2014. december 21., vasárnap

Igazi ajándék

Sokat gondolkodtam, hogyan írjak arról, ami már régóta foglalkoztat és bosszant. Hogyan lehetne harag és felháborodás nélkül írni valamiről, aminek szépnek, tisztának és szentnek kellene lennie. Ehelyett viszont káoszos, zajos, rohanós és szentség helyett nagyon is világi. Miről is szólnék? Hát a karácsonyról.

Úgy tűnik, mintha kettészakadt volna a világ: azokra, akik belül élik meg az ünnepet és képesek időt szakítani magukra és a nekik fontosakra, és azokra, akik a látszatra, a körítésre hajtva rohanak, bizonyítanak, belefeszülnek az ünnepre való készülésbe. Melyik csoportba szeretnénk tartozni? Te melyik csoportba tartozol?

Már november óta tele vannak az üzletek akciós ajánlatokkal és karácsonyi ajándéknak való holmival. Decemberben csak karácsonyi zene szól a hangszórókból, kigyúltak a karácsonyi fények, s két hete már az üzletekbe sem lehet bemenni, annyira felbolydult minden és mindenki. Minden a karácsonyról szól. Vagy egyáltalán nem...

Ha megkérdeznénk az ajándékért közelharcot folytató ideges és fáradt arcokat, hogy mit jelent nekik az ünnep, vajon mit válaszolnának? Feldiszített karácsonyfát? Ajándékokat? Közös étkezést a szeretteinkkel? Bejglit és szaloncukrot? Van valaki, aki kimondaná, vagy ki merné mondani mit is ünneplünk lényegében?

Mert a karácsony nem az illatos és kivilágított fenyőfáról szól. Nem is a szépen terített asztalon égő gyertyákról, a gyerekek öröméről, vagy az ajándékokról. Ez mind csak kellék vagy körítés.

A karácsony lényege az első karácsonyban van. Abban az ajándékban, amit nem csomagoltak díszes papírba aranyszalaggal átkötve. Viszont mégis a legértékesebb ajándék lett, amit valaha kaphattunk. Az az ajándék, amit évezredekkel érkezése előtt elterveztek és megjósoltak. Az az ajándék, amely kétezer év múltán is jelen van és él. Ha hagyjuk neki.

Mert nekünk kell teret és időt adnunk annak, aki miatt ez az egész "felhajtás" van. Ő nem tolakszik, nem követeli a figyelmet, nem áll ki a rivaldafénybe. Viszont képes egy kivilágítatlan sarokba is fényt és reményt hozni. Szeretetet.

Figyeljünk rá. S ekkor talán a karácsony is karácsony lesz, nem harácsony, ahogyan most sokan, sokfelé megélik.

"Üdvözítő született ma nektek." (Lukács evangéliuma 2,11)

Amerikából jöttek

Ez az év elég gazdag volt, ami a Magyarországra látogató amerikai-magyar ismerősöket illeti. Enese szeptemberi látogatásáról már írtam, viszont elfeledtem említeni, hogy tavasszal itt volt Eszti és Keve is! Ráadásként pedig, az év végére megérkezett Bende is!

Eszti és Keve

Ez azt jelenti, hogy az amerikai vendéglátó családom csaknem minden tagja megfordult idén kishazánkban. Eszti legnagyobbik fiát, Kevét jött meglátogatni, aki pár hétig az egyik miskolci gimnáziumban tanult. Esztivel tettünk egy izgalmas kirándulást Nógrádon (Kazár) át Borsodba (Miskolc).

Ősszel Kevéhez hasonlóan a második számú fiúk, Bendegúz töltött pár hetet ugyanabban a gimnáziumban Miskolcon. Vele sajnos már csak az elutazása előtt tudtam találkozni a repülőtéren. De még így is szuper volt megölelni a nagyra nőtt kajla fiút.

Bende meg én

Drágáim, várlak titeket jövőre is!

2014. december 16., kedd

Kattantak - filmen

Egy rosszkor jött megfázás szobafogságra kényszerített. Mivel elég korlátozott, amit idehaza csinálni tudok - pl. nincs erőm olvasni és "értelmes" dolgokat csinálni - ezért maradt a passzív szórakozás: a filmnézés. Mostanában több helyen ajánlottak pár Oscar-dijas alkotást, amit még nem láttam. Hát épp ideje volt pótolni a lemaradást.

A Silver Linings Playbook (Napos oldal) főszereplője tavaly kapta meg a legjobb női színésznőnek járó szobrocskát, Jennifer Lawrence még alig múlt 2o éves, de már számtalan nagy filmben szerepelt (pl. Éhezők viadala). Ebben a moziban egy korán megözvegyült fiatal nőt alakít, aki férje halála után "indokoltan" megkattant. Nála kattantabb a film másik főhőse, akit Bradley Cooper alakít. A fickó 8 hónap elmegyógyintézet után a szüleinél próbál új életet kezdeni és visszanyerni volt feleségét. A két fiatal önsegítő módon egymást próbálja kihúzni a nihilből, ami sikerül is. A többi a filmből kiderül. Tetszett, hogy a mozi egy átlag amerikai családot mutat be valahol Philadelphia közelében. A képek nagyon emlékeztettek Clevelandre. 

A másik filmet jövőre terjesztik Oscarra, Augusztus Oklahomában a címe. Egy ismert színdarabot filmesítettek meg, rengeteg sztárral a főszerepekben. Meryl Streep játssza a családfő anyát, akinek író férje öngyilkos lesz. A temetés adja az apropót, hogy a család összejöjjön. Hazatérnek a lányok (köztük a legnagyobbat Julia Roberts játssza), s azok családja. Hozzák magukkal a régi sérelmeket, a jelenlegi életük fájdalmát. Szenzációsat alakít benne Meryl Streep, aki rákbetegként gyógyszerfüggő és neurotikus lett. A film elég lehangoló, de profin megcsinálva. Azért ez nem egy hétköznapi családi történetet mesél el, s nem is annyira átlagos amerikai (oklahomai préri) vidéken.

A harmadik film egyik főszereplője is Meryl Streep, ez a film nem kapott Oscart, de alakjai mégis megérdemelnék. A Prime (Első a szerelem) főhősét Uma Thurman játssza, aki 37 éves elvált nőként a pszichiátere segítségével (ezt alakítja Streep) próbál talpraállni. A véletlen úgy hozza, hogy összejön egy nála sokkal fiatalabb, 23 éves művész fiúval, aki megerősíti önbizalmát. A dolog csattanója, hogy a fiú a pszichiáter saját gyermeke, s mire ez kiderül, jó kis kalamajka keveredik. S történik mindez New Yorkban, napjainkban. (Na jó, ez egy 2oo6-os film.)

Woody Allen filme, a Blue Jasmine szintén Oscar-dijas. Főhőse Cate Blanchet a legjobb női főszereplőnek járó díjat kapta meg. A filmben két arcát ismerhetjük meg: a gondtalan, előkelő New Yorkban élő gazdag feleséget és a nincstelen, pánikbeteg, a csóri húgához menekülő san fransiscoi nőt. A filmben látványosan ütközik így a keleti part fennköltsége a nyugati part bohémságával. Blanchetre tökéletesen illik a Chanel-kösztümbe öltöztetett és még nincstelenként is Luis Vuitton táskát villogtató Jasmine szerepe. Az már más kérdés, hogy a film hőseként szemernyit sem tud fejlődni a történetben, semmit sem tanul magáról és az életről. 

E négy filmet látva jöttem rá: hát mostanában úgy tűnik, az őrültekről szóló filmeket díjazzák a szakértők. Légy egy kicsit zizi, neurotikus, vagy kattant, s biztos, hogy filmre visznek. Valószínűleg látványosabban lehet ilyen nem hétköznapi szerepekben tündökölni, mint az átlagos, normális életeket megmutató filmekben. 

Ha választanom kellene, az én díjam az Augusztus Oklahomában nyerné. Úgy mint film és úgy mint fő és mellékszereplők. Viszont a legszórakoztatóbb  Prime, s a legtanulságosabb a Blue Jasmine. Érdemes mindet megnézni!

2014. december 4., csütörtök

Magyar zene

Sokan még mindig megkérdik tőlem, miért jó nekem Magyarországon lenni.

Nem győzném sorolni az érveket:
csodás az építészetünk (erről az ősszel a Nemzeti Építészeti Szalon kiállításán egy hatalmas gyűjteményben is meggyőződhettem),
nagyszerű színészeink, filmjeink, színházaink vannak (54 kapcsán írtam a filmekről, hamarosan színházi élményeimről is beszámolok),
finomak az ételeink és a boraink (be is szereztem nemrég badacsonyi finomságokat, no meg hoztam mándoki szilvalekvárt, diót, préselt almalevet és házipálinkát).
S utoljára hagytam a lényeget: csodás zenekaraink és zenészeink vannak.

Nemrég a Budapest Bár koncertjén járva döbbentem rá, mennyire jó zenét csinálnak a hozzáértők. Az alapzenekart 13 énekes egészítette ki, akik mind saját koncerteket adnak, saját együttesben zenélnek.

Most tőlük válogattam össze pár zeneszámot, amik a mostani évek slágerei és egész jó zenék.

Jó szórakozást!















Advent

A közelgő karácsonyra tekintettel már ünnepi díszbe öltöztettem nemcsak a lakást, de a vendégházunkat, a kinti erkélyemet is. A boltokban való nyomulás helyett idén kreatív ajándékokkal lepem meg a nekem fontosakat. Ügyelek arra, hogy vagy saját készítésű, vagy kedves ismerősöm által készített ajándékot adjak.


 Így kapnak tőlem bio kozmetikumot a barátaim: egyik ügyes kollégám néhány természetes összetevőből készít illatos és olcsó szappanokat, deot, fürdősót, fürdőbombát. Másik kedves ismerősöm népi iparművészként csuhét fon. Karácsony alkalmából angyalkákat, csillagokat, díszeket, egész betlehemet varázsol a kezével. S hát elmaradhatatlan a szaloncukor is, de nem az ipari, vagy gagyi, hanem a finom minőségi Stühmer csoki. Ennyi. És kész is az idei ajándéklista.


Az ajándékok mellett a karácsony a várakozásról szól. Várjuk a fényt, Jézus eljövetelét. A fényt izzófüzérekkel keltjük életre, idén nálam bent és kint is világít egy-egy füzér. Illatos gyertyát gyújtunk, mécsesbe pislákoló fényt csempészünk. Elszakadhatunk a klasszikus négy gyertyás adventi koszorútól. Ehelyett meggyújthatunk egyetlen vaskos gyertyát, melyen számok vagy rovátkák jelzik a négy hetet. Nálam most ilyen gyertya ég.

Koszorút is magam készítettem a ház körül és a határban található növényekből. Szőlőindából fontam meg a koszorú alapját, amit egyszerű olajfestékkel fehérre festettem. Erre került a fenyőág, száraz növényi termések, csipkebogyó és egy masnival már ki is akaszthatjuk.


Azért, hogy színt csempésszünk a lakásba, érdemes színes virágokat venni illetve hajtatni. A klasszikus mikulásvirág mellett most van szezonja az amarilisznek, az enyém hatalmas négy virágot hozott, s most a másik szárán fognak előbújni a virágok újra. A karácsony színe a vörös, arany, zöld, ezüst, érdemes ezekkel a színekkel kiegészítőket tenni a szobákba. Cseréljük le a párnahuzatokat, a függönyt, néhány dísz és már kész is.


Advent van. Csendesedjünk el, lassuljunk le és várakozzunk. Ünnepeljünk.
Szánjunk időt egymásra, magunkra, a nekünk fontosakra.

2014. november 14., péntek

56 még mindig

56-ról már írtam. Idén is eljött a forradalom évfordulója. A CTP-vel a forradalom előestéjén volt az éves adománygyűjtő vacsoránk, aztán az ünnepnapot munkával töltöttem. Viszont az ünnep előtt és után is több kapcsolódásom volt eme történelmi eseményhez.

 Épp az ünnep előtti időszakban jelent meg egy album, amiben a forradalom képei mellett ott vannak a forradalmi helyszínek jelenkori képei. Ráadásul a könyv szerzője a történész író mellett a  szomszédom, aki profi fotós. Kaptam is tőle egy dedikált kiadványt, ami helyszínenként ismerteti, hogy hol, mikor, mi történt. A könyv a Hadtörténeti Múzeumban kapható, a címe Időutazás, Budapest 1956.

Mostanában több filmet is láttam ebben a történelmi témában. A Mansfeld című film főhőse egy valós személy, a tizenéves Mansfeld Péter. Még gyerekként vett részt a harcokban, s a forradalom leverése után sem hagyott fel a lázadással, fegyvert lopott, készült az újabb visszavágóra. Végül megvárták, amíg nagykorú lett, halálra ítélték és fellebbezésre időt sem hagyva azonnal kivégezték.

Egy másik magyar film a forradalom utáni eseményeket dolgozza fel. A berni követ is valós
történéseken alapszik. Főhőse két szabadságharcos fiatal, akik Svájcba menekültek a forradalom után, viszont itt a visszavágóra készültek. Nagy Imre kivégzésének hírére betörnek a berni magyar követség épületébe, ahol a külügyesek kódkönyvét keresik.

Egy klasszikus film a forradalomról a Szabadság, szerelem. Ennek is valós hősök a főszereplő, a magyar olimpiai vízilabda válogatott. Kicsit populáris a film, de azért jól bemutatja a forradalom eseményeit.

Idén volt egy személyes aspektusa is számomra a forradalomnak. Az Amerikában megismert Mária néni, aki a forradalom idején a Széna téren harcolt szeptember végén eltávozott közülünk. Így már nem fog többet mesélni, emlékezni az évtizedekkel ezelőtti történtekre. Mi, akik ismertük, próbáljuk megőrizni őt a szívünkben. A történetei bennünk élnek tovább.

(A mellékelt kép nem Mária nénit ábrázolja, de nagyon hasonlít rá. Ez a fotó bejárta a világsajtót, egy 56-os szabadságharcos fiatal lányt ábrázol. Akár ő is lehetne.)

Családi Balaton

A nyári balatoni közös családi nyaralásról még nem írtam. A közös "pihenésről" nem igazán szeretnék sokat írni. Megpróbáltuk, nagyon akartuk, de nem lett zökkenőmentes. Ennek ellenére sok szép élménnyel gazdagodtunk.


A szüleimnek lehetősége volt unokázni, én pedig kiélvezhettem nagynénis pozíciómat. Sétáltunk, labdáztuk, kirándultunk, bográcsoztunk. Pár kép emlékeztetőül.


Azért kiváncsian várom, lesz-e még bátorságunk közös nyaralást szervezni. Én újra belevágnék.


2o éves a CTP

Idén az immár hagyományos CTP Adománygyűjtő Esten ünnepeltük az Alapítvány fennállásának 2o. évfordulóját.



Az eseményről két bejegyzésem olvasható a CTP blogjában. A könnyebbség kedvéért ide másolom a linkeket:

Adománygyűjtő est beszámoló

Fotópályázat 

Amit viszont nem árultam el a CTP-blogban: én készítettem a fotópályázat nyertes képét. Ide másolom a képet.


Hajrá CTP!


2014. október 28., kedd

Táskamánia

A nők többsége odavan a divatért. Nincs az a szekrény, ami elegendő lenne a ruháink számára. Mégis szezononként újabb darabokat kell beszereznünk. Van, aki a ruhákért lelkesedik, más a cipőkért. Én cipőtéren visszafogott vagyok. Inkább a kevesebb, de kényelmesebb darabokra szavazok. 

Táskák tekintetében az utóbbi időben szállt el velem a ló. A készen kapható női táskák többsége műanyag, műbőr, ízléstelen díszítéssel és ormótlan formákkal. Ezért most újra egyedi készítésű táskát szavaztam meg magamnak, rögtön kettőt is.



A standard laptoptáskák nem túl nőiesek. Bőröndszerűek, feketék, hatalmasak. Ehelyett a Wamp piacán egy kézműves laptop táskára figyeltem fel, ráadásul fekete-fehér virágos színben! Hát ez biztos nem jön szembe az utcán, mivel egyedileg, a saját laptopom méretére készítette a Suziartbag rugalmas és kreatív alkotója. 

Aztán morfondíroztam, hogy laptopomhoz már van táskám, de jó lenne valami nőies táska a téli szezonra. Színben a szürke-fekete kombináció mellett maradtam, mert ilyen színű kabátjaim vannak, s ez a párosítás az egyéb színekhez is illik. Egy jó bőrtáska vagyonokba kerül az üzletekben, a műbőrök pedig elég gyatrák. A Meska oldalán kerestem ezért magamnak kézműves készítőt, aki méretben és színben nekem való táskát szerkeszt. Íme! 


Szóval jöhet tél, eső, hó, én már felkészültem!

2014. október 23., csütörtök

Csapatmunka

Vállalati környezetben mindennapos szakzsargon kering: csapatmunka, hatékonyság, ügyfélközpontúság, szakértői hozzáállás, projektmenedzsment, motiváció. Kicsit absztrakt szavak ezek, melyeknek mindenki tudja a jelentését, ám mintha mégsem értenénk, mégsem töltenénk meg azokat tartalommal, mélységgel, részletekkel.

Bár a szavak embere vagyok kommunikációs szakiként, de szeretem megtölteni az általunk kimondott vagy leírt dolgokat tartalommal. Ezért napi szinten küzdök kollégákkal és vezetőkkel, hogy ne csak üres frázisokat mondjunk, ne csak jó hangzó kulcsszavakat sorjázzunk egy prezentációban, hanem valódi, tartalmas, szakértői szolgáltatást nyújtsunk a szavakon túl.

Mivel szakmaiságot ritkán kapok a megbízóimtól és alkalmazóimtól, ezért én magam megyek utána az útmutatást adó szakirodalomnak, cikkeknek, rendezvényeknek, könyveknek. Mostanság két értékes könyvet is elolvastam a témában, most ezekről számolok be.

A Motiváció 3.0 Daniel H. Pink könyve. Már több éve megjelent, de számomra most vált aktuálissá a tartalma. Nagyszerűen szembesíti benne a mai kor emberét, vezetőit az egyéni motivációkkal, a beosztottak gondolkodásmódjával. A motiváció lehet belső, biológiai alapú (pl. ha éhesek vagyunk, bármit megteszünk egy tál ételért - ez a "motiváció 1.0"), vagy külső, jutalmazás-bűntetés alapú.

A "motiváció 2.0" kora már lejárt, hiszen a jutalommal való elismerés és a bűntetéssel való fenyegetés már nem elegendő a modern kor emberének. Ennél többre, másra vágyunk. Az igazi megelégedést és motivációt a belső jutalmazás adja, amikor igazán élvezzük a feladatot, s "flow"-élményünk van. Ha ez nincs meg, lassabbak vagyunk, stresszesebbek, többet hibázunk.

Tehát nem minden a pénz, sokkal többet lehet elérni az emberi, érzelmi tényezőkkel. Míg a motiváció 2.0 jól működik a mechanikus, rutinmunkáknál, a kreativitást igénylő szellemi feladatokhoz a motiváció 3.0 szükséges! Ahhoz, hogy a motiváció jól működjön, az embereknek önállóságot kell adni.

A másik könyv, a Határok a vezetés szolgálatában a Harmat Kiadó Határaink sorozatának legújabb darabja. Írója Dr. Henry Cloud, aki pszichológusként és vezetési tanácsadóként az üzletemberekkel kapcsolatos tapasztalatait gyűjtötte össze. Arra keresi a választ, hogyan tud a vezető még jobb vezető lenni, miközben önmagával is harmóniában marad.

A határok nélkülözhetetlenek a vezetésben, mások menedzselésében. Ahhoz, hogy a kollégáink motiváltak legyenek, tiszta, egyértelmű határokat, felelősségi köröket, kommunikációs mintákat kell szabni, amit mindenki tud és be is akar tartani. A határok segítenek abban, hogy a beosztottak önmagukat vezessék, vagyis ne kelljen őket kívülről irányítani és ellenőrizni. Határokat kell húzni a megbeszélések során: miről és mennyit beszélünk, s hogy a feladatok mellett az emberekre is szánjunk időt.

A két könyv üzenete nagyon is egybevág: folyamatok és rendszerek helyett az emberekből induljunk ki, rájuk figyeljünk, őket motiváljuk. Mert ha az emberink rendben vannak, akkor a cég működése is helyreáll.


Pécsi kiruccanás

Mi kell egy nagyszerű kiránduláshoz? Végy egy szabad szombati napot, szervezd össze magad nagyon jó barátokkal, utazz le vidékre, s engedd, hogy a hely magával ragadjon! Nekem bejött: múlt hétvégén Pécsen jártam.

  Leondardo Ló

Pécs az én személyes térképemen igen elhanyagolt helyen található. Gyerekként egyszer táboroztunk a közelében, de a nagy távolság és járhatatlan utak miatt azóta csak egyszer bukkantam itt fel egy gyors városnézésre.

A megépült autópályának köszönhetően most kicsit gyorsabban leértünk a déli, mediterrán hangulatú városkába. Egy napunk volt, hogy kicsit magunkba szívjuk az itteni kultúrát és hangulatot,

Egy kiállítás adta az utunk apropóját: Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz zseni találmányait két helyszínen mutatják be. A nyári, toszkán utam után igazán élvezetes volt újra az olasz műremekekkel találkozni, Leonardot ismerjük a képeiről: ő festette a Mona Lisa-t, az Utolsó vacsorát. Emellett inkább feltalálóként tevékenykedett: emberi repülő szerkezetet barkácsolt, önjáró szekér-autót fabrikált, ingákat, mérlegeket, szélgépet készített. Ezen műveinek leírása, modelljei voltak kiállítva most Pécsen. Valódi zseni volt ő, hiszen a fizika törvényszerűségeit kutatta, s gondolatai nemcsak találmányaiban testesültek meg, hanem festményein, szobrain is alkalmazta azokat.

Egy "eredeti" Leonardo szobor Pécs főterén

A kiállítás leglátványosabb darabja a , ami Pécs főterén a dzsámi előtt áll. Ez a ló az egyik olasz előkelőség emlékműveként készült volna el, Leonardo életében modellezte is a szobrot, de hatalmas mérete miatt nem tudták kiönteni és összeállítani. A tervek azonban megmaradtak, most  az eredeti méretben, több, mint 7 méteres magasságű műanyag szobor képében elkészült.

Vicces bicajtároló

Pécs varázslatos városka. Sok-sok múzeummal, ahová kombinált belépővel tudunk bemenni. Napokig járhatnánk az itteni kiállításokat. Mi a mostani Leonardo kiállítás mellett megnéztünk egy a Pálosokról szóló kiállítást. A pálosok az egyetlen magyar alapítású, s még működő szerzetesrend. Sok fotót, iratot, használati tárgyakat láthattunk.

Pécs egyházi központ is, a hatalmas katolikus bazilika és környéke évezredekkel ezelőtt is kultikus hely volt. Alig 1o éve tárták fel az  ókeresztény sírkamrákat, melyek a világörökség részét képezik. A korai keresztény idején, a 4, századtól a 8. századig temetkeztek ide a római Pannónia előkelőségei. A vagyonosabbaknak saját sírkamra épült, míg mások egyszerűbb téglasírokba temetkeztek.

Bazilika, alatta az ókeresztény sírok

A föld alól az ásatások során csodás kézzel festett mennyezetű sírok kerültek elő. A képek római stílusban ábrázolják a bibliai témákat. A boltozatos kamrákban kőkoporsóban (szarkofág) pihentek a megboldogultak, akik mellett épen maradt üveg (!) korsók, ékszerek, használati tárgyak is előkerültek.

A város macskaköves utcái, sokféle stílusú házai, a háttérben magasodó hegyek, az itteniek nyugalma bármikor ide csábít. Legközelebb a Zsolnay porcelángyár városrészébe látogatunk.






2014. október 17., péntek

Léhűtők

Léhűtők. Naplopók. Semmirekellők. Ők a kollégáim.

Immár több, mint egy éve dolgozom ugyanazon helyen s még talán egyszer sem írtam dolgozós élményeimről. Nem mintha nem tudnék megtölteni több oldalt is a beszámolómmal, csak elég nehéz arról írni, ami a legtöbb időmet és energiámat leköti.

A cégünk folyamatos átalakításon megy keresztül, ami nem esik jól senkinek sem. Változó arcok és vezetők, eltérő irányelvek, Jó kollégák, de nehezített terep. A szakmai kérdésekről majd máskor. Most inkább az emberi tényezőkről írnék. Ami legalább annyira fontos, mint a szakmaiság. Hogy egy csapat legyünk, hogy ismerjük egymást, s képesek legyünk egymással hatékonyan dolgozni.

A hatékonyságnövelés érdekében egy rögtönzött ivászatot rendeztünk. Léhűtő Söröző, ahol egyedi, kézműves söröket iszogattunk. Kicsit kiengedtük a gőzt. Jó volt. Folyt.köv?

 

Háznézőben a Balaton-felvidéken

Új hobbim van: vidéki házakat nézegetek! Amerre visz az utam, igyekszem letérni a főútról és a hátsó, forgalommentes utcákban elhagyott, eladó házakat nézek. A gyengéim az öreg házak, erről már írtam is (Elhagyott házak és Elhagyott házak 2). Ha tehetném, már holnap belevágnék egy régi ház felújításába, hogy a jövő szezont már vidéken tölthessem.


Vonz a vidék, a kert, a zöld, a friss levegő és a vízpart. Ha választhatnék, akkor biztos, hogy víz közelében élnék, legyen az folyó vagy tó. Ha tó, akkor meg persze Balaton.

Nemrég Szilvivel újabb élménydús pár napot voltunk együtt a Balatonnál. Már szinte hazajárok hozzá. Hévíz-Keszthely-Balatonberény a célpont, ha oda megyek. Most pedig a Balaton-felvidéket barangoltunk egy teljes napot, csodás őszi napsütésben és fényben.

Keszthelyet elhagyva az északi parton autóztunk. Balatongyöröknél van a Szépkilátás, ahonnan a nevéhez méltóan a legszebb balatoni panoráma tárul elénk. Látni a Badacsonyi hegyeket, a vizet, a szemközti fonyódi lankákat, a keszthelyi öblöt. Itt tudnék élni. Hát fel is kerekedtünk, s a főút helyett a hátső, hegyi utakon autóztunk tovább. Régi szőlősök, erdőalja ez, sok-sok szép nyaralóval és megfizethetetlen árakkal. Azért álmodozni lehet, ha egy-egy mesés zsalugáteres régi pinceházat vagy kacsalábonforgó palotát látunk.


Az ismertebb balatonparti települések helyett a kevésbé ismert, felfedezésre váró falvakat választottuk. Az egyik ilyen nagy kedvencünk is lett: nyárfákkal szegélyezett fasor vezet be a zsákfaluba, ahol az egyetlen utca körülöleli a völgy közepén álló régi templomot, öreg gesztenyefák szegélyezte utcák és hegybe épült házak mentén. Vannak házak, amiket már benőtt a gaz, s szinte menthetetlen állapotba kerültek. De vannak még házak, amiket most megszerezve csodás meseházikóvá lehetne átalakítani.


Ez a vidék mindent megad, amire az egyszeri embernek szüksége van. Csodás táj, pancsolásra és vízi sportra alkalmas Balaton, gyógyító hőforrások. A dombokon finom borok teremnek, Kékkúton és több más településen kristálytiszta ásványvíz bugyog. Több tanyát láttunk, ahol ősi állatokat tenyésztenek. Kell ennél több?


A "klasszikus" balaton-felvidéki helyek felé is autóztunk: Köveskál, Kővágóörs, Kékkút, Salföld. Ezek a falvak már igazán felkapottak, sok itt a nyaraló, a szépen felújított többszáz éves ház. De sajnos az árak az egekben vannak, itt kevés esélyünk van olcsó pénzen kis házhoz jutni. Salföld igazi mesefalu lett, sok művész él és alkot itt, rendezettek a porták, valami fennkölt "szellemiség" kering a levegőben.


Azért, hogy ne csak a látvánnyal teljünk be, a gyomrunkat is megtöltöttük, nem is akármilyen helyeken! A Hévíz melletti egregyi szőlősdombok tövében van az Öregharang Étterem. Itt különlegességnek számító ősállatokból készítenek ételeket, mindig a szezonnak és a szakács aznapi ízlésének megfelelően. Csirkét és disznót nem találunk a kínálatban, viszont mangalicát, szürkemarhát, őzet, fácánt, lovat, vagy éppen szamárhúst igen!

A másik gasztroélményünk Köveskálon volt, ahol a Miakő éttermet teszteltük le. Egy régi kocsmaépületet alakítottak át letisztult modern és hagyományos elemeket ötvöző design-nal. A hatalmas udvarban sok jó embernek van helye, biciklisek, autós kirándulók, gyerekes, vagy éppen kutyás vcndégek is szeretettel vannak üdvözölve.

A gasztroélményeinkről Szilvi sokkal jobban ír nálam, az ő bejegyzését itt olvashatjátok.

Hamarosan folytatódik a háznéző túrám, így újabb beszámolóval jelentkezem.


Csapatépítés Frankfurtban

Nemrég három napot töltöttem Frankfurtban. Németországban már elég rég jártam, így kiváncsi voltam, milyen lesz itt újra, értek-e még németül és hasonlók.


Most a munkám szólított ide. Általában keveset írok itt a munkámról, hiszen nem az a célom, hogy itt beszéljem ki a munkahelyi maceráimat. Több, mint fél éve már nem egy fő megbízónak dolgozom, hanem kettőnek. Az új munkám egy nemzetközi fejvadász cég, ahol főként az online marketing feladatokért felelek. Virtuálisan dolgozom, hiszen kollégáim más országokban, más időzónákban élnek, így skype-on és emailen tartjuk a kapcsolatot.


Most először tudtam velük személyesen találkozni, mivel ez a frankfurti meeting az éves, globális céges megbeszélés volt. A budapesti irodában dolgozókkal mentem, kicsit kívülállóként, hiszen én nem velük dolgozom, s ritkán látom őket az irodában. Már az odaút is igazán "színesre" sikeredett: kitaláltuk, hogy német színekbe öltözünk és úgy utazunk. Nem kis feltűnést keltettünk a reptéren a fekete alapon sárga-piros színkombinációban.

Frankfurtban csodás napsütés és három nagyon intenzív nap várt minket. Napközben csapatépítő feladatok, csoportos megbeszélés, össz-céges előadások és workshopok voltak. Esténként jó hangulatú vacsorák, iszogatások a teraszon. Volt, hogy hajnali 7kor közös sportprogrammal indítottuk a napot, s aztán Oktoberfest keretében mulatsággal zártuk azt.


Utolsó délután pár órára ki tudtunk menni a városba, "Mainhattan"-be, ahogyan az itteni felhőkarcolós belvárost hívják. A sétánk izgalmas utazással zárult, ugyanis alig fértünk fel a szállodába visszavivő vonatra: aznap focimeccs volt, s nem kevés drukker tartott a hotelünk felé, ami épp a stadion szomszédságában volt. A dolog komolyságát rohamrendőrök hada is hangsúlyozta. Nekem sikerült a ruházatommal "beleolvadni" a tömegbe: Frankfurt színe a piros-fekete, s aznap én pont ilyen színösszeállításban nyomultam, hasonlóan a meccsre érkező drukkerekhez.

A frankfurti kaland nem lett volna teljes eme "színes" élmények nélkül. Jó visszanézni ezeke a bohókás képeket. Hajrá Frankfurt!


Itt van még két videó a céges együttlétről:
https://www.youtube.com/watch?v=SGZbeGD_noI&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=cFZVlXy7s9I&feature=youtu.be






2014. szeptember 23., kedd

Enese Budapesten


Az elmúlt hétvégén különleges vendégem volt Budapesten. Amerikából érkezett, s mindössze 11 éves. Ő Enese, a clevelandi vendéglátó családom legkisebb gyermeke.



Enese két hónapot tölt Magyarországon, iskolába jár, gyakorolja a magyart, éli a vidékiek életét. Azért, hogy ízelítőt kapjon a fővárosi életből, pár napot nálam töltött.

A lenti linken található egy összeállítás a vele készült fotókból. Bebarangoltuk a várost, voltunk színházban, a Nemzeti Vágtán. Ismerősökkel találkoztunk, megnéztük a Parlamentet és a Szent Jobbot, a Várkert Bazárt, a várat.


Várom, hogy jöjjön újra!

Képek


2014. szeptember 12., péntek

Rádióban

Ezen a héten volt szerencsém egy rádióműsor vendégeként az amerikai élményeimről, az ösztöndíjról és a hazajövetelemről beszélni. Elég hirtelen jött a felkérés, a szerda esti adásba délután kaptam meghívást. Vállaltam.

A CTP színeiben érkeztem a stúdióba, stilszerűen épp egy CTPs megbeszélésről jövet. A műsor témája a Hazatérés volt, vagyis olyanokat kért fel a beszélgetésre a riporterhölgy, akik hosszabb ideig külföldön éltek, tanultak, dolgoztak. Az élő adásba velem együtt a Gyere Haza Alapítvány egyik tagja került be, többekkel telefonon készült beszélgetést vágtak be. 

Remélem, az elkészült műsor jól bemutatja a lehetőséget, amivel én is, mások is éltek. Az elmenetellel szemben erősen a hazatérésre fókuszáltunk. Azt hiszem meg kell mutatnunk, hogy innen nem csak elmenni lehet, hanem ide jó hazatérni, van miért hazatérni.

A műsor meghallgatható a lenti linken. Keressétek a Privát Napló - Külföldön tanulás szeptember 1o-i adását. 

Jó meghallgatást!

http://mno.hu/lanchid_hangtar

2014. szeptember 11., csütörtök

Pipacs

Változatok pipacsra...

Egy ideje nagy kedvencem lett a feket-fehér pirossal kiegészítve. Ruhában a fekete-fehér alapdarabokhoz piros kiegészítőket használok: piros cipőt, fülbevalót, nyakláncot, netalán egy piros kendőt. Elég egyszerű, ám mégis feltűnő.

Aztán rájöttem, hogy ez a hármas kombináció a pipacsra emlékeztet. A pipacsvirág is fekete-piros, kontrasztos, ám mutatós ellentétet alkot.

Festettem is pipacsot, meg árgus szemekkel keresem a pipacsos tárgyakat. Álmom egy pipacsos kerámiaszett, vagy egy hatalmas pipacsos kép a falamra.

Míg teljesül az álmom, itt van néhány inspirációs kép a pipacshoz.







Monet képe pipacsmezővel

Szinyei-Merse festménye


2014. szeptember 5., péntek

Balcony

Eltelt a nyár, beköszöntött az ősz. A héten elkezdődött az iskola, hűvösebb szelek fújnak. Az ősz ellen én az indián nyárral küzdök: még tart a melengető napfény, még lehet kint ücsörögni, napozgatni, sétálni.


Legyen itt illusztrációnak egy kép a balkonomról. Ilyen szép már rég volt: csupa virág a muskátli és a petúnia. Szeretik is a méhecskék, itt donganak a virágládák körül. A cinkék pedig reggelente követelik maguknak a reggelit: felröppennek hozzám, hogy magvakat válogassanak a madárházamból.

Hurrá ősz!

Gasztroregények

Mostanában elég sok regényt olvastam. Barátaim jóvoltából hozzájutottam néhány gasztroregényhez. Ezek a könyvek regénynek íródtak, viszont valós eseményeket mesélnek el. Írójuk egyes szám első személyben meséli el saját utazását és gasztronómiai kalandjait. Közben számtalan ínycsiklandozó receptet ismertet, mi meg indulunk is beszerezni a hozzávalókat.

Peter Mayle több könyvét is olvastam. Ő angolként gondolt egy nagyot és a franciaországi Provance-ba költözött. Sorra írja ott regényeit. Írásai nekem elég férfiasak, jobban kedvelem a könnyed-kecses női írásmódot. Az Egy év Provance-ban egy naptári év történéseit meséli el. Megismerjük a vidék szereplőit, a folyamatosan érő gyümölcsöket és zöldségeket, a pékek, tejgazdaságok és hentesek munkáját.

Marlena de Balsi amerikai újságíró, aki munkája miatt utazott Velencébe. Itt véletlenül megismerkedik egy jóképű olasz férfivel, az "Idegennel", aki nem ereszti, hanem gyorsan feleségül kéri. A nőnek már felnőtt gyermekei vannak, így könnyebben hagyja maga mögött hazáját, s alig pár bőrönddel átköltözik Velencébe. Erről szól az Ezer nap Velencében című regénye.

Házalakítás, közös élet kialakítása, esküvőszervezés a programjuk. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elköltöznek Toszkánába. Az itteni élményeiket az Ezer nap Toszkanában című könyvében írja le. Először itt bérelt házban laknak egy birtok közepén. Lassan csiszolódnak össze a helyi kétkezi földművelőkkel, majd saját ház után néznek. Egy anyagilag labilis, ám annál boldogabb független életre rendezkednek be. Utaznak, éttermeket tesztelnek, főznek, élnek.

Jó olvasást és főzést!


Michelangelo

Michelangelo Buonarotti Firenze művésze. Mivel jártam a városban, s még mindig az olasz reneszánsz hatása alatt vagyok, elolvastam a híres művész életrajzát.

Irving Stone: Michelangelo című munkája regény, de valós elemekre épül. Írója hosszasan kutatott és történelmi tényekre fűzte fel a történetet.  Kereskedő családba született, ám nem vitte tovább apja mesterségét. Ehelyett a szívére hallgatott, s fiatal fiúként beiratkozott egy festőmester mellé tanítványnak. A tanulás közben rájött, hogy ő inkább a kővel, a szobrászattal akar foglalkozni, ezért egy szobrászműhelybe ment tanulni.

Még tanulóként felfigyeltek rajzaira. Azért, hogy minél élethűebben ábrázolhassa az embert eljárt egy halottasházba boncolni. Ezt titokban tehette csak, mert az egyház tiltotta azt. A Mediciek udvarában Lorenzo idejében kezdett alkotni, s élete végéig folyamatosan kapott megbízásokat a gazdag család tagjaitól. Szobrain legtöbbször egyházi, bibliai témákat ábrázolt: madonnát, a szent családot, Mózest, Dávidot. Több pápának is dolgozott Rómában, síremlékekhez készített szobrokat, ő kezdte el a Szent Péter székesegyház újjáépítését is.

Dávid

Érdekes, hogy mindig szobrásznak tartotta magát, ám mégis maradandót alkotott festőként is. A Sixtusi kápolnát a pápa parancsára festette ki a teremtés és az utolsó ítélet képeivel. Legismertebb művét, a Dávid-szobrot Firenze város felkérésére készítette egy hatalmas, mások által megmunkálhatatlan márványtömbből. Dávid alakja egyszerre ábrázolja a bibliai hőst, a fiatal férfitestet, valamint Firenze jelképét is. Másik nagy műve a Pieta. Ez a Szent Péter bazilika egyik oldalkápolnájába készült, s a fiatal, törékeny Máriát és a halott Jézust ábrázolja. Megdöbbentő a szobor érzelmessége, a ruhák redői, az arcok életszerűsége.

Pieta

Michelangelo nem volt gazdag, élete mindig pártfogói, megrendelői kezében volt, ettől függött, hogy képes-e megélni. Sosem házadott meg, mert annyira lefoglalta az alkotás. Három nagy szerelme volt, de egyik nő sem lehetett az övé.

Sixtusi kápolna, Utolsó ítélet