Elindulás és megérkezés

Megérkeztem Amerikába!!!

Még friss az élmény, első reggelem itt. Gyorsan összefoglalnám az utazásom izgalmait.

Hétfő hajnalban alig-alvás után korán kelés, csomagok lezárása, indulás a reptérre. Magam mögött hagyom a lakást, benne az új lakók bepakolt holmijával, a saját holmijaimat pedig dobozokban, beraktározva szebb napokra. Amit hozok, az egy nagy bőrönd és egy hátizsák, benne a túléléshez szükséges holmikkal.

Budapest, reptér, káosz. A várótérben kigyóznak a sorok, én is kigyózom az egyikben, aztán kiderül, máshová kell állnom, aztán meg sűrgetnek: check in, menni kell. Rohannék én, ha engednének, de a sok európai reggeli járat teltházas utasaival tapossuk egymást, hogy biztosan bejussunk. Gondolatban már le is mondok arról, hogy odaérek a célhoz, ill. a csomagomról is kezdek letenni, hogy még látom valaha. Végül késéssel indulunk Párizsba.

Párizs, esős ősz. Hatalmas reptér, buszok járnak a terminálok és kapuk között, egy körre én is felszállok. Párizsból csak az ajándékboltok kinálata alapján látok valamit, no meg a húgom telefonjából kapok egy kis helyi izelitőt. A tengerentúli gép időben indul.

Első repülőutam az óceán felett. Több mint 8 óra, ami meglepően eltelik. Persze segit, hogy közben mindig van történés: etetnek, itatnak, lehet filmet nézni, zenét hallgatni, játszani a saját bejáratú szerkezeten. A filmek közül 'véletlenül' épp Párizs-New York témájút választok. Az ördög Pradát visel c.filmet már rég meg akartam nézni, most sikerült. Jó látni Párizs utcáit, a new york-i életérzést, hamarosan én is izelitőt kapok belőle!

New York, párás meleg. A ködös levegőn át látom a külvárost, a csatornarendszert, folyót, raktárakat, a távolban pedig a felhőkarcolókat... Igy érkeztek hajdan a szerencsét próbáló bevándorlók, s igy jövök én is. A vártnál gyorsabban beengednek, hiszen minden papirom rendben van. Itt még egy átszállás, busz helyett kisvonat visz a megfelelő kapuhoz.

Milyen az első amerikai benyomásom? Arra számitottam, hogy arcomba jön a nagy változás, a másság. De nem, itt szinte minden olyan, mint bármelyik nyugat-európai városban: rend, struktúra, intelligens emberek, a reptér is nagyon hasonló a párizsihoz. Igy a rácsodálkozás még várat magára. De épp ennek hiányában nagyon kedélyesen és otthonosan érzem magam, a nyelvi különbség sem furcsa. S mint otthon, vagy európai utazásaim során, itt is nyitott szemmel járok, figyelem az embereket, az üzleteket, betérek helyi magazint szerezni, pénzt váltani.

A gép késve indul New York-ból, jó kis felhőszakadás jön, vihar, igy csak annak elvonulásával engednek felszállni. Kezdem érezni a hosszú nap fáradalmait: itt még csak este 7 óra van, otthon már hajnali 1 is elmúlt. Fura, hogy 30 órából áll egy nap. A gépen újabb véletlen: egy Cleveland-ben élő magyar házaspárral ülünk egymás mellett. Megragadom az alkalmat, s beszélgetésbe kezdünk. Sok-sok érdekességet tudok meg az itt élő magyar kolóniáról, a cserkészetről, a sokgyerekes, unokás családjukról, a magyarországi élményeikről (épp onnan utaznak vissza). Kicsi a világ, amikor több közös ismerőst is találunk. Hamarosan újra találkozunk, hiszen minden hónapban van valami magyar rendezvény. Igy magyar étekből sem lesz hiányom, mert töltött káposzta, palacsinta lesz a menü a szeptemberi piknikjükön.

Cleveland, hőség, esteledik. Hát itt vagyok, ez lesz az én városom, otthonom, hazám, átmenetileg. Ahogy ereszkedik a gép látszódik az Erie-tó, az Öt-tó egyike, ami tengerhez hasonló, hatalmas tó. Partjainál Cleveland, sok-sok kertvárosi utcát, házacskát, rengeteg zöldet, fákat látok fentről. A kijáratnál névtáblával vár az a kedves professzorom, aki maga ajánlotta fel, hogy kijön elém a reptérre. Itt ez igy szokás: a tanárnak nem megalázó a diákjait segiteni. Parkolóház, itt már látom a különbségeket: dzsippek, hatalmas kombi autók. Autópálya, 2x 4-5 sáv. Város, alacsony külvárosi épületek. 98. utca, a sarkon a magyarok evangélikus temploma, mellette a gondoki ház, ide jövünk. Laci vár, a CTP-s diák, aki szállást ad nekem az első napokban. Tipikus fehérre festett faház verandával, kerités nélkül, előtte, mellette autók parkolnak. Hát megérkeztem. Hangom, erőm alig, de még közös vacsora belefér, aztán itteni idő szerinti alvás, holnap új nap kezdődik!