Az Édenkerttől a földi Paradicsomig

Hol is kezdjem a beszámolómat a malajziai utamról? 3 hét, utazás, tanulás, munka, pihenés. Felfedezés, rácsodálkozás, meglepetések és kellemes csalódások. Találkozások, beszélgetések, kapcsolatok, ölelések.

Most a végén kezdem. Utolsó napunkon a Penang szigetének legmagasabb pontjára látogattunk, a Penang Hill-re. Ide sikló (mármint hegyi vasút) visz fel, 800 méterrel a tengerszint fölé. Ha azt vesszük, hogy egy kisebb szigetről van szó, ahol ugye a lenti kiindulási pont a tengerszint, 0 méter, akkor már nem is annyira kicsi ez a hegy.

 

Reggel indultunk, mert akkor hűvösebb volt és a tömeg is kisebb. No meg reggel frissen, túrázva akartuk kezdeni a napot. Délelőtt azonban végig párás felhőbe burkolózott a csúcs, s csak a dél elmúltával kezdett felszakadozni a felhőzet és előbújt alattunk a táj. Varázslat.

A fenti képen látszódik, hogy tisztulnak a felhők, de még elég szürke az ég. Alattunk a sziget "fővárosa" George Town, látszódik a híd, ami a szárazföldről ide hoz, több kilométer hosszan. 

 

A párás időben a panoráma hiányzott ugyan, viszont a buja trópusi növényzet és a színes virágok kárpótoltak minket. Itt szinte minden nap esik az eső, legtöbbször délutáni vagy esti zivatar formájában szakad le az ég és áztatja meg a tájat. Ennek köszönhetően a hőség még melegebb lesz, a növényzet viszont ragyogó zöld.  

 
Olyan növényeket találunk szabadon a vadonban, amiket otthon drága pénzen veszünk a virágboltban és gondosan ápoljuk odabent. Orchideák, papagájvirág, flamingó, bromélia... S itt mindez Isten teremtő tenyerén szabadon található!














S persze Malajzia jelképe a hibiszkuszvirág, aminek itt fehér, narancs, rózsaszín, vörös változatait is láthatjuk! A növényzet mélyén pedig állatok lakoznak, majmocskák, fekete mókusok, számtalan madár, gekkó, színes pillangók és óriási szitakötők...

A fenti kép Monkey Cup felirattal nem a majmokra, hanem ilyen nevű virágfajtára utal. Egy kávézó bújik meg itt, előtte egy brit birodalombeli postaláda. S ha azt mondom, hogy itt skorpiót fogtam, akkor lehet, hogy el sem hiszitek...

 

Nem túlzás, mikor a földi Paradicsomban éreztük magunkat. Ez itt nem egy telepített botanikus kert, hanem maga a vadon, ahol a dzsungelben egymás mellett élnek és jól megférnek a különböző élőlények. Az Édenkertben pedig pár nappal korábban jártunk, arról is mindjárt beszámolok.