A képen az én facebook-om látható. Tömöritett formában. A legfontosabb, a hozzám leginkább közelálló emberekkel. Akik igazán fontosak, s akiknek a képe itt van a szemem előtt, amikor a billentyűzetet izzitom.Az én kapcsolat-kollázsom ez, kézzel fogható, nem virtuális formában. Kicsit szembenáll ez a mostanság virtuálisan létező kapcsolati hálók (iwiw, facebook) világával. Nem változik napról-napra, nem üzen, nem beszél hozzám, csak van.
A facebook-on a héten baráttalanitási napot hirdetettek (National Unfriend Day). Vagyis arra biztattak, hogy szelektálj a sok száz ismerősöd között. Valóban mindenki a barátod? Még azok is, akiknek a neve nem mond semmit, csak egyszer valamikor bejelölted, mert találkoztatok? A barátok mennyisége számit, vagy van egyáltalán olyan igaz barátod, aki megérzi, ha bajod van, s megtesz mindent, hogy segitsen?
Nekem hála Istennek vannak ilyen barátaim. S most épp versenyt futnak egymással, hogy tudjunk találkozni, amikor hazautazom. Mert bár lehetünk virtuális kapcsolatban, irhatunk egymásnak napi szinten, beszélhetünk online, ezek nem pótolják azt, amikor egymás szeméből érezzük, mit gondol a másik, vagy egy összenézés, egy régi sztori, s mi fájdalmasra röhögjük magunkat.
Kedves Barátaim! A fenti kép azért nem tartalmazza minden fontos kapcsolatomat. De ezt biztosan tudják azok, akik ott most nem kaptak helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése