Kaliforniai utunkat idén ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Los Angelesben zártuk a tavalyi túrát, s idén Los Angelesbe repülve kezdtük a mostanit.
L.A., a város nem tett nagy hatást ránk, se tavaly, se idén. Tavaly ködös, borult idővel búcsúztatott, idén kárpótlásul napsütéssel várt minket. A belvároson csak átautóztunk, nincs túl sok látnivaló (persze itt is van kinai és thai negyed), az igazi túránk Hollywoodban kezdődött. Hollywood Boulevard, sztárok sétánya, már otthonoson mozogtam itt. Sok turista, kattogó fényképezőgépek még mindig. Beverly Hills, szépen gondozott villák, mexikói kertészek. Santa Monica, a kedvenc burgeresemnél kiadós estebéd, aztán séta az óceánparton a hullámokban. Eddig a tavalyi élmények, s lássuk az idei folytatást.
1-es út, irány északnak. Santa Monica után Malibu, Ventura, a filmekből jól ismert luxus nyaralóhelyek. Utunk hegyek között kanyarog, balra az óceán, lent kis tengeröblök, a távolban olajfúró-tornyok, szemben a lemenő nap fényei.
Santa Barbara, este, kikötő, szálláskeresés. Majd szállás hiján autóban alvás, s ébredés másnap reggel a ködös, pá
rás, borult tengerparton. Séta a mólóra, ahol éttermek sorakoznak, séta a parton, ahol hippik lakókocsival csöveznek, majd séta a puccos főutcán (State Road), ahol spanyolos stilusú épületekben világmárkák üzletei és különböző nemzetek éttermei sorakoznak. S aztán a nagy kedvenc, az Old Mission, a spanyol misszió épülete! Több mint 2oo éves, ferences szerzetesek alapitották az itteni indiánok megtéritésére. Egy darabka Mexikó: az épület árkádjai, a kaktuszok és virágzó liánok, a templom falfestményei és szines szőnyegei, no meg az itteni déli arcok, mind közel hozzák a történelmi időket, Amerika meghóditásának korát. Megértjük, miért is nevezik a part menti városokat szentekről. Ezen a tájon a legelső telepesek a szerzetes misszionáriusok voltak, akik sorra alapitották Santa Barbarat, Santa Mariat, Santa Margaritat, San Joset, vagy éppen San Fransiscot. Ja, s Santa Barbara, Szent Borbála, az őskeresztény időkben élt, s saját apja végezte ki kereszténységéért...
Nehezen válunk el Santa Barbaratól, ide bármikor visszajönnénk. De előttünk még a part, az út.
Tovább haladunk a 1o1-es pályán. Jobbra és balra beláthatatlan nagyságú mezőgazdasági területek. Eper- és áfonyamezők, zöldségeskertek, szőlészetek. Szorgos kezek művelik a kopár sziklák és a tenger közötti sik vidéket. Szinte csak mexikói arcokat látunk itt, fekete és fehér ember nem járatos errefelé.
Az utunk véletlen csodája egy dűnepark, Guadalupe közelében. Az epermezők végében dimbes-dombos, cserjés vidék, sárga szinű homoktengerrel. Állami park ez itt, mi is teszünk egy kis utat. A cserjésen keresztül pallón vezet az út, majd egy hatalmas tavon átvezető gyaloghidrol a vizimadarak életébe tekinthetünk be. A parthoz közele
dve egyre több a homokdűne, sőt egész sivatagnyi mezőt látni. A part pedig maga az érintetlen természet, nem is szabad minden pontjára bemászni, most költenek a madarak (sirályok, kormoránok, pelikánok), meg a puma és a mosómedve is őrzi a vidéket.
A védett tengerpart után egy kevésbé védett, turistásabb beachen kötünk ki. Pismo Beach, ahol még autóval is lehet a homokos parton túrázni, s ahol a meredek sziklafalon lépcsők visznek a rozsdabarna és krétafehér sziklák tövébe. A szörfösök paradicsoma ez, a hideg viz ellenére most is sokan kint vannak a tengeren. Minket a lemenő nap szálláskeresésre indit. Folyt.kov. holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése