2011. augusztus 17., szerda

Yosemite Nemzeti Park


Yosemite, mar a nev is varazslatosan hangzik. Ez a nemzeti park Amerika leglatogatottabb helyei kozott van szamontartva. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a parkban talalhato kempingekbe mar tavasszal nem lehet helyet talalni, s van mikor korlatozzak a parkba lepest is.

Mi San Fransiscotol vettuk az iranyt a csodapark fele. Kicsit kiabrandito volt a tomeg, amit ott talaltunk. Az autok lepesben tudnak csak haladni, s eleg koca-turistas megoldas, hogy autoval szinte az osszes kilatohelyet meg lehet kozeliteni. Igy az amerikaiak koreben a hiking, vagyis hegymaszas kimerul abban, hogy autoval megallnak a legkozelebbi parkoloban, majd egy maximum feloras setaval megtekintik a hegyeket, vizeseseket, sziklakat. Sajnos mivel nekunk nem volt sok idonk, igy mi sem tudtunk teljesitmenyturat tenni.

Elsetaltunk ket-harom varazslatos vizeses labahoz (itt talalhato az USA legmagasabb vizesese, ami a vilagon is az elsok kozt van!), no meg lelegzetelallito panoramaban gyonyorkodtunk. A park kozpontja egy szuk, sziklafalakkal korulvett volgy patakkal, a jegkorszak gleccsereinek nyomat viseli magan.

A park eszaki es deli oldalan is van egy mamutfenyos varazserdo. Kepeken mar lattuk ezeket az oriasi, 1oo meter magas, s ket-haromezer eves fakat, de testkozelbol megtapasztalni a felfoghatatlan meretuket - hat ezt nem lehet elmeselni. Olyanok, mint az egig ero fa, melynek agai maguk is egy-egy normalis fa meretenek felelnek meg. A Tunnel Tree (alagut fa) egy kiszaradt torzs, amin keresztul vezet az ut, megpedig alagut formajaban. Egy kidolt fa gyokere haznyi meretu, torzseben pedig szinte barlangaszni lehet. Furcsa volt latni a fustolo erdot, de mint megtudtuk, nem erdotuz, hanem szandekos, kornyezetet epito gyujtogatasrol van szo, ugyanis ezek a fak akkor erosodnek, ha kornyezetukben pusztul az aljnovenyzet.

A nemzeti parkot eszakon teljes szelteben atautoztuk, nyugaton az ocean felol erkeztunk, s keleten a Sierra Nevada hegyvonulat labanal, a kopar sivatagon hagytuk el. Kozben voltunk rekordokat donto termeszeti szepsegek kozeleben, zold erdoben, havas hegyoldalban, bovizu patak partjan.
Talalkoztunk nehany kulonleges allattal, persze a legfelelmetesebb, itt honos barnamedvevel nem. A nagymedvek itt mindennapos vendegek, sajnos eleg gyakran gazolja oket auto. Ok kiehezetten nem emberhusra, hanem az ide latogato turistak elemozsiajara vagynak: kepesek akar az auto karosszeriajat felfesziteni, hogy megszerezzek a csomagtartoban megbujo, s kiszagolt finomsagokat. Ennek elkerulese miatt a parkolokban fem tarolodobozok vannak, oda kell zarni az etelt, ha elhagyjuk a jarmuvel. Ha pedig medvevel talalkoznank, adjuk oda neki a szendvicsunkat, aztan bucsut intve alljunk tovabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése