Elhagyott házak

Mindig összeszorul a gyomrom, ha elhagyott, omladozó, régi házat látok. Rögtön gondolatok szállnak meg, látom magam előtt, hogyan éltek itt családok, hogyan épitették, szépitették a házukat, hogyan nőttek fel benne generációk egymás után.

A mai épületektől nem vagyok lenyűgözve. A falusi épitészet egyenesen stilusficam: aránytalan mértékű házakkal, óriási ablakokkal, tetőkkel, nem praktikus elrendezéssel. A mi kockaházunk sem a háztervezés csodája, de elég sokat látni belőle, sőt ezek uralják a magyar vidéki képet. Ezért is felüditő nekem régi, arányosan megépitett házacskát lakni. Ennél jobban már csak akkor örülök, ha a ház jó állapotban van és használják is.

Nemrég szabolcsi túránkon egy ilyen elhagyatott, dülöngélő házra lettem figyelmes. Az épület még tartaná magát, most még abban az állapotban van, hogy meg lehetne menteni. A tornác fabebétei már elmozdultak, a szőlőlugas elvadult, de a ház még áll és hirdeti a szépséget, praktikumot, szorgalmat. Eljátszom a gondolattal, hogyan újitanám fel, milyenre festeném, hová tenném a teraszon a székeket... Remélem talál jó gazdát, vagy én találok egy hasonló házacskát valahol.