2010. november 5., péntek

Americano

Ideje, hogy értékeljem, hogyan is vagyok én itt, Amerikában. Kezdem otthonosan érezni magam, s egyre megszokottabbá válnak az itteni furcsaságok. Vegyük számba a jeleket, amik arra utalnak, kezdek amerikaiul élni.

1. Amerika, távolságok, vezetés. Már észre sem veszem, hogy száguldanak a mérföldek. Ja, s nem mérföldben, hanem időben mérem a távolságokat. A sebességkorlátot többnyire betartom (jó kis szabálykövető népség az itteni), de a stoptábláknál való sorozatos megállás még nem megy (itt szinte nincs elsőbbségadás tábla, mindenhova stoptáblát tesznek).

2. Kicsi-kocsim ugye kézi váltós, viszont kezdem hiányolni az automata sebváltót. Például automatával lenne egy szabad kezem, amit használhatnék evésre, ivásra, egyébre. Mert ugye italtartóból még az én kis járgányomba is jutott 3 darab, s a hatalmas üditős pohár kötelező eleme az autónak.

3. Megszoktam, hogy nem kérem jég nélkül az üditőt. Végülis minimum fél litert adnak, annak egyharmada jég. Ha a pohár tele lenne az ütcsivel, akkor nem birnám meginni. Igy viszont legyűröm. A jég meg mehet a kukába. (sajnos a környezettudatosság itt többnyire csak egy hangzatos jelszó).

4. Nincs hetem (ham)burger nélkül. Mig otthon szökőévben egyszer tértem be a nagyhirű McDonald's-ba, itt hetente legalább egyszer, de többnyire kétszer eszem gyorsétteremben. Persze ha már itt vagyok nem a Mekibe ugrom be. Új hobbim, hogy mindig más kajáldát próbálok ki (a tapasztalatokról majd beszámolok). A legjobb burger nem a gyorskajaldákban, hanem eredeti amerikai 'diner'-ekben van. Kedvencem a gombás-sajtos-hagymás, itt svájci tipusúnak nevezik. Hm...
.
5. Bankolni nem a fiókban szoktam, hanem a 'drive through' ATM-nél. Ki se kell szállni az autóból, hogy pénzt vegyek ki, vagy tegyek be.
.
6. Simán visszamegyek az üzletbe reklamálni, ha valamit nem akciós áron adtak. Nem az összeg számit, hanem az elv maga. Tanulom az önérvényesitést, jogszerű keretek között.
.
7. Vásárolni akkor szoktam, amikor akció van, kupont kapok, gyűjtök. Más az élmény, meg a számla végén mindig jelzik, mennyit takaritottam meg. Lélekemelő, ha kevesebbet fizetsz, mint a megtakaritas.
.
8. A 'How are you?' kérdést simán dobom, ha találkozom valakivel. Ha meg tőlem kérdezik, nem kezdem részletezni a hangulatomat. Csak mosoly és 'Thanks, fine'. Ja, és a mosoly spontán jön.
.
9. A súlyom gyarapszik, tényleg. A mérleg mutatója 126-ot mutat (!), persze fontban. A 36-os nadrágjaim nem akarnak gombolódni, s a 38-asokhoz már nem kell övet tennem... Édes élet.
.
1o. A szekrényben lapulnak a kiscipőim, szoknyáim, szép blúzocskáim. Helyettük tornacipőt, farmert, pólót hordok. Amit otthon elképzelhetetlennek tartottam, itt működik: birom a sportos stilust (meg általa visszafiatalodom az egyetemista korosztályhoz).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése