A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélek. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 3., csütörtök

Az üzenet - sikerkönyv Ausztráliából


Szóval most, hogy nem kell szakmai könyveket olvasnom az egyetemen, kihasználom az időt, s valódi élvezettel veszem a kezembe a kikapcsoló regényeket. Mivel Ausztráliában még nem jártam, s nem is olvastam ottani szerzőtől, rákerestem, milyen írók és művek népszerűek. Az abszolút sikerszerző Markus Zusak, A könyvtolvaj c. regényéből film is készült, s könyveit sok nyelvre fordítják. Az üzenet című regénye volt az első, ami megjelent tőle, hát most ezt olvastam el.

Ha könnyen olvasható, jól érthető, vicces és mai történetet keresünk, akkor vegyük kézbe ezt a művet. Egy 19 éves srác semmitmondó mindennapjairól szól, a haverjaival töltött céltalan bulikról, a pénzkeresési nehézségekről, családi konfliktusokról. Ezek alapján a regény játszódhatna akár Amerikában vagy valamelyik európai országban, az alakok, az utcák annyira átlagosak. De nem átlagos a stílus, amivel a szerző teljesen közel hozza ennek a cél nélkül tengődő generációnak a sorsát. S teszi ezt annyira jól, hogy magamban hangosan felnevetek a hétköznapi botlásokon, esetlenségeken.

A történetben van meghiúsult bankrablás, plátói szerelmes epekedés, utcai verekedés és ingyensörös templomi fesztivál. A főhős, Ed a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, s furcsa mód mindig jól jön ki belőle. Még akkor is, mikor jól helyben hagyják, vagy épp az anyjával vitatkozik össze.

Szóval olvasásra fel! S akkor talán kiderül a címben rejlő üzenet titka is. ("Az üzenet Te magad légy.")

2020. augusztus 31., hétfő

Női történetek Törökországból


 Kicsit felfüggesztettem a blogírást és a világ körüli könyvbeszámolókat is. Túl sok mindent zajlott párhuzamosan: állást változtattam, egyetemi dolgozatokat írtam, s alig maradt kreatív időm és erőm a "szabad" írásra. Eltelt egy év bejegyzés nélkül. Furcsa, de nem éreztem szükségét a felesleges gondolatoknak, bejegyzéseknek. 

Most viszont két nagyszerű könyvet is olvastam, amelyek jól illeszkednek a nemzetközi olvasmányaim közé. Törökországba utaztam a könyvekkel, oda, ahol még sosem jártam, de ahová most már eléggé el szeretnék jutni. Isztambul foglalkoztatott már korábban, meg a török vidék, az antik városok, a Kis-ázsiai félsziget. S lám most mások írásain keresztül tudtam betekinteni ebbe a gazdag történelemmel és kultúrával rendelkező országba. 

Először nem is Törökországban, hanem a hatalmas Oszmán Birodalomban kalandoztam. Mivel nem nézek tévét, így lemaradtam a napi sorozatokról, szappanoperákról, viszont azért a török sorozatok népszerűsége hozzám is eljutott. Nem igazán értettem, hogy a magyar közönségnek miért lehet érdekes egy tőlünk ennyire más kultúrájú történet. Viszont Szulejmán szultán és felesége, Hürem története kiváncsivá tett. Hogyan lehet, hogy egy török sorozatban fehér bőrű, zöld szemű, vörös és szőke hajú főhősök vannak, miközben az általunk ismert törökök mind barna hajúak és barna szeműek? 

Keresni kezdtem valami nekem való olvasnivalót. Végül az amerikai történész, Leslie Peirce: Empress of the East: How a European Slave Girl Became Queen of the Ottoman Empire című (magyarul: A Kelet császárnője: Hogyan lett egy európai rabszolganőből az Oszmán Birodalom királynője) "tudományos" életrajzát szereztem be és olvastam el. 

A könyv borítója máris közelebb hozott a teleregények főhőseihez: egy reneszánsz festmény nőalakja szőke hajfürtőkkel és világos bőrrel, szemmel néz vissza ránk. Ő Hürem szultána, vagy ahogyan a nyugati történészek és kortárs írók nevezték: Roxelana. Ez a latin eredetű név utal a származására: pontosan nem tudni, de valószínűleg az akkori Orosz Birodalom ukrán területéről hurcolták el a tizenéves lányt, aki hosszú utazás során jutott éppen a török szultán háremébe. Európai nőként keresztény volt, akit rabszolgává tettek. Érdekes, hogy az angol rabszolga szó (slave) a "szláv" szóból ered! A középkorban ugyanis a portyázó tatárok és más nomád népek a szláv lakosokat tömegével adták el többek között rabszolgának a Török Birodalomban. 

Roxelana 17 évesen került a szultánhoz, s még annak trónra kerülése előtt ágyasa lett. A férfi szultáni "kinevezése" után is megtartotta a lányt, akit anyja halála után hivatalosan is feleségül vett és a történelemben először uralkodófeleségként ismerte el. Mindaddig a szultánfeleségek feladata kimerült abban, hogy trónörököst szüljenek és a fiúkat harcos uralkodóvá neveljék. Ám Roxelana elérte, hogy őt partnernek kormányzótársnak tekintette Nagy Szulejmán. Miközben a szultán seregeivel hosszú hónapokra csatába indult, felesége hűségesen hazavárta, nevelte fiait, akik őt váltották a trónon. Hosszú időt töltöttek együtt, ezalatt a birodalom határai a Balkánon keresztül Magyarországig, csaknem Bécsig kitolódtak. A szultána anyagilag támogatta a rászorultakat, iskolákat, mecseteket építtetett, egész városrészeket fejlesztett. Még azt is elérte, hogy a szokásokkal ellentétben nem külön női palotában, a férjétől távol élt, hanem beköltözött a szultán palotájába, hogy mindig elérhető legyen. Több nyelven beszélt és külföldi diplomatákkal levelezett. 


A történelmi életrajz után egy kortárs regényt választottam, ami ráadásul egy női szerző írása. A török származású Elif Shafak: Éva három lánya című regénye nemrégiben jelent meg, s nagyon sok közelmúltbeli utalás van benne. A vaskos regény főhőse Peri, aki tradicionális török családba születik Isztambulban, de apja reformszemléletének köszönhetően Oxfordba küldi tanulni. Diplomás nőként modern utat szánnak neki, viszont a lány épp a nyugati világban szembesül azzal, hogy mennyire nincs tisztában a keleti kultúrával, a vallási örökségével. Anyja buzgó hívő, de apja szilárdan elutasítja a vallást. 

 Peri a két véglet között vívódva beiratkozik a forradalmi Aznar professzor filozófiaórájára, ahol Isten létét kutatják. Itt ismeri meg a szabadszájú és független életű Shirin-t, aki Iránból származik, de szembeszegül az iszlám vallással. A másik "barátnő" és lakótárs Mona lesz, aki Palesztinából jött, fejkendőt hord, s nagyon fontos és meghatározó az életében a hite. A három lány összetűzésbe kerül egymással és a professzorukkal is. Nem is annyira a történtek a lenyűgözőek, hanem a gondolatok, ami a lányok fejében, s főként a főhős, Peri fejében fejlődnek. 

Szóval folytatom a világ körüli utazást. Most igencsak korlátozottak az utazási lehetőségeink, de épp a karantén és az itthonlét hoz elém sok jó olvasmányt.

2018. december 7., péntek

A munka teológiája

A doktori tanulmányaimról eddig csak érintőlegesen írtam, viszont ebben a félévben egy nagyon gyakorlatias órám volt, aminek a tanulságait szeretném megosztani. A munka teológiája (Theology of Work - TOW) volt a tárgyam címe, s bár már tanultam róla máskor is, most sikerült teljes egészében megértenem a fontosságát.

Mindannyian dolgozunk. Az iskola arra készít fel minket gyerekként, hogy felnőttként képesek legyünk napi 8 órában (vagy éppen többen) egy dologra koncentrálni, tenni a dolgunkat. S ez eltart egészen a nyugdíjas évekig, évtizedekig, gyakorlatilag életünk idejéből a legtöbbet munkával töltjük. De hogyan tesszük ezt? Miért is kell dolgoznunk? Jól érezzük közben magunkat?

A munka teológiai megközelítése a munka helyét kutatja a Bibliában. Nem kell sokáig keresnünk: már a könyvek könyvének első fejezeteiben kiderül: a Teremtő nemcsak világot és embert teremtett, hanem feladatot is adott az első emberpárnak: "Uralkodjatok!" Ez azonban nem passzivitást jelent, hanem feladatot: a világot és annak növényeit, állatait "menedzselni" kell, vagyis a tétlenség helyet napi szinten feladatot kapott az ember. Sokan gondolják, hogy a munka a bűnbeesés után jött a földre, átokként. De nem: csak a munka minősége változott meg akkor, az áldott, örömteli munka fárasztóvá és kiábrándítóvá lett.

A Bibliában rengeteg hivatkozás van a munkára. A legtöbb bibliai történet szereplője valamilyen munkát végez: épít, földet művel, nyájat legeltet, kereskedik, sző, vagy éppen vámot szed. Isten maga is dolgozik, hiszen teremt és fenntart. Jézus sem isteni mivoltát ünnepelte köztünk, hanem először szakmája volt, ácsként dolgozott, s aztán lett tanító.

Magyarul néhány könyv már megjelent ehhez a témához. Tom Nelson könyvének címe: Munkára teremtve, tavaly jelent meg. Ez fedi le talán nagyon közérthetően és struktúráltan, amit én is tanultam. Egy korábbi könyv Mark Greene: Hála Istennek, hétfő van! Ez viccesebb, sok történettel és illusztrációval. Os Guinness: Az elhívás című könyvét nagyon szeretem. Nehezebb olvasmány, de érdemes többszörre átnézni. Az elhívás kérdésével foglalkozik, aminek a része a munka is és az, hogyan, milyen értékek mentén éljük az életünket.

Sok fogalom van, amiről még írhatnék. Részletesebben egy most kidolgozott tréning-anyagban fogok erről szólni. Akit érdekel és helyet ad hozzá, annak szívesen átadom.


2018. november 30., péntek

Beszélgetések az iszlámról

Az iszlám téma már többször beköszönt az életembe. Sokáig vágyakoztam Marokkóba, végül pár éve eljuttam ide, s elvarázsolt ez az észak-afrikai muzulmán ország. Aztán India következett, ahol a hindu és budhista emlékhelyek mellett rengetek iszlám mecsetben és épületben jártam. S idén eljutottam egy újabb ázsiai muszlim országba, Malájziába.

A sok utazás mellett egyre többet tanultam a más vallásúakról. Épp a doktori óráimon foglalkoztunk a kereszténység és az iszlám hagyomány közös pontjaival, no meg persze a feszültségeket és a meg nem értést okozó különbségekkel. Ez a sok élmény és info oda vezetett, hogy nyáron feljött bennem egy előadás-sorozat ötlete. Ehhez találtam is megfelelő partnert a gazdagréti gyülekezetünkben, egy fiatal, agilis, muszlimok közötti misszióban is dolgozó fiatalember személyében. Ketten pedig előkészítettünk két előadást.

Elsőre sok mondanivalónk volt, ezt kellett struktúrába és korlátozott időbe rendezni. Számtalan könyvet, tréninget, videót használtunk, míg végül összeállt a saját anyagunk. Mivel többen kérték ezen anyagok megosztását ill. a beszélgetések folytatását, pár könyvet itt is közzéteszek.

Nem is gondolnánk, de a muszlimok között már a 20. század elején is dolgoztak magyar misszionáriusok. Döbrössy Lajos református lelkészként szolgált a Bulgária törökök által lakott vidékén. Csaknem 10 évet töltött itt a 30-as években, s az itteni élményeit írja le könyvében. Azt se feledjük, hogy a török 150 éves magyar uralma miatt igencsak van már tapasztalatunk a muszlimokkal.

Nabeel Qureshi könyvét még angolul olvastam, s közben épp az előadásunk idején megjelent magyarul is. Az Allahot kerestem, Jézusra találtam egy önéletrajzi beszámoló a saját megtéréséről. Az író muszlim szülők gyerekeként született Amerikában, ott nevelkedett, orvos lett. Gyerekkorától a hite melletti kiállásra tanították, ezért fiatalként is szeretett hitvitákban érvelni. Sokáig ellenállt az evangélium üzenetének, míg végül Isten maga győzte meg annak valódiságáról. Aztán teljes fordulattal Krisztus és a kereszténység mellett kezdett érvelni. Több videóját megtaláljuk a neten, többnél van magyar felirat is, mi ezt javasoljuk megnézésre: VIDEO.

Colin Chapman könyve a mélyebb teológiai ismeretekkel foglalkozóknak lehet érdekes. A Cross and Crescent, vagyis "Kereszt és félhold" című könyve gyakorlati és elméleti alapokat ad ahhoz, hogy tudjunk a muszlimokkal kapcsolatot építeni, beszélgetni, ha kell vitázni.

Lehet, hogy félelmet kelt bennünk az ismeretlen, a hírek, amiket a más vallásúakról hallunk, vagy amit a tévében látunk. A mi szándékunk az volt, hogy a félelmek helyett kezdjük el inkább megismerni a másikat, tanulni arról, hogy mi jellemzi az iszlámot, mit vallanak ők, és miért nem fogadják el a mi tanainkat. Ezeket tanulmányozva még talán arra is rájövünk, hogy a legtöbb muzulmán mélyebb hitű  és napi kapcsolata van Istennel, Allahhal, míg mi kultúrkeresztények lettünk, akik ragaszkodnak egy öröklött hagyományhoz, aminek már az alapjait sem ismerjük. A tanulás és megértés után jöhet a kapcsolatépítés, az ember-ember közötti találkozás, beszélgetés, s a rácsodálkozás, hogy több dolog a közös bennünk, mint amiben különbözünk.

2018. október 31., szerda

Reformáció ma

Mit jelent a reformáció ma? Egy történelmi tény, egy évszám? Vagy valami, ami él, ma is történik, itt és most, velünk?


Eszéken jártam épp egy megbeszélésen az idei reformációs ünnepnapon. Horvátországban a többség katolikus, elenyésző számban vannak csak protestánsak. Október 31-e estéjén egy apró pünkösdi gyülekezet ünnepségén jártam. De mitől különleges ez?


Attól, hogy itt horvát nyelven mentek a szövegek, de a zene összekötött minket nyelvtudás nélkül is. Attól, hogy a templom épülete egykor zsinagóga volt és a helyi zsidó közösséget szolgálta. Az épület festett faboltozatos tetején és ablakain még látjuk az erre utaló Dávid-csillagokat. Attól, hogy keresztények mellett nem keresztények is jelen voltak, hiszen megjelent a helyi muszlim közösség vezető imámja.


Te milyen helyen látod a reformáció helyét ma? Tudod ezt jól képviselni?




2018. augusztus 19., vasárnap

Szappanbuborék


Valaki szappanbuborékot fúj,
Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek,
Világokat kelt életre a száj,
Mely szappanbuborékot ereget.
És szállnak, libegnek a fényes gömbök,
És szétpattannak - s elnyeli az ég. -
Egy szappanbuborék is egy világ,
S egy világ is egy szappanbuborék.

(Reményik Sándor)

2018. július 31., kedd

A klastrom titka

Na lássuk, mit találtam még Taliándörögdön, ezen a furcsa nevű Balaton-felvidéki kis zsákfaluban. Zsákfalu, ráadásul ide Kapolcsról egy kis mellékút vezet.


 A falu házai a főutca mellett sorakoznak. Valamikor nagy település lehetett, mert jókora katolikus és evangélikus temploma mellett van egy kis református temploma is. A falu mellett pedig egy szőlőhegyet találunk, ahol festői házak kandikálnak ki a zöld szőlőlugasok közül.

Azonban az érdekesség, amiről írni fogok nem a faluban, hanem annak határában található. A faluban több helyen is láttam kézzel készített fatáblákat, amik egy "klastromkert" nevű helyre utaltak. Elég romantikusan hangzik, főleg, ha Jane Austen-ra és a az ő Klastrom titka című regényére gondolok. Na lássuk, mit rejt az itteni klastrom.


Klastrom vagy kolostor. A falut elhagyva hatalmas, többszintes épületfalakat veszek észre. Festői fasor mögött egy kaszáló közepén középkori falak utalnak egy óriási templomra. Szent András templom, ami akár bazilikának is tűnhet a méretei alapján. 2-3 fala egész szépen megmaradt, még felfedezhetőek a gótikus ablakkeretek és ívcsúcsok. Az épület alapjait körbesétálva egy festői piknikhelyszínt képzelek magam elé, ahol szabadtéri koncerteket, rendezvényeket lehetne szervezni.


Ha kicsit utánaolvasunk, kiderül, hogy a templom a 12. században épült, eredetileg román stílusban, s ezt építették át gótikussá. Viszont a törökök csaknem teljesen lerombolták.


Ottjártamkor néhányan sátoroztak az út mellett, meg többen mászkáltak rajtam kívül is a templom falai között. Meséljenek a képek helyettem.




Kapolcsi kitérő

Idén is megrendezték a Művészetek Völgye fesztivált a Balaton-felvidéken. És idén is volt Református Udvar Taliándörögdön. Több ok, hogy útba ejtsem Kapolcsot és környékét. Még egy Budapest-Balaton útvonalat is érdemes volt módosítani miatta.

 

A Völgybe már leutazni is élmény. Ide nem vezet autópálya, A Balaton keleti csücskénél szépen elhagyjuk a gyors és sima utat, s lassabb, de festőibb utakra váltunk. Balatonfüred vagy éppen Veszprém felől is lehet jönni, mi Veszprém irányából érkeztünk Nagyvázsonyon át. Ugyan ez még nem a fesztiválhelyszín, de megér egy pihenőt a Kinizsi vár, vagy éppen a sok szép falusi porta, amit az út mentén találunk.


Taliándörögdön már nem először járok, hiszen jó ismerőseim, barátaim alakítják itt ki, építik "fel" azt a csodahelyet, ahol kiállítások, kézműves workshopok, koncertek, irodalmi programok és persze jóféle kávé várja a betérőket.


Az idei program témája és neve: Képtelen Kert. Az elhagyott parókiaudvar egy elgondolkodtató kertté változott, ahol képekkel, illetve azok hiányával, üres keretekkel próbálták a kreatív szervezők saját magunkra, képtelenségünkre, vagy éppen a képünkre irányítani a figyelmet. Még a kávét felszolgáló tálcák is képkeretek, tükrök voltak.


Az aprócska templomépület falán Votin Dóra, az általam is szeretett festőművész képei ill. képkeretei voltak láthatóak. Dóra idén üres, régi keretekkel "játszott". A kreatív játék eredményeként született 4 kompozíciót tekinthettük meg. A bibliai nagy történet elevenedik meg ezeken az alkotásokon: a teremtés, a bűneset által okozott bukás és a feltámadás Krisztusban.


A templom azonban nemcsak "passzív" kiállítótér, hanem aktív workshop helyszín is volt. Az arra járó érdeklődök karcolatokat készíthettek, mégpedig minden nap különböző táblákra és különböző motívumokkal. Így sok-sok ember közös alkotásaként jött létre egy életfa-kép, vagy éppen az ajtó.


A taliándörögdi aktivitások után már nem is maradt erőm és figyelmem a kapolcsi kirakodóvásárra. Viszont még egy dörögdi rejtett látnivalót felfedeztem, arról külön beszámolót írok.


"megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására, férfivá és nővé teremtette őket" (1 Mózes 1:26)


2018. július 26., csütörtök

Algéria, 2084

Boualem Sansal: 2084 című regénye egy képzeletbeli utazás a jövőbe, Abisztánba. Az algériai író franciául ír, könyveit honfitársai erősen cenzúrázzák, míg az európai irodalmárok díjakkal tüntetikki.

Az egyszerűen íródott könyv szövevényes történetbe visz. Ati a  főhős, aki egy szanatóriumban gyógyul tüdőbajából, s miközben mindenki lemond róla, ő felgyógyulva visszatér a városba. Filozófikus kérdések "gyötrik", hogy valóban van-e isten, akit itt Yölah-nak hívnak, s rátalálhat-e a boldogságra, ami a túlvilágon is vele lesz. Mivel a halálból tér vissza, sokat látott és tapasztalt, amit más nem.

A könyv kritika a szélsőséges iszlám országokról. Ahol az elvakult szabályok, a valóság tagadása, és képzelt dolgok kötik meg az embereket. Ati szeme a betegsége miatt "nyílt fel", ám ő és barátai, segítői hamar gyanússá válnak, s ellehetetlenítik őket.

"A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. És hozzávettek három saját gyártmányú alapelvet: Az élet: halál. A hazugság: igazság. A logisztika: abszurdum. Ez Abisztán, kész őrület."

Az író tudatosan nevezte 2084-nek a könyvet, utalva Orwell 1984 című művére. Itt már egy évszázaddal előrébb járunk, ám a problémák, az emberek manipulálása és elbutítása ugyanaz.

2018. július 6., péntek

Nőként Nepálban

Elizabeth Enslin: Amíg az istenek aludtak, avagy életem Nepálban című könyve egy személyes írás. Memoár abból az időből, amikor az amerikai írónő 10 évet az ázsiai országban töltött.

Elizabeth tanulmányai során ismerte meg nepáli férjét, akivel doktori tanulmányaik miatt először Indiába költöztek, majd éveket töltöttek Nepálban. A romantikus gondolkodású antropológus kutatónő Afrikába vágyott, ott akarta a nők sorsát kutatni. Ezt a témát változtatta Indiára, majd még tovább és végül a nepáli nők életével, nehézségeivel foglalkozott disszertációjában.

Képzelhetjük, milyen volt a 20. századi amerikai kényelemből megérkezni a középkori körülmények közé. A fehér bőrű, szőke, kék szemű és magas nő nemcsak megjelenésével lógott ki a sorból. Mivel nem volt buddhista, sem hindu, nehezen fogadta be a helyi falusi közösség. Férje révén egy magasabb kaszthoz tartozott, de a saját pozíciója kérdéses volt. Nepálban várta fiának születését, majd itt nevelte az első években. Eldobható pelenka és cumisüveg nélkül, saját maga fabrikált pelenkát használt, s amíg tudott szoptatott. Ő maga szárit és más helyi viseletet hordott.

Kutatást végzett a nők körében. Írni és olvasni tanította a helyieket, közösségi központot hozott létre. A nőket "gyógyította", lévén a doktori címe... Anyósa dalokat és verseket költött, s azokat feljegyezte, magnóra vette, dokumentálta. A nepáli nők sajátos helyet foglalnak el az itteni, férfiak által irányított társadalomban. Alsóbbrendűek, akik kiszolgálják a családot. A fiúgyermek itt még mindig kedvesebb, a lányokat pedig a ciklusuk alatt érinthetetlennek tartják és elkülönítve száműzik őket.


A megpróbáltatások ellenére az írónő kitartott, s nem adta fel a kívülállók nehéz sorsát. Ha egy időre más világba szeretnénk látogatni, olvassuk el a beszámolóját.

2018. július 2., hétfő

Portugál virágok

Afonso Cruz: Virágok című regénye egy álomszerű történet. A főhős férfi meséli el, aki feleségével éppen eltávolodik, miközben közösen nevelik lányukat. A főhős közel kerül a szomszédban lakó öregúrhoz, Ulme úrhoz, aki amnéziában szenved és nem emlékszik a múltjára.

Közösen indulnak kideríteni, kiket, hol ismert az öregúr. Egy sejtelmes utazás ez korokon, kapcsolatokon és vidéki helyszíneken át. Rábukkanunk a gyerekkori barátokra, későbbi szerelmekre, még létező családi ingatlanokra.

A virágok jelképes és konkrét szerepet játszanak. Több főhős virágnevet kapott, virág-metafóriák jelképeznek egy-egy érzést, virágok gesztusértékű ajándékok. Finom kísérői egy történetnek, ami akár a mienk is lehetne.

Az író fiatal portugál író és zenész. Nagyon közvetlen, olvasmányos stílusban ír, gyorsan lehet haladni a könyvével. A borítót saját illusztrációi díszítik. Virágok.

2018. június 30., szombat

Megjöttem Narniából

Nem gondoltam volna, hogy Belfastban ennyi legendával találkozom. A Titanic és a Trónok harca után következzék Narnia birodalma.

Mint kiderült, a Narnia regények írója és megálmodója, C.S. Lewis Kelet-Belfastban született. Őt jól ismerem keresztény körökből, A Csűrcsavar levelei az egyik legjöbb műve, ajánlom a csűrcsavaros észjárású, iróniát kedvelő olvasóknak.

A Narnia-sorozat egy gyerekeknek szóló meseregénynek látszódik elsőre. De "belépve" a ruhásszekrénybe, aminek a túloldala a csodabirodalomba vezet, rájövünk, hogy ez a mű felnőtteknek szól. Tele van keresztény utalásokkal.


Ráadásul a filmváltozat is jóra sikerült, az egyes részekben a főhősöket játszó gyerekszínészek együtt növekednek testben és lélekben is a filmmel.

Belfastban C.S. Lewis Square az íróról elnevezett tér. Hangulatos kávézó és ajándékbolt fogad, ahol a bicikliseknek extra kedvezmény jár. Jómagam egy majd egyórás gyaloglással jutottam el ide, a város szélén található szállásunkról egy hatalmas parkon át jöttem. A téren áll Aslan, az oroszlán szobra. Nem messze a faun. A falakon a Belfastban már megszokott falrajzok, itt kiegészülve üvegberakással, a közeli stúdió munkája.



Kicsit odébb pedig ott az író maga. Lewis, akinek legjobb barátja a szintén csodabirodalmat teremtő másik íróóriás, Tolkien, a Gyűrűk ura kitalálója. S ott van a ruhásszekrény is, szobor formájában, egy kicsit nehéz átjutni rajta, belesni sem igazán tudok. 
 


Narnia trailer

C.S. Lewisról


2018. június 27., szerda

Belfast két arca

Belfast neve korábban egy sorba került Bosznia, Palesztina, vagy éppen Bejrút nevével. A 60-as évektől egészen 1998-ig a város utcát a civilek ellen elkövetett merényletek, robbantások és gyűlölet jellemezte. Három évtized "the Trouble" - vagyis felfordulás. S aztán megbékélés.

A város utcáin járva ma rendezett, tiszta, biztonságos körülményeket találunk. Az írek közvetlenek és mosolygósak, sok a fiatal, a kisgyerek. Hogy lehet az, hogy Európa legnyugatibb országában ilyen kedves emberek évtizedekig a legrosszabbat kívánták egymásnak?

Az észak-ír konfliktus gyökerei korábbra nyúlnak vissza. Az Ír Királyság a 16. században lett Anglia, ill. a Brit Birodalom része. Mivel az angol király szembekerült a pápával és megalapította az anglikán egyházat, a reformáció elterjedt a szigetországban. Viszont az írek kitartottak a katolikus vallás mellett, ill. a vallási elkülönülés amolyan nacionalista törekvés is volt: ezzel bizonyították, hogy ők nem angolok, nem a nagy Anglia részei.

 A város falai tele vannak falfestményekkel. 

Voltak erőszakos évtizedek már a történelem eme korábbi időszakában is. A 20. század viszont kisebb fordulatot hozott: 1921-ben az ír sziget déli része Dublin központtal függetlenné vált, megalakult az Ír Köztársaság. Azonban a sziget észak-keleti része továbbra is a Brit Birodalom része maradt, az Észak-Ír "Kerület" központja Belfast lett.

 Vannak még politikai foglyok a börtönökben. 

A bonyodalmak a 60-as években kezdődtek. Az észak-ír katolikusok nem függetlenedni akartak, ezért éhségsztrájkba, utcai akciókba kezdtek. Az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) még a 20-as években alakult, amolyan paramilitarista szervezet. Most teljes erővel szállt szembe a brit rendőrséggel, katonákkal, politikusokkal, vagy éppen civilekkel. A több évtizedes háborúskodás közben csaknem 4000-en haltak meg és több tízezren sebesültek meg.

 Első világháborús falfestmény, s a mai kor gyerekeinek rajzai. 

A béke Tony Blair miniszterelnöksége alatt történt meg 1998-ban. Azóta fegyverszünet van, a fegyvereket mindkét fél beszolgáltatta. Elindult az ország fejlődése, megszűnőben a munkanélküliség, béke van.

 A hálaadás és megbékélés szobra a város központjában.
 
A városban a Peace Wall (Béke Fal) emlékeztet az incidensekre. Ez a fal választotta el a katolikusok és írek lakta részeket Belfast nyugati felén. A falat dupla vaskapuk szakítják meg, ezeket a kapukat zárva tartották az éjszakai időszakban, hogy megakadályozzák a besurranó merénylőket.

 A nyugat-belfasti katolikus kerületben tradicionális ír motívumok fogadnak: ír tánc, ír mezők, foci és kelta tündérek. 

A lenti képen egy ír postaláda. Ugyebár Londonban és Nagy-Britania egyéb részein a királyi koronával díszített piros fém postaládákat látunk. Ahogy átérünk a katolikus ír területre, még a postaláda is az ír zöld színre vált...
A jobb oldali képen a "béke" szó ír és angol nyelven. Ez a Peace Wall melletti kapunál áll. 
 

 A kapu. Hatalmas fém útzár, duplán. 

A Peace Wall egyik része. A háttérben a közeli katolikus templom. 
 
Belfast keleti része inkább protestáns, az utcákat brit és észak-ír lobogók díszítik. Jelenleg a zászlók utalnak a megosztottságra, vannak részek, ahol az ír zöld-fehér-narancs színei játszanak szerepet. A lenti képen épp egy kifőzde előtt a menü mellett lobognak a brithű zászlók. A bal oldali képen az egyik keresztény missziós központ Skainos tere. Itt vannak lakások, használt bútorbolt, közösségi kert, étterem és kávézó. Szóval minden, ahol az emberek találkozhatnak, s egymást (szeretetben) megismerhetik.  


 A békés lakóházak falán a lojális protestánsok jelszavai, közvetlenül a sarki templom szomszédságában...

Ha szóba elegyedünk a helyiekkel, ők nyitottan nyilatkoznak az eseményekről. Szinte nincs olyan személy, akinek egyik családtagja, szomszédja, iskolatársa ne sérült volna meg a támadásokban. Komoly probléma az alkoholizmus és a drogfogyasztás, a missziós szervezetek külön foglalkoznak ezzel. A munkanélküliség a fiatalok körében korábban 90%-os volt (!!!), hiszen a háborús övezetben felnövekvő munkásgyerekek nem láttak reményt továbbtanulásra, minőségi munkára. Ma a sok támogatásnak köszönhetően nincs munkanélküliség, sőt szükség van a külföldi munkavállalókra. Például magyarokra, akikkel itt is lehet találkozni.

 Emlékmű két áldozatnak. Friss virágok és élő emlékezet.

Belfast két arca. A protestáns és a katolikus. A brit és az ír. A békés jelen és a háborús múlt.

 Bibliai ige a kapunál: "Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király" (Zsoltárok 24:7)


Írország története