Családom, ha külföldi

Azon kivételesek közé tartozom, akiknek a családja Európa kulturális sokszínűségét példázza. A húgom tavalyi esküvőjével immár hivatalosan is a francia Lavigne-családdal egészült ki a rokonság. Ahogyan az őket eskető polgármester is megjegyezte: az Európán belüli határok eltűnésének köszönhető a frigy:-).

Mit kaptunk a családi egyesítéssel? Kaptunk anyóst, apóst, 2 testvért, azok gyerekeit, unokatestvéreit... Kaptunk jó kis franciás eleganciát, udvarias viselkedést, tartózkodó emelkedettséget, közvetlen nyelvtudást nem igénylő humort. Betekintést egy másik ország, egy másik kultúra életébe, közvetlenül a családi színfalak mögött.
S mit adunk mi a közösbe? Magyaros közvetlenséget, néha udvariatlan viselkedést, folyton-folyvást evést (és ivást), falusi romantikát, nyáron hőséget, télen mobilitáshiányt.

Ám mégis pozitív az egyenleg. Főleg, hogy látom a változást mindkét oldalon. Ahogyan a franciák lelazulnak (némi szilvapálinkával felvértezve), és magyarul tanulnak, írnak, beszélnek. S jó látni, ahogy a saját családom nehezen mozdítható tagjai is útra kelnek, hogy megnézzék maguknak a húgom új hazáját, családját, s bátran ízlelgetik az elsőre nagyon más francia konyhát és nyelvet.

S mi a hozadéka mindennek az én kis világomra? Az, hogy megtanulom megbecsülni azt a kevés időt, amit együtt tölthetünk, s olyankor beleadok apait-anyait programokkal, ajándékokkal, együttléttel. Ahogyan tavaly nyáron a franciák első magyarországi látogatásakor (lsd. fotó fent), vagy éppen most, amikor éppen a visszaúton halad a francia-magyar kompánia.

Hív az Ohio...

Valamikor az úttörőtáborokban énekeltük a Hív az Ohio... refrénű nótát. Akkor nem igazán tudtam még, mi is az az Ohio (ohájó), de jól hangzott, s valahogy mindig ennél a dalnál lyukadtunk ki, ha nótára fakadtunk.

Olvastam egy Wass Albert könyvet, Eliza a címe. A regény kivételesen nem Erdélyben játszódik, hanem Amerikában, a 19.században, amikor a telepesek fokozatosan vették művelés alá az Ohio folyó (a név indián jelentése Nagy Folyó) melletti szénbányákat. Eliza a főhősnő, aki férjével a semmiből indult, s végül egy egész bányatársaság tulajdonosa lesz. A regény hűen festi le ezt a történelmi kort, s mellette az emberi momentumokból (szomszédok irigysége, családi kötelékek elszakadása) is lehet tanulni.
Számomra meglepetés volt a könyv, nem tudtam mire számítsak, mikor belekezdtem. Jó kis amerikai ízelítő, mert hát ugye hív az Ohio...

Izland bosszúja

"- Mi volt a haldokló izlandi gazdaság utolsó kívánsága?
- Szórják szét a hamvait Európa felett!"

A fenti viccet még akkor kaptam, amikor javában tombolt az izlandi vulkán Európa felett. Izland nemcsak az államcsőddel hívta fel magára a figyelmet - ami főleg az Európai Uniót érintette érzékenyen -, hanem az egész világra kiterjedő problémát okozott. Pár napra megbénult a légiközlekedés, és kénytelenek voltunk megbarátkozni azzal, hogy bár az emberiség sok problémát meg tud oldani, vannak esetek, amikor nincs más megoldás, mint kivárni a probléma elmúlását. Ez a várakozás elgondolkodtatásra is kényszerít: rá kell jönnünk, hogy nem vagyunk mindenhatóak és mindent megoldóak, s néha nem is baj, ha megáll a világ körforgása, főleg önmaga körül.
Persze az ötletes cégek rögtön a saját malmukra igyekezetek hajtani a katasztrófa hatásait: a telekom cégek például jogosan népszerűsítik videokonferencia programjukat.
Személyesen számomra a legnagyobb haszon az volt, hogy pár napig csend uralkodott a lakásom fölött húzódó légifolyosón.

Törökök nyomában Budapesten

Még az ősszel tettem fel a kérdést az általam vezetett holland csoportnak Budapesten: mi a kapcsolat a magyarok és a törökök között? Remélhetőleg erre a kérdésre egy magyar kisiskolás könnyedén válaszol: a törökök mintegy 150 évig uralták Magyarországot, s ezzel jó néhány nyomot hagytak maguk után. Van ugye az Egri csillagok, ami kötelező olvasmányként elég jól bemutatja ezt a történelmi korszakot. Van minaret Egerben, dzsámi Pécsett. De mit találunk Budapesten?

Első pillanatra nem tűnik szembe egyetlen látványosság sem. Aztán eldugott kis utcákban mégis találunk néhány építészeti emléket. Érdemes Budán kezdeni a kalandozást. A Margithíd közelében már árulkodóak az utcanevek: Gül baba utca, Turbán utca... Rózsadomb - eredetileg nem a város elit negyede miatt nevezték el ezt a részt, hanem a törökök által betelepített rózsák miatt. A Rózsadomb egyik festői kiszögellésén található Gül baba sírja. Érdemes felkapaszkodni, pazar panoráma és sajátos keleti hangulat vár itt minket. A rózsák mellett a törökök hozták be hozzánk a kávéfogyasztás tudományát, valamint egy sajátos fürdőkulturát is. Erre több budai török fürdőépület is emlékeztet (például a Rudast ki is próbálhatjuk).

Sétánkat zárhatjuk egy hangulatos török kávézóban. Bár a körúton egymást érik a törökök által üzemeltetett gyorsétkezdék, én mégsem ezek közül ajánlok most egyet. Ehelyett egy nagyon igényesen kialakított étterem-kávézóra hívom fel a figyelmet az Andrássy út Hősök terénél lévő felén. A Cafe Kara a Budapesten élő törökök gyülekezőhelye. Gyros helyett itt török szendvicseket, eredeti török teát rendelhetünk, s vizipipázhatunk is.

Választottunk

Választás - túl vagyunk rajta. Valahogy észre sem vettük a kampányt, s már itt is volt a nagy nap: ápr.11. majd 25-e. Az eredmény várható volt, inkább az arányokon lepődtünk meg kicsit.
Nem szeretnék politizálni, ehhez jobban értenek mások. Viszont a véleményem az, hogy nem volt valódi választás ez a mostani. Nem voltak ajánlatok, ígéretek, tervek, amik között választani lehetett volna. Ehelyett mi magyarok egyhangúan inkább valami ellenében, és nem valami mellett, döntöttünk. Ez nagyon megy nekünk.
Én inkább most ebből tanulnék, úgy össznemzeti szinten. Jó lenne a döntéseinket nem a korábbi tapasztalatok szerint kiábrándultságból meghozni. Hanem ehelyett irányíthatnánk aktívan a változást, részesévé válva az átalakulásnak. S kevesebb pesszimizmus és "ennél minden jobb lehet" hozzáállás helyett valami tudatosabb irányba mozdulni.

Keresztgyerekezés

Keresztgyerekezés - eme szép magyar szó egy ideje már különös jelentőséggel bír számomra. Van egy keresztfiam, közel 10 éve, Balázs, s két éve lányos keresztmama is lettem, a velem (nem véletlenül :-) azonos nevű Krisztikének.
Szóval pár éve a laza baráti programok között igyekszem a keresztszülői felelősséggel járó gyerekes programokat is beiktatni az életembe. S egy ideje ez már elég spontán és olajozottan megy.

Néha elgondolom, "mire jó" az, hogy keresztgyerekeim vannak. Hát, egyik nagy előnye, hogy anélkül lehet a gyereknevelés és a gyerekekkel való foglalkozást gyakorolni, hogy sajátom lenne. Sőt, bepillantást nyerek családi berkekbe, gyakorlatozhatok a gyerkőcökön, anélkül hogy főállásban felelnem kellene az apróságokért. Másik előnye, hogy a ritka találkozások mindig örömteliek, mind a gyerkőcök és a magam részéről. S olyan sokat sajnos nem is vagyunk együtt, hogy megunjuk egymást.

Talán valamikor elérek oda, hogy a sajátjaimon gyakorlatozzak, ne játszásiból, hobbiból. Addig marad a keresztgyerekezés.

Viktória - egy női vezető

Az ifjú Viktória királynő - ez a címe egy most futó mozinak. Láttam, s ajánlom mindenkinek, aki szereti a kosztümös, romantikus, de mégis valós történelmi alapokon forgatott filmeket.

Most nem is annyira a filmről, inkább magáról Viktóriáról szólnék. Mit lehet tanulni attól a nőtől, aki több mint 60 évig ült Anglia trónján, s életének kétharmadát a haza ügyének szentelte? Találtam egy történelmileg hűen megírt könyvet (Lytton Strachey: Viktória királynő), ebből a számomra legfontosabbakat emelném ki.

Viktória nem volt sem túl okos, sem túl szép. Viszont nagyon komolyan vette a feladatát, s azt "jól" akarta végezni. Sikerült is ez neki. Alattvalói és politikus kortársai tisztelték az egyenességéért, őszinteségéért, egyszerű protestáns életmódja mintául szolgált mindenkinek. Mindig tudta, hogy hallgatnia kell hozzáértő tanácsadóira (köztük a férjére, Albertre), így sikeresen lavírozott el a háborúk, gazdasági és kulturális ügyek világában. S ne feledjük, a hivatása mellett népes családjáról is igyekezett gondoskodni: számtalan gyermekét házasította ki Európa arisztokrata családjaiba.

A film hitelesen mutatja be a királynő boldog ifjúkorát, a házasságának korai éveit. Amiről nem szól, az a megözvegyült és öregedő Viktória, aki még magányosan is képes volt feladatait szinte az utolsó napig kifogástalanul ellátni.

Diáknegyed a la Pest

Az elmúlt hetekben elég sokat jártam a Múzeum körút környékén. Sajátos élmény volt hétköznap az órára igyekvő egyetemisták között mászkálni. Magam is diákká váltam kicsit: a hivatalos uniformist eltéve inkább farmert húztam és próbáltam diákosan könnyeddé lazulni.

Egyedi hangulat uralkodik a Belvárosnak ezen a részén. Egymást érik itt az okos embereket nevelő-képző intézmények: az ELTE, a Pázmány, a Károli, odébb a Corvinus, a Duna túloldalán a Műegyetem. Egy sor antikvárium, a Ráday kávézói, a Szabó Ervin Könyvtár előtti hangulatos tér, bohém turkálók teszik színessé és mégis élhetően hétköznapivá a környéket. Persze a képet kicsit rontják a 4-es metró ásatási munkái. De ha minden igaz, pár éven belül csodás korzó-szerű sétányok lesznek a csörömpölő villamos helyén. Addig is jó itt jelen lenni, nézelődni, s a régi szép (vagy talán nem is olyan messzi :-) diákévekről ábrándozni.

Kicsit olyan párizsi Latin-negyed jellege van az itteni utcáknak. A diákokat megfigyelve pedig néha tényleg az az érzésem, hogy semmiben sem vagyunk rosszabbak a fejlett nyugati kortársaknál (már amennyire ezt külsőleg és nem az agyállományt megvizsgálva meg lehet állapítani). Sőt, az abszolút trendin öltözködő lányoktól még tanulni is lehet: hogyan dobjuk fel az egyszerű farmer-póló-balerinacipő szettet egy látványos ékszerrel, kendővel, lófarokkal.

Otthonunk a Föld

Otthonunk a Föld (Home). Ez a címe egy szenzációs dokumentumfilmnek. Franciák készítették, Luc Besson rendezte. Véletlenül a tévében ment, s a képek láttán nem tudtam mozdulni a képernyő elől. A Földet mutatja be felülnézetből. Csodálatos képek, színek, közben a Föld kialakulásáról, fejlődéséről hallhatunk, majd eljutunk a kritikus pontig: az ember megjelenéséig. S itt kezdődnek a problémák. A természet küzd, próbálja helyreállítani a saját rendjét, aminek az egyetlen károsítója a civilizált ember. Adatok, tények, amik szomorú jelent és még szomorúbb jövőt mutatnak. Meddig tartja még magát a Földünk? Mikor adja fel a harcot?

A Föld napja ápr.22. Ezen alkalomból (is) ajánlom mindenkinek megnézésre a filmet. A lenti linken megnézhető.
Aztán érdemes elgondolkodnunk a saját személyes felelősségünkről, arról, hogy mit tehetünk mi magunk. Mert ha mindenki csak a saját háza táján rendet rakna, már nem tartanánk itt...

http://www.youtube.com/user/homeproject

Én és a couch-om

Mostanság egyre többet hallani a coachingról (ejtsd kócsing). A divatos angol szó eredeti jelentése: edzeni, tréningezni. A coach pedig maga az edző. Ill.mostani értelemben az a valaki, aki szakmai és személyes fejlődésünket figyelemmel követi és az adott pillanatban tanácsokkal, irányítással lát el. Elsősorban a felsővezetők kiváltsága, hogy személyes couch-uk legyen. Ők azok, akik az őket terhelő feladatokat, a felelősségteljes munkát nem tudják házon ill.cégen belüli emberrel megosztani, ezért egy külső, független, de szakmailag megbízható tanácsadóra van szükségük. S ők is azok, aki a nem kevés (40-50 ezer Ft) összegbe kerülő óradíjat meg tudják fizetni.

Viszont nemrég én is rájöttem: nekem is van ilyen személyes coach-om! S ő már akkor megvolt, amikor még a coachingról hallani sem lehetett. Ráadásul az óradíja is jutányos: barátként örül, ha segíthet :)

Sajátos kapcsolat alakul ki a tanácsadó és tanácsra szoruló között. A coach anélkül, hogy irányítana, vagy döntene helyettem terelget egy úton, megállásra és elgondolkodásra késztet. Amolyan bölcs bagoly ő, nem sűrget, kivár, engedi, hogy magam jöjjek rá a megoldásra.

Még évekkel ezelőtt olvastam egy német könyvet, akkor amikor még alig volt irodalom ebben a témában. A címe: Coach-old magad - ha nincs más aki vezessen. Ebben a hétköznapi (nem feltétlenül a szakmai, üzleti) életben is jól használható tanácsok vannak, pl. az időtervezésre, káosz feloldására, feladatok rangsorolására.

Jó coacholást mindenkinek! Akár önmaga végzi, akár valakinek a közreműködésével.

Önként és dalolva

Önkéntesség. Manapság nem sokszor emlegetjük ezt a szót. Az, meg hogy önkéntességre adjuk a fejünket, még ritkábban fordul elő. Mi hasznunk lehet abból, ha önzetlenül, önként és dalolva segítünk valakinek? Nem fizetnek érte, nem tüntetnek ki, mégis teszünk valamit? Jó ez nekünk?
Egyik kedves barátném ebben a témában írta a szakdolgozatát. Külföldön, nyugaton valahogy jobban van ennek hagyománya. Pl. Amerikában vannak olyan közösségek, ahol a felnőtté válást nem csak a 18. életév betöltése jelenti, hanem az is, hogy egy hosszabb időre, akár egy évre elutazik az ifjú ember és önkéntesen vállal munkát. Jó alkalom ez az önzetlenségünk letesztelésére. Másrészt az egyik legolcsóbb módja az utazásnak, nyelvtanulásnak is.
Ebben nekem is volt részem. S mondhatom a szállás+ellátásért cserében sokkal többet kaptam. A fizetség nem pénzben volt mérhető, hanem azok mosolyában, akiknek segítettem.
De nem kell ahhoz messzire utaznunk, hogy learassuk az önkéntes munka gyümölcsét. Elég ha szétnézünk közvetlen környezetünkben. Van-e valaki (idősebb, szegényebb, gyerekes - bárki, aki segítségre szorul), vagy van-e olyan hely (udvar, kert, ház, házkörnyéke), ahol elfér a segítség.
Szóval tennivalót könnyű találni. Viszont annál nehezebb a saját időnket, energiánkat odaszánni. De csak egyszer kell elkezdeni!

Szocreál - amiben élünk

Az utóbbi időben elég sokat sétáltam szűkebb életterem környékén, így volt lehetőségem sok érdekességre felfigyelni a környéken. Zugló eme szegletét a háború után építették ki, az épületek fő mottója: "Lakást mindenkinek!". Így készült el jónéhány egyszobás lakásokból álló társasház, köztük az is, amiben én lakom. Ilyen jellegű épületeket találhatunk a volt szocialista blokk bármelyik nagyvárosában. Én pl. hasonlókat láttam Ukrajna magyar lakta részén. Viszont a szocialista tervgazdasági háttér és a szögletes kialakítás ellenére mégis nagyon kedveltek ezek a házak, ez a környék. Miért is?
Nos, annak idején nagyon tudták, hogy nemcsak lakást kell biztosítani a népnek, hanem életteret is. Így a lakóépületek közé szépen elszórva terveztek iskolát, óvodát, üzleteket. S az épületeket zöld parkokkal, széles fasorral szegélyezett utakkal kötötték össze. A házakat népnevelő célzatú domborművek, sőt mozaikok is díszítik!
Szóval tagadhatjuk a múltat, de azért van sok hasznos dolog is, amit a múlt rendszerből örököltünk.

Nevünk eredete

Tegnap volt egy érdekes beszélgetésem az egyik névrokonommal. Arról elmélkedtünk, hogy mennyire nem vagyunk tisztában a saját személyes, családi "őstörténetünkkel". Pl. kivételes, ha valaki a nagyszülein túl tud bármit is a dédszüleiről, vagy netalán tán még ismerte is őket.

Másrészt sokat elmond a nevünk is az eredetünkről. Mindketten Oláh-k lévén, összeraktuk eme családnév eredetét. Korábban én már olvastam, hogy az oláh az "olasz" nép elnevezése volt. Büszke is lettem azonnal a délies származásomra és latinos temperamentumomra.
Kedves "rokon" barátom elmondása szerint viszont az oláh szó a "vlah" népnévből ered, ami viszont bolgárokat jelöl. Hát a balkáni eredet már kevésbé dobott fel. Így most utánanéztem, mi is az igazság. Kiderült: mindkettőnknek igaza van.
Az ókorban dél-itáliai pásztorok telepedtek át a Balkáni-félszigetre, Albánia területére. Ott keveredtek a helyi népekkel, majd vándorló pásztorok lévén tovább vonultak Bulgária felé. Onnan már oláh-okként kerültek Erdély és Magyarország területére. Szóval jó kis utat tettek meg eleink, mire ide értünk!
Örülök, hogy mégis csörgedezik valami latin vér az ereimben...

A fenti kép az Erdélyben, Szepességben élő oláhokat ábrázolja.

Turi-muri

Hurrá tavasz van! Nem csak a virágok és a fák virágoznak ám! Hanem a nők is! Lekerülnek a nagykabátok, elrakjuk a csizmát és előkerülnek a szekrényből a rég nem látott (óh, október óta tartott a tél) virágos, színes, vékony holmik. Sok nőben ilyenkor vetődik fel a kérdés: De mit vegyek fel!? S bár a szekrényben mozdulni sem lehet a ruháktól, azért nem ártana néhány új darabot beszerezni.

Ilyenkor jön egy kis találékonyság: csak akkor veszek új darabot, ha van hozzá helyem és biztosan nincs semmi hasonló holmim. S hogyan teremtsek helyet az újnak? Hát úgy, hogy szelektálok a régiek között. Csak szigorúan: az elmúlt időszakban nem hordott vagy kényelmetlen ruhákat kiválogatom, majd a barátnőimnek felajánlom áttekintésre. S legtöbbször gazdára is találnak!
Egy mások módszer, hogy a felesleges, de minőségi darabokat beadom egy second hand boltba, ahol ha sikerült eladniuk, fizetnek. Hurrá!

Aztán, ha már van szabad hely a szekrényben, irány nézelődni. Lefutottam pár kört a nagy bevásáló-központokban, viszont több üzlet kínálatát átnézve megállapítottam, hogy igazán minőségi és új cuccokkal nem rukkoltak ki idén a tervezők. Régi irányzatok jönnek elő, hódítanak a virágos mintájú egyberuhák, a tengerész stílusú kosztümök, felsők, a retrós szoknyák. Így ahelyett, hogy újat vennék, inkább a használt üzleteket veszem célba.

Van három kedvencem a turkálók között.
A Gardrobe a Király utcán igazán egyedi, főleg márkás, designer holmikat árul. Jópofa táskákat, cipőket lehet itt találni.
Nem messze a fenti üzlettől található a Nagymező u. 10-ben egy másik turi, ahol rengeteg a felpróbálásra váró darab. Célszerű célirányosan menni, mert egyébként elveszel a kínálatban.
A harmadiki kedvencem a Szabó Ervin könyvtár előtti kis téren található. Itt a ruhák mellett jópofa kiegészítők is vannak: számtalan kalap (találtam is egyet a húgom esküvőjére :), bizsuk és egészen egyedi szárik!

S végül néhány érv a turkálók mellett:
- élmény a vásárlás (vajon az én méretem? jó lesz rám?)
- olcsó (legalább félár az újhoz képest)
- jó minőség (ha még használt állapotban is eladható, akkor biztosan jól bírja a mosást, vasalást, viselést)
- egyedi (max. a világ másik felén jöhet szembe valaki egy hasonló darabban)

Nekem a fő érv a turkálók mellett, hogy általában akkor dicsérnek meg valami jó ruhát rajtam, amikor épp turis cuccot viselek.

Ha magyarosat ennél Budapesten

Bár Budapest a turisták fő célpontja Magyarországon, ha igazán magyaros éttermet keresünk, nem is olyan egyszerű feladattal szembesülünk. A belváros utcáit járva egymást érik a gyrost áruló arab üzletek, a kínai menüt kínáló olcsó éttermek, viszont magyaros "kifőzdét" szinte sehol sem látni.

Van viszont két étterem, amit szívesen ajánlok a magyaros gyomrú érdeklődőknek.

Az egyik a Vakvarjú Étterem a Deák tér közelében. Korábban ez volt a Vista Kávézó és Étterem, ahová szolid árai és századeleji tonettszékes kávézóhangulata miatt jártunk. Pár hónapja kis fazonigazításon esett át az étterem, s Vakvarjú néven nyitott újra. A berendezés kicsit olaszosan trendibb lett, az ételek a hagyományostól elmozdultak a reform-nyugatias konyha felé, viszont az árai továbbra is elfogadhatóak. S ami igazán különleges, az a kiszolgálás színvonala: itt még egyszer sem fordult elő, hogy ne mosolyogva, maximális udvariassággal fogadjanak, tegezni meg végképp nem szokás a kedves vendéget. Esténként élő zongoraszó mellett lehet vacsorázni. Előszeretettel viszem ide a külföldi barátaimat, ha nem éppen a magyaros csípős finomságokkal akarom őket elkápráztatni. Ja, s Budán is van egy ikerpárja az étteremnek, legközelebb azt is szemügyre veszem.

A másik étterem a hagyományos, magyaros csípős formációt követi. A Hősök tere közelében van, amolyan fatányéros, csárda hangulatú, a neve is ezt sejteti: Paprika Étterem. Legutóbb két kedves külföldi barátnőmmel jártunk ott, s nem csalódtunk. Sokat sejtető volt, hogy szabad asztalra várnunk kellett, viszont miután bejutottunk, nagyon hamar kihozták a rendelésünket. Az adagok hatalmasak (lehet belőle csomagoltatni), a személyzet több nyelven beszél.

Ha valaki ismer hasonlóan színvonalas helyeket, jelezze! Megyünk tesztelni!

www.vakvarju.com

www.paprikavendeglo.hu

Harvard Review - a bizalom és annak hiánya

A nem szakmai bejegyzések után jöjjön egy kis szakmai hír-kitekintő.
A Harvard Business Review egyik korábbi számában több cikk is egy témára hajazott: a bizalomra és annak elvesztésére. Fogyasztói, alkalmazotti, vállalati-befektetői oldalon. Ha jól megnézzük, a bizalom van ott a vállalati sikerek mögött, s ennek hiánya vezet a cég sikertelenségéhez, vagy éppen a mai válsághoz.
Bizalmon alapul egy sikeres termék vagy brand, ha a fogyasztói bizalmat sikerül megszerezni, akkor elkötelezetté tudjuk tenni a vásárlóinkat. De elveszteni ezt a bizalmat sokkal könnyebb, ezért fektetnek olyan nagy hangsúlyt a cégek a márkanevük megvédésére, mégha néha baki is csúszik a gépezetbe (mint most a Toyota visszahívások esetében). A marketing célja nem más, mint ennek a bizalomnak az elnyerése és hosszútávú megtartása.
Bizalomra van szükség a vállalat szervezetének a működtetéséhez is. Mint egy családban, az alkalmazott és a munkaadó kölcsönösen egymástól függenek, egymásban kell bízniuk, ahhoz hogy előrébb tudják tolni a cég szekerét. Ahogyan az egyik cikkben írják: újra kell építeni a közösségi tudatot a vállalatoknál.
S bizalmon alapul a befektetők döntése, amit kockázatbecslők és tőzsdei szakemberek próbálnak megjósolni.

Mi hát a feladatunk? A bizalom kialakítása minden szinten!

www.harvard.hu

Őrség - kirándulásajánló

Így, hogy ilyen szépen kitavaszodott, eljött a kirándulások ideje! Ha a nagyvárosból valami nagyom másra vágysz, akkor menj falura, vagy keress olyan helyet, ahol még élnek a vidéki hagyományok, van némi látnivaló és finomakat lehet enni.
Ilyen hely az Őrség!

Nagyon rég terveztem oda egy utat, s végre tavaly tavasszal sikerült leutazni. Csak ajánlani tudom!
A fenti kép nem egy skanzenben készült, hanem kérem szépen ez volt a szálláshelyünk: egy több mint száz éves ház Őriszentpéteren. Ez a falu-város (szer) az Őrség központja, innen jó kis túrákat lehet szervezni. Nekünk három nap alatt sikerült bejárni a táj nagyobb részét: volt amit autóval, viszont a bicajtúrát sem hagytuk ki! Az Őrségi Teleházban lehet jutányos áron bringákat kölcsönözni, aztán hajrá utak, dombok (hegyek)! Azért megizzadtunk a végére, be kell vallanom, volt kaptató, ahol toltuk a bicajt. Viszont az élmények miatt megérte! Magyarszombatfa az őrségi fazekasok székhelye, itt szinte minden házban egyedi fazekasműhely alkotásait lehet megtekinteni, megvásárolni. A veleméri Árpád-kori templom kihagyhatatlan: az ősi templomokat a fény járásának megfelelően tájolták, építették. Mi az akusztikáját próbáltuk ki:) Pankaszon egy magányos harangláb, Szalafőn a skanzen szolgál látnivalóval.
Jaj, s a helyi finomságokat se feledjük! A dió- és tökmagolajból úgy vásároltunk, hogy nem volt eladó. Önkiszolgáló rendszerben magunk csapoltunk a termelő nyitott portáján. Kecskesajtot Gödörházán vettünk, hm...
Az Őrség falvai mellett érdemes megnézni a Vend-vidéket is. Ez egy még inkább elzárt rész, ami felfedezésre vár.
Szóval tessék útra kelni! Nincs közel, de ha már ott vagy, nem akarsz visszatérni!

Legközelebb az ország nyugati fele helyett, a keleti régiót ajánlom figyelmedbe!

Költözzünk a föld alá!

Az utóbbi időben egyre több helyről hallani a környezettudatos építkezésről, az energiatakarékos házakról. Nos ezek egyik legjobb példája a földház. Ha kicsit belegondolunk, rájövünk, hogy elég régi találmány ez. Az ősi magyarok laktak földbe vájt házakban, ill. nem is olyan rég, a 20.század elején még voltak olyan szegény régiók, ahol löszfalba vagy sziklába vájt barlanglakásokban éltek a nélkülözők.

Újabban a tehetősek kiváltsága, hogy a föld alá költözzenek. Egész véletlenül bukkantam egy ilyen földházra Leányfalun, a főút mellett. Persze ez egy földház-utánzat: nem a föld alá épült, hanem a földet utólag vitték a tetőre.

Eredeti földházakat tervez viszont a svájci Peter Vetsch, a fenti képen is az ő alkotása látható. Az ő terveire nagy hatással van Gaudi, róla majd még a későbbiekben írnék.
Nem tudom, honnét a vonzalom az ilyen házak iránt, személy szerint nagyon tetszenek, de nem feltétlenül tudnék bennük élni. Pl. a tájolás miatt nem minden oldalról éri fény, ill. tetőablakokkal lehet még természetes megvilágításhoz jutni. Az ívelt falak közé nem lehet hagyományos bútorokat vinni.

Ha valaki személyes látogatást tudna, szóljon, mennék vele háztűznézőbe!

Milyen a mennyország?

A mennyország milyenségét nem nagyon szoktam firtatni. Bízom benne, hogy a számunkra leginkább "élhető" módon lesz kialakítva. Egyelőre inkább azzal vagyok elfoglalva, milyen a mi világunk idelent, s hogyan lehetne úgy élnem a rám kiszabott életet, hogy biztosan odafentre jussak :-)

Viszont nemrég olvastam egy könyvet és láttam egy filmet, s nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni köztük.
A viskó könyv alakban világszerte az eladási listák élén áll, s idehaza is legalább karácsony óta a Libri bestsellerei között szerepel. Sok vitát, kérdést felvet a könyv, aminek nem is igazán van cselekménye. Számomra a fő téma, ami miatt érdemesnek tartom az elolvasását, az a Szentháromság istenképének, istenképeinek a bemutatása. Ha theológiailag nem is makulátlanul, de a mai modern ember nyelvén, közvetlen hangnemben próbálja ábrázolni a szerető, gondoskodó Atyát, az önzetlen, alkotó, segítő Fiút, és a mindent átható Szentlelket.

A film, aminek a sztorija nagyon hasonlít A viskó-ra, a Komfortos mennyország (The Lovely Bones). Annak ellenére, hogy egy brutális gyermekgyilkosságot mutat meg, mégsem (annyira) nyomasztó. Szépek a képek, a film hangulata. A meggyilkolt lány útját mutatja be a halála előtt, valamint a halála után, amikor még kötődik a Földhöz, s lassan látja be, hogy ő már nem ide tartozik.

Mi a két alkotás, a könyv és a film legfontosabb mondanivalója számomra? Az, hogy bár lehet bármilyen szörnyű a halál, ami utána jön felülír mindent. S ennek ismeretében tud megbékélni az áldozat, s annak hozzátartozói is.

Vendégház - ahol az álmok valóra válnak

Az előző bejegyzésemben végül is csak a címről nem szóltam.
Genezis=teremtés. Emberként teremtő lények vagyunk, személy szerint jómagam szeretem látni, kézzel fogni az alkotásom, amit létrehozok, amit a tudásomból és energiáimból felépítek. Hát ilyen teremtő alkotás most ez a blog, s ezen keresztül bemutatnék néhányat a nekem sokat jelentő korábbi alkotásaimból is.

Ezek közül, amire igazán büszke vagyok, az a vendégházunk.
Először szívben született meg a ház vágya, aztán fejben formálódott az ötlet, amit nem kevés munkával hoztunk létre. A házról magáról most nem írnék sokat, a fontosabb tudnivalók megtalálhatóak a honlapján, számos fotóval mellékelve. Ehelyett inkább arra biztatok mindenkit, hogyha van valami szívednek kedves vágya, álma (vágyálma:), akkor tarts ki, s figyelj a pillanatra, amikor megvalósíthatod! Mert ha tényleg fontos és értékes neked, akkor megvalósul. De nem magától, hanem csak a Te közreműködéseddel.

Kívánom mindenkinek, hogy teljen annyi öröme az álmai megvalósításában, amennyi nekem volt és van a ház kialakításában és működtetésében.

www.mandokivendeghaz.hu

Genezis, avagy minden kezdet teremtés is egyben

Első blogbejegyzésem. Igyekszem pótolni a mulasztást, hogy eddig nem voltam a weben. Mármint közvetlenül jómagam nem, de sok alkotásomon keresztül eddig is itt voltam. Marketingesként az elmúlt években jónéhány weboldal születésében volt meghatározó részem, s számtalan online aktivitást terveztem és valósítottam meg. Most gondoltam, nem árt, ha van egy oldal, ahol nem "részleteimben" és névtelenül vagyok jelen, hanem "összeszedetten" a saját nevemben.

Azért íme néhány az eddigi webes alkotásaim közül. Néhányukról a későbbiekben majd részletesen is írok.

www.optimuminfo.hu

www.mandokivendeghaz.hu

www.konnyenfogyok.hu