2015. március 20., péntek

Menjek vagy maradjak?

Még évekkel ezelőtt írtam a fenti címmel egy esszépályázatra egy rövid írást. Már akkor is a kivándorlás, a külföldre való távozás volt a téma. Én akkor (hú, már 1o éve) épp külföldről jöttem haza, s próbáltam érvelni a hazatérés mellett. Hogy jó elmenni, sőt el kell menni, tanulni, dolgozni, tapasztalatot szerezni. De utána jó visszajönni, s a saját tapasztalatot itthon átadni, itthon kamatoztatni.

A 1o évvel ezelőtti írásomat követően én újra útra keltem, hogy aztán újra hazatérjek és megvitassam a "Menni vagy maradni?" kérdéskört. Egyik mostani CTPs bejegyzésem is erről szólt épp. A riportfilmben arról faggattak engem, egykori amerikai "vendég"-diákot, hogy miért mentem el és legfőképpen miért tértem haza.

Ezt a témát egy dokumentumfilmes csapat is körüljárja mostanság. New Yorkban forgattak először, az ott készült filmjük online is megnézhető. Jól bemutatja két kint élő magyar sorsán keresztül, hogyan él, az, akinek itthon nem volt más lehetősége, mint elmenni, s hogyan él egy másik magyar, aki sikeres a munkában, ám a szíve mégis hazahúzza.

A dokumentumfilm-sorozat Londonban forgatott részét már bemutatták, online viszont még csak a rövid trailer-e érhető el itt. Várom, hogy megnézhessem a teljes filmet, hiszen állítólag (nem a hivatalos KSH statisztika szerint) Londonban él a legtöbb magyar kis hazánk határain túl.

S mit gondoltok, hol forgatják a sorozat következő részét? Hát Berlinben! Az én városomban, ahol épp nagyon jó barátném lesz az egyik "főszereplő". Itt van a film beharangozoja. S kaptam egy titkos tippet, hogy Budapesten is lesz forgatás. Ám itt nem a külföldön élőkről, hanem a külföldről hazajöttekről lesz szó. Van ötletetek "vendégszereplőre"? Nekem van:-)

2o14 - Az elengedés éve

Ezt a bejegyzést még 2o14 végén kezdtem el írni. Akkor, karácsony tájékán vázlatosan a fejemben volt, mit is gondolok az elmúlt évről, mit is érzek, hogyan értékelem 2o14-et.

Aztán olyan gyorsan elindult az újév, 2o15, hogy a 2o14-es évértékelés elmaradt. S már március is a vége felé közeledik, mikor beugrik: azért jó lenne lezárni az előző évet, hogy igazán és teljes valómban tudjak belevágni a már éppen ezerrel zajló következő évbe.

Szóval röviden 2o14, ami leginkább a veszteségekről szólt számomra. Három számomra nagyon fontos embert veszítettem el az év során. Májusban Nagyapa ment el közülünk, szeptemberben az amerikai Mária néni, októberben pedig Mama. Három ember, akik számomra az alapot, a tartást, az értéket jelentették. Akik tanítottak, intettek, formáltak, támogattak és bíztattak. S már nincsenek többé.

Hárman néhány hónapon belül távoztak e földi létből. Ám halálukkal mégsem a veszteségre, az elmúlásra, a rosszra hívják fel a figyelmet. Számomra az ő távozásuk tette nyilvánvalóvá, hogy értékes vagyok. Mert belőlük származom, tőlük eredezem, s ők bennem élnek tovább. Sírjuk mellett állva arra kellett rájönnöm, hogy ha bennem élnek tovább, akkor felelősséggel is tartozom nekik: igenis tovább kell adnom a tudást, az értéket, az erkölcsi tartást, amit tőlük kaptam.

Tovább kell vinnem nemcsak az anyagi, hanem a szellemi örökségüket is. Ezért tudtam a könnyek közt is mosolyogni a temetőben. Mert ők nem múltak el teljesen, élnek tovább bennem, bennünk. Csak rajtunk áll, hogyan visszük őket tovább. Így válik a veszteség, a fájdalom lehetőséggé , felszabadultsággá és az egész elengedés lesz a végén. Én elengedtem a fájdalmat, amit az ő távozásuk jelentett, s helyette beengedem az új lehetőségét, amit 2o15 hoz el. Ezt érzem és tudom, mert ők megsúgták nekem :-)

Nagyapa, Mama, Mária néni, hálás vagyok, hogy titeket kaptalak tanítóul, szülőnek, nagyszülőnek, pótszülőnek. Nem ígérem, hanem tudom, hogy jól fogok tudni élni és sáfárkodni a tőletek kapott "tudománnyal" és örökséggel.

2o15 a lehetőségek éve lesz, már az!!!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Lázban égek

Az idei télen többször is beteg voltam. A szervezetem az igen aktív, túlpörgetett munkák és önkéntes vállalásaim közepette kétszer is jelzett: állj le, pihenj. Elment a hangom, fájt a torkom, még most is köhögök. Lázas tüneteim voltak, viszont lázam még életemben nem volt, valahogy a hőmérő higanyszála nem tud 38 fölé emelkedni nálam.

Most viszont betegség nélkül is lázban égek. Ennek két oka van: a tavasz két nagy kalandot is tartogat számomra.

Egyrészt egy nagy utazás vár rám, egy rég megálmodott célországba jutok el, ahová már 5-6 éve kinéztem egy kalandutazást, most viszont a tavalyi évvégi zárás eredményeként magamat megajándékoztam egy bónuszutazással. Így téli síelés és nyári tengerpart helyett egy tavaszi egzotikus útra vállalkozom.

A célpont még titok, majd később fedem fel, ha már ott leszek. Viszont az előkészületek elkezdődtek: tegnap felvettem a kötelezően ajánlott védőoltásokat, három szurival végiglőtték mindkét karomat. Fényképezőgépem és az útikönyvek lesben állnak, s várják a bevetést, én is!

A másik nagy kaland a magyar vidékhez kötődik. Aki ismer, tudja, bár időm nagy részét a fővárosban élem, a szívem nagyon is vidéki maradt. Mihelyt jön a jó idő, irány a falu, a hegy, a tópart, mindegy merre, csak ki a városból, a levegőre, a zöldbe, ahol van tér és van emberség.

Nos, az idei tavasztól már nemcsak kétlaki leszek (értsd Mándok-Budapest tengely), hanem háromlaki. A korábbi két otthon mellé becsatlakozik egy harmadik is. Még nem árulom el, hogy hol, ha előrébb jutok az előkészületekkel úgyis felfedem a titkot. Addig legyen elég, hogy a harmadik otthonom falun lesz, tóparton, hegyek szomszédságában....

Szóval lázban égek, de ez a jó, építő, kreatív láz, amely nem eléget, hanem feltölt.


Gyerek, kutya, szerelem

Azt mondják a reklámguruk, hogy a címben szereplő "kellékekkel" bármit el lehet adni a világon. Vagyis végy egy kutyát, egy gyereket, vagy egy helyes pasit és nőt, tedd őket együtt vagy külön egy reklámfilmbe, s máris készen van az ütős reklám.


Nos, én az elmúlt hétvégén egy ilyen "reklámfilm-forgatáson" jártam. Vettünk két kutyát, egy gyereket, meg két szerelmespárt, köréjük komponáltunk egy kis borús, esős, de annál vidámabb pilisi tájat, egy kiadós sétát, s készen is lett a tökéletes szombat délután.


Jelentem, sem a kutya, sem a gyerek, sem a szerelmespárok férfitagja nem hozzám tartozott. De akár tartozhatott is volna, olyan jól megértettük egymást, egy húron pendültünk. Jómagam gyerek, kutya és pasi nélkül érkeztem ugyan, de ez a nem jelentett akadályt. A séta, a beszélgetés, az eszem-iszom, no meg a társasozás mindenféle "kellékek" nélkül is összehozta a csapatot.


A csapat magja három nő volt. Munkahelyem legütősebb nőtagjai, akik közül egyikünk már csak exkolléga, s hát a másik kettő sem itt szándékozik megöregedni.

Fiúk, lányok, kutyák és gyerkőc(ök), jó volt veletek! Folyt.köv.


2015. március 9., hétfő

Váci Mihály: Még nem elég

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

2015. március 8., vasárnap

Nőnapi hétvége

Mit csinál az ember lánya a nőnapi hétvégén? Hát az időt igen jó nőtársaival tölti! Ha már március 8. és nőnap, akkor minimum jár nekünk egy nőcis program. Vagy kettő. Vagy három. Ketten, vagy hárman.

Szent Mihály Kápolna, Vonyarcvashegy

A nőnapi hétvégém már péntek este elkezdődött: két kolléganőm jött el hozzám, kis lakomba. Nagy eszem-iszom és dínom-dánom alakult ki nálam háztűznéssel és egymás szavába vágó beszélgetéssel. Jó volt együtt lenni a munkán túl, jó volt egymást jobban megismerni és őszintének lenni.

Aztán szombat reggel indult a balatoni női különjárat: első magyarországi munkahelyemen, a Premednél összetartó, egymást erősítő, húzós csapat tagja lehettem. Az akkori jó munkatársaim többsége már nem dolgozik annál a cégnél, viszont a jó kapcsolat megmaradt mind szakmailag, mind emberileg is. Időről-időre össze is jövünk külön-külön, ám a mostani hétvégén úgy jöttünk össze hárman Angélával és Szilvivel, hogy ők évek óta nem találkoztak.

Vonyarci panoráma

A találkozó helyszínéül Szilvi lakhelyét, Hévízet és a Balaton-partot választottuk. Mert ha már találkozunk, akkor adjuk meg a módját, s adjuk meg testünknek, lelkünknek, ami jár. Így két csodás napsütéses tavaszi napot töltöttünk együtt hévízi tóban való regenerálódással, napsütéses teraszon való ücsörgéssel, badacsonyi borkóstolóval, szigligeti sétával és napozással. No meg jó sok csevellyel, gyomort próbáló étekkel és finom italokkal.

Hévízre már tényleg hazajárok, de igazán a tóban ejtőzni, a tóra épített fürdőházban pihenni eddig csak kutyafuttában sikerült. Most volt 3 óránk (és néhány tiszteletjegyünk), hogy ezt kiélvezzük. Annyira jó volt, hogy alig bírtunk kimászni a tóból a kúra után. Persze iszaposan és iszap-szagúan, ahogy egy jó tófürdőzéshez illik. A tóban való élvezkedés előtt és után meg persze a hévízi gasztonómiai kínálatot teszteltük.

Szépkilátás, Balatongyörök

A Szilvi által "marketingelt" Machiato Cafe a környék legjobb kávéját főzi. Viszont, hogy a finom kávé mellé még finomabb sütik és grillszendvicsek is kaphatóak, az már maga volt a tökély. A Hévíz melletti egregyi szőlődombomon már jártam többször is. Viszont most egy többfogásos vacsorát fogyasztottunk el a szőlőhegy egyik legjobb éttermében (na most nem az Öregharangban jártunk), a Római Pincében. Ahogyan a neve is mutatja, itt már az ókori rómaiak is pincét ástak, szőlőtőkét ültettek, borászkodtak. Most pedig az egyik boltozatos, domboldalba vájt pinceházban igazán minőségi családi étterem működik udvarias kiszolgálással és elérhető árakkal. Ráadásul nőnap alkalmából a női vendégek házi almatortát kaptak ajándékba, szóval a sok étek a gyomrunkba alig fért be, ezért még másnapra is jutott az elcsomagolt maradékból. S ezzel még nincs vége a nőnapi hétvége finomságainak!

Vasárnap Hévízet elhagyva a Balaton északi partjának vettük az irányt: napsütéses sétára, balatoni panormára és finom borokra vágytunk. Első állomásunk a Vonyarcvashegy határában található Szent Mihály kápolnához zarándokoltunk. Ez az ország egyetlen halászoknak (és a halászok védőszentjének) épített kápolna, amely egy festői dombocskán áll, a Balatonba benyúló aprócska félszigeten. Lehetne ennél mesésebb? A kápolnában állandó szertartások nincsenek, viszont esküvőre, keresztelőre igénybe lehet venni. A kápolnához legenda is fűződik, tessék elolvasni a linken.

A Balaton legszebb panorámája a Balatongyörök partjánál a Szépkilátás nevű helyen tárul elénk. Na itt is jártunk már nyári időben, s most koratavasszal, a tél után is csodás fényekkel csodálhattuk meg a környéket Badacsonytól a túlsó parton álló Fonyód dombjaig, a Keszthelyi-öbölig. Ráadásul most volt időnk lemenni a Római Forrásig (nocsak, itt is jártak a rómaiak, hiszen ez is az ókori Pannónia része volt). A forrás a föld alól bukkan elő, hogy egy kis medenceszerű tavacska után kis csermelyként tovább robogjon a vize a nagy tóba, a Balatonba.

Kilátás Badacsonyból a Laposa Pincétől (szemben a fonyódi dombok)

Badacsony bazaltsziklája a Balaton szinte bármely pontjáról jól látható. Viszont felmászni rá, akár gyalog, akár autóval külön túrát igényel. Mi most autóval mentünk, már csak azért is, hogy aztán hosszasan időzhessünk a Laposa Pincészet teraszán finom rosét és fehérbort kortyolgatva, s a helyi szőlő magjából sajtolt szőlőmagolajat kóstolgatva. Itt nőnap alkalmából ráadás borkóstolót kaptunk, cserébe viszont egy-egy palack finom nedűvel távoztunk. Ide még biztosan visszajövünk, már csak az udvarias és minden részletre kiterjedő kiszolgálás miatt.

Laposa, bor, szőlőlé, szőlőmagolaj

Szigliget is olyan célpont a Balatonnál, ahol már többször jártam. Most nem mentünk fel a várig, hanem a korábban felfedezett hegyi kápolnához sétáltunk fel. Ez a Szentháromság Templom fekvését és külalakját tekintve a vonyarci Szent Mihály kápolna testvére is lehetne. Viszont itt nem egy irányba tárul a szemünk elé a balatoni panoráma, hanem a tó két oldalon is megcsillan, visszatükrözve a nap erős sugarait, no meg egy kis D-vitamint nyújtva a kétnapos túrában megfáradt nőnapot ünneplő nőknek. (Értsd: a fűben hevertünk úgy egy fél órányit, mielőtt hazafelé vettük az irányt.)
Szigliget, Szentháromság Kápolna (no meg szőlősök)

Akkor most innen tényleg vissza kell mennünk a városba, a rohanásba? Vagy talán lesz módunk tavasszal, nyáron több időt tölteni itt? Remélem!

Jó volt veletek csajok, jövőre (vagy még hamarabb) veletek  ugyanitt (vagy kicsit máshol), de az biztos, hogy találkozunk!

Ha valaki netalán kedvet kapott a fentihez hasonló túra megszervezéséhez, hasznos infókat találhat Szilvi www. hevizre.hu weboldalán, konkrétan az alábbi linkeken:
Szépkilátó
Badacsony
Szigliget





Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Egy CTP-riport margójára

Nemrég egyik CTPs rendezvényünkön egy másik diáktársammal interjút adtunk ill. a CTP-ről nyilatkoztunk, amiból azóta tv-műsor is készült. 

A Görögkatolikus Médiaműhely csaknem félórás riportfilmjét ráadásul épp az én vidékem regionális TV-csatornája, a Kölcsey TV adta le Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A műsornak van esélye, hogy bekerüljön a Duna TV-re ill. a Kossuth Rádióba. A filmet megtaláljátok a lenti Youtube linken, a 32:33-nál kezdődik a CTPs rész. A velem készült nyilatkozat kb. a 43. percnél indul

A műsor sok korábbi fotó- ill. videófelvételt is tartalmaz, ill. aki ismeri a CTP-t sok-sok régi, ismerős arcot láthat Amerikából, vagy éppen Magyarországról.

S mi a film fő üzenete? Az hogy néha el kell menni innen, külföldre, megtapasztalni a jót, a mást, tanulni. S aztán szépen haza kell jönni, s itthon kell tennünk a dolgunkat, magunkért a közösségünkért, országunkért. 

Hajrá CTP!
Make a lot, save a lot, give a lot!