerű feladat.

A gyümölcs 1oo százalék bio, ami azt is jelenti, hogy magozás közben kukacok jelenlétére is számíthattam. Viszont alig egytizede volt csak "húsos", így 6 üveg dzsem főtt a gyümölcsből.


Sajnos a meggyet nem örökítettem meg, viszont júliusban eljött a sárgabarack ideje. Odahaza nem terem nálunk efféle finomság, a Balaton partján pedig egy hatalmas, ősrégi fa ontotta magáról egy hétig a barackot. Szedni nem kellett, ugyanis a rekkenő hőségben folyamatosan érő barack magától potyogott le a fáról.

Anyukám segítségével készült belőle lekvár és befőtt, no meg kompót. S önmagában megeszegetve is sok örömet okozott a hozzánk látogatóknak. Az eredményt a mellékelt képek mutatják.

2015. május 22., péntek

A tavasz ébredése 2

Folytatódik a balatoni kertem bemutatása. Az áprilisi tavaszébredés után májusban már teljes pompájukban virágoztak a fák, bokrok. A mellékelt képek jobban nem is illusztrálhatnák a növények sokszínűségét.





 Ráadásul a növényekhez társul sok-sok féle állat. A madarak korán reggel hangos ébresztővel köszöntik a napot, a hihetetlen kórus énekét felvettem videóra, itt meghallgatható.

Az udvarunkba szegődött egy cica-mica is. A maradék kajára járt rá, aztán úgy döntött, nálunk marad, s el sem mozdult mellelőlem, mikor szekrényt, polcot, vagy mást festegettem az udvaron. Gondos szomszédoknak és barátoknak köszönhetően, most is van aki eteti. Így lesz remélhetőleg a vékonyka cicából kövér Garfield.



2015. április 4., szombat

A tavasz ébredése

Aki kitalálja, hogy hol készültek a mellékelt képek, azt vendégül látjuk  kislakunkban!



A tavasz ébred így áprilisban, így nekiláttunk kertet rendezni, virágot ültetni, gyümölcsfát metszeni. Ez nem is kevés feladat 14oo négyzetméternél.


Viszont a képek magukért beszélnek: a tavasz ébred, a margaréták és ibolyák gondozás nélkül is előbújtak a fű (no meg a beton) alól, teljes virágban vannak  a díszbokrok, s földbe tettük a később virágzó zöldeket.


Akinek nem elég a képek, azoknak itt van zene is a tavaszról:
Vivaldi: Tavasz