A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 31., szerda

Reformáció ma

Mit jelent a reformáció ma? Egy történelmi tény, egy évszám? Vagy valami, ami él, ma is történik, itt és most, velünk?


Eszéken jártam épp egy megbeszélésen az idei reformációs ünnepnapon. Horvátországban a többség katolikus, elenyésző számban vannak csak protestánsak. Október 31-e estéjén egy apró pünkösdi gyülekezet ünnepségén jártam. De mitől különleges ez?


Attól, hogy itt horvát nyelven mentek a szövegek, de a zene összekötött minket nyelvtudás nélkül is. Attól, hogy a templom épülete egykor zsinagóga volt és a helyi zsidó közösséget szolgálta. Az épület festett faboltozatos tetején és ablakain még látjuk az erre utaló Dávid-csillagokat. Attól, hogy keresztények mellett nem keresztények is jelen voltak, hiszen megjelent a helyi muszlim közösség vezető imámja.


Te milyen helyen látod a reformáció helyét ma? Tudod ezt jól képviselni?




2018. május 10., csütörtök

Budapest 100

Minden év májusában egy hétvégére a budapesti épületek kerülnek egy program központjába. A Budapest100 pár éve indult, a cél az volt, hogy kevésbé ismert, hétköznapi épületekbe, lakóházakba lehessen bemenni, betekintést nyerni.

ELTE egyetem téri épületének árkádja

Egy 19. századi épület visszafogott stílusban

 Ez klarissza kolostor volt

Idén a terek és a körülöttük lévő házak játszották a főszerepet. Szép kis programfüzetet adtak ki, ami alapján a rendezvény után is lehet barangolni a városban. A tikkasztó hőségben egy belvárosi túrán vettem részt. Az Egyetem térről indultunk, s a jelenlegi térszerkezet mögött megtudhattuk, milyen terek, utcák, városfalak, templomok álltak itt korábban, hogyan és miért lettek átépítve. Például az egyetem téri templom egy rendház majd mecset köveiből épült!

Egyetem téri templom és az ELTE épülete - különböző stílusok találkozása, egymáshoz "bújása"

Ybl-irodaház, itt dolgoztam is!

A Ferenciek terén megtudtuk, hogy az Erzsébet-híd építésekor alakították ki a mai Kossuth Lajos utcát. Korábban itt házak voltak, udvarok, apró terek, utcácskák, viszont a város fejlődésével amolyan forgalmas sugárutat nyitottak itt.

Centrál Kávéház, ami egy belvárosi kocsma helyén jött létre

Érdemes a városban sétálni, lelassítani, felfelé nézni. Mert a hétköznapi épületek is mesések, mégha nincsenek is felújítva. A legtöbb házat díszíti valamilyen szobor, dombormű, a bejáratok egyediek, kézműves kovácsok és asztalosok munkái. Ha van alkalmunk, lessünk be belső udvarokba, lépcsőházakba, gangokra.


In memoriam Fábián Juli



Fábián Juli zenéjét nem igazán ismertem. Épp külföldön éltem, amikor ő berobbant. Rádióból ismerősek a dallamai, de nem tudtam, hogy ezeket ő szerezte, szövegüket ő írta és ő énekelte. Döbbenettel hallottam a hírt decemberben, hogy nagyon fiatalon, visszatérő betegsége miatt elhunyt. 37 éves volt.


A Budapest Parkban emlékkoncertet tartottak a tiszteletére, ahová jóbarátokkal, igazi Juli-fanokkal mentem el. Nagyon jól tettem. Ennyi ismert és kevésbé ismert művész egy színpadon, valódi, őszinte szeretetben rég nem jelent meg. Meglepő, hogy jazz énekesként együtt zenélt rapperekkel, népzenészekkel, funky, elektropop alkotókkal, DJ-kkel. Valódi örömzenét hozott ő létre, dalaiból sugárzik az optimizmus, az érték.

Legyen itt egy kis ízelítő a kedvenc számaimból.

Girly

 Jazz & Wine
 

Nothing to lose

Szerintem ezek a zenék túlélik Julit, továbbviszik a hangját, az érzéseit, a dallamait. Tovább élnek.

A végére egy vicces kép: a koncert helyszínéhez öltöztem tudat alatt. A Budapest Park fáit ilyen színes "harisnyákba" bújtatták, én meg a színpompás indiai batikolt szoknyámban villantam be, aminek pont ugyanolyanok voltak a színei! Véletlenek márpedig nincsenek.

2018. február 18., vasárnap

Öregszem

Kb. két éve jöttem rá: öregszem. Döbbenten vettem észre az első ezüst hajszálat a fejemen, aztán a másodikat, a sokadikat. A szemem körül apró szarkalábak jelentkeztek, amik a fotókon is egyre inkább szembe ötlenek. Letagadhatatlanul telt az idő, s a húszas-harmincas évek kezdtek negyvenbe fordulni.


Negyven. Felfoghatatlan. Készer húsz. Négy évtized. Ez nem is én vagyok. De hova lettem én?

Még mielőtt elmenekültem volna a tények és a számok elől, elhatározásra jutottam. Nem menekülök. Nem szomorkodom. Nem gyászolok. Inkább elébe megyek és ünneppé varázsolom azt, ami úgyis elkerülhetetlen. Miért ne lehetne az elmúlt évtizedekért örömben hálát adni, ahelyett, hogy siratnám a múltat, a meg nem valósult lehetőségeket, a hiányokat.


Szóval az idei kerek évforduló valódi ünnepi alkalom lett. Erre rásegített, hogy a nagy nap épp szombatra esett és szabadon várt egy tökéletes helyszín is. A vendéglista azokat a jóbarátokat gyűjtötte össze, akik az elmúlt örömteli vagy éppen nehéz években mellettem álltak. Barátok, akik régről, iskolából, tanulmányokból megmaradtak.


Volt kollégák, akikkel bár évek óta nem dolgozom együtt, ám mégis tart a személyes kapcsolat. Szomszédok, "szolgálótársak", akikkel mindig van valamilyen közös célunk, projektünk, vagy missziónk. A lista csaknem 5o fősre dagadt, s 9o%-ban igent mondtak a meghívásra.


Amolyan spontán szerveződő együttlét lett az ünnep. Nekem se volt sok időm és lehetőségem rákészülni, de a többiek kisebb-nagyobb hozzájárulásával tökéletesre sikerült a nagy nap. Mindenki hozott valami finomat, enni vagy éppen inni. Így keveredett szülinapi torta is, rögtön kettő. Egyik tökéletesebb volt, mint a másik: házi készítésű gyümölcsös sajttorta és szintén házi designtorta. Egy harmadik helyről jött a tüzijáték, ami beindította a füstjelzőt, így izgalmas estét okozott másnak is...


Volt játék, rég nevettem ennyit. S a legjobb jel, hogy a legtöbben alig akartak hazamenni. A visszajelzések szerint csodás barátaim vannak. Akik egymást nem ismerve is nagyon jól érezték magukat. Oly annyira, hogy a maradék italokra és a rengeteg felhalmozott édességre after partit rendezünk. 


Köszönet mindenkinek aki itt volt, velem ünnepelt és elfelejtette velem a tényt, hogy nem az évek száma számít. Ami számít, az az együtt töltött idő, a közösen megélt élmények és az egymásnak adott mosolyok.

Köszönöm.


2017. december 30., szombat

A Balaton karácsonykor

Vagy inkább karácsony után. De még karácsonyi hangulatban. Jóbarátok kedves társaságában, s az ő kedves ajándékaikkal körülvéve. Hangulatképek az év végéről.




 

2017. december 29., péntek

Kékes, hó, tél

Hát idén sem látott el minket az időjárás sok hóval. Karácsony előtt egy kicsit behavazódott az ország, de nem volt elég hideg, hogy megmaradjon. Így havas tájat csak az igazán nagy magaslatokon, például a Kékesen lehetett találni.

Mi is célba vettük Magyarország legmagasabb csúcsát, hogy egy kicsit télies élményünk legyen. Vittünk szánkót, termoszban teát és egyéb szívmelegítőt, no meg egy-két szórakozásra vágyó gyereket.


A hegyen akkora köd volt, hogy gyorsabb tempójú síelők nem biztos, hogy időben észrevették az előttük haladtó. A mi elvadult szánkózásunkat úgy ahogy kibírta a hegy. Csak minket viselt meg a jegesre fagyott elég meredek hegyoldal és a fék nélküli kapaszkodás a majd 3o éves szánkóba...


Azért, hogy a fagyos megpróbáltatásokat melengető élmények is kísérjék, a hegyről nem Gyöngyös irányába jöttünk le, hanem Eger felé. Ott a csodás karácsonyi fényekben pompázó belváros fogadott minket. Igazi mesés hangulatba kerültünk.




Jó volt látni, hogy még a karácsonyi ünnepek után is sokan andalogtak a hangulatos főtéren, s hogy Budapesttől távol, vidéken is milyen csodás helyek, adventi vásárok vannak. Még advent után is.

2017. november 2., csütörtök

Reformáció 5oo


Ez az év a reformáció 5oo. évfordulójáról szólt. 5oo év nem kevés. De mi is történt egy fél évezreddel ezelőtt és miért fontos ez ma?

1517. Rég volt, valamikor a középkorban. Amikor Luther Márton (Martin Luther) katolikus szerzetesként fellázadt a saját egyháza képmutatása ellen. Nem forradalmat hirdetett, hanem "csupán" reformálni akart. Ő maga is atya, szerzetes akart maradni, Istent szolgálni, viszont azt úgy akarta tenni, hogy a leginkább közel legyen a lényeghez: Istenhez és a Bibliához. Ezért "követeléseit" 95 pontba szedve a wittenbergi vártemplom ajtajára szögezte . Innen számoljuk a reformációt.

Reformáció. Re-formáció. Átalakítás, átalakulás, változás, ami saját magából indul és saját magára irányul. Nem valaminek az eltörlése, s egy jobb, más, szebb eszme bevezetése, hanem a meglévő gondolat alakítása, formálása.

Reformációra volt szükség anno és reformációra van szükség most. Amikor ezt kiírtam az üzenőfalamra, volt aki értetlenkedve kommentelt: de hát mit is akarok én megreformálni és milyen elvek szerint? Hát, aki úgy érzi, nincs ma szükség reformációra, az meg se próbálja megérteni az írásomat. Aki pedig reformot óhajt, az lássa be, hogy ezen a világon már minden megtörtént és mindennek az ellentetje is.

Szóval ha valamiből, a történelemből, a múltból tanulhatnánk, s elővehetnénk a már egyszer "bevált" módszereket. Mint éppen a reformáció. Ami nem akart mást, nem akart totális változást, csak visszatérést az alapokhoz. Ennél többre ma sincs szükség. Csupán az alapokhoz kellene visszatérnünk. S nem csak a templomon belül. Ha alapjaiban formálódunk, visszatérünk, megtérünk, akkor az hatással lesz a munkánkra, a többi emberrel való kapcsolatunkra, a szavainkra. S ezáltal hatása érezhető lesz a közösségben, a családban, városban, vagy éppen az országban.

Amikor negatív forgatókönyveket gyártunk, s azokban hiszünk, azokat ismételjük - mint például, jaj mi lesz Európával a muszlim bevándorlók miatt - mi lenne ha pozitív forgatókönyv alapján kezdenénk el saját magunk is változni: mi lenne a lépcsőházammal, az utcámmal, az országommal, ha az emberek nem gyűlölködve és félve, hanem valódi keresztényként egymást szeretve (!), bizalommal és nem törtetéssel fordulnának egymás felé???? Mi lenne, ha felhívnám azt a másikat, aki a barátom, szülőm, testvérem, szomszédom, s akivel nem beszéltem már egy ideje, mert valami megváltozott??? Miért ne tudnánk ezt a változást negatív hiányról pozitívra fordítani? Aki azt mondja, nem tudja, az nem akarja. Az ember mindenre képes. Ha akar.

Én ilyenféle reformációra vágyom. S ez velem kezdődik. Hogy én miként viselkedek a szomszéddal, a buszon a felszállóval, útközben vezetve az elém bevágóval, vagy éppen a másokat kihasználó főnökkel. Szó nélkül hagyom, vagy szólok, teszek, lépek. Te döntesz, hogy melyik úton mész tovább.
Re-formáció. Ma.

Aki a történelmi reformációról szeretne többet megtudni, annak itt egy film:
Luther

És egy könyv, ami egy utazás Luther Németországába, életének színtereire:
A papagájos ablak

Vagy éppen egy kedves ismerős által szerkesztett novelláskötet:
Ideje van az olvasásnak

2017. május 25., csütörtök

Tengerre magyar

Amikor már nem elég a magyar tenger a Balaton partján élőknek, akkor 4 elszánt nő autóba ül és két napra célba veszi a legközelebbi tenger partját.



 Nem gondolnánk, hogy milyen közel van a Földközi-tenger adriai vidéke. 4oo-45o km, végig autópályán, 4 óra alatt és már látjuk is a horvát, szlovén, vagy olasz partot! Mi most az olaszok tengerpartján kötöttünk ki, a Trieszt fölött Grado városában.

Itt is vannak pipacsmezők!

Grado egy szigetekre épült régi városka sok nyaralóházzal és kempinggel. Mi egy utóbbiban foglaltunk akciós nyaralóházat, ami ráadásul vadonatúj volt, szinte mi avattuk fel a konténerszerű lakot.

A mi nyaralóházunk - fantasztikus volt! Kb. 3o négyzetméter és 6 személy elfér. 


Mint kiderült, itt már április közepén elindul a szezon. Májusban rajtunk kívül még néhány kisgyerekes család és nyugdíjas társaság lézengett, tömeg egyáltalán nem volt. Viszont napsütés és langyos tengervíz annál inkább!

Vacsora a tengerből

Grado óvárosa

Napoztunk, SUP-poltunk (állva evezés szörfdeszkán), grilleztünk a szabadban, sétáltunk az óvárosban. Néztünk naplementét és szilás partot a Miramare kastélynál. Aztán kerestünk, s alig találtunk a délutáni szieszta idején is nyitva tartó éttermet Triesztben. De azért ettünk tengeri állatokat és ittunk igazi olasz kávét. S persze a shopping-túra sem maradhatott ki.

Miramare kastélya - Sissi is nyaralt itt


Jó volt, tán igaz sem volt.

Trieszt, csatorna, olaszos-osztrák épületek



2017. május 3., szerda

Börzsönyi majális

Ha május 1, akkor irány a szabadtér! De nem ám valami városi tömegrendezvény, hanem egy eldugott zsákfalu a Börzsöny szívében, aminek még a neve is ennyi: Nagybörzsöny.


A falu határában sárgálló repcemezőknél kötelező volt a megállás. Aztán az árpád-kori templomocskánál tartottunk idegenvezetős szünetet.


Közben rájöttem, hogy én már jártam itt. Nem túrázni, de egy esküvőn mulatni voltam itt. Most viszont a kisvasutat csíptük el és keskeny nyomtávján, cikk-cakkos oda-vissza tolatós pályán kapaszkodtunk fel Nagyirtáspusztára.

 


Rajtunk kívül a lefelé vezető utat más nem nagyon tette meg gyalog. Mi viszont a táj és a tavaszi virágok és fák bűvöletében ereszkedtünk le vissza a faluba. Ahol még volt időnk egy kis falunéző sétára.



Mesés pinceházak sorakoznak az egyik domboldalon. Az utcákon szűk tornácos, zárt bejáratos sváb házak. A faluban több templom is van: az árpád-kori mellett van evangélikus, katolikus, s egy másik bányásztemplom is.