A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 14., szombat

Kultúratérkép

Most kivételesen nem egy adott országba "utaztam" olvasás közben, hanem bejártam a fél világot. Erin Meyer: The Culture Map (Kultúratérkép) című könyve nemrég jelent meg, magyarul még nem elérhető. Hallottam őt a GLS Konferencián, s innen jött az ötlet, hogy az általa kutatott kultúratérképet megismerjem.

Nagyon praktikus, jó használható az elmélet, amit Erin kidolgozott. Multinacionális környezetben dolgozó vezetőknek, kollégának nyújt segítséget azáltal, hogy feltérképezte, milyen kulturális különbségek választanak el minket, mi az, ami alapján egymással beszélünk, időt menedzselünk, másokat vezetünk.

Nyolc dimenzióban vizsgálta meg a világ országait és azok kultúráit:
1. Kommunikáció
2. Negatív kritika
3. Meggyőzés
4. Vezetés
5. Döntés
6. Bizalom
7. Ellenvetés
8. Idő

Nekem különösen tetszett a kommunikációs felvetése, miszerint vannak alacsony kontextusú és magas kontextusú kultúrák. Ez előbbiben vannak az angolszász országok, ahol a kimondott szó pontosan azt jelenti, amit mondunk. Az utóbbiban az ázsiaiak vannak, akiknél ismerni kell a beszélőt, a környezetet, a hátteret, olvasni kell a sorok között.

A munkát igencsak megnehezíti, ha különböző kultúrák dolgoznak együtt. Erre számtalan személyes példát olvasunk a könyvben. Még ha ismerjük is a kulturális különbségeket, nem egyszerű a másikhoz igazodni, elfogadni és hatékonyan dolgozni. Máshoz viszonyulunk például a vezetőhöz, a döntéshozás folyamatához, vagy például az időbeli pontossághoz.

Nagyon olvasmányos és hasznos könyv, ajánlom mindenkinek, aki nemzetközi környezetben mozog. 

2018. március 5., hétfő

A saját doktorim

Korábban már írtam, hogy körül vagyok véve doktoris barátokkal. Több jóismerősöm is sok-sok évet szánt az életéből arra, hogy doktori tanyulmányokat folytasson, saját kutatást vezessen, majd az eredményeket publikálja. Van közöttük közgazdász, fizikus, mérnök, orvos doktor.

Egy fél éve belefogtam a saját doktori tanulmányaimba. Egy amerikai központú, de globális képzést nyújtó iskolában a Bakke Graduate University-n kezdtem el az óráimat. Ismertem őket korábbról, de most a személyes ismeretség és az égiek akarata kellett ahhoz, hogy valóban el is kezdhessem a tanulmányokat.

Mivel magánegyetem, ezért borsos összegbe kerülnek a kreditek, amiket én most ingyen kapok meg. Ugyanis egy "barterszerződés" keretében ledolgozom a tandíjat. Az iskolának marketingesre volt szüksége, nekem meg munkára, így most én lettem az online marketingesük. Augusztus óta már a negyedik hírlevelet szerkesztettem meg nekik, ezzel útjára indult egy rendszeres kommunikáció. A tartalmak az egyetem honlapján és Facebook oldalán is olvashatóak.

A saját tanulmányaimat illetően ősszel volt az első órám, ami Organizational Assessment, amolyan szervezetfejlesztési óra. Nagyon durva hónapokon vagyok túl, hetente 4-5oo oldal irodalmat kellett feldolgoznom, értekezéseket, könyvelemzést írni, órán aktívan részt venni, online disszkussziót folytatni a diáktársakkal. Egy teljesen új közösségbe csöppentem, ahol Ázsia, Afrika, Dél-Amerika mellett néhány amerikai, s jómagam mint egyetlen európai veszek részt.

A kemény megpróbáltatások januárban a zárómunkával értek véget, egy kisebb szakdolgozattal 6o-7o oldal terjedelemben. Ezzel a végső osztályzatom is meglett, ami 97%-os teljesítményt jelent!

Már el is kezdtem készülni a tavaszi órára, mivel a 4ooo oldalas szakirodalmat most szeretném időben feldolgozni... Ráadásul a tavaszi órarend tartalmaz egy ázsiai tanulmányutat is, szóval vigyázat, jövök!

Ez a csoportkép a Personal Learning Community (PLC) tagokat mutatja. Ők azok, akik támogatják a tanulmányaimat, a példák, akik előttem járnak. Van köztük teológus professzor, lelkész, gyakorló üzletember. S ja mind rendelkeznek már doktorival. 

Pár cikk a legutóbbi hírlevélből:

President's note

Singapore banker interview

Kuala Lumpur immersion


2016. november 6., vasárnap

Állatkerti etetés

Olyan jó volt az előbbiekben a valós állataimról, a kertben lakó "állatkertemről" beszámolni. Be kell vallanom, hogy a valós, fizikailag kézzel fogható állatkert mellett létezik egy virtuális, fizikailag megfoghatatlan és felfoghatatlan állatkert is. Eme állatkert létezésére jóbarátom, Szilvi döbbentett rá, mikor a saját állatkertjéről kezdett mesélni hónapokkal ezelőtt...

Anno ámulattal figyeltem, hogyan tud barátném egy bérelt emeleti lakásból egy egész állatkertet irányítani. Aztán eljött az idő, amikor én is állatkerti főigazgatóvá, állatidomárrá váltam. És ez nem mese. Azon vettem észre magam, hogy sok-sok vadállat vesz körül, hím majmok, akik a ketrecen belül egymást kerülgetik, rázzák a rácsot, s követelik a kaját. De nem képesek a ketrecajtót maguk kinyitni, elfordítani a zárat, ami nincs kulccsal vagy lakattal lezárva. Bent ülnek, s időről időre követelik, ami nekik jár.

S akkor mit tehet az ember lánya? Hát állatkerti etetésbe kezd. Azt adja, amilye van. Dob egy-két banánt (mert a banán tápláló, könnyen elfogyasztható és köztudottan szeretik a majmok), aztán várja, hogy elhallgassanak az állatok.

De azok nem hallgatnak, újabb banánt követelnek. Akkor dob újra, az utolsónak szánt banánt, de a "marha" majma képtelen az odadobott plussz banánnal mit kezdeni. Csak nézi, felbontani se tudja. Aztán felbontom neki és a kezébe adom.

Nézi-nézi, hogy akkor most ezt megegye vagy ne. Mert a hasa már tele van, de valamit még mindig szeretne, valamire még mindig vágyna, csak nem biztos, hogy a banán az. De hát ugye a majmok beszélni nem tudnak, így nem képes elmondani, érthetően megfogalmazni, hogy mit is szeretne az embernőtől.

Aki nem  érti a fenti mesét, annak ajánlok a figyelmébe egy zenét és egy előadást:

Ákos - Majom a ketrecben

Philip Zimbardo - A férfiak hanyatlása




2016. június 8., szerda

A PR halott

2015-ben jelent meg Robert Phillips könyve Trust Me, PR is Dead (Higgy nekem, a PR halott) címmel. Az író 25 évig dolgozott a PR-szakmában, s közben rájött, hogy a PR hazudik, s nem tud tovább azonosulni a szakmájával, ezért kilépett és megírta ezt a könyvet.

Kiváncsian vártam, hogy mit tudhat egy nagymenő bennfentes, mi az ő véleménye. A saját szakmámról olvashattam, ami egyrészt fájdalmas, ha azt nézzük, hogy a korábban bevett módszerek már nem működnek, viszont mégis biztató, ha arra gondolunk, hogy fejlődnünk, változnunk kell. Egyszerre temeti itt a régit, s köszönti az újat. Ahogyan én is kiváltam a hagyományos marketing-hirdetés uralta körből és ehelyett a digitális irányba, a kommunikáció felé léptem.

Az író szerint a PR megszűnt létezni, s a marketing is átrendeződik. Kommunikáció az, ami van, s ezt nem lehet a korábban megszokott elvek szerint működtetni. Például el kell szakadni a hagyományos megbízó-ügynökség-csatorna hármastól és ehelyett a közvetlen, direkt, őszinte utakra kell fókuszálni.

Előtérbe kerülnek a cégeken, szervezeteken belüli értékek és az ezekkel kapcsolatos kommunikáció. Hierarchia helyett hálózatokban működünk tovább, ahol a felülről, kívülről jövő irány helyett alulról, belülről jönnek a kezdeményezések. A bizalom az alapja mindennek, s ezt nem a kommunikációval, hanem a tettekkel lehet megalapozni (progresszív kommunikáció).

A könyv azért is nagyszerű, mert nem lett szűk látókörű. Olyan témákat és területeket is érint, mint a politika, a gazdaság, az etika. Hiszen ezeket áthatja a kommunikáció. Public Relations-ből indult ki, de beszél a Public Leadership ("közérdekű vezetés"), Public Engagement ("közügyek iránti elkötelezettség"), Public Society (nyitott társadalom) fogalmakról is.

Ez a könyv érdekesen fejlesztette tovább egy korábban olvasott könyv fő gondolatait. A címe The Fall of Advertising, the Rise of PR. Itt írok róla.

2016. február 17., szerda

Taylor

Taylor Swift nevére még Amerikában figyeltem fel. Ki ez az alig húszéves lány, akinek a lemezeivel tele vannak a boltok, a rádiók az ő slágereit játsszák, s a tinilányok olyanok akarnak lenni mint ő? Aztán Magyarországra kellett megérkeznem, hogy kicsit megismerjem és megszeressem a zenéjét.

Sok ismert slágere van, ezek közül kettőt osztanék meg a közelmúltból. Mindkettő egyszerű popslágernek tűnik, pedig igenis magvas a gondolatvilága. A Shake it Off vagyis "Rázd le magadról" mindenkinek szól, aki nem akar szokványos, hétköznapi figura lenni, s beállni a sorba az átlagosok közé. Rázzunk le magunkról minden előítéletet, s érezzük magunkat jól. Ezt üzeni a szám, s ezzel sok bíztatást, önbizalmat ad a hallgatóinak.


A másik szám a Blank Space, melynek főszereplőjét magáról mintázta Taylor. A csinos, stílusos fiatal nő "falja" a férfiakat: hűvösen és elegánsan élvezi az életet saját kastélyában, ahol minden földi jóval ellátja a pasikat, de aztán mégsem elégedett a helyzettel. Állítólag ilyennek gondolják Taylort a rosszakarói, ezért írt is erről egy számot. A zenén túl fantasztikusak a klipp képei.


Nemrég pedig azzal hívta fel magára a figyelmet az énekesnő, hogy a Grammy-díj átadóján egy alig félperces köszönőszövegben a fiatal nőtrásait bíztatta, hogy igenis álljanak ki magukért, az álmukért, még akkor is, ha mások rosszat akarnak és rosszat mondanak róluk. Ezzel is saját életére utalt, de nagyon elegánsan és profin, anélkül, hogy negatív hangokat hallatott volna, egy pozitív inspiráló beszédet mondott.

Szóval profi a csaj, érdemes követni, tanulni tőle.

Itt lehet megnézni a beszédet



2016. február 1., hétfő

Blog angolul

Nemrég részt vettem egy PR-kurzuson. Az előadásokon kb. 3o-an voltunk jelen, marketingesek, diákok, PR-szakik, újságírók. Mikor a blog témakörére került sor, kiderült, hogy egyedül én vagyok a teremben, aki több blogot is ír. A többieknek ismeretlen volt a blog művelése, mármint a gyakorló blogger oldaláról.

Írok ugye a saját privát blogomba, vezetem a vendégházunk blogját, közösen bloggerkedem kedves barátnőimmel, a non-profit világába pedig a CTP blogján keresztül kalandozom. Ami hiányzott, az egy szakmai blog, így most újítottam: a LinkedIn-en angolul kezdtem rövid írásokat közölni az online kommunikáció és marketing világából.

Nem vágyom világsikerre, főként magamért írok. Angolul próbára teszem magam, hogy hogyan megy a gondolataim írásba foglalása egy másik nyelven, hogy vajon a meggyőzés és self-branding (ön-marketing) világában tudok-e valami színt hozni, valami sajátos megjelenést.

Egyelőre két bejegyzésem jelent meg:

Social media for business

What makes a successful website?

Építő kritikát szívesen fogadok:)

2016. január 21., csütörtök

Menedzsment mindenek felett

Korábban szereztem egy üzleti könyvet, amiről ajánlókban olvastam. Most jutottam el, hogy átnézzem. Julian Birkinshaw: Reinventing Management, vagyis a Menedzsment újrafelfedezése a címe. Ezzel meg is adja a könyv alapvetését: a sok éve megszokott üzleti-menedzsment elvekkel szemben valami mást, valami jobbat keres és talál.

Bevezetőjében leírja, hogy az utóbbi időben divatossá vált a vezetésről (leadership) írni, ezzel kapcsolatban fejleszteni a szervezeteket és az ott dolgozókat. Viszont kevés hangsúlyt fordítottak a menedzsmentre mint elvre, ill. a menedzserekre, akik a "piszkos munkát" végzik. A vezetés egy kicsit a filozófia, a célratartás, a menedzsment pedig a tartalom, a megvalósítás. Ezért a kettő csakis együtt, egymás mellett és nem egymás ellenében létezhet.

A könyv sok-sok céges példát vonultat fel. Google, McDonald's, Ikea, gyógyszercégek, bankok. Az ő hibáikból és sikereikből tanulhatunk és levonhatjuk a következtetéseket. A könyv megírását leginkább a 2oo8-as válság tette szükségessé, hiszen ez a gazdasági válság is menedzsmenthibából indult ki. A "régi" elvek szerint hatalmas cégeket kőbe vésett szabályok működtetnek, s ez lassabb, rugalmatlan reakciót okoz, néha pedig bukást. Ezzel szemben az "új" elmélet szerint a kisebb cégek, vagy a kisebb csoportokra, osztályokra osztott szervezetek rugalmasak, kreatívak, így versenyelőnyre tudnak rövid időn belül szert tenni.

Persze a fenti elvet elég szofisztikáltan fejti ki az író. Például az egyik menedzsment modelt meghatározó tengelyen a bürokrácia és a spontán koordinálás között húzódik. Tradicionálisan szabályok határozzák meg egy cég életét, de mi lenne, ha spontán döntésekre, az alkalmazottak felelősségvállalására bíznánk az ügyeket? A jó modell az, ha a kettőt kombinálja, s vannak szabályok, de nem minden kőbe vésett. Például a jelen kor vívmányai, az internet a flexibilitást segíti elő: távmunkában, szabadúszóként lehet dolgozni, akár részidőben, akár projekt alapon.

A bürokráciával összefügg, annak szervezeti megjelenése a hierarchia, vagy éppen a hierarchia hiánya, a kollectív küldetéstudat. Ezzel pedig rögtön a szervezeti kommunikációhoz is érünk, vagyis, hogyan érintkezik, hogyan oszt meg egymással információt a felettes, a beosztott, vagy az egy szinten lévő kolléga. Kiderül, hogy hierarchiára szükség van, de vannak szintek, ahol ezt lehet rugalmasan kezelni, pl. az ügyfelek ill. külső partnerek felé.

A menedzsment célja lehet egyértelmű és átvitt értelmű. Általában az egyértelmű célokat preferálják a nagy cégek, ezt könnyebb ellenőrizni, mérni, a dolgozókat motiválni ebbe az irányba. De átvitt célokra is szükség van, amik hosszútávúak, kevésbé megfoghatóak, ám mégis közösséget teremtenek.

A motiváció iránya szerint lehet belső és külső. Ezzel el is érkeztünk a HR területére. Gondolnánk, hogy a dolgozók mindössze 2o százaléka motivált? Ennek az oka, hogy a cégek a külső motiválókra (anyagiak, pozíció, juttatások) koncentrálnak, ahelyett, hogy a beosztottak belső motivációit segítenék (ilyen a dícséret, elismerés).

A könyv erőssége, hogy jól reagált a korunk trendjeire, az online világ, a start-upok előretörésére, valamint a válságot okozó, nehezen változó cégek nehézségeire.

2015. augusztus 2., vasárnap

Erdélyi IÜP

Vajon mi vesz rá több, mint 2o elvetemült embert, hogy a nyár közepén szabadságát nem sajnálva több mint egy hétig egy táborban tanítson? Vajon mi vett rá minket, hogy Budapesttől egy éjszaka alatt a keleti végeken található Csíkszeredára autózzunk, Erdély és Székelyföld legtávolabbi csücskébe? Mi kell ahhoz, hogy hőségben és esőben, átazva és leizzadva is naponta több, mint 12 órát talpon legyünk?

 Csapatépítés a somlyói hegyek között

A válasz: IÜP.

Több, mint 15 éve indult, már írtam róla. CTPs öregdiákok hazatérve át akarták adni a tudásukat a következő generációnak. Ebből született az Ifjúsági Üzleti Program, ami egy nyári tábor Magyarországon, Erdélyben és korábban megrendezésre került a Felvidéken ill. Kárpátalján is.

Előadók és diákok - a hallgatóság

2o1o-ben vettem részt először a magyarországi és erdékyi programon. Akkor is tanárnak, csoportvezetőnek hívtak. Majd Amerikából hazatérve 2o13-ban a magyar program egy részéhez járultam hozzá. S most, 2o15-ben újra Erdélyben voltam, Csíksomlyón, ahol majdnem 1oo lelkes fiatalt okítottunk 4 különböző szekcióban.

Jómagam vezettem a marketing modult. Két segítőmként két corvinusos diák szegődött hozzám, Velük tartottunk délelőtt előadásokat, délután workshopokat. 22 lelkes jövendőbeli marketingesnek próbáltuk átadni, amit mi is tanultunk ill. munkánkban tapasztaltunk. Talán sikerült. Az egyhetes tábor végén prezentációs versenyen mérték össze a diákok csapatokban a tudásukat: márkás, de képzelet szülte termékeket kellett piacra vinniük, pl. Ferrari pelenkát és Microsoft sportruházatot.

Önkéntesként a helyi árvaház udvarán gyomláltunk

Jó volt tudásomat megmérni, megszűrni, s kreatív, inspiráló módon átadni. Jó volt megismerni a határontúli diákokat, akik a magyar fiatalokkal szemben sokkal udvariasabbak (pl. nem tudtak minket, tanárokat letegezni), optimistábbak (kisebbségiként is a lehetőségeket látják és keresik) és mosolygósabbak. Jó volt megfiatalodni a nálam legalább 2o évvel fiatalabbak körében.

A legjobb visszajelzés, hogy utolsó nap, miközben a tábort értékelő kérdőíveket töltötték a résztvevők majd 9o százalékuk jelezte, hogy jövőre is itt akar lenni. Többen kérdezték, hogy ugye én is itt leszek, mert akkor jönnének. Hát, remélem, jövőre velük ugyanitt találkozunk!

Zárásul néhány rólunk megjelent híranyag:

http://hargitanepe.eu/uzleti-terv-marketing-es-media-diakoknak/

http://erdely.ma/oktatas.php?id=189898

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=189848

2015. június 29., hétfő

Munkahelyi elismerés

Gary Chapman népszerű könyve, Az öt szeretetnyelv már több változatban is megjelent. Legutóbb a munkahelyi szituációkban, főnök-beosztotti viszonyban használható kiadványt adtak ki, a címe: A munkahelyi elismerés 5 nyelve.

Gyakorlatilag az öt szeretetnyelvet vetíti a munkahelyi környezetbe, s ezáltal ad egy nagyon egyszerű motivációs modellt.

Az öt nyelv a következő:
1. Elismerő szó
2. Minőségi idő
3. Segítő kéz
4. Figyelmes ajándék
5. Elismerő érintés

A könyvhöz tartozik egy teszt is, ami alapján megtudhatjuk, hogy melyik a mi saját szeretetnyelvünk,hogyan, mivel lehet minket leginkább motiválni. Ha a munkatársaink is kitöltik a tesztet, akkor tudni fogjuk, hogy ők mivel motiválhatóak, s így egy hatékonyabban együttműködő csapatmunka jöhet létre.

A teszt alapján számomra az elismerő szavak és a minőségi idő a legfontosabb, s az ajándék a legkevésbé jelentős motiváló erő. Ezt magamtól is tudtam, ugyanis gyakran vágyok "hátbaveregetésre", dicséretre, köszönet kifejezésére. Számomra az elismerést nem a díjak, a pénz, vagy az ajándék adja, hanem az őszinte odafigyelés és elismerés.

Jó lenne, ha a körülöttünk dolgozók, a vezetők odafigyelnének ezekre a látszólag jelentéktelennek tűnő, ám mégis fontos dolgokra. Mert nem kerül semmibe, és mégis sokat hozzátesz a hangulathoz.

2014. szeptember 12., péntek

Rádióban

Ezen a héten volt szerencsém egy rádióműsor vendégeként az amerikai élményeimről, az ösztöndíjról és a hazajövetelemről beszélni. Elég hirtelen jött a felkérés, a szerda esti adásba délután kaptam meghívást. Vállaltam.

A CTP színeiben érkeztem a stúdióba, stilszerűen épp egy CTPs megbeszélésről jövet. A műsor témája a Hazatérés volt, vagyis olyanokat kért fel a beszélgetésre a riporterhölgy, akik hosszabb ideig külföldön éltek, tanultak, dolgoztak. Az élő adásba velem együtt a Gyere Haza Alapítvány egyik tagja került be, többekkel telefonon készült beszélgetést vágtak be. 

Remélem, az elkészült műsor jól bemutatja a lehetőséget, amivel én is, mások is éltek. Az elmenetellel szemben erősen a hazatérésre fókuszáltunk. Azt hiszem meg kell mutatnunk, hogy innen nem csak elmenni lehet, hanem ide jó hazatérni, van miért hazatérni.

A műsor meghallgatható a lenti linken. Keressétek a Privát Napló - Külföldön tanulás szeptember 1o-i adását. 

Jó meghallgatást!

http://mno.hu/lanchid_hangtar

2014. május 13., kedd

A világ és ami mögötte van

Daniel J. Boorstin írásaival még amerikai tanulmányaim során találkoztam. Médiaetika órán foglalkoztunk a műveivel, hiszen ő amerikaiként nagyon kritikusan látta a média térnyerését, a celebkultúra hódítását.

Most két művét tanulmányoztam át. The Americans egy három részes sorozat tagja, az amerikai történelem és kultúra fejlődését írja le. Érdekes, ahogyan párhuzamba állítja az Újvilág meghódítását Európával, az angolszász történelemmel és annak hagyományaival. Leírja, hogyan alakultak ki bizonyos amerikai szokások, az üzleti hagyományok (pl. a businessman - üzletember szó is innen ered), hogyan hatott az angol nyelvre az úttörő szellemiség, miben mások az amerikaiak, mint az európaiak.

A másik műve a The Image. Pseudo-events in America címre hallgat. Nekem kommunikációs szempontból fontos ez a mű, hiszen körüljárja a celebkultúra kialakulásának eredetét. A pseudó-események azok a történések, amelyek a való világban történnek, de nem valódi történések. Létrejöttüket mások manipulálják, újságírók, politikusok, PR-szakemberek, akik ezekkel a történésekkel és a róluk írott hírekkel elérik, hogy az emberek milyen témákkal foglalkozzanak, miről beszéljenek, mit gondoljanak.

Saját magunk által kreált történések ezek, melyek hatással vannak az értékrendünkre és kultúránkra. Elérjük velük, hogy a világot nem Isten teremtményeként értelmezzük, hanem a saját teremtményünknek gondoljuk még Istent is.

Ezt a művet 1962-ben írta Boorstin, s 50 év elteltével is csak ezekről a problémákról, megoldatlan kérdésekről

2014. május 9., péntek

Hálózatok

Napjainkban egyre többet hallunk a hálózatok fontosságáról. A világot átszelő legismertebb hálózat az internet, ami pár éve még csak néhány embernek volt hozzáférhető, ma pedig alig van a világon, aki nem használja. Az internet térnyerésével elindultak a kutatások, találgatások, hogy mi épiti fel a hálózatokat, mi hat azok működésésre, vagy éppen mi tudja ellehetetleniteni őket.

A hálózatkutatás úttörői között több magyar kutató is van. Csermely Péter idehaza kutatja, publikálja, adja elő a saját felismeréseit. Barabási Albert-László Amerikában él, tanit és kutat. Könyve a Behálózva már több, mint 1o éve bestseller. Nemrég magyarul is megjelent frissitett, kiegészitett változatban.

A könyv egy tudományos munka eredményeinek közérthető formában történő átadása. Kronológikus alapon áttekinti a múlt nagy kutatóit, akik a fizika, biológia vagy szociológia területén kutatták a szervezetek, hálózatok titkát. Az iró fizikusként foglalkozik a témával, de nagyon sok mai, szociológiai, gazdasági, politikai aspektusa van. Sok példát hoz a terrorista hálózatok, a hackerek, a közösségi média, vagy éppen a pénzügyi összefonódások világából. Mások kutatásait is felhasználva bontja ki a témát.

Nagy megállapitása, hogy a hálózatok véletlen, skálafüggetlen módon fejlődnek. Viszont minden egyes hálózatot a csomópontok tartanak össze, amik amolyan nagy információ-elosztó bázisok. Az élő sejtek, egysejtűek működésével áll összhangban az, ahogyan egy hir terjed, ahogyan egy adott dokumentumot vagy információt az interneten megtalálunk. A hatlépéses elmélet szerint a világon bármelyik ember maximum 6 kapcsolatnyi távolságra van. Ez az infokeresés szintjén 9 vagy 19 lépés is lehet.

A hálózatok azonban nem statikusak, épp a növekedés, a változás tartja fent őket. Ez az oka a gazdaságban is a növekedésnek, a vállalatok összeolvadásának, a globális hatalmak kialakulásának. Régen az érték a termelésben, a termékben volt, ma már inkább az információban, az ötletben van. Ezért is fontos, hogy kivel kapcsolódunk és a kapcsolati hálón milyen gyorsan mozog egy információ.


2014. április 25., péntek

Kolozsvári CTPs kalandok

Nemrég a CTP-vel Kolozsváron jártunk. Három hétvégi napot töltöttünk az erdélyi városban. Több célunk volt a kintléttel, lássunk egy gyors beszámolót.

Ha jól akarod magad érezni, akkor ne tégy mást, csak végy  egy-két-három őrült CTP-önkéntest, utaztasd ki őket Erdélybe, ereszd őket össze a kinti hasonlóan gondolkodó őrült magyar közösségi emberekkel, s eredményül egy fárasztó, de feltöltő programot kapsz.


Mi hárman utaztunk ki a CTP vezetőségéből, majd másnap még három lelkes segitőnk érkezett Budapestről. A hosszú, elcsigázott (szó szerint csigatempójú) autózásból rögtön a feladatok sűrűjébe vetettük magunkat: a kinti társszervezetünk irodájában felvételi interjúra került sor. Négy nagyon tehetséges jelöltet hallgattunk meg, s mindannyian átmentek a szigorú birák (mármint mi) szűrőjén, tehát hamarosan utazhatnak Amerikába tanulni. 

Kinti "társszervezetünk" a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) fiatal, agilis munkatársai nemcsak helyet biztositottak nekünk a hétvégére, hanem a megbeszélések során a közös munkába is belefolyatak. Együtt szervezzük ugyanis a nyári IÜP (Ijfúsági Üzleti Program) tábort Csikszeredán. Ők segitenek támogatókat, pályázati pénzt szerezni, no meg elegendő középiskolás diákot toborozni a helyi magyar iskolákból. 

Szombaton egynapos workshop-keretében az IÜP-alumninak szerveztünk szakmai programot. Azokat az egykori középiskolás diákokat vártuk, akik ma már a kolozsvári egyetemeken tanulnak. Témánk a közösség média volt, marketinges társammal ketten tartottunk előadásba oltott beszélgetést. A délután folyamán csoportmunkában megmérettettek a résztvevők, akik komoly pénzdijért szálltak versenybe: az erdélyi IÜP nyári táborához terveztek online kampányt. Aki nyert, az vállalta is, hogy a tervezett programot megvalósitja. Hajrá. 

A hétvége hivatalos részét nemhivatalos lazitással zártuk. Az estéket Kolozsvár magyar szórakozóhelyein, hangulatos kiskocsmáiban töltöttük. Meglepő volt tapasztalni, hogy itt mennyire udvarias a kiszolgálás és kedvesek a házigazdák. Az ételek pedig hihetetlenül finomak voltak! Persze a helyi söröket is teszteltük, nehéz volt vasárnap hazaindulni. 

Ezen a hétvégén volt éppen virágvasárnap, s ragyogó napsütésben zárhattuk a programot. A főként ortodox-katolikus román templomok megteltek, a bejáratok előtt is sűrű tömeg várta Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Az emberek ünneplőben korzóztak aztán a sétálóutcákon, kezükben a templomban kapott (és megszentelt?) ágakkal, virágokkal, barkával.

Azt hiszem legközelebb sem hagyom ki, ha Erdélybe mehetek. Még akkor sem, ha munkás, fárasztó program vár, mert itt valóban van értelme önként erőfeszitéseket tenni. 


2013. december 15., vasárnap

Hévizre

A múlt héten Hévizre utaztam. Először idén júliusban jártam ott, mikor pár napos balatoni nyaralásomat töltöttem a tó nyugati csücskében. Akkor is Szilvi volt a hévizi kalauzom, most is.

Télidőben még nem jártam a Balatonnál. Egész más hangulata van már a tóparti utazásnak is: napsütéses, tikkadt idő helyett, zord, szürke, sötétben haladunk, s a nyári kirakódóvásár helyett a karácsonyi ünnepi fények, betlehemek és feldiszitett karácsonyfák látványa fogad a tóparti településeken.


A Balatonon rég végetért a főszezon, s még az olyan felkapott és egész évben működő helyeken, mint Héviz is jóval kevesebb a vendég, csöndesebbek az utcák, korábban zárnak az üzletek.
A hévizi tóban nyáron fürödni elég merész vállalkozás: ha kint 32 fok, a tóban 36, kész nyári szauna a csobbanás. Télen viszont a kinti fagypont körüli hőmérséklet ellenére a tó nem hűl 26 fok alá. Mig nyáron a szabadtéri vizfelületen úszkáltunk, télen a tó közepén található fürdőházban vettünk kúrát - zárás előtt, sötétben.

Most nem is annyira a tóról, a városról akarok irni, inkább a személyes jóbarátném és egykori kollégám, Szilvi sikeréről. A hevizre.hu weboldal, amit ő szerkeszt épp az odautazásom hetében nyerte el az Év Honlapja dijat a települések közti versenyben. Ez azért nagy dolog, mert az oldalt nem Héviz városa működteti, nincs mögötte óriási költségvetés és több fizetett dolgozó: Szilvi és lelkes csapata "fölös" szabadidejében fejlesztették, programozták, irták és fotózták, hogy aztán két nyelven (magyarul és oroszul) szóljon a célközönséghez. A honlap megérdemelten kapta ezt a szakmai dijat: struktúrájában és tartalmában is kivételes. Állandóan megújuló programajánlójáról és a többi titkos marketing trükkről Szilvi gondoskodik.

Azt, hogy hogyan, milyen háttérrel készült az oldal, több cikkben is megirták. Sőt Szilvi saját blogjában is ir róla. Bővebb infóért érdemes a linkekre kattintani.

Mert Hévizre menni jó.

Én köszönöm Szilvinek és párjának, hogy erre a hétvégére vendégül láttak. Csodás feltöltődés volt ez testben és lélekben is.

2013. november 24., vasárnap

Mai magyar valóság

 
Mióta hazaérkeztem Amerikából, próbálom értelmezni a magyarországi helyzetet. Mig távol voltam, kb. hetente megnéztem egy-két hiroldal főcimeit, s mivel szinte csak politikai belharcokról láttam hiradást, nem igazán követtem figyelemmel, mi is zajlik tőlem távol, a tenger túlsó oldalán található kis hazámban. Néha az általam olvasott külföldi sajtó (The Economist, Times) is irt egy-egy elmarasztaló cikket a magyarországi történésekről, akkor el-elszorult a szivem, de azért nagyon nem hatott meg, mi is zajlik idehaza.
 
Viszont mióta újra saját hazám lakosa és hithű állampolgára vagyok, testközelből tapasztalom, látom, hallom, érzem, mi folyik itthon. Az első két hónap a teljes lelkesedéssel telt: eufóriában éltem, hogy végre itthon lehetek, itt élhetek, s tele ötletekkel és amerikai pozitiv hozzáállással indultam neki a dolgoknak. Aztán a 3-4. hónap körül kezdett a lila köd elszállni (valaki mondta is, hogy ugyanazt éltem meg a hazatéréssel, mint egy bimbózó szerelemben), s kezdtem meglátni a mai magyar valóság kényes, fájó pontjait. Teljes valóságában akkor érkeztem meg haza, mikor teljes állásban munkába álltam: immár nem zárkózhattam el fizikailag és lelkileg sem az országban zajló gazdasági, politikai, érzelmi, erkölcsi hatásoktól.
 
Aztán először a felháborodottság és a kritika szólt belőlem, mikor negativan kezdtem minősiteni azt, amit itthon láttam. Függetlenül attól, hogy melyik oldal, melyik párt befolyása alatt álló tévés, rádiós, vagy nyomtatott sajtós egységet nézem, mindenki a másikat osztja, a másik hibáit nagyitja, s saját kiválóságát fényezi. Miért van az, hogy ettől mi, földi halandók mégsem érezzük, hogy jó nekünk?
 
Szóval az első felháborodásom után muszáj volt kicsit lenyugodnom. Ha már én döntöttem úgy, hogy szembe megyek az áramlattal, s nem elmegyek ebből az országból, hanem hazajövök, akkor próbáljam magamévá tenni, megérteni, ami itt megy. Beszélgetni kezdtem másokkal: szomszédokkal, családtagokkal, barátokkal, kollégákkal. Aztán rájöttem: én a körön kivül vagyok - külföldről hazatérve külső szemmel látom azt, ami itt megy. De látja ezt más is, vagy csak beveszik a maszlagot?
 
Igen, látják mások is. Sőt. Egy nagyszerű könyvet találtam, ami épp idevág. A tanulmánykötet cime Miért hagytuk, hogy igy legyen? 16 iró, filozófus, szociológus próbálja megfejteni benne, hogy az 1989-es rendszerváltás óta (ami csaknem 25 éve történt), hogyan van az, hogy nem előre, hanem visszafelé fejlődünk... Önmagunkhoz, Kelet-Európához, az EU-hoz és a világhoz képest is.
 
Csak pár gondoltatot idézek a könyvből.
 
Idehaza nem az értelmiségiek, irók és gondolkodók formálják a közgondolkodást, hanem a tömeg és az azt manipuláló politikusok, szónokok, menedzserek és média...Itt nem szakértőkre van szükség, hanem politikusokra...
Nekünk egyetlen lehetőségünk van: kihasználni az Európától kapott támogatást, és ugyanabba  az irányba fordulunk, mint a többi demokrácia...
Fennáll annak a veszélye, hogy alternativák hiányában a globális gazdaság olyan lefelé menő spirálba kerül, amelynek a motorja a protekcionizmus, a nacionalizmus és a populizmus...
Itt nincs egyéni felelősség...
Nem elég, kérem, felelősnek lenni, annak is kell látszani...a magyar polgárok jó része nem hisz a demokráciában...itt bármi bármikor megtörténhet...
Harc viskókkal és palotákkal béke...
A magyarok az egypártrendszerre vannak berendezkedve...a porosz iskolarendszer alattvalókat és nem polgárokat nevel...
senkik rúgnak ki valakiket...
ahol a törvények szelleme és törvények betűje elválik egymástól és ezt a zugügyvéd kihasználja...
Ma már nemcsak a király meztelen, hanem a nép is az...
Az aktuális világhelyzet iránti vakság nemzeti hagyományuk...
A magyar társadalom szabadsága kimerült a pártok közti választás szabadságában...
 
Zárásul egy Örkény idézet:
"- És azon kivül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak? - Azon kivül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket."
 
Azt hiszem, hiradó és hirek helyett több kabarét nézek a jövőben. Legalább nevessek azon, ami itt megy.
 
 

2013. november 19., kedd

Női konferencia


Az elmúlt hetekben több olyan rendezvényen vettem részt, ahol a nők álltak a középpontban. Két hete a HVG szervezett egy konferenciát Több szerepben – Inspiráló Konferencia nőkről, nőknek.

Még amerikai tanulmányaim során foglalkoztam a női témákkal, arról, milyen sajátosságai vannak a női vezetőknek, politikusoknak, a gyengébbik nemet övező kommunikációnak, médiahireknek. Igazán örültem, hogy a téma elérkezett Magyarországra is. Tavasszal a HVG Business folyóiratának volt egy nőkkel foglalkozó száma, most ősszel pedig konferenciát szerveztek ebben a témában.
Az előadók minegyike nő volt, a résztvevők pedig két férfi kivételével szintén a női nemhez tartoztak. A rendezvény apropója Sheryl Sandberg nőket inspiráló könyvének magyar nyelvű kiadása volt (Dobd bemagad!). Sheryl-t még odakintről „ismerem”, a Facebook második embereként hivta fel a figyelmet a női vezetőkre (lsd. TED előadása).

A budapesti programon hallhattunk pszichiátereket, vezetési tanácsadót, sikeres női menedzsereket, szociológust, filozófust, jógaoktatót. Mind saját életükről, sikereikről, ill. az általuk kutatott témákról számoltak be. A nők másfajta kihivásokkal szembesülnek, mint a férfiak: mivel génjeinkbe van kódolva a gondoskodás, ezért a munkához is máshogy viszonyulunk. Életünket befolyásolják az egyes korosztályoktól elvárt társadalmi szerepek és a hormonjaink is.

Különösen tetszett Szvetelszky Zsuzsa női hálózatokról szóló előadása. Ő pletykakutatóként (a pletyka szó is fonást, szövést jelent) arra hivta fel a figyelmet, hogy a nők képesek bárkivel kommunikálni és kapcsolatot teremteni, kooperálni, mig a férfiak hallgatagok, a maguk előrejutásán dolgoznak és nem fognak össze másokkal, inkább versenyeznek. Ennek köszönhetően a 21. században egyre nagyobb a nők szerepe: rajtunk áll, hogy a politikai és gazdasági válságokat kirobbantó kemény (hard) férfivilágot átvezessük az összefogást és megoldást előnyben részesitő női finomságba (soft) és minőségbe.

A nőknek sokkal nehezebb a harmóniát megtartani a sok feladat közepette: helytállnak munkában, családban, környezetükben, s még magukra is időt kell szánniuk. Ez csak úgy lehetséges, ha mindig tudják, éppen melyik szerepük a legfontosabb és arra fókuszálnak. A nők vezetőként általában maximalisták és küzdenek azért, hogy szeressék őket.

Egy, a témához közel álló cikkben épp azt olvastam, hogy a Harvard Business Review kutatása alapján a kizárólag férfiakból álló csoportok együttes intelligenicája és eredményessége sokkal jobban megnő, ha egy nőt is a csoportban tudnak. Gondoljunk itt világcégek felsővezetőire, ahol az igazgatósági tanácsban többnyire férfiak ülnek. S ők azok, akik nem figyelnek a finomságokra, a megérzésekre, amikben a nők erősek.

 

2013. november 5., kedd

Adományt gyűjtöttünk

Mostanában adományt gyűjtök és adományozok. Épp az ezt megelőző bejegyzésemben irtam festőművész barátom kampányáról, s közben szépen el is indult az adakozás az ő oldalán. Október 24-én, egy nappal a 23-i ünnepnap után pedig a CTP-nek gyűjtöttünk adományt, az immár hagyományos Adománygyűjtő Estünkön.


Sokan nem értik körülöttem, miért jó nekem, hogy minimum heti egy, de inkább két estém szabadidő helyett mindenféle önkéntes tennivalóval töltöm. Egyik kedves barátnőm, Szilvi még be is nevezett egy pályázatra, ahol olyan kommunikációs szakembereket kerestek, akik önkéntes feladatokat is vállalnak. Elég nehéz megmagyarázni az értetlenkedőknek miért jó ez nekem: kevesebb idő jut magamra, többet ülök számitógép előtt és megbeszélésekre járok, ahelyett, hogy a lábamat lógatnám valahol.


Viszont az emlitett Adománygyűjtő Est a bizonyitéka annak, hogy megtérül a befektetett energia. Több, mint 110-en jöttek el, ami csaknem negyedével több a tavalyi résztvevők számánál. S sikerült tisztán több, mint 1 millió forintot gyűjtenünk! Az adományokat az alapitványunk fenntartási költségeire forditjuk.

Maga az est megszervezése sem volt kis feladat. Két szervezője igencsak későn kapott észbe, hogy még mi minden nem készült el. Igy páran bekapcsolódtunk a végére, s sikerült felpörgetni az előkészületeket. Az Est diszvendége Pál Feri atya volt, akinek a méltató beszédét (laudáció) jómagam tartottam. Igazán izgalmas és felemelő érzés volt ennyi ember előtt egy általam is mélyen tisztelt emberről beszélni.


Az Est találkozhattam a többi, korábban végzett CTP-s diákkal, akik mind bizonyitékai annak: érdemes mangalicaként (mármint magyar diákként) a bölények földjére menni (értsd Amerika), hogy aztán hazatérjünk, s tegyük a dolgunkat ott, ahol igazán szükség van rank.

A rendezvényről a CTP saját blogjában olvashattok többet (persze azt a bejegyzést is én irtam:-)
http://ctpinfo.hu/nincs-kategorizalva/iden-is-eredmenyes-volt-adomanygyujto-estunk/

2013. november 1., péntek

Himzések festményen, New Yorkban

Egy nagyon kedves festőművész barátom, Votin Dóra képeit jövő tavasztól egy new yorki galéria is forgalmazni fogja. Dóra Budaörsön él férjével és három gyermekével. Az, hogy egy amerikai galéria felfigyelt rá, óriási lehetőséget jelent számára.
 
De miért érdekes ez számomra? Dóra engem kért meg, hogy segitsek neki az amerikai ügyek menedzselésében, a new yorki kiállitás előkészitésében. Mivel ahhoz, hogy a festmények eljussanak New Yorkba magyarországi viszonylatban jelentős összeget kell biztositani. Ezért elinditottunk egy online adománygyűjtő kampányt, ennek segitségével szeretnénk összegyűjteni a galéria promóciós diját, a képek és Dóra kijuttatásának költségeit.
 
Éjszakai angyal
 
Arra kérem minden kedves barátomat és ismerősömet, hogy amennyiben lehetősége van rá,  támogassa a kezdeményezésünket. A kampányról a lenti linken olvashattok. Van ott egy rövid video is, ahol láthatjátok a festményeket. Dórát a hagyományos magyar himzésminták szimbolikája, s Bartók zenéje ihlette, amikor angyalos képeit festette. Tudtátok, hogy a virágminták a nőiséget, a női-férfi kapcsolatot, a szexualitást jelképezik? S azt gondoltátok-e, hogy virágos himzésekből angyalokat lehet formázni?
 
Bármilyen kis összeggel lehet támogatni a kampányt, csak egy bankkártya szükséges hozzá, az adományozásnak nincs semmilyen extra költsége. A kampány egy hónapig tart.
 
Zárásul a kedvenc képem Dórától. Sajnos ez már elkelt...
 
Damaszkusz felé
 
A kampány linkje itt található:
 
Dóra weboldala:
 

2013. július 16., kedd

CTP siker- és egyéb sztorik

Folytassuk CTP-sztorijaim sorát. Korábban négy sikersztorit közöltem, ezek száma azóta kettővel bővült.

Egyik interjúalanyom (link) nagyszerű példa a karrier és a munka összehangolására. Háromgyerekes anyaként menedzseli családját, s közben a munkájában is elérte amit lehetett. Jelenleg független HR tanácsadó.

Másik interjúalanyom (link) munkáját, hobbiját, küldetését hangolja össze igen jól. Kisebbségi jogokat, ügyeket képvisel, emellett besegit a családi vállalkozásba is. S még arra is jut ideje és ereje, hogy a hobbijának éljen: fotósként most már fizetett megbizatásai vannak, sőt saját kiállitása is volt.

A fenti sikerpéldák alapján legújabb "találmányom", hogy a sikerre éhes, siker előtt álló diáktársaimat is megkérdezem. Azokat, akik az elmúlt hónapokban tértek haza Magyarországra. Kiváncsi voltam, ők hogyan élték meg a beilleszkedést, mi hiányzik nekik odaátról és hasonlók. Egyikőjük (link) családdal volt kint, másikójuk (link) saját vállalkozásba kezdett hazatérte után.

Kivánni sem tudok többet, mint hogy minél több ilyen sikersztori szülessen. S talán még azt, hogy tanuljunk meg büszkék lenni az egymás sikereire.

2013. július 12., péntek

Családfánk titkai

Szeretem a Harmat Kiadó könyveit. A Határaink cimű kiadványukról irtam korábban, ugyanazon könyv szerzőpárosa alkotta a mostani könyvet is, kiegészülve két másik pszichológus-pszichiáterrel. Ezeket a könyveket szeretem, mert közérthető módon irnak le pszichológiai, kapcsolati problémákat, konkrét megoldást javasolva az olvasónak. 
 
A Családfánk titkai épp arról szól, amit a cime is sejtet. A családfánk rengeteg titkot rejt: elsőre romantikus, kedves titkokra gondolunk, ám a könyv inkább az elhallgatott, fel nem dolgozott negativ élményekre fókuszál. Azzal szembesit, hogy amit ma a saját életünkben élünk, az nem más, mint az őseink mintájának másolása.
 
Amit gyerekkorunkban a szüleinktől láttunk, azt éljük újra, még ha nem is vagyunk tudatában. A szüleink az ő szüleiket másolják, s igy tovább. Vagyis dédapáink és dédanyáink jó vagy rossz mintái ismétlődnek újra meg újra.
 
A baj akkor van, ha káros, téves mintákat követünk. A legnagyobb probléma pedig az, hogy magunk észre sem vesszük a hibát ill. annak okát. Csak éljük az életünk, kapcsolatainkat jól-rosszul ápoljuk, néha egymást ostromoljuk, bántjuk, s közben még jól is érezzük magunkat.
 
Igy öröklünk meg olyan mintát, ahol a gyerek évekig nem beszél a szülőjével, vagy éppen minden kapcsolatot, kommunikációt megszakit a testvérével. A szülők civódását, válását élik újra az utódok, amikor ők is csak veszekedni tudnak a társukkal.
 
A könyv azért megerősitő, mert bibliai alapokra helyezi a megállapitásait. Nem csak a mi családunkban vannak hibák, már az első családban is kódolva voltak a gondok. Nem véletlen, hogy Kain megöli Ábelt, s aztán menekül, hiszen az Úr kertjében Ádám és Éva is megszegte a szabályokat, s aztán rejtőzködniük kellett. A bibliai családok példáján keresztül is látjuk, hogy lehet valaki sikeres a munkájában, küldetésében, de közben csődöt mond a családi szerepében.
 
A könyv témájához jól illik egy pszichoterápiás módszer, a családállitás. Ez egy pár órás csoportos foglalkozást jelent, ahol a jelenlévők eljátszák, "felállitják" egyikőjük családját, a családtagokat, egymáshoz való viszonyukat.
A Harmat Kiadó egy másik könyve épp ebben a könyvben felvetett problémára ad választ: hogyan tudjuk a felmerült kérdéseket, kételyeket megbeszélni a nekünk fontosakkal. Hiszen ha már tudjuk a problémát, s annak okát is beazonositottuk, már "csak" meg kell oldanunk. Viszont épp ez a legnehezebb, egyedül képtelenek vagyunk rá. Ehhez kölcsönös megértés, őszinteség és alázat kell, hogy egymás felé fordulva, egymással összefogva tudjunk továbblépni. Hogy ne újra meg újra a megszokott mintákat ismételjük, hogy ne a megszokott játszmákat kövessük. A könyv cime Játszmák nélkül.