George Town, de most Malajziában

Jártam az amerikai Georgetownban, ami Washington D.C. külvárosa és egyetemváros. Biztosan van ilyen nevű város Angliában és Ausztráliában is, de hogy Malajziába hogy kerül ez a név? Elárulom.

 

A brit gyarmatosítók Penang szigetére helyezték az egyik régiós központjukat. Ez a sziget Malajzia északnyugati részén található, nem messze a thai határtól. A sziget azért stratégiai fontosságú, mert itt vezet az a csatorna, amin keresztül a hajók Indiát és Kínát összekötötték már a középkorban, s mindmáig fontos ennek a helynek a szerepe a világkereskedelemben.

 

George Town így angol nevet kapott. Ráadásul pár éve UNESCO Világörökség része! Malajziában két város áll oltalom alatt, a másik Melakka, ott is jártunk! Mindkettő a történelme, a gazdag építészete és a sokszínű lakossága miatt kapta meg ezt a védettséget. Amikor képeket láttam a városról az utazás előtt, tudtam, hogy ezt látnom kell. Ott töltöttünk 4 napot, de tudom, hogy ide még vissza fogunk jönni!

A városban kb. 200 ezer fő él, messziről látszódnak a toronyházai, amik kb. 40 szintesek, a legmagasabb 60 emelet. A toronyházak tövében viszont ott az óváros, egy-kétszintes régi házaival, keskeny utcáival, bazársoraival.

 

A felfedezőtúrát a parton kezdtük. Itt található két régi kormányzati épület, amit még a britek építettek. Óriás zöld park, s persze egy erőd, a Fort Cornwallis (még egy angol név), ahol ágyúsor figyeli a vizet. A közelben Viktória királynő uralkodásának jubileumára emeltek egy óratornyot. Eddig akár valamelyik történelmi angol városban is érezhetnénk magunkat. De ha tovább megyünk a parton, a kompkikötő közelében kezdődnek a kínai halászfalvak, ez már valóban Ázsiára utal.

Clan Jetties a neve a cölöpökre épített faházakból és deszkautcákból álló résznek. Ez már Kína! Itt találjuk a legolcsóbb turistáknak készült szuveníreket. A főbejártatnál természetesen kínai szentély, vörös lampionok. Az utcasor végén kikötő és egy másik templom. Máig kisebb halászcsónakokat használnak.

A parti cölöpvárosból a "szárazföldi" Little China részbe érünk. Itt a környező utcákat üzletek, éttermek, galériák szegélyezik, kínai feliratok, ízek, arcok. sziget kínai lakosságát Baba Nyonya-nak nevezik, ami egy maláj-kínai "népcsoport", öltözetükben keveredik az ősi kínai és az átvett helyi, ételeik, szokásaik is vegyesek.
 

 

És észrevétlenül már át is érünk Little India városrészbe, ahol az utcán hangosan szól a bollywoodi zene, szárit árusító üzletek és indiai kifőzdék jönnek. Mi pedig pár órára Indiában járunk, ahol szárit próbálunk, csilivili ékszereket nézünk, vásárolunk, s persze indiait eszünk. Itt már hindu templomok vannak, színes ember-állat istenekkel, virág,fonatokkal.

 

 

 S ne feledjük, hogy azért Malajziában vagyunk, s bár a sziget lakossága többségében kínai (70%!), azért vannak muszlim malájok. Napjában többször hallhattuk az imára hívó hangot, s több mecset mellett elhaladtunk.

A keresztény templomokról nem tudtam képet készíteni. Az autóból többször is láttuk a metodista, baptista, adventista, vagy éppen lutheránus templomokat, melyek stílusa is a korábbi korokat idézi.