2010. november 10., szerda

Őzgidácska sete-suta

Már irtam róla, hogy milyen nagyszerű helyen lakom, kint az erdőszélen. Ennek köszönhetően elég sok vadállatot is látok. Őzeket legelészni az erdő alján, sakált (coyote) éjszaka lehet hallani amint üvölt, rengeteg mókus ugrál a fákon, s számtalan szines madár röpköd még most is, mikor már a költőzők elhuztak.

Sajnos mostanában a legtöbb vadat az út szélén látom, elgázolva. Mosómedvét, meg több másik kisemlőst. S rengeteg nagyvadat, szarvast, őzet. Úgy néz ki, hogy ahogy jön a tél, a rossz idő, ők is kimerészkednek az erdőből. Ha esteledik kezdek óvatosan vezetni, sose tudhatom, mikor ugrik ki elém valami vad. S hát az én autóm nincs felkészülve ilyen támadásra. Kezdem megérteni, miért járnak az itteniek hatalmas terepjárókkal, amiknek az elején ott a vadrács. Hát ezért.

Szóval "Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra..". Meg nemcsak ő, más állatkák is. Innen üzenem nekik, hogy az öregnéne nem itt lakik (hanem Magyarországon), s jó lesz, ha lemennek az útról, mert különben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése