Székely-magyar nyelvlecke

A múlt hetet Erdélyországban töltöttem. Úgy alakult, hogy két elfoglaltságom is adódott arrafelé. Ahogyan az előbbi bejegyzéseimben is jeleztem: egy hetet töltöttem a CTP ifjúsági programja keretében Csíkszeredán, üzleti-vállalkozási ismeretekre tanítottuk az ifjúságot. Aztán egy hétvégét a Mezőségben voltunk a gazdagréti jóbarátokkal, egy rehabilitációs otthont látogattunk meg.

Erdélyben már többször jártam turistaként. A legtöbb várost, látnivalót beutaztuk anno, túráztunk a Hargitán, a Gyilkos-tónál, fürödtünk a Medve-tóban. Erdély az a hely, ahová bármikor vissza lehet térni. Csodálnivaló látványosságai sosem fogynak el, ahogyan az érdekes emberek és helyzetek sem.

De mit hozott nekem ez a mostani látogatás?
Csíkszereda Erdély legkeletibb szeglete, a zord Csíki-medencében található, utána már a Kárpátok jönnek. Több mint 700km-re Budapesttől meglepetés-világ fogad: 90%-ban magyar a lakosság, román szót nem is hallani. S nem is akármilyen magyarok, maguk a székelyek élnek itt. Megismerjük őket ízes (ézes) beszédjükről, bár székely népviseletet (harisnya, mellény, kalap) már nem igen beszélnek. Másik jellemzőjük a humor: ők nem panaszkodnak, optimisták, mégha néha ironikusak is. Szűkszavúak, de egyenesek. Munkabírásuk korlátlan. Ízelítőül lentebb ajánlok néhány vicces linket.

Mi volt még Csíkban? A nevetőizmokat megterhelő "sztorizásokhoz" jóféle házipálinka, kolbász és szalonna dukált. A gyomrom kicsit nehezen viselte a megpróbáltatásokat. Minden este a helyiek egy-egy prominens személyisége várt minket, aki a jóféle beszélgetések mellé mindig friss kenyeret és az előbb említett finomságokat tette az asztalra. Jártunk a helyi plébánosnál, aki összmagyar szinten meghatározó személyiség. Árvaotthonokat működtet, szakmát, munkát ad a neveltjeinek. Voltunk az Európa Parlament helyi képviselőjénél is, aki a nemzetközi szolgálata ellenére megmaradt őszinte, egyszerű magyarnak. Voltunk a helyi vezetést, vállalkozásokat meghatározó embereknél, akiktől nem áll távol, hogy otthonukba hívjanak.
Én ezt hoztam magammal. Az őszinte, közvetlen beszélgetéseket.

Csíkszereda után, egy fárasztó munkás hetet követően átbuszoztam Ludas környékére, Magyarózdra. A Mezőség (mezőségi táncok, népzenék vidéke) közepén, egy szűk, de festői völgyben fekszik az a rehabilitációs otthon, ahová tartottunk. Az apropót az adta, hogy több jóbarátunk dolgozott ebben az otthonban, önkéntesként, vagy hivatalosan. A hatalmas területen gazdálkodnak, a régi magtár lett a lakóotthon, az ősi kastély pedig még felújításra vár. A reneszánsz épület csupasz falai között éjszakáztunk, elég vadromantikus módon. Lefekvés előtt néhány pici denevér száguldott át a plafonon, éjszaka pedig a galambok búgása kísérte álmunkat a padlástérben.
Jó volt kicsit lekapcsolódni a megszokott hétköznapokról, próbára tenni magunkat mit bírunk (kastélyban alvás). Jó volt látni, hogy a jó szándék és nemes akarat csodákra képes: embereket ment meg az alkoholtól, drogoktól, s ad új irányt és bizodalmat a jövőjüknek.

www.youtube.com/watch?v=cOiJQPNaSNg
www.youtube.com/watch?v=KWve0DnPbZs
www.bonuspastor.ro