A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bakke Graduate University. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bakke Graduate University. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 7., péntek

A munka teológiája

A doktori tanulmányaimról eddig csak érintőlegesen írtam, viszont ebben a félévben egy nagyon gyakorlatias órám volt, aminek a tanulságait szeretném megosztani. A munka teológiája (Theology of Work - TOW) volt a tárgyam címe, s bár már tanultam róla máskor is, most sikerült teljes egészében megértenem a fontosságát.

Mindannyian dolgozunk. Az iskola arra készít fel minket gyerekként, hogy felnőttként képesek legyünk napi 8 órában (vagy éppen többen) egy dologra koncentrálni, tenni a dolgunkat. S ez eltart egészen a nyugdíjas évekig, évtizedekig, gyakorlatilag életünk idejéből a legtöbbet munkával töltjük. De hogyan tesszük ezt? Miért is kell dolgoznunk? Jól érezzük közben magunkat?

A munka teológiai megközelítése a munka helyét kutatja a Bibliában. Nem kell sokáig keresnünk: már a könyvek könyvének első fejezeteiben kiderül: a Teremtő nemcsak világot és embert teremtett, hanem feladatot is adott az első emberpárnak: "Uralkodjatok!" Ez azonban nem passzivitást jelent, hanem feladatot: a világot és annak növényeit, állatait "menedzselni" kell, vagyis a tétlenség helyet napi szinten feladatot kapott az ember. Sokan gondolják, hogy a munka a bűnbeesés után jött a földre, átokként. De nem: csak a munka minősége változott meg akkor, az áldott, örömteli munka fárasztóvá és kiábrándítóvá lett.

A Bibliában rengeteg hivatkozás van a munkára. A legtöbb bibliai történet szereplője valamilyen munkát végez: épít, földet művel, nyájat legeltet, kereskedik, sző, vagy éppen vámot szed. Isten maga is dolgozik, hiszen teremt és fenntart. Jézus sem isteni mivoltát ünnepelte köztünk, hanem először szakmája volt, ácsként dolgozott, s aztán lett tanító.

Magyarul néhány könyv már megjelent ehhez a témához. Tom Nelson könyvének címe: Munkára teremtve, tavaly jelent meg. Ez fedi le talán nagyon közérthetően és struktúráltan, amit én is tanultam. Egy korábbi könyv Mark Greene: Hála Istennek, hétfő van! Ez viccesebb, sok történettel és illusztrációval. Os Guinness: Az elhívás című könyvét nagyon szeretem. Nehezebb olvasmány, de érdemes többszörre átnézni. Az elhívás kérdésével foglalkozik, aminek a része a munka is és az, hogyan, milyen értékek mentén éljük az életünket.

Sok fogalom van, amiről még írhatnék. Részletesebben egy most kidolgozott tréning-anyagban fogok erről szólni. Akit érdekel és helyet ad hozzá, annak szívesen átadom.


2018. június 12., kedd

Melaka

Melaka egy történelmi város Kuala Lumpurtól délre a Maláj-félsziget nyugati partján. Egynapos kirándulás keretében látogattunk el ide. Ez a város George Town-hoz hasonlóan UNESCO Világörökség része, s a két hely fejlődése nagyon hasonló.


 Valamiért itt különös kultusza van a Hello Kitty-nek, a helyi városnéző triciklik szebbnél szebb módon voltak díszítve és még zene is szól, ha tekernek...


Mindkét város fontos szerepet játszott a gyarmatosítók számára. Melaka legmagasabb pontján, a kikötőre néző dombon található a portugálok által épített templom, aminek ma a falai állnak még. Előtte a jezsuita szerzetes, Xavier atya szobra, ő hozta ide a katolikus vallást a 17. században, majd innen ment tovább Kínába.


A portugálokat a hollandok követték, az ő hatásukat a templomok falán több emléktábla, holland sírkő őrzi, illetve láttunk a folyó partján Heerren Hous nevű helyet is...



Melakka fontosságát a fekvése adja. Közvetelen tengeri kikötője India és Kína között közlekedő hajók fontos pihenőhelye volt anno és az még ma is, hiszen a kínai fejlesztéseknek köszönhetően a régió Singapore versenytársa lesz. Most új kikötőt és vasútvonalat, utakat építenek, láttuk a fejlesztéseket.


A városban található a helyi szultán palotája. Ez egy tradicionális maláj stílusban épített fa épületkomplexum. Az eredeti leégett, ez a mostani egy utánzat és múzeumként mutatja be a helyi király életét.

 A szultán fogadóterme bábukkal és feliratokkal, hogy ki, milyen szerepet töltött be. 


A város kisvárosi hangulatú. A kis utcákon egymást érik a különböző felekezetek templomai. Egyik sarkon muszlim mecset, majd óriási kínai templom, hindu szentély, vagy éppen keresztény kápolna. Jól megfér itt egymás mellett többféle nép, épp ezért kapott védettséget is.








 Itt épp egy esküvői pár fotózásába csöppenünk

 Tradicionális kínai templom

Háttérben az egyik maláj stílusú mecset, és a frissen beszerzett legyezővel a mi hölgyeink...
 Az üzletsorok nagyon hasonlítanak a George Town épületeihez

Egy kirándulóhajóval a várost átszelő folyón tettünk egy túrát. A folyó keskeny, kecses hidak szelik át, a parton a régi korok épületei mellett modern lakóparkok, vidámpark, vagy éppen ősi kínai falu képe fogad.



 Sok házat érdekes falfestmények díszítenek.

 


A városon kívül, a tengerre épült egy modern mecset. Lenyűgöző a kecses hófehér tornya. A vízre épített épület amolyan terület-visszafoglalás. Kicsit Aladdin mesevilágába csöppenünk itt, még akkor is, ha a szereplők valóságosak.



Melaka mindannyiunk kedvence lett. 

2018. június 9., szombat

Kuala Lumpur

Lássuk Malajzia fővárosát, ahol ugyan 2 hetet töltöttünk, de egy napos kirándulás keretében tudtuk igazán felfedezni.

 Az óváros bejárata, az út felett egy maláj szimbólum egy játéksárkány (eregetéshez)

 Muszlim stílusú toronyház, ami nyolcszögletű csillag alapra épült, s a külseje is muzulmán motívumokat idéz


A város középpontjában, innen indult el a fejlődése a 19. század közepén. Itt találkozik a két folyó, ami a város nevét adta: "sáros összefolyás"

A város csaknem 2 milliós, folyamatosan növekszik, utakat, metrókat, lakónegyedeket építenek. Ázsia egyik legélhetőbb városának tartják, ezért sokan költöznek ide nyugdíjas korukban. A közbiztonság, a tisztaság átlagos, rengeteg az üzlet, az étterem, jó az egészségügyi ellátás. Családok gyerekkel, vagy éppen idősek speciális igényekkel, diákok, fiatal pályakezdők jól megférnek itt.

  
A város brit gyarmati központja, kormányzati épület toronyórával

  
Még mindig britek, krikettpálya és "Gentlemen"s Club" tudor stílusú épülete. Belépés csak az angol férfiaknak volt lehetséges.
 
  
Még mindig brit emlékek, anglikán templom, St. Mary's Cathedral.


Jártunk a Textílmúzeumban, ahol a különböző szövési, hímzési és festési technikákat mutatják be. A batik jellegzetes maláj technika, hagyományosan kézi nyomatot jelent, ahol színenként viszik fel a mintát az anyagra. Persze kötelező volt vennünk valami ruhadarabot, ami így készül...


 
 KL (ez a város nevének rövidítése) tornyai. A mostani fejlesztéseknek köszönhetően még magasabb toronyházak épülnek majd. 
 
 A város jelképe a dupla Petronas torony, ami KLCC (KL City Center) található. Az aljában bevásárlóközpont, koncertterem, fent irodák. 

 A város határában van egy Krishna szenthely, ahol egy hatalmas istenszobor mellett többszáz lépcső vezet a sziklában található szentélybe. A hindu hívők folyamatosan zarándokolnak ide. A sziklatemplom egy természetes hasadék, ahol a csapadék leszivárog a falakon. Bent madarak, majmok és denevérek, meg persze több oltárszerű szobor.














Kuala Lumpur remek kiindulópont Dél-Ázsia felfedezéséhez. Egy ugrás Singapore, Thaiföld, vagy éppen Indonézia. Azt hiszem, ide még visszatérek...

Azért nem csak kirándultunk....

Na szóval, a malajziai utam nem annyira a kirándulásokról, inkább a tanulmányokról szólt. A három hétből 2-őt konkrétan előadásokkal és diszkussziókkal töltöttem.


Elég durván beosztották az időnket: reggel 7.30-kor kezdtünk és este 6-ig, 7-ig sosem végeztünk. Ráadásul az órák után házi feladatként még össze kellett foglalnunk a nap eseményeit személyes naplóírás keretében...






Nem ragozom, fárasztó napok voltak. Az alvás 6 óra volt maximum, s az ébren töltött órák intenzitása csúcsra volt járatva. Kb. 25-en voltunk együtt, diákok 5 kontinensről (!!!), több, mint 10 országból. Európát egyedül képviseltem, de jelen volt itt Észak- és Közép-Amerika, Afrika 4-5 állama, Ausztrália, s persze néhány ázsiai ország.


A tanáraink is több földrészről érkeztek, őket egészítették ki a helyi előadók. A baráti hangulat rögtön kialakult, sokat elmond az, hogy itt nem volt különbség professzor és diák között. Sőt. Volt, hogy egy-egy diáktársunk tartott előadást!


 Az óráink helyszíne a UCSI University volt. Ez Ázsia top egyetemei között van, a legdinamikusabban fejlődő iskolák egyike. A 80-as évek végén, külföldi tanulmányaiból hazatérve alapította néhány keresztény fiatal, akik színvonalas oktatást akartak Malajziában létrehozni. Sikerült nekik. Az egyetem campus-a folyamatosan épül, növekszik. A vezetők körbevezettek minket az épp átadás előtt-alatt álló épületeken. Az egyik tetejére kosárlabda-pályákat tesznek panorámaterasszal, a másikon futball-stadion épül... Több, mint 10 ezer diákjuk van a világ sok országából, profi zenei, mérnöki, közgazdász képzéseik vannak.



Felsorolni is nehéz, hányféle témáról, milyen sok nagyszerű előadótól hallottunk. Az előadóink mindegyike nagyon jól beszélt angolul, ráadásul nagyon jó előadók is voltak, akik hol viccesen, hol komolyan osztották meg gondolataikat. 


Többször mentünk "terepszemlére", vagyis ellátogattunk cégek, non-profit szervezetek irodáiba. Az egyik ilyen alkalommal egy építő-ingatlanberuházó cég reggeli áhítatán vettünk részt, ahol a már nem éppen fiatal cégvezető személyes történetét osztotta meg velünk.  Egy másik, fiatalabb, energikus cégvezető profi HR-rel és irodakialakítással létrehozta a maláj "Google"-t. Bár ők nem az internetes keresésre, hanem luxus csempékre szakosodtak.


 Jártunk co-working irodában, ahol keresztény cégvezetőknek tartanak tréningeket, networking eseményeket, s persze irodateret. A vasárnapi templomlátogatásunk pedig kiegészült 4-5 előadással, ahol az egyes szolgálatvezetők számoltak be a munkájukról.

 



 Jártunk több non-profit szervezetnél, akik a rászorulókat támogatják. Például az őslakos vidékieknek segítenek tanulni, munkát találni, beilleszkedni a városban. Vagy éppen ifjúsági klubbot működtetnek, óvodát, iskolát alapítanak. Az egyik ilyen helyen egy érdekes "társasjáték" keretében csapatokban tapasztaltuk meg, hogy mit jelent minimális pénzből élni Malajziában, azt beosztani.





Személyes kedvencem a Dignity for Children nevű szervezet. Az egyik városi kerületben működtetnek Montessiori bőlcsődét, óvodát, iskolát, szakiskolát. Ösztöndíjat adnak a bevándorlók gyerekeinek. Arra tanítják őket, hogy bízzanak magukban, legyenek önállóak, találjanak munkát és érvényesülést. Saját varrodát, fodrászatot, képzőművészeti stúdiót és éttermet működtetnek. A tetőn pedig tetőkertet hoztak létre!



A munkájuk eredményét mi sem mutathatná jobban, hogy az apróságok közvetlenek, mosolygósak, s határozottan odajönnek bemutatkozni, kezet fogni, vagy éppen a 2 évesek kórusban köszönnek el tőlünk. 





Varázslatos volt ez a két hét tanulmányút. Mintha álmodtam volna. Egy új világba csöppentem, ahol annyira jól éreztem magam, hogy nem akartam felébredni...