Kiss Judit Ágnes: Szó

A lenti vers a Katona József Színház Illaberek című előadásában hangzik el. Erről anno beszámoltam. Most nem kommentelek. A vers mindent elmond helyettem.

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mély repül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Nők egymás közt

Gazdagrét az én lelki otthonom. Itt pihenek meg vasárnaponként, s itt frissülök fel a dolgos hétköznapok rohanásában. A Gazdagréti Református Gyülekezet immár 8 éve játszik szerepet az életemben. Innen indultam ki Amerikába, itt búcsúztam a gyülekezet tagjaitól és ide érkeztem vissza két évvel ezelőtt. Mikor ide belépek, akkor hosszú távollét után is érzem: itt otthon vagyok.

 Réka és a női hallgatóság

S mivel az ember lánya szereti csinosítgatni az otthonát, s "illik" kivenni a részünket a "házimunkából", hát én is bekapcsolódtam a gyülekezeti, templomi munkába: néhány lelkes barátommal és lelkésznőnkkel női programok szervezésébe fogtunk.

2o13. májusában volt az első programunk, ahol a Nőiség és szépség volt a téma, erről itt írtam is. Aztán ugyanezen év novemberében megtartottuk első hétvégi alkalmunkat, ahol Nőként Istennel címmel Piliscsabán jártunk, töltődtünk, erről itt van a beszámoló.

2o14-ben az Egyedülálló nők volt a témánk egy januári szombat délutánon, röviden itt íram is róla. Aztán áprilisban egy másik délutánon A Siker témáját jártuk körül, erről is íram itt.  októberben a Megbocsátás, elengedés kérdését jártuk körül Balatonszárszón, ahol sajnos én külföldi kiküldetésem miatt nem tudtam jelen lenni, ezért beszámolót sem írtam a blogba.

2o15-ben már a 3. évében jár a női programunk, aminek 5-6. programját tartottuk az elmúlt szombaton. A mostani programunk címe Sokszínű női szerepek volt és vendégelőadónak az általam mélyen tisztelt CTPs diáktársamat, az ösztöndíj-alapítványunk egykori elnökét, Rékát hívtuk meg.

Réka személyes életútját elmesélve mutatta meg, mennyire sokfajta szerepet kapunk vagy vállalunk nőként. Vannak szerepek, amiknek örülünk, s van, amiket elviselünk. Van, mikor hirtelen kell egyik szerepünkből a másikra váltani, sőt: párhuzamosan kell több szerepet játszani. S ilyenkor jön az, hogy a szerepeink konfliktusba kerülnek egymással, vagy éppen az adott szerepen keresztül mi kerülünk konfliktusba másokkal, a társadalmi elvárásokkal. Valami hasonlót írtam le nemrég a Kakukktojás című blogbejegyzésemben.

A bevezető "előadás" után kiscsoportokban beszélgettünk a saját szerepeinkről és szerepkonfliktusainkról. Kreatív foglalkozás keretében mindenki elkészíthette a saját "tablóját": egy lapra lerajzoltuk, képekből montázst alkotva kiraktuk a jelenleg nehézséget okozó szerepeinket, hogy aztán a program zárásaként összefoglaljuk, mi az ami segít a szerepkonfliktusok megoldásában.

A szervezőcsapat: Anita, Tünde, Annamari

A megoldások közül néhány: Mozgás, sport, zene, tánc - ami kikapcsol, megmozgat és oxigénnel tölt fel. Főzés, kézimunka, kézzel való alkotás - amivel valami kézzelfogható szépet, jót, hasznosat hozunk létre. Támogató barátok, család, szakmai mentorok - akikkel meg tudjuk beszélni a problémákat, s akik segítenek feloldani azokat. Humor és nevetés - hogy könnyedén vegyük a nehéz helyzeteket is. Gyöngy és virág - vagyis szép kiegészítők, ékszerek és növények, amikkel magunkat és a környezetünket is nőiessé tudjuk varázsolni. És persze a legfontosabb megoldás: az Istenbe vetett hitünk, a mindennapi elcsendesedés, ima, reflexió a történésekre és feszültségekre.

Lelkésznőnk, Anita záró áhítatában az Istenben bízó, Derék asszony dícsérete című bibliai részről beszélt (Példabeszédek könyve 31. rész). Záró igének, igés kártyának is innen kaptunk útravalót, amellyel mindannyian hazamentünk:

"Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé." (Péld. 31,25)

Hát így indulunk holnap is a hétköznapi szerepeinkbe, ezzel az igével felvértezve éljük meg a szerepkonfliktusainkat, nehézségeinket és örömeinket. Jó volt egy napra nőként együtt lenni, egymás közt lenni.

P.S. Mi a közös a mellékelt képeken? Hát a színek! Ahogy korábban is írtam, a karácsonyi piros után jön a pink. Valentin-napra, vagy csak úgy, mert nők vagyunk. Mi csak "úgy" rózsaszínbe öltöztünk egy napra, s rózsaszínbe öltöztettük a környezetünket is!

Kányádi Sándor: Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

1963

Nagy-Hideg-Hegy

Mi az: Nagy, hideg és hegy egyben? Válasz: a Nagyhideghegy! Hallottatok már erről? A helyesírás nem biztos, hogy jó, a térkép szerint Nagy-Hideg-hegy, más információk szerint egybeírva Nagyhideghegy. A helyieknél csak NHH.

Kilátás a Nagyhideghegyről, szemben a Visegrádi-hegység, a völgyben a Duna

A Börzsönyben töltöttem a hétvégét, két nagyon kedves és bölcs barátommal, róluk majd talán később mesélek többet. A szombati napot Kismaroson egy paradicsomi kertben található hegyi meseházikóban töltöttem. A házikó gazdája a holland Anne-Marie, aki csaknem 2o éve szépítgeti és építgeti  vidéki "birtokát" a Dunakanyarban.

Jártam már nála tavasszal és nyáron, de télen most először. Érdekes volt megélni, ahogy a kis házikó egyetlen kályha-kandallója felfűtötte és varázslatos-hangulatossá tette a benti hőmérsékletet. Ráadásul odakint napközben ragyogott a nap, így elég bátran, a kerti székeken ülve, a teraszon ebédeltünk kabát nélkül!!!

A szombati kismarosi elvonulást vasárnap egy mozgalmas kiruccanás követte: autóval Szokolyán át Királyrétig mentünk, ez a Börzsöny csúcsára vezető autóút utolsó faluja. A Börzsöny az Északi-középhegységünk első tagja, sokszor jártam már itt korábban.

 Anne-Marie-val a Nagyhideghegyen

Lelkes túratársaimmal bicikliztünk már a Börzsöny nyugati határvonalán, a Duna partján Budapesttől Vácon át Szobig. Aztán volt, mikor a Börzsönyt megkerülve a Duna és az Ipoly folyók mentén mentünk egy nagy kört, persze nem egy nap alatt, hanem egy egész hétvégén. A bicikli mellett túrabakanccsal is bejártuk a hegyet, aminek a legmagasabb csúcsán, a Csóványos 938 méteres tetején sátorban aludtunk, hogy másnap reggel a napfelkeltét a csúcson a kilátóból köszöntsük.

Szóval két kerék és a túrabakancs után, most sítalpakon (!) közelítettem meg a hegyet, ahová már annyi minden kötött. A Nagyhideghegy a Csóványos alatti 864 méteres csúcs, ami elég szerénynek mondható a Tátra és az Alpok magaslataihoz viszonyítva, viszont ha azt nézzük, hogy Budapesttől alig egy órányira van, s februárban 5o cm-es havas sípályákkal várt, akkor már nem reklamálok az 1ooo méter alatti magasságért.

Korábban még soha nem síeltem hazai sípályán. Síelni egyébként is elég későn, 17 évesen tanultam meg egy szörnyű szlovák pályán, ahol alig működött felvonó, a hó jégpáncéllá volt fagyva, s szó szerint életünket kockáztattuk a tanulás közbeni esésekkel. Aztán évekkel később huszonévesen az osztrák pályákat teszteltük barátaimmal. Ott jöttem rá, hogy mégiscsak tudok síelni: a szépen karbantartott, állandóan 1 méternél vastagabb, széles és kellően hosszú sípályákon, ahová profi síliftek visznek fel igencsak jó volt száguldozni.

Nagyhideghegy, 864 méter. A jobb oldali csúcs a Csóványos, látszik a kilátó teteje is!

Ezen magyar sípályára, a Hegyre egyébként maga a Magyar Síszövetség elnöke, a hazai pályák lelkes támogatója, J.Géza hívott. Vasárnap reggel vele szálltuk be Királyréten a "síbuszba", ami egy kiszuperált UAZ katona teherautó volt, négykerék meghajtással és a platóján a síelők számára kialakított ülőhelyekkel!!! A transzfer 1o-15 perc alatt vitt fel minket a hegytetőre, kanyargós erdei utakon, kidőlt fák és hatalmas hóakadályok között. Hát, biztonsági öv nem nagyon volt a szerelvényen, aminek a működési engedélyéről sem vagyok teljesen meggyőződve...

Aztán a tetőn Géza bátyánk, a Tanár Úr maga vezetett körbe, s mutatta meg a két felvonót és a három pályát, melyek között van fekete-buckás-túlélős, piros-meredek-de-sima és kék-gyerekek-által-kikoptatott lejtő is. A Tanár Úr türelmesen bevárt a próbakör alatt engem, a kezdőt, aki néha a szűk erdei síútról becsúsztam a fák közé, vagy éppen a szűz hóban elmerülve kellett felsegíteni.

De ez talán nem olyan nagy szégyen, ha azt vesszük, hogy először próbáltam ki magam ilyen "kalandos" magyar sípályán. Ráadásul több mint 5 éve nem volt a lábamon a síbakancsom, aminek a felküzdése, becsatolása igencsak komoly kezdeti feladatnak bizonyult...

A síelés fáradalmait a pálya mellett, a tetőn álló síházban, menedékházban pihentük ki. Itt finom itókákat (meleg tea, kávé és hideg sör, bor), no meg laktató ételeket lehetett kapni. A ház egyébként menedék is a hegyi túrázóknak, akik most igen nagy számban napoztak, túráztak a hóban. A lejtőkön viszont nem síeltek olyan sokan, így nem kellett sorban állni a felvonónál. Viszont annyira kicsi a világ, hogy a kevés síelő közt is ismerősökbe botlottam: volt CTP-s diáktársam és egyik fia szelték a a lejtőkent nálam kicsit profibb módon.

A Nagyhideghegyi Turistaház 4o főnek szolgál szállással és még több embernek meleg étellel és itallal

Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését eme csodás börzsönyi csúcs iránt, itt talál bővebb infót a síelésről, pályákról, síházról:

https://www.facebook.com/siesturakozpont.nagyhideghegy

http://www.sielok.hu/siterep/nagyhideghegy/

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában

Mi a blog?

Ezt most olvastam egy interjúban:

"A blog: napi küzdelem eljutni az őszinte magunkhoz." (Váli Dezső, festőművész)

Hát ezért írok én is itt. Néha sokat, néha keveset. Küzdök. Tanulom magam és az őszinteséget.

Születésnapomra

Télen születtem, téli gyerekként a naptáramban egymást érik az ünnepek. Kezdődik a karácsonnyal (meg egy kis István-Éva-János-nappal), aztán folytatódik Szilveszter-Újévvel. S már itt is vagyuk februárban, melynek épp a 3.napján van a én külön bejáratú ünnepem: a születésnapom.

Születésnapomat nem szeretem tortával, gyertyával, lufikkal és nagy társasággal ünnepelni. Ajándék és parti helyett inkább beszélgetést, találkozást, személyes odafigyelést kértem és kérek. 

Idén a következő ajándékokat kaptam:
- napfelkelte fénye reggel és napsütés napközben
- home office, otthonról dolgozás a nagy napon
- ebéd és ajándék virág egy kedves baráttól, mentortól
- mozi egy másik jóbaráttal (A mindenség elmélete - majd írok a filmről is külön bejegyzésben)
- vasárnapi ebéd és sütis-virágos köszöntés a budapesti családomnál
- anyukám házi diótortája házhoz szállítva
- skype-hívás Amerikában élő "ikertestvéremmel", akivel egy éveben, napon órában születtünk, de más városban és más anyától
- virtuális képeslap és köszönet példaképemtől, az ösztöndíjprogramunk alapítójától
- francia halandzsa-csevej a 4 éves unokahúgommal,aki még levegőt se vett a telefonálás közben
- tüzijátékos csokitorta a főnökömtől és az irodában tartózkodó kollégáktól
- "dugi-csokitartalék" kedves aszisztens kolléganőmtől
- virághagymák és testet-lelket melengető nedü Keszthely-Hévízről
- Krisztike keresztlányon telefonhívása és kérdése, hogy "Akkor te most hány éves vagy, keresztanya?" (a választ itt és most nem fogom elárulni:-)
- Balázs keresztfiam kijelentése, miszerint ő engem akar a saját gyerekei keresztanyjának választani (hát, unoka-keresztgyerekeket így egyelőre még nem szeretnék...)
- számos sms közeli barátoktól
- több mint 1oo Facebook jókívánság a nem túl közeli barátoktól
- három virtuális asztronauta kolléga zenés jókívánsága (lsd. link itt)
...

Zárásul legyen itt pár mondat anyukámtól, akitől az alábbi sorokat kaptam köszöntésként:
"Reggel születtél! Boldogok voltunk, amikor  világrajóttél. Apu a fatelepről begyalogolt, mert a mentő  vitt be, ő pedig  dolgozott! Sírtam , amikor nem engedtek haza a kórházból, mivel besárgultál. Nagyapa hozta be a nagy plédet, amibe becsomagolunk majd, ő is biztatott , hogy ez nem nagy baj! Apu fürösztött meg elsőként, mert én féltem, de azóta is emlegeti. Nagyon jó gyerek voltál, túl lelkes, szófogadó."

Élni jó! Viva la vida! (Frida Kahlo)

p.s. Az illusztráción látható tulipánok színe teljesen megegyezik a kapott virágjaim színével. A pink az új piros. Aszem lecserélem a karácsonyi piros dekort rózsaszínre. Végülis a következő ünnep Valentin-nap lesz!

CTP évváltó

A CTP háza táján mostanában elég sok minden történt. Lezártuk a 2o14-es évet, pozitív egyenleggel mind anyagilag, mind az Amerikába kiutazó diákok számát tekintve. Volt egy sikeres adománygyűjtő vacsoránk és két egyetem kivételével minden ösztöndíjas helyet betöltöttünk.

Elkezdtük a 2o15-ös évet, beütemeztük az idei rendezvényeket és aktivitásokat. Rögtön január közepén egy egész hétvégét tölthettünk együtt az öregdiákokkal, akik már több éve megszervezik a Tanulmányi Hétvégét Dobogókőn.

Mindig egy különleges téma és vendég adja a hétvége vezérfonalát. Idén Magyarország külföldi megítélése volt a téma, s a meghívott előadónk Dr. Jeszenszky Géza volt, aki rendszerváltó külügyminiszterként, egykori amerikai és norvégiai nagykövetként adott rögtönzött történelemórát nekünk. Személy szerint én egy ráadás "tanórát" is kaptam a neves politikustól, ugyanis volt szerencsém a saját autómban szállítani őt a program helyszínére, s megismerni a politikai szereplő mögött az Embert is.

A hétvégéről egy hivatalos beszámoló a CTP-blogjában olvasható:
http://www.ctpinfo.hu/hu/blog/75-tanulmanyi-hetvege-2015

A másik januári programunk a budapesti Amerikai Nagykövetség kezdeményezésére létrehozott Return Konferencia volt. Erről már írtam korábban, 2o1o-ben indult a kezdeményezés, akkor még Amerikából figyeltem az itthoni eseményeket, s tudtam, egyszer jómagam is visszatérő, "return-alumni" leszek. Hát az lettem. Egy különleges elitalakulat tagja, 1o amerikai-magyar szervezet összefogásából létrehozott kezdeményezés élő eleme. Megerősítő volt ott lenni ezen a rendkívüli rendezvényen, s tudni, hogy nem vagyok egyedül, nem én vagyok az egyetlen őrült hazatérő. Sőt.

A Return Konferenciáról a CTPs beszámoló itt olvasható:
http://www.ctpinfo.hu/hu/blog/76-return-konferencia-2015-ben-is

Hajrá CTP!

Make a lot, save a lot, give a lot!

Kakukktojás

Egy ideje nem vagyok a helyemen.
Van, aki szerint nem illek a munkakörnyezetembe.
Van, aki szerint nem illek Magyarországra. (Ez jó furán hangzik nemcsak tartalmilag, de nyelvtanilag is.)
Van, aki egyenesen forradalmárnak tart.
Szerintem "csak" kakukktojás vagyok.

Kakukktojás voltam Amerikában magyarként. Kakukktojás vagyok Amerikából hazatérve Magyarországon. Kakukktojás vagyok vállalkozó-szabadúszóként az alkalmazotti léthez szokott országban.

Kakukktojás vagyok nemzetközi tapasztalatokkal és külföldi nyelvek ismeretével a magyar viszonyokban. Kakukktojás vagyok az innovatív, kreatív gondolkodásmódommal, és azzal, hogy a kreativitást képes vagyok a gondolatok síkjáról átvinni a gyakorlatba, megvalósítani. Kakukktojás vagyok, mert nemcsak beszélek, hanem meg is csinálom, amit mondok, vagy ígérek, illetve nem ígérek, hanem megvalósítok, teszek.

Van mikor kakukktojás vagyok szingliként (inkább átmeneti egyedülállóként) a sokgyerekes családos barátok között. Kakukktojás vagyok falusiként a fővárosban. Kakukktojás vagyok protestáns reformátusként a katolikus többségű munkahelyen és ösztöndíj-szervezetnél.

Kakukktojás vagyok 3o-asként a tizen- és huszonéves ösztöndíjas diákok között, máskor meg fiatal vagyok a tudós, érett, értelmiségiek társaságában. Szegény vagyok a gazdagok között, mikor külföldön, vagy az ország nyugati felében, a város budai oldalán járok, s gazdag vagyok a szegények között, mikor hazatérek szülőföldemre, a keleti országhatárhoz. Ja, s kakukktojás vagyok nőként egy férfiak uralta és vezette világban, országban, munkahelyen...

Kakukktojás vagyok, forradalmár, úttörő, pioneer. Tudom, most már biztosan.
Kisebbségi lét ez a tömegek uralta őrületben és buta világban.
De hol tudom ezt a képességemet kibontakoztatni?
Hol tudok forradalmat csinálni?

Hát forradalmat nem egyedül szoktak csinálni, hanem követőkkel. Akik előre viszik az ügyet, legyen az munkahely, önkéntes tevékenység vagy család. A követők egyelőre hiányoznak, vagy elhanyagolható számban vannak. Így én leszek inkább követője másoknak, akik vezetnek, előre visznek. Mert követők nélkül nem jó forradalmárnak lenni. Őrültnek néznek és felkoncolnak. Ahogy most is éppen. De nem hagyom magam. Forradalmárból visszamegyek kakukktojásba, s még az is lehet, hogy látszólagosan átszínezem a tojás színét.

"Bekötött szemmel megyünk át a jelenen." (Milan Kundera)