Lea Ypi saját rendszerváltó memoir-ját írta meg ebben a könyvben. Majdnem ugyanabban az évben születtünk, így nagyon hasonló életkorban ért minket a vasfüggöny leomlása, s a hidegháború vége. Általános iskolában voltunk felsősek, éppen formálódott, hogy mi dolgunk a világon, amikor minden gyökerestől megváltozott.
Lea szentül hitt a kommunizmus-szocializmus eszméjében, önfeledten ölelte át a városukban álló Sztálin szobrot, hitt az eszmében. A változások döbbentették rá, hogy családja nem is volt annyira lelkes a rendszerért. Sőt: dédapja bég volt és Albánia miniszterelnöke, s emiatt a családjukban nem tudtak továbbtanulni, többen átnevelő táborokban vagy börtönbe kerültek. Lea önfeledt gyermekkora és illúziói érnek véget a 80-as évek végével.
Izgalmas, hogy filozófusként épp a marxista rendszerekkel foglalkozik. Elismert professzor és író. A címlapon található képet szerintem a nyugati országokban felnövekedett nemzedékek nem valószínű, hogy képesek megérteni. Nekem nem igényelt magyarázatot a kép, sőt, emiatt vettem meg a könyvet. Hogy mit keres a kólás doboz a tévé tetején? Akinek erre nincs automatikus válasza, az mindenképpen olvassa el a könyvet. S nosztalgiázzon a saját gyermekkorán, a rendszerváltás előtti élményein (ha vannak ilyenek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése