Amerikába jöttem, s nem is gondoltam, hány ismerősbe botlok. S nem is csak ismerősökbe: rokonokba is!Gyerekként sokat irigyeltem az unokatesóimat. Nekik ugyanis volt amerikás rokonuk, nagynénijük, nagybácsijuk. Mindig büszkén mutatták a messzi rokonoktól kapott képeslapokat, fotókat, kis ajándékokat. Én meg áhitozva figyeltem, hogy milyen jó nekik, meg hogy egyszer majd talán ők, az unokatesók is kijutnak Amerikába.
Aztán teltek az évek, s az unokatesók helyett én keltem át a tengeren. S az igazi meglepetés, hogy a rokonok (akik nekem vér szerint nem, csak közvetve, az emlitett unokatesókon keresztül rokonaim) a szomszéd városban laknak! A legnagyobb meglepi meg akkor jött, amikor kiderült, hogy a vendéglátó családom közvetlen kapcsolatban áll velük, sőt rendszeresen találkoznak. Igy nem sok kellett ahhoz, hogy megszervezzük a nagy családegyesitő találkozót!
A fenti kép a vasárnap délutáni közös vacsoránkon készült. E rövidke találkozó alatt ismeretlenekből ismerősök lettünk. Egy család tagjai.
Most derült ki, hogy vér szerinti rokonom is élt ám Amerikában! Mégpedig az anyai ükapám. Mivel meghalt a felesége ide jött vigasztalódni, pénzt keresni, s aztán hazament Magyarországra. Hála Istennek új családot alapitott, igy most én is létezem. Jó magyar módjára én sem szándékozom itt maradni, viszem haza a tudást, ha a dollárokat nem is..
VálaszTörlésKépzeld, az én apai nagyanyám fiútestvére is Clevelandban élt 56 óta, pár éve hunyt el, de soha nem írt haza...
VálaszTörlés