A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mándok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mándok. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 6., péntek

Mátyásföldi séták

Budapesten már gyűjtöm a kedvenc helyeimet. A vidéki, zöldövezeti városrészek közül nagy kedvencem Mátyásföld.


 Az Örs vezér teréről hévvel, autóval is biciklivel is egyenes út vezet ide. Ez már a nagyváros elővárosa, ekkor üdőlőtelepülés volt, a régi nyaralók közül jónéhányat látni még ma is. Macskaköves utcák, platánokkal szegélyezett árnyas utak és hatalmas villák.

A legtöbb épületet lakják, de van néhány elég romos is köztük. Az eladó tábla is kint van több házon. Persze ez nem az a kategória, amit meg tudnék fizetni. Ennek ellenére van néhány szivemnek kedves épület itt, most ezeket mutatom be.


A szépen felújitott házak között vannak erdélyi, székelyföldi nyaralóépületeket idéző fafaragásos, magastetős épitmények. Aztán van itt neoreneszánsz olalsz villa kőrooszlánokkal, vagy épp neoklasszicista uradalmi ház rózsakerttel.


A kedvencem mostanáig romos állapotban volt, erről már irtam is korábban. Ám most nagy felújitási munkálatokba kezdtek a gazdagon diszitett szecessziós ékszerdobozka kezdi visszanyerni eredeti fényét. Én szivesen beköltöznék...


Addig meséljenek a képek.


2014. január 25., szombat

Kastélyszálló


Vidékre, Mándokra hazamenni nem mindig felelmelő érzés. Sokszor a szegénységet, a nélkülözést, a munkanélkülieket és a pusztulást látom. Most viszont az épülő-szépülő, fejlődő Mándokot láttam!


A falu-város központjában található a 18. században épült Forgách-kastély. Anno első osztályos koromban még iskola működött az épületben, amit bezártak. Ezt követően az kastélynak elég hányatott sorsa volt: többször váltott tulajdonost, az önkormányzattól az államhoz, majd civil szervezetekhez és vállalkozókhoz került. Többször lángot kapott, leégett a teteje, elhordták az ablakait, megbontották a keritését.

Most viszont fordulat következett be: jelenlegi tulajdonosa pénzt és energiát nem sajnálva több helyen is pályázott támogatásért, mig végül többszáz millió forintos költségvetéssel nekiállt a felújitásoknak. Mostanra elkészült a kastélypark: az ős platánok, gesztenye-fasor és tulipánfa mellé sétányokat, bokrokat, fákat telepitettek, tavaszra már zöldellni fog! Körbekeritették a kastélykertet, s jelenleg a beltéri munkálatok zajlanak.

Ha minden jól megy, ez év végére elegáns kastélyszálló nyilik itt! Volt szerencsém bejárni az épület belsejét: lesz benne 11 szoba, étterem, wellness kültéri és beltéri medencékkel, konferenciaterem. Ha elkészül, az én titkos álmom is megvalósul: középiskolában órai feladatként komplett szállodát terveztem az akkor még romos kastélyépületbe.  Csaknem 20 évet kellett várni, hogy ez valaki más által megvalósuljon. Ha a gazdája nem is, de a vendége még lehetek ennek a csodás épületnek :-)

2013. február 28., csütörtök

Vidéki ház 2

Már megint egy vidéki ház. Ugyan ezzel csak egy könyv lapjain találkoztám, ám mégis magával ragadott.

Nemrég épp egy vidéki házról irtam, amire itt bukkantam Ohióban, elhagyatva és gazdára várva. Egy hasonló gazdátlan házra talált a legutóbbi általam olvasott regény főhőse Angliában.

Caroline válás és hosszú  külföldi tartózkodás után tér vissza az angol vidékre, Oxford közelébe. Nincs munkája, nincs otthona, de van egy lánya és eltökéltsége, hogy azért is talpon marad és otthont teremt maguknak. Ő is (hozzám hasonlóan) autózás közben talál az út menti házra. Nem is ház, egy gazdasági farmépület ez. Patakparton, elhanyagolt állapotban.

Őt megfogja az épület varázsa, s hamarosan meg is veszi. Nemcsak otthont alakit ki benne, hanem otthont ad más otthontalanoknak: a melléképület önálló lakrészét egy rászorulónak adja bérbe. A lakók mellett kedves vendégek is érkeznek, ugyanis az "istálló" földszintjén éttermet alakit ki a főhős. Vitorlát bont (szó szerint a plafonról hatalmas vitorlavászon omlik le), konyhát tataroz, recepteket tökéletesit, s kész a vendégfogadó. Majdnem, mint a mienk, otthon Mándokon. A főhőst a sok megpróbálatás után, felújitás közben megtalálja a szerelem is. Minden jó ha jó a vége.

A könyv Elizabeth Adler: A Place in the Country cimű regénye, vagyis Vidéki hely. Engem sok dolog emlékeztetett a könyvben a Frances Mayes: Napsütéses Toszkána cimű könyvre, ahol szintén egyedülálló, csalódott nő a főhős, aki egy olasz villát kezd el felújitani, s persze vannak jópofa mesterek, meg szerelem és vendégeskedő barátok is.

Már meg is van a következő hasonló témájú könyv. Ennek főhőse egy egész farmot vesz. Hamarosan erről is beszámolok.


A fenti képen látható furcsa vidéki házzal személyesen én nem találkoztam. Egyik kedves barátnőm fotózta Erdélyben, ha jól sejtem Segesváron. Akár a következő regényem helyszine is lehetne ez a vár- vagy templomtorony kiegészitve a lakrésszel. Lehet, hogy nem praktikus a ház elosztása, de annál romantikusabb, egyedibb az élmény, a benne lakás, a kert, a kilátás "lovagvárból". Ha kint lenne rajta az eladó tábla, már mennék is alkudozni...

2013. február 23., szombat

Közösségépités

Az elmúlt hetekben több cikket, könyvet olvastam, videót láttam a közösségépités témakörében. Láttam amerikai modelleket és megvalósult magyar példákat. Ezekből következik egy válogatás.

Peter Block: Community (Közösség) cimű könyvének alcime The Structure of Belonging, vagyis a Valahová tartozás rendszere. A könyv rendeszerbe próbálja foglalni a korábbi kutatásokat. elméleteket arról, hogyan szerveződnek a közösségek, s mi kell a sikerükhöz. Több jeles nemzetközi mozgalmat, kutatót, szaktekintélyt emlit.

Többek között a happiness-project.com, aminek a célja, hogy a mindennapokban találjuk meg a boldogságunkat, a Bowling Alone és a Better Together könyvek illetve weboldal közösségformáló erejét. Fel kell ismernünk, hogy társadalmunk széthullott, az egyéni érdekek megelőzik a közösségi célokat. Ám még sincs ok elkeseredésre, rajtunk múlik, mit hozunk ki magunkból, környezetünkből.

A magyar példákat tekintve több cikk, riport is eljutott hozzám. Önfenntartó falvakról, magukra találó kisközösségekről, alulról való kezdeményezésekről. A legutóbbi dolog azért ragadta meg a figyelmemet, mert egy fiatal, többgyerekes polgármesternő példát mutatva hivta fel a figyelmet arra, hogy mennyire nem a körülményeken és a pénzen, s mennyire inkább a saját hozzáállásunkon múlik hová jutunk. Ő a saját településéért, a Velencei-tó partján fekvő Pázmándért állt ki. Saját maguk kezdtek parkositani, angol nyelvű óvodai foglalkozást kezdtek, s még sorolhatnám.

A közösségépités az én értelmezésemben egy alulról jövő kezdeményezést jelent. Nem tudományos modelleket, s korábban megvalósult elveket kell követni, hanem ki kell próbálni, mit tudunk mi magunk létrehozni. Szóval ne kell tudósnak lennünk, csak értelmes, önmagáért és a közvetlen környezetéért tenni akaró személyekre van szükség. Akik nem sajnálják az időt és a fáradtságot, s örülnek ha saját (közös) munkájuk gyümölcsét láthatják.

Valami ilyen gondolattal inditottuk el a Vendégházunkat Mándokon 5-6 éve. Jó volt bemozgatni a szomszédokat, a tenniakaró önkénteseket. S valahogy ugyanezt lestem el az Amerikában élő magyar közösségektől, ahol az egyéni kezdeményezés és áldozat eredményeként évtizedek óta működnek magyar iskolák, egyházak, s szervezetek.  Mert csak tőlünk lesz jobb a világ.

Pázmánd előadás

2012. szeptember 7., péntek

A clevelandi magyar falu

Clevelandről és az itt élő magyarokról már számtalan bejegyzést irtam. Bejártam a várost fényképezőgéppel vagy anélkül, voltam sok magyar rendezvényen. Mostanra állt össze a kép, miért is érzem itt otthon magam: mert olyan, mintha egy magyar faluban laknék, csak éppen itt egyszerre élvezhetjük Amerika és a nagyváros, valamint Magyarország és a vidék előnyeit.


A hétvégén volt a cserkészek legnagyobb megmozdulása, a Cserkésznap. 2ooo ember sereglett össze, köztük 2oo cserkész szorgos munkája egy napra magyar faluvá varázsolta a németek kulturparkját. Volt itt minden: kaja, pia, népitánc. Vasárnap lévén misével és istentisztelettel kezdődött a program, ahogyan egy rendes faluhoz illik. Az áhitat után jött a vigadalom.


A látogatók többsége a finom ételek miatt jön ide. Volt itt frissen sütött lángos és kürtöskalács, flekkensütés, cipóban gulyásleves, töltött káposzta, csirkepaprikás. A Pesti Kávézóban krémest, dobostortát és egyéb finomságokat ehettünk, no meg csapolt sört és más nedüket ihattunk. A park végében izgalmas focimérkőzés volt, ahogyan egy vasárnap délutáni magyar faluban szokás.


A hangulatról profi "cigányzenekar", Lagzi Lajcsi nyomdokaiba lépő lakodalmas páros és egy harmónikás gondoskodott, egyszerre három helyszinen. A gyerekeknek volt játszótér, ügyességi játékok. A felnőtteknek kirakodóvásár magyaros szuvenirokkal, ruhákkal, könyvekkel.  Angol-amerikai szót alig, inkább magyar beszédet lehetett itt hallani. A nap végén a domboldalban rögtönzött szabadtéri szinházban és szinpadon a helyi Regös Néptáncegyüttes adott szines, látványos programot.


Jómagam a rendezvény hivatalos fotósa voltam. Ezért a sok kép itt is. Jó volt egy napra "hazamenni". A "falusiakról" elmondható, hogy amerikaiak mosolyukban, magyarok a háziasságukban. Mint egy magyar faluban, itt is nagyjából mindenki ismer mindenkit. Lehet tudni a helyi pletykákat, viszont a pletykálkodók sokszor nem rosszindulatból, hanem a segités vágyával beszélik ki a másikat, s valóban segitenek is egymásnak. Enélkül nem lettünk volna ennyien ezen a napon sem.


2011. október 16., vasárnap

Blog-megújulás

Másfél éve blogolok, igy éppen rám fért egy kis frissités, megújulás. Na nem kell forradalmi újdonságokra gondolni, de bővitettem néhány elemmel az oldalamat. Ha kiváncsi vagy, nézd meg a bal oldali menüt. Milyen változást érzékelsz?

Elárulom: kereső funkciót helyeztem itt el, no meg láthatóak a bejegyzéseim cimkefelhője. Ez egy amolyan statisztika az oldalon lévő témákról. A legtöbbet Amerikáról irok, minél nagyobb a cimke betűje, annál több bejegyzést találsz róla. Az egyes cimkékre kattintva pedig a téma bejegyzéseit találod. Érdekes, nem?
Kitettem az oldalra az általam kedvelt blogokat is. Irtam már róluk, jó őket figyelemmel követni. A Szilva gasztroblogja jól követi a szezonális gyümölcsöket és zöldségeket, megtaláljuk itt a hagyományos, nagymamarecept alapján készült rétest és a kreativ, modern vaniliás paradicsomlekvárt is. Panyizsuzsi oldala igazán mai, nőies blog. Az üvegékszer-készitő anyuka kreativitása végtelen, legutóbb épp a műhelyének felújitását mutatta be, a képek magukért beszélnek. A videkielet.hu uj felfedezesem, a Balaton-felvidék vidékén történő eseményeket, hagyományokat mutatja be közvetlen, kedves formában.

S a végére hagytam a legfontosabbat: elindult a vendégházuk blogja. Rég terveztem, most szakitottam rá időt. A http://www.mandokivendeghaz.blogspot.com/ igy a masik blogom. Persze nem fogom elhanyagolni az oboriskát, de most kicsit a vendégház online megjelenésivel fogok foglalkozni. Jó teszt ez online marketingből, meglátjuk milyen látogatottságot, figyelmet tudunk elérni vele! Ha tetszik, légy követője a Vendégház blogjának is.

2011. október 9., vasárnap

Almaszezon

Nemrég épp arról irtam, hogy mindent elleptek a tökök a tenger innenső oldalán. A mostani hétvégém viszont egy másik őszi gyümölcs, az alma jegyében telt.

Anyukámtól folyamatosan kapom a hireket az otthoni történésékről. Ilyenkor, ősszel egymást követi a szilvaszedés és lekvárfőzés, a szüretelés, az almaszedés, meg a tengeritörés. Amig otthon voltam nyomasztó volt ez a sok kerti munka, aztán budapesti városlakóként szinte felüdülés volt egy-egy hétvégére hazatérni, s almát szedni egész álló nap. Amerikában valahogy nincs hagyománya a háztáji veteményezésnek, sehol sem látni gyümölcsöktől roskadó fákat a kertekben. Rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a kert, a az őszi gyümölcs friss illata, az hogy mindig van valami aktuális finomság a kertben.

Ebbéli hiányomat orvosolandó a hétvégén egy valódi amerikai farmon jártunk, ahol percek alatt tele szedtük a nekünk szánt szatyrokat friss piros és zöld almákkal. A magyaros virtushoz tartozik, hogy a zacskókba elvileg 11-15 font gyümölcs fért, de mi ehhez képest 17-18 fontot sűritettünk bele... Kellett is a finom alma, hiszen csorgott a nyálam egy kis otthoni almássüti vagy almakompót után. Hazatérve nem is vártam sokáig, hanem kedvenc gasztrobloggerem s jóbarátném Szilva tuti almareceptjeiből válogattam. Jelentem az ő Gyors almássütije igen gyorsan ekészült, s teljes kiőrlésű liszttel, s négy mosolygó amerikai almával is igen finom lett. Olyannyira, hogy a süti egy napot sem élt túl, oly gyorsan elfogyott, igy kénytelen leszek újra nekilátni a sütésnek.
Ha esetleg kipróbálnátok néhány almás finomságot, lentebb Szilva linjei.

http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/10/gyors-almas-suti.html

http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/09/bundaba-bujtatott-almakarikak.html

2010. május 8., szombat

Oboriska, ki vagy te?


Eddig még nem írtam arról, kit és mit rejt az "oboriska". Akik személyesen ismernek, persze már megkérdezték, el is regéltem, de most itt fizikai formában is megjeleníteném az oboriska-létemet.
Szóval oboriska én volnék, ill. az elektronikus felem. Anno, amikor emilcímet regisztráltam magamnak, a tisztes nevemet nem tudtam használni, mert már foglalt volt, így jött, hogy kreáljak magamnak egy új azonosítót. S hát ekkor ugrott be, hogy ki is lehetnék, kinek is valljam magam a jövőben: nem másnak, mint a saját dédnagyanyám alteregójának!
Ő volt Boriska, akire a nagyapám szerint nagyon hasonlítok. A dolog érdekessége, hogy én 1-2 éves koromban még élt, de semmilyen emlékem sincs róla. Mostanra sikerült egy-két képet felkutatnom, ahol ő is látható. Ilyen a fenti kép. Próbálom felnagyítani, a vonásait kutatni. Sajnos keveset tudok róla, kevés látszik a valós személyből. De én így "ismeretlenül" is őrzöm őt a nevemben, a választott azonosítómban.

2010. május 2., vasárnap

Májusi ünnepek



Május van, s rögtön két ünnep is ránk köszönt. Május elseje, majális. Ilyenkor felénk, falun májusfát állít az udvarló a kiszemelt lány udvarába. Vagy modernebb formában hatalmas virágkosarat visz neki. Az ablakba kitett virág ill. a májusfa tudatja mindenkivel: itt kérem egy lány lakik, mégpedig olyan, aki nincs egyedül!

A másik ünnep május első vasárnapja, anyák napja. Engem is köszöntött mindkét keresztgyerkőcöm. Balázs (anyukája) sosem feledkezik meg rólam eme jeles napon, most is hívtak telefonon. A másik gyerkőcöm, Krisztike is telefonba mondta a köszöntő verset (pedig alig múlt két éves!). Szóval panaszra nincs okom.

A fenti virággal köszöntöm én is az összes anyát, nagyanyát, keresztanyát, mindenkit, aki áldozatos életével a következő nemzedéket neveli.
A kép tavaly készült, épp ezen a hétvégén. A Jeli Arborétumban jártunk, ahol hatalmas területen hihetetlen sokféle színű rododendron virágzik. Én ezen virág nagy kedvelője lettem, otthon a kertünkben is nevelgetünk néhányat belőle. Lakásban pedig ennek kistestvérét, az azáleát lehet nevelgetni (már ameddig ki nem pusztul, túlélő egyedet még nem találtam belőle).