2017. szeptember 20., szerda

Vulkánok tetején


Két éve járjuk a Balaton-felvidék vulkáni eredetű csúcsait. Legutóbb a Tóti-hegyen jártunk Káptalantóti közelében.


A túra maga csupán 2o perc. Gondozott és elhanyagolt szőlők között, vulkáni köves úton vezet a jelzés. Több elhagyatott pince és pinceház mellett haladtunk el.


A tetőn pedig a mellékelt kilátás fogadott! Itt a Balatont több részletben lehet látni, hiszen a Badacsony magaslata vagy éppen a Szent-György hegy "szabdalja" fel a panorámát. Odafentről látni a Hegyestű távoli karakteres sziklafalát vagy éppen Fonyód kettős kúpját.

Ide bármilyen időben érdemes visszajönni. Most a szüreti időszakban érkeztünk, így tudtunk kicsit csemegézni is. 


2017. szeptember 11., hétfő

Induvidualizmus és kora

A Habits of the Heart. Induvidualism and Commitment in American Life című könyv egy amolyan szociológiai elemzés az amerikai népről és kultúráról. Visszautazunk a történelemben és áttekintjük, hogyan fejlődött ki a szabadság és önbizalom eszméje és hogyan bukott el a 2o-21. században.

Az individualizmus mellett érdekes módon fejlődött ki a közösségért való tenniakarás, a civil kezdeményezés. Enélkül az individualista egyén nagyon egyedül érezné magát. Az amerikai történelem kezdetén a sikert a közösségépítés jelentette, nem az egyéni boldogulás. Ez fordultát a 19. században az egyéni boldogulásba, a szervezetet irányító menedzser világ eszményítésébe. Az addigi belső motiváció külső motivációra vált. S így tűnik el a valódi közösség az individualista célokért.

Nem könnyű olvasmány, de érdekes kérdéseket feszeget.

Jelensokk

Egy könyv Douglas Rushkoff médiagurutól. A könyv alcíme: Amikor minden MOST történik.

A tudós szerint a 2o. század jövőorientáltsága (futurizmus) után a 21. századot a jelenorientáltság (prezentizmus) jellemzi. Vagyis minden ebben az adott pillanatban történik, s ha valamit elmulasztunk, akkor az már megismételhetetlen. Viszont a dolgok olyan gyorsan változnak körülöttünk, hogy már nem is a történésekhez, hanem az állandó változáshoz alkalmazkodunk.

A média oldaláról vezeti le felgyorsult világunk sajátosságait. A klasszikus, ókori történetmesélésnek még volt eleje és vége, a kettő között fejlődés, értelem, valahonnan valahová haladás. Aztán jöttek a tévécsatornák, a reklámokkal megszakított műsorok, majd az on-demand televíziózás. A dolgoknak ma nincs eleje és vége, mi alakítjuk a pillanatot. A hírközlés is ezt a mintát követi: a pillanatra, az érzelmekre reagál, nem a valóságra, a megértésre. Ezért ma már mindenki hírközlő, blogger, vlogger, keverednek a tények a vélménnyel. S egyre nehezebb eldönteni, mi a valóság, vagy mi az álhír.

A média és a történetmesélés után az idő fogalmát járja körül az író. Az időt mi irányítjuk, vagy az irányít minket? Loholunk az események és a határidők szorításában, vagy megengedünk magunknak üresjáratokat, elengedünk esetleg programokat? Az idő nem absztrakt, az ember ciklikusan él, egy napon belül, vagy éppen egy héten át. Vannak történések, amikre nem csak mennyiségében kell idő, hanem minőségében is. Digifréniának nevezi a digitális idő szorításában élő embert. Például, aki igyekszik minden emailt megválaszolni. Holott a postaládát időközönként is ráérnénk kiüríteni. A nagy ötletekhez pedig elmélyülés, IDŐ kell. Nem kapkodás és azonnali reakciók.

"Lehet, hogy nem tudjuk, merre tartunk, odaérni viszont sokkal, de sokkal hamarabb fogunk."