Jómagam megérkezésem óta elég intenziven irom a magam bejegyzéseit. Nem annyira a nagyközönségnek, inkább az otthonmaradott szeretteimnek. Nem igazán hirdettem a blogom az ittélő diáktársaim és ismerőseim körében sem. Nem mintha nem vállalnám előttük a véleményemet, de ez a blog az én szemüvegemen keresztül iródik, s talán jobb, ha a benne szereplő emberek nem tudnak róla. Otthonról kaptam a pozitiv visszajelzéseket, hogy jól irok, s igazán érdekesen számolok be az élményeimről, s ez nekem elég volt. Sőt, ha más nem is olvasná, akkor is irnám, magam miatt. Mert jó átszűrni magamon az élményeket, s aztán irott formában hátrahagyni a szinte elmondhatatlant.
Most viszont rájöttem, van néhány sorstársam a jelenleg itt tanuló CTP-s diákok között, akik szintén blogot vezetnek, nem is akármilyet! Több kisgyermekes család is érkezett tavaly augusztusban, s hát az ő élményeik, az Amerikába való beilleszkedésük igencsak más történetet vázol, mint az enyém. Az egyetemre járó apák, a gyermeket nevelő anyák és a kisgyerekek szemszögéből egy egészen más Amerika rajzolódik ki. Nem hinném, hogy rajtuk kivül bárki is megpróbált már az USA-ban Túrórudit késziteni :-) Két "diákcsalád" blogjához a linket lentebb találjátok.
A másik nagy felfedezésem Balázs blogja. Jól titkolta a sziporkáit, a bejegyzéseit olvasva a nevetéstől becsipődtek a hasizmaim. Neki előirnám, hogy minden reggel küldjön az itt tanuló, s számtalan megpróbáltatást kiálló diákoknak egy szösszenetet. Hogy megtanuljuk kivülről nézni magunkat, mint egy börleszkfilmben.
Jó olvasást a blogokhoz!
Várom egyébként a visszajelzéseket, hogy melyik blog tetszett leginkább nektek. (Lehet, hogy szavazást kellene inditanom erről? - aki oboriskara szavaz, különdijat kap :-)
Két kezedben blog
Amerikai História blog
Cserebogár blog
Nekem a bejegyzés tetszett!!!
VálaszTörlésLehet, hogy érdemes lenne egyszer összeszedni az összes blogot, amit a kinti diákok írtak és megosztani egymással.
A végzetteknek sok élmény visszajönne a kiutazóknak meg lelkesítő lenne!
Zoli