Egy indiai hercegnő emlékiratai

Ebben a könyvben több dolog egyesül, amit szeretek. Egyszerre valós életrajz, ami a 2o. századi történelembe kalauzol és egy varázslatos világba, Indiába repít. Gayatri Devi a jaipuri maharadzsa felesége, maharani emlékiratai a 2o. század végén íródtak A Princess Remembers címmel.

A hercegnő maga is hercegi család sarja, India északkeleti részén található Cooch Behar uralkodójának a lányaként született. Szüleinek öt gyermeke közül ő az utolsó előtti. Szépségét anyjától, sportos szellemét apjától örökölte. Mivel apja korán meghalt, anyja látta el a kisfiú bátyja helyett a régensi szerepet. Anyja Európában taníttatta gyermekeit, Gayatri, ill. ahogyan otthon nevezték, Ayesha Angliában tanult. Nyugati módra nevelték, lovagolt, teniszezett, golfozott.

Még tizenéves korában Európában kezdett neki udvarolni Jai, Jaipur uralkodója. Az ifjú maharadzsának már volt két felesége és több gyermeke. Viszont Ayeshához szerelmi szálak fűzték, így harmadik feleségként 21 éves korában férjhez is ment hozzá a lány. A házasság után Rádzsásztánba, Jaipurba költöztek, ahol a lány lett a harmadik maharani, s az ősi szokásoknak megfelelően a külvilágtól elzártan kellett a palotában élnie.

A bezártság néha lazult, olyankor saját autóját vezethette a hercegnő, utazhatott, s a férje mellett reprezentálhatott. Közös életük során átélték a 2. világháborút, ahol férje az angolok oldalán harcolt, megélték India függetlenségét, ismerték Gandhit, az angol Erzsébet királynét, a Kennedy házaspárt. A fülledt nyári időszakban Európába utaztak, volt házuk Angliában is.

A boldog párnak egyetlen fiúgyermeke született. Az indiai demokráciával egy idő után elégedetlenek voltak, parlamenti képviselőnek felkérték Jai-t és fiait is. Végül a maharani lett az egyik ellenzéki párt fő jelöltje, s hatalmas szavazati különbséggel meg is nyerte a választást. Nehru idején volt ellenzékben, majd annak halála után Indira Gandhi idején is hevesen politizált, ezért börtönbe is zárták. Közben sajnos korán meghalt Jai, akinek jelképes trónját fia örökölte.

Ekkor már az egykori hercegek uralma csak névleges volt, hiszen lemondtak az egységes indiai demokrácia javára. Az arisztokraták fokozatosan veszítették el hatalmukat, vagyonukat, palotáikban szállodákat, múzeumokat rendeztek be, ők maguk kisebb villákba költöztek. A maharáni is nehézségek elé nézett, de mindvégig ragaszkodott Jaipurhoz, ameddig tudott, politizált. Saját lányiskolát alapított, ahol nyugati módszerekkel tanították a lányokat. Múzeumot hozott létre a rádszasztáni kézműves értékeknek. 2oo9-ben, 9o évesen hunyt el.

E valósággal íródott könyv egy csodás világba varázsolt. Ahol tigrisvadászatok, elefántviadalok, többnapig tartó elegáns vacsorák és ünnepek vannak. S ugyanezen világban sokan alig valamiből élnek, választott képviselőik korruptak, s szabadságukat hatalmasságok akadályozzák.

Gayatra Devi ezt a két különálló világot kapcsolta össze: a luxusból jött, hogy a hétköznapi embereket képviselje, hogy lehetőséget adjon mindenkinek a tanulásra, a szabadságjogokra, az előrejutásra. Egy letűnt kor értékeit képviselte a mi modern korunkban.

Gayatri Devi életrajza

Video a maharániról

Higiénia és étel-ital

Ez a téma, ami a legkevésbé kellemes és a legtöbb gondot okozta nekünk Indiában. Indiában nem létezik higiénia. Aki arra számít, hogy egy étterem tiszta, rendes, ahol van wc-papír a mosdóban és a kanalak is el vannak mosva, az csalódni fog.

Bambuszitalos

Szerencsére jóbarátaim felkészítettek az útra, így jó adag fertőtlenítő kendővel, papírzsebkendővel, s gyomorfertőtlenítő pálinkával érkeztem. De ez nem volt elég. Hiába töröltem meg a kezem és az evőeszközöket is, pár pillanat múlva már újra koszos, ragadós érzésem volt.

Na, belőle nem lesz vacsora...

Bekukkantottunk az egyik étterem konyhájára, s hát láss csodát: kb. 3 négyzetméteren és 2 gázégőn képesek víz és egyéb kiegészítők nélkül megfőzni a vacsoránkat. Javukra legyen mondva, hogy mindent frissen készítenek. Itt nincsenek nagy kondérok, hanem egy-egy adagot főznek meg, s kis fém edényekben szolgálják fel.

Savanyított előételek

Az indiai ételek többsége vega kaja, az étlapokon általában van húsos étel, de kevesebb a választék. Mivel disznót és marhát nem ehetnek, ezért bárányt és csirkét találunk a menüben. Minden ételük sűrű zöldségszószban úszik, ami elég fűszeres, csípős. A csípősséget nem tudják szabályozni: hiába kértünk kevésbé csípőset, ugyanúgy csípősen hozták ki az ételt. Köretnek hosszúszemű rizst kínálnak, illetve a többféle ízű lepénykenyerüket. Nekünk a naan-nak nevezett kelesztés nélkül a kemence falán kisütött kenyér ízlett a legjobban. Ezt is mindig frissen csinálják, lehet rá kérni vajat, fokhagymát, vagy töltött változatban sajtot is tehetnek bele.

Egytálétel kenyérrel

Két hétig vega kaján éltem, s nem is hiányzott a hús. Lencséből, babból, brokkoliból, karfiolból, gombából készítik ezeket az ételeket, lehet kérni sajtos változatot is, amiben az indiai grill sajt van felkockázva. Előítételnek savanyított hagymát esznek. Desszert nem igazán van, de az édességeik nem is sütemények, hanem magvakból, kókuszból, gyümölcsökből készített falatkák.

Higiénia - kézmosó az egyik étkezdében

 Varanasi legjobb lassi-készítője a Blue Lassi

Van egy finom italuk, a lassi. Ez frissen oltott natúr joghurt, amibe kérésünknek megfelelően idénygyümölcsöket aprítanak. Klasszikusan agyag cserépedényben szolgálják fel, amit nem mosnak ki, hanem összetörnek. Azt hiszem, a legtöbbünk emésztését a finom lassi indította be...

Papayás-kókuszos lassit rendeltem

Reggelihez finom tejeskávét kérhetünk. Itt hosszúkávét főznek, s összeforralják a tejjel. Külön a rövid kávét nem készítik, s teát is kevesebbet isznak, de ha mégis, azt tejjel. Frissen facsart gyümölcslevet is kérhetünk, de az utcán szívószállal adják a kókuszt, a bambusznádból pedig gép préseli ki az édes levet. Vizet csak palackosat szabad inni. Alkoholt nem fogyasztanak, kevés helyen van likőrbolt. Az éttermekben tudunk sört kérni, ami a helyi finom sörük, de nincs rajta az étlapon.

Az Amber erődben bemutatták, hogyan étkeznek a maharadzsák

A hagyományos indiai étkezés a földön ülve történik, törökülésben, cipő nélkül. Az étel egy tálcán van előttünk, s úgy eszünk. Ezt kipróbálhattuk helyi vendéglátóinknál. Folyamatosan hozzák az utánpótlást, s illik mindent megenni a tányérról.

Tetőteraszos vacsora Amberben

Hazatérve egy ideig biztos nem kívánjuk meg az indiai ételeket, s a fűszereket.

Varanasi

Varanasi a Gangesz partján fekvő szent város. Delhitől kb. 7oo km-re van keletnek, egy egész éjszaka buszoztunk ide, majd belföldi járattal repültünk vissza.

Varanesi sikátora

Számomra ez volt a legdurvább hely, amit Indiában láttam. A város nem nagy, pár millióan (!) lakják. A közlekedése is "kisvárosias": szűk utcák, sikátorok, állandóan dudáló járművek. Szerintem itt még tömegközlekedés sincs, ezt a funkciót a riksák és tuktukok látják el.

Mosogatás az utcán

Szállásunk közvetlenül a Gangesz partján volt, ide nem tudnak járművek behajtani, ezért mi gyalogosan mentünk be, s csomagjainkat egy szekérre tornyozva egyensúlyozták be a hordárok a sikátorokon keresztül. A sikátorok itt igencsak gyomorforgatóak: tehén balról, porban fekvő kutyák és kölykeik jobbról, fölöttünk omladozó épületek, vagy éppen egy szemétdomb. A házak tövében egy vékony csatornában minden van, legfőképpen bűz.

Csapatunk a Gangesznél

Vigyáznunk kell, ha egy tehén mellett elmegyünk, mert bármikor felcsaphatja a farkát és éppen minket tisztelhet meg egy hatalmas adag szarkupaccal. A helyiek egyáltalán nem finnyásak: a helyi kifőzde közvetlenül a nyilvános wc mellett van, ahol az ajtó nélküli falnak fordulva simán elvégzik a dolgukat a férfiak. Aztán az edényeket ugyanabba a csatornába öblítik el, ahová az ürülék is lefolyik...

A fény ünnepe a Gangesz-parton

Varanasi-ba az utunk végén kerültünk, ekkorra már mindenki gyomorbajjal küzdött. A város mindig tele van emberrel, mivel ez egy szent hely, s sokan zarándokolnak ide. A szűk sikátorokban több "kegytemplom" is van, a vízparton pedig az ún. ghátok (gátak) vannak, ahol meg lehet merítkezni, vagy éppen itt égetik a halottakat.

A Gangesz vize annyira szennyezett, hogy még öntözésre sem használják. Ennek ellenére több víztisztító tornyon keresztül innen veszik a város vizét. Minket is megnyugtattak: ez a víz folyik a szállodában is. Sőt: örülhetünk, ha ebben a vízben mossák a szennyest. Ugyanis a parton férfiak a vízben állva végzik a mosást, majd a száradó ruhát a parti lépcsőkre terítik ki.

Ezen a gháton tartják az ünnepi szertartásokat

Ember, állat, jóga, meditáció

Mi naplementekor és másnap reggel napfelkelte előtt is kihajóztunk egy ütött-kopott óriási csónakon. Naplementekor van a fény ünnepe, ami az egyik parti ghátnál egy órás szertartás, ahol hindu szerzetesek énekelnek, imádkoznak, s mécsesekkel "táncot járnak", így búcsúztatják a napot. A vízre apró virágos mécseseket lehet tenni, mi is tettünk.

Hajóról szuvenirt áruló fiúk

A vízről jól látható a parti élet. Reggel például többen jógáztak a parton, szent emberek meditálnak mozdulatlanul, zarándokok merülnek meg ruhástul. Elvileg, aki itt megmártózik, az megtisztul és meggyógyul. Más források szerint nagy eséllyel összeszed egy jó kis fertőzést.

Víztorony a Gangesznél

Mosás és szárítás 

Tisztító fürdő

A legdurvább, ami a Gangesznél történik, az a halottak égetése. Ez itt a hétköznapok része. Megállás nélkül, éjjel és nappal égetik itt több máglyán a halottakat. A hinduk számára ez a legszentebb szertartás, akit itt égetnek el és hamvait a folyóba szórják, az megszabadul a folyamatos újjászületés terhétől. Vannak, akik ezért meghalni jönnek Varanesiben, türelmesen várják a halált a parton, hogy utána majd itt égessék el őket.

A legforgalmasabb égető ghát - közelebbről nem szabad fotózni

A legnagyobb halottégető helyen többezer éve ég a láng, s ugyanarról a lángról gyújtják meg a máglyákat. A szertartás ingyenes, csak a fát kell megvenni hozzá. A rengeteg fa a parton és hajókon van felhalmozva. A halottakat a sikátorokon hozzák le, volt, hogy egy fél órán belül 3 testet is láttunk. Díszes leplekbe burkolva, virágokkal díszítve hozzák a halottakat. A testet megmerítik a folyóban, majd ezután teszik a máglyára, ahol kb. 3 óra alatt teljesen elég.

Napfelkelte, szent vizet rejtő edény, ezt a templomba viszik

A hamut agyag edényekbe gyűjtik, s a család csónakon viszi be a vízre. Itt a halál az élet szerves része. Nem láttunk jajveszékelő gyászolókat, vagy ünnepibe öltözött embereket. A "temetésen" nők nem is vehetnek részt, csak férfiak, ők hozzák vállukon a halottat, ők készítik elő a máglyát. Azon sem kell meglepődni, hogy a máglyák mellett tehenek és kecskék kóborolnak.

Az egyik templomban reggeliznek

Varanasi a budhisták számára is szent, hiszen a közeli Sarnath városában prédikált először Budha. Erről már írtam egy másik bejegyzésemben.

Nők és gyerekek

Indiában szembetűnő, hogy nagyon sok a gyerek. A gyerekek körüli teendő a nők feladata, viszont az utcákat járva sok helyen az apa vagy a nagyapa karjában láttunk apró gyerkőcöket.

Nagymama és két kislány

Muszlim fiúk

A nők elvileg nem dolgoznak, hanem a háztartással és a gyerekneveléssel foglalkoznak. Ezért őket nem látjuk az utcákon, ahol a boltokban, a bazárban, az éttermekben, a turisztikai látványosságoknál férfiak végzik a munkát. Az egyik hatalmas ajándékbolt vezetőjével beszélgetve például kiderült, hogy 25 alkalmazottja között egyetlen nő sincs. Elvileg a nőket nem szeretik nyilvános szerepbe tenni, mert akkor félreérthető a helyzetük, s néhányan kihasználhatják őket.

Játék

Anyák és lányaik

Viszont a nők is dolgoznak, csak a háttérben. Háztetőkön sütnek, főznek, a ház körül ellátják az állatokat, gyerekeket. Sőt: a földeken csak színes ruhába öltözött nőket láttunk aratni! Igen, itt még hagyományosan, kézzel aratnak, a sarlóval levágott kévét kupacokba teszik, majd egy cséplőgéppel lecséplik.

Rőzsegyűtés

Sepregető asszonyok Delhi parkjában

Láttunk nőket sepregetni, rőzsét cipelni, de még a ház körül maltert keverni, sódert szitálni is. A legmeglepőbb, hogy itt nincs külön munkaruha, vagy otthoni ruha: ugyanabban a színes, fényes, elegáns száriban végzik a piszkos munkát, amiben az utcán járnak. S mégsem láttuk őket piszkosnak vagy ápolatlannak, mindig nőiesek voltak.

Kézzel arató asszonyok

Nők, hazafelé

A gyerekek mindenütt ott vannak. Itt nincs az a nagy féltés, mint a nyugati világban. Nem láttunk egyetlen babakocsit vagy biztonsági gyerekülést, a gyerkőcöket egyszerűen a karjukban viszik, a motorra is így ülnek fel. A kicsik nincsenek kényeztetve: sem cumit, sem cumisüveget nem láttunk. De még síró gyereket is alig, inkább mosolygó, nevető, bármivel eljátszó kicsikkel találkoztunk.

Gyerekek a mecsetnél áldozati virágot vesznek

Csörgőt készítő asszony

Egymással játszó gyerekek a mecset udvarán

A hinduk a rossz szellemek elűzése miatt vastag fekete szemceruzával húzzák ki a legkisebbek szemét. A gyerekek általában nyugatias, de tarka ruhát hordanak. Itt nem kötelező az iskola, ezért az írástudatlanság is hatalmas. A lányokat kevésbé tisztelik, ők nem is igen mennek iskolába. Legtöbbször a fiúgyereket küldik tanulni, de nagyon sokszor inkább otthon maradnak és a ház körül töltik az időt.

Unoka a nagypapával a piacon árul

Barátságos család babával

Sok koldus és hajléktalan gyerek is az utunkba került. A fedél nélkül lakó családok képesek a legforgalmasabb útkereszteződés zajában és mocskában élni. A gyerekek az állandó fények és zajok mellett alszanak. S pár évesen már koldulnak.

Nyugati turista cukorkát oszt a gyerekeknek - Ez az, amit ne csináljunk, mert nem segítünk vele!

Krikettező fiúk

Vad motoros - szerintem nincs még két éves

Nő a tetőn főz és süt

Felirat a taxin: "Mi tiszteljük a nőket"

Agra

Agra legismertebb látnivalója a Taj Mahal. Viszont Agra sok más szépséges (és csúnyaságot is rejt). Például sok útitársam szerint ez volt a legkoszosabb város, ahol jártunk.

Agra erődje

Az erőd belső udvara 

A Taj Mahal az erődből

Egy másik belső udvar, csodás színekkel

A Taj meglátogatása után több agrai látnivalót is útba ejtettünk. Itt is van egy vörös erőd, ami nagyon jó állapotban van, ám nagyon sok turista keresi fel, ami fárasztóvá tette a látogatást. A palotaegyüttes sok belső kertet, árkádot, mecsetet és palotát foglal magába. Itt élt a Taj Mahalt építő maharadzsa is, aki felesége halála után az ablakából annak síremlékére látott.

Baby Taj belső díszei

 Szintén Agrában van egy Baby Taj-nak nevezett másik síremlék, amely a Taj Mahalban nyugvó asszony apjának a sírja. Ez egy kisebb, fehér márványból készült sír, szintén a folyóparton helyezkedik el. A sírt rejtő épületet a legcsodásabb berakások díszítik, amit Indiában láttunk.

Baby Taj

Változatos drágakő- és ásványi berakások

Egy másik sír egy nagy mogul uralkodó sírja, Akbar síremléke. Ez annyiban különbözött a többi sírtól, hogy itt nem az épületszinten van a jelképes sír, hanem egy alagúton a pinceszinten érjük el.

Akbar mauzoleuma

A mauzoleum fala

A sírhoz vezető folyosó