Varanesi sikátora
Számomra ez volt a legdurvább hely, amit Indiában láttam. A város nem nagy, pár millióan (!) lakják. A közlekedése is "kisvárosias": szűk utcák, sikátorok, állandóan dudáló járművek. Szerintem itt még tömegközlekedés sincs, ezt a funkciót a riksák és tuktukok látják el.
Mosogatás az utcán
Szállásunk közvetlenül a Gangesz partján volt, ide nem tudnak járművek behajtani, ezért mi gyalogosan mentünk be, s csomagjainkat egy szekérre tornyozva egyensúlyozták be a hordárok a sikátorokon keresztül. A sikátorok itt igencsak gyomorforgatóak: tehén balról, porban fekvő kutyák és kölykeik jobbról, fölöttünk omladozó épületek, vagy éppen egy szemétdomb. A házak tövében egy vékony csatornában minden van, legfőképpen bűz.
Csapatunk a Gangesznél
Vigyáznunk kell, ha egy tehén mellett elmegyünk, mert bármikor felcsaphatja a farkát és éppen minket tisztelhet meg egy hatalmas adag szarkupaccal. A helyiek egyáltalán nem finnyásak: a helyi kifőzde közvetlenül a nyilvános wc mellett van, ahol az ajtó nélküli falnak fordulva simán elvégzik a dolgukat a férfiak. Aztán az edényeket ugyanabba a csatornába öblítik el, ahová az ürülék is lefolyik...
A fény ünnepe a Gangesz-parton
Varanasi-ba az utunk végén kerültünk, ekkorra már mindenki gyomorbajjal küzdött. A város mindig tele van emberrel, mivel ez egy szent hely, s sokan zarándokolnak ide. A szűk sikátorokban több "kegytemplom" is van, a vízparton pedig az ún. ghátok (gátak) vannak, ahol meg lehet merítkezni, vagy éppen itt égetik a halottakat.
A Gangesz vize annyira szennyezett, hogy még öntözésre sem használják. Ennek ellenére több víztisztító tornyon keresztül innen veszik a város vizét. Minket is megnyugtattak: ez a víz folyik a szállodában is. Sőt: örülhetünk, ha ebben a vízben mossák a szennyest. Ugyanis a parton férfiak a vízben állva végzik a mosást, majd a száradó ruhát a parti lépcsőkre terítik ki.
Ezen a gháton tartják az ünnepi szertartásokat
Ember, állat, jóga, meditáció
Hajóról szuvenirt áruló fiúk
A vízről jól látható a parti élet. Reggel például többen jógáztak a parton, szent emberek meditálnak mozdulatlanul, zarándokok merülnek meg ruhástul. Elvileg, aki itt megmártózik, az megtisztul és meggyógyul. Más források szerint nagy eséllyel összeszed egy jó kis fertőzést.
Víztorony a Gangesznél
Mosás és szárítás
Tisztító fürdő
A legdurvább, ami a Gangesznél történik, az a halottak égetése. Ez itt a hétköznapok része. Megállás nélkül, éjjel és nappal égetik itt több máglyán a halottakat. A hinduk számára ez a legszentebb szertartás, akit itt égetnek el és hamvait a folyóba szórják, az megszabadul a folyamatos újjászületés terhétől. Vannak, akik ezért meghalni jönnek Varanesiben, türelmesen várják a halált a parton, hogy utána majd itt égessék el őket.
A legforgalmasabb égető ghát - közelebbről nem szabad fotózni
Napfelkelte, szent vizet rejtő edény, ezt a templomba viszik
A hamut agyag edényekbe gyűjtik, s a család csónakon viszi be a vízre. Itt a halál az élet szerves része. Nem láttunk jajveszékelő gyászolókat, vagy ünnepibe öltözött embereket. A "temetésen" nők nem is vehetnek részt, csak férfiak, ők hozzák vállukon a halottat, ők készítik elő a máglyát. Azon sem kell meglepődni, hogy a máglyák mellett tehenek és kecskék kóborolnak.
Az egyik templomban reggeliznek
Varanasi a budhisták számára is szent, hiszen a közeli Sarnath városában prédikált először Budha. Erről már írtam egy másik bejegyzésemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése