Amish-földön

Tavaly tavasszal jártam először az amishoknál, akkor egy napunk volt bejárni ezt a csodavilágot. Idén egy egész hétvégét töltöttünk itt, s szivem szerint hetekre visszajönnék még ide...

A gazdagréti különitmény (Reni, Jocó, Annamari és jómagam) egy hétvégére elfelejtette minden amerikai és magyar búját és bánatát, s maga mögött hagyva a civilizációt a Clevelandtől másfél órányira délre található Amish Countryba látogatott. Nem volt egyszerű szabad szálláshelyet találni a nyár közepén, ráadásul az amerikaiak egyik legnagyobb ünnepének (július 4-e) hétvégéjén. Végül "véletlenül" bukkantam a két éve épült rönkházban (log cabin) kialakitott apartmanra. A hely neve Blessings (áldások), s egy amish család működteti. Ahogyan az amishok életét, úgy az apartmanházat is a mélyen gyökerező istenhit, a természetközeliség és kézműves kultúra hatja át. A mi lakrészünk neve a Hope (remény) volt, ezen a linken érdemes megnézni a szálláshely fotóit: farönkökből ácsolt ágyak és bútorok, folt-ágytakaró, házi készitésű sütemény, csodás kerámiaedényekkel felszerelt konyha és kandallós nappali fogadott minket. Belépéskor csaknem a mennyországban éreztem magam.

Út amish-földön: a lovaskocsi (buggy) az út jobb szélén halad, kicsit feltartva az autós forgalmat (igy minket is, de éppen ezért tudtuk lefotózni)

De hogyan lehet, hogy az amishok, akik lovaskocsin járnak és nem használnak áramot, ilyen idilli helyet működtetnek mint a szállásunk? Nos, üzleti célból engedélyezett számukra az áramhasználat, sőt még mobiltelefonjuk is lehet, de csak bizonyos keretek között használhatják azt, autóval akkor járhatnak, ha más vezet. Az amishok eredetileg a vallásüldözések miatt Svájcból menekültek az Újvilágba, ahol szigorú szabályaik szerint úgy élnek és öltözködnek mint 2oo éve. Értékrendjükben első helyen áll a keresztény hit, második a család, s harmadik a közösség. Üzleteik vasárnap zárva tartanak (igen, még étterembe se tudtunk menni aznap...), gyermekeik száma általában 8 fölötti, s bár egymástól távoli farmokon élnek, a többi hittársukkal szoros kapcsolatban vannak (istentiszteleteiket például egymás otthonában tartják).

 Amish néni, kézzel készitett portékája, és szállitóeszköze

Az amishoknál kevésbé konzervativak a menoniták. Vallástörténetileg ugyanaz a két vallás eredete, csak a menoniták szabályai kevésbé régimódiak: a férfiaknak itt is szakálluk van, a nőknek pedig kis kendő a kontyán, viszont öltözhetnek a mai divat szerint, vezethetnek autót, s áram is van a házukban. A menoniták már nem otthon, hanem templomban jönnek össze vasárnaponként. Mi első este összebarátkoztunk egy helyi menonita házaspárral, akik saját bőrműves üzemet és üzletet működtetnek. Vásároltunk is náluk méretre igazitott bőröveket. Az amishokról és a menonitákról is elmondható, hogy a "furcsa" külső ellenére nagyon barátságos népek. Ha kérdeztünk tőlük valamit, vagy a különc életmódjukról faggtuk őket, őszintén és bőbeszédűen válaszoltak. Igy nem átallottam meghivatni magunkat vasárnapra a menoniták egyik templomába, Bentonban. A szertartás sokban hasonlitott a mi otthoni, gazdagréti istentiszteletünkre: modern énekek (de itt nem lehet zenei kiséret), közvetlenül szóló prédikátor, s a szertartás végén kedves beszélgetések az előtérben. Mi voltunk a helyi látványosság aznap a templomban: négy kósza magyar, akik ráadásul egy gyülekezetből származnak, s hevesen érdeklődnek az ő szokásaik, furcsaságaik iránt...

Az amish "falumúzeumban" egy arctalan baba és olajlámpás

Az amishokat nem szabad egyébként fotózni, ennek az eredetét egy a Yoder Farm Múzeumban ismertük meg. A tizparancsolat szerint "Ne csinálj magadnak faragott képet" parancs vonatkozik a ma emberére is: ne készits magadról fotót, képet, vagy más művet, ne ábrázold az arcodat. Még a gyerekek babájának sincs arca...

Amish női ruhák és fejfedők hétköznapra és ünnepre

A múzeumban egy majd 15o éves amish házat nézhettünk meg, ami nagyon hasonlit a mi magyarországi vagy erdélyi régi házainkra: van tornác, szőlőlugas, kinti wc, zöldségkert, mosdóedény az eresz alatt, főzőtűzhely a konyha közepén, rongyszőnyeghez maradék anyagok és hűvös nyárikonyha.

A lakószobákban kettesével alszanak az ágyakban, külön a fiúgyerekek és a lányok, akiknek a kalapja, kötényruhája a fali fogasra van akasztva. A múzeumház után az istállóban "állatsimogatós" programunk volt. A tavasszal született kiscsikók, kecskék, nyuszik, naposcsibék, cicák, kutyusok között nehezen választottunk, melyiket is simogassuk. Persze az amishok számára a ló a legfontosabb háziállat: ezzel dolgoznak a földeken, ez húzza a szekerüket. A helyiekkel beszélgetve az is kiderült, hogy van aki éppen azért hagyja el a közösséget, mert nem szeret vagy nem tud a lovakkal bánni. Az amish fiataloknak 16-17 éves korukban van egy évük, mikor kimehetnek a világba, bármit kipróbálhatnak, világian élhetnek, majd dönthetnek arról, hogy visszatérnek-e a közösséghez, vagy éppen a modern életet választják. A legtöbben visszatérnek.

Nemrég született kiskecskék az amish farmon. Kecskegidát kézből még nem etettem.

A múzeumban volt egy iskolaépület, ahol egy amish tanitónő mondta el, hogyan is működnek. Úgy, mint a mi századeleji iskoláink: a gyerekek gyalog járnak iskolába, viszik magukkal az ebédet. Egy tanteremben tanul minden osztály, csak alaptantárgyak vannak, s 8 osztálynál többet senki sem végez. Ennyi idő alatt éppen megtanulják az amish élethez szükséges legfontosabb tudnivalókat (bibliaismeret, német nyelv, angol nyelv, emberi egészség, számtan, földrajz).  A farmtúránk kihagyhatatlan buggy-ride-dal zárult, ez az amishok zárt kocsija, ezzel közlekednek télen-nyáron. Jocó tapasztalt vidéki gyerekként maga hajtotta a lovat.

 Lovasfogat, az amish öregúr helyett Jocó tartja a gyeplőt

Apropó nyelv: az amishok a német sajátos, régi korokat idéző változatát beszélik. Külön örültek nekünk, mikor mondtuk, hogy mi beszélünk németül. Próbáltuk megérteni egymást: ők a modern németünket, mi az ő archaikus Pennsylvanian Dutch-nak nevezett hollandos beütésű beszédét.

Magyarok az amish iskolapadban

A mozgalmas nap után amish finomságokra vágytunk. Több étterem, kávézó, pékség is működik a térségben. Van amelyik már inkább amerikaiasabb (mint például ahol mi is jártunk, korlátlan ételfogyasztással), s van, ahol csak hagyományos ételeket szolgálnak fel. Egy ételkóstoláson is részt vettünk, ugyanis az amish háziasszonyok a családban használt receptekből saját receptgyűjteményt adnak ki, s ehhez kedvcsinálónak el is készitettek pár dolgot. Gyümölcsturmix, amit bornak neveznek (holott ezen a tájon nemhogy az alkoholfogyasztást, de még az árusitást is tiltják), csokoládés-gyümölcsös édességek, finomra pácolt húsok. Hm... A hagyományosan készült befőtteket, süteményeket, tésztákat, kenyereket a helyi üzletekben lehet megvásárolni.

Szerettünk volna sajtgyárba is látogatni, de mivel csak vasárnap értünk rá, akkor már mind zárva volt. A Guggisberg sajtgyár épülete egy alpesi városkát idéz: toronyórája zenél, tetején kis hegyi vasút jár, s az alkalmazottak drindliben szolgálnak ki. S persze lobognak a tetejen a zaszlok: az amerikai és ohiói mellet a svájci is.

Kis Svájc, Guggisberg Cheese Factory

Akinek kedve támadt ide utazni, az alábbi helyeket javaslom figyelmébe:
Berlin (itt szálltunk meg, rengeteg üzlet, étterem, Heini sajtgyár)
Walnut Creek (farm múzeum, bőrműves üzlet, bolhapiac)
Sugarcreek (Amish-svájci múzeum)
Charm (Guggisberg sajtgyár)
Millersburg (régi belváros, viktoriánus ház, üvegmúzeum)

Ha pedig filmélményre vágytok, megtörtént esetet dolgoz fel az Amish Grace cimű film, amivel sokat megtudhtunk az itteni emberek mindennapjairól és gondolkodásáról.