2012. június 25., hétfő

Facebook-magany

Mult honapban olvastam egy hosszu cikket a Facebook tarsadalmi hatasairol, s a tema azota nem hagyott nyugodni. Az Atlantic magazin cikkjet a lenti linken olvashatod. A cikk temajaval teljesen osszevag egy masik konyv, aminek Alone Together a cime. Vagyis Egyedul egyutt.


Azt hisszuk, hogy a technologiai fejlesztesek megkonnyitik es eloreviszik az eletunket. De nem. Egyre kevesebb idonk van egymasra, magunkra, s egyre tobb idot toltunk technikai kutyujeink nyomogatasaval. Lehet az laptop, iphone, tablet pc, vagy mobil. Loghatunk Twitter-en, Facebook-on, tolthetjuk az idot sajat blogunk irasaval (mint en), vagy eppen Youtube videok nezegetesevel. Ha kell a het minden napjan, ejjel-nappal.

A legnagyobb orulet egy ideje a Facebook. De gondolnank, hogy valojaban nem azert nezzuk a Facebook oldalait, mert kivancsiak vagyunk masokra, hanem inkabb azert, hogy magunkrol kozoljunk infokat, kepeket?! A sajat onimadatunkat eljuk ki, mikor megosztunk valamit, aztan varjuk a lajkokat, kommenteket. Ahelyett, hogy szemtol szemben beszelgetnenk, szemelyesen talalkoznank, az elektronikus ketyereken keresztul eljuk erzelmi (?) es tarsadalmi eletunket.

Az emlitett cikk szerint a Facebook az elmaganyosodo modern tarsadalom csucspontjan szuletett. Latszolagos celja, hogy kapcsolatokat teremtsunk, kapcsolodjunk masokhoz. Valojaban pedig csak sajat maganyunkat melyiti tovabb. Hiszen raernenk-e kommentelni, lajkolni, ha nem a virtualis vilagban, hanem a valosagban elnenk? Ha valosagban megelnenk kapcsolatainkat? Vagy eppen a Facebook es a tobbi ketyere maganyosit el minket? Nem tudni mi volt elobb, a tyuk vagy a tojas.

Minden esetre tudatosan kell megvalasztani, hogy mire mennyi idot toltunk. Most mar nem az a kerdes, hogy jut-e idom a szamitogephez ulni, s emailjeimet megnezni. Inkabb az, hogy meg tudom-e allni, hogy nem hasznalom az internetet, nem vagyok allandoan online. Tudom-e meg ertekelni a masik ember testkozeli mosolyat, banatat, a napsutest vagy eppen az esot odakint. Vagy csak kepeken, videokon, s vigyorgo jelenken merem le a vilag mikentjet, a masok erzeseit.

Lehet, hogy a fentiekkel magam ellen, s a szakmam ellen beszelek, de erdemes ezeken elgondolkodni. Go offline. Kapcsolodj le a netrol.

Atlantic cikk

Alone Together konyv

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése