Szóval - ahogyan a mesében - Hamupipőke idejének 9o százalékában piszkos munkát végez. Takarit, mosogat, korán kel, s későn fekszik. S közben álmodozik. Bálról, szép ruháról és szőke hercegről. Aztán a sok megpróbáltatás és a munkás napok sorozata után lehetősége adódik újra levetni a piszkos ruhát és valóra váltani álmait: báli ruhát ölt, s átvarázsolódik hercegnővé, egy estére vagy kettőre. Most épp két vagy három ilyen estéről tudok beszámolni.
Főhősünk lelkes, készül, másokat is lelkesit. Barátokat szerez és hiv, nekik is szép ruhát szerez, öltözködési tanácsot ad. Frizura, smink, ruha és cipellő rendben. Vacsora, csillogó fények, elegáns vendégek, hangulatos zene. Majd csalódás.
Hercegből van több is, de talán nem tudják magukról, hogy milyen szerepet játszanak. Szép ruhában, szép eseményen vesznek részt, hercegnőt keresnek, de nem találnak. Nyitott szemmel sem látnak. Jelen vannak, de nem viselkednek herceghez illően: nem csevegnek, s nem is kérnek táncot. Sőt, őket kell táncba vinni. Ez elég kiábránditó. Két ilyen este után egy kellemes harmadik. Ahol hercegre nem számithat Hamupipőke, ám mégis talál, többet is. Nincs hercegi jelmeze, ám mégis jobban játssza ezt a szerepet mint a hercegalakba bújt ifjak. Udvarol, bálba és táncba visz, észrevesz és értékel. Csak éppen egy baj van vele, 93 éves. Egy sor 8o év feletti hasonlóan kedves úriemberrel egyetemben végtelen figyelmességével tünteti ki a lányt.
Azóta Hamupipőke visszavette szürke ruháját, sepri a konyhát, s válogatja a borsót. S közben álmodozik tovább. Hogy a hamuból egyszer virág lesz, a valóságban is, nemcsak a mesében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése