2017. október 17., kedd

Angolosan

Egy pár napos út és pozitív csalódás az angolokban. Az elmúlt hétvége minden eddigi szterotípiámat megdöntötte Angliáról.

Az angol kert színei 

Mert ugye Angliában mindig esik az eső. Kivéve azt a négy napot, amit ott töltöttünk. Érkezésünkkor ragyogó napsütéses meleg fogadott. S bár vittünk esernyőt, nem kellett elővennünk. A napszemüveget annál inkább.

Többszáz éves épületben modern kocsma

Aztán meg ugye az angolok távolságtartók és maguknak valók. Kivéve, mikor ők jönnek oda, ők kezdeményeznek beszélgetést és minden hátsó szándék nélkül ránk mosolyognak. Például kocsmában (na jó, itt egy-két ital után), étteremben (azért itt a felszolgálóknak érdeke a kedvesség), vagy csak úgy az utcán. Az ő mosolyuk valahogy még mindig közvetlenebb és őszintébb volt, mint az amerikai kedvesség. (Elnézést minden tengerentúli jóismerőstől. De ez van.)

Piros-kék itt is!

Korábbi látogatásom során nem igazán akartak velem szót érteni a helyiek. Pedig beszélek angolul, mégha nem is a British English szerinti kiejtéssel. Most viszont értették, amit mondok! Sőt, tudtam velük viccelődni! Egy nyelvet beszéltünk. Imádom a brit angolt, de aszem sosem leszek képes így beszélni.

Régi és modern épületek egymás mellett

Angol konyha? Az meg mi? Hát valahogy az amerikai konyha őshazája. Ahol tudnak jó burgert és steaket csinálni, no meg a klasszikus fish-and-chips sem maradhat ki. Ettünk sheperd's pie-t, amit az USA-ból ismerek, csak itt bárányhússal és zöldséggel megrakva sütötték át a krumplipürés finomságot. Nem sajnálták tőlünk a lazacos szendvicseket, de a curry-s, indiai beütésű köreteket sem. Szóval mégiscsak tudnak főzni, s chef-ként nincs egyedül Jamie Oliver sem.

Napsütés!

Aztán meg néhány klasszikus, amit nem lehet megszokni:
- A fordított közlekedést. Főleg a körforgalomban szédültem.
- A sok tetkós fiatalt. A lányok szivárványszínű haját és túlsúlyát.
- A kizárólag külföldi, színes, legtöbbször ázsiai vagy kelet-európai személyzetet. Szállodában, étteremben, boltban, taxiban.
- A bő lére eresztett kávét, amiből ha fél pohárral kérek, akkor is még eltart egy ideig, mire elkortyolom.
- A fontot. Ami nem euró, nem dollár, ám mégis többet ér bármelyiknél.
- A fű zöldjét. Ahol a szomszéd kertje mindig zöldebb, színesebb, gondozott.
- A modern és a konzervatív stílus keveredését. Ahol egyszerre polgárpukkasztóak és hagyománytisztelők.

Vidék a városban

Alice Csodaország helyett Brexitlandbe látogatott

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése