Idén tudatosan nem hagytam, hogy az ünnepek "leszivjanak". Decemberben anti-karácsonyi cselekedetre szántam magam: az üzletek járása és ajándék-beszerzés helyett inkább idehaza töltöttem az esteket egy jó könyvvel vagy filmmel. A hajtás és a stressz helyett a megállást, pihenést választottam.
Az új évet sem szeretem hangosan ünnepelni, idén is inkább egy csendesebb, beszélgetős házibuliba mentem, mint egy zajos, csillogó, ám annál üresebb buliba.
A születésnapokat sosem szoktam lufis-pezsgős vacsorával ünnepelni. De ünnepelni kell, igy hát cselhez folyamodtam. Ha már úgyis ritkán találkozom a jóbarátaimmal, s még ritkábban tudom összehozni őket, miért ne szervezzek valami kötetlen, feltöltős, aktiv programot nekik és magamnak? Egy hegyi seta alkalmával jot az ötlet: idén a születésnapomat rendhagyó módon ünneplem!
Fényes nappal, kinti programra invitáltam hát a barátaim: jöjjenek velem fel a hegyre, mégpedig a Hármashatárhegyre! 4 elszánt jelentkező akadt, velük sárban cuppogós, de csodás panorámát nyújtó túrát tettünk. Aztán a kibővitett ünneplő létszámmal a hegy alatti Fenyőgyöngye Étteremben tömtük meg a bendőnket. Az étteremtől többet vártunk: az ételek még csak rendben voltak, de a kiszolgálás semmi jót nem jelentett. Azért mi jól éreztük magunkat. S jövőre ha nem is ugyanitt, de valahol máshol biztosan találkozunk.
Addig pedig meg lehet fejteni a születésnapi feladványt: Hány éves az ünnepelt (mármint én), aki e jeles nap megünneplése céljából a Hármashatárhegyre kirándult?
Ja, és hogy ne feledjem: a születésem napján a munkahelyemen is megünnepeltettem magma: magammal hozott tortával és jókivánságok begyűjtésével:) Aztán délután a nagyra nőtt Balázs keresztfiammal moziztunk: egy felnőtteknek szánt filmet néztünk meg. S este pedig az ő szülei, budapesti családom tagjai leptek meg vacsorával és tortával.
Köszönöm mindenkinek, hogy valóban ünneppé varázsolták az évfordulómat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése