Nyárutó

Hát véget ért ez a nyár is. Amikor indult, még nem tudtam, hol és hogyan töltöm. Hazautazom, s Magyarországon a megszokott közegemben a jóbarátok és ismerősök körében leszek, vagy ehelyett itt maradok Amerikában és megnézem hogyan is telik a nyár Ohioban vagy esetleg az USA másik részén? Hosszas vívódás után ez utóbbi nyert, maradtam.

S mi fért bele ebbe a lelassult, hosszú, párás-meleg nyárba?
Egy nyári kurzus, az egyik kedvencem, HR.
Egy magyar iskolatábor, két hét a világtól elzárva, de az amerikai kisdiákok fejébe magyar értékeket csöpögtetve.
Egy bicajbaleset, négy hétre mozgásképtelenné válva, csodadoki által mégis helyrehozva.
Egy vírusos számítógép, még gyógyulatlanul.
Egy kaliforniai autós körút, élmények és képek még feldolgozás alatt.
Két magántanítvány, számtalan magyar óra és intellektuális beszélgetés.
Csináltam amit eddig nem: vendégeket fogadtam Clevelandben, most már én mutattam meg a várost másoknak. Rácsodálkoztam, hogy Clevelandben illetve Ohioban is lehet nyaralni, nyári programot találni. Jómagam nyaraltam Buffalo-ban, no meg átkirándultam Kanadába, ahonnan vissza is engedtek, nem vagyok nem kívánt személy az USA-ban.
Megszőkültem, mint még soha.
Nagycsaládos családtag, no meg cserkész lettem - egyik sem voltam még.
Jártam interjúkra, ezek eredményét és tanulságait hamarosan összegzem.
Megtanultam igent mondani lehetőségekre, s nemet a nyomasztó kérdésekre.
Nyaraltam, éltem, s most várom az őszt, az újrarendeződést, a kereteket.

Nyári olvasmányok

Az idei nyáron elég sok könyvet olvastam. Köszönhetően a bicajbalesetemből adódó kényszerszabadságnak, valamint a lelassult, kevés munkát hozó nyári heteknek.
Olvastam mindent, amit év közben nem. Romantikus regényt, amerikai ijfúsági irodalmat, üzleti sikerkönyveket és lélekerősítő műveket.

Az egyik legnagyobb olvasmány-élményem Kristin Kimball The dirty life (A piszkos élet) című műve volt. Az írónő a saját sztoriját meséli el, azt, hogyan lett manhattani szingli újságírónőből egy vidéki farmerné. Sosem vágyott vidéki életre, fizikai munkára, ám végül mégis ebben találta meg a boldogságát. Egy riport során került a vonzó, de földhözragadt farmer, Marc birtokára, s aztán elindult benne a gondolat, hogy milyen lenne a természet közelében, egy ilyen férfi mellett élni. Pár hónap alatt eldőlt a sorsa: egy gyors lánykérés után felszámolta new yorki életét és a férfivel elindult a bizonytalanba. Testközelbe hozza hogyan találtak megfelelő birtokot, lovakat, szomszédokat, a termést megvásárló embereket. Hogyan éltek a természetnek kiszolgáltatva, hajnaltól sötétedésig a földeken dolgozva, ám mégis kételyek nélkül boldogan. Szóval vannak még földhözragadt tündérmesék, s van amikor a rögösebb út visz a célhoz.

Egy másik könyvet az egyik kedves gyülekezeti barátomtól kaptam. A Brave hearts (Nagyszerű szivek) női könyv: nő írta nőknek. Amolyan kapcsolatklinika ez, azt boncolgatja, hogyan mennyire kapcsolatigényesek vagyunk mi nők, s létezni csak úgy tudunk, ha kapcsolódunk. Társhoz, gyerekhez, barátnőhöz, közösséghez. Elhessegeti a könyv a közösségen kívüliség gondolatát, mert a magányosak is vágyakoznak a kapcsolódásra. Utat mutat, hogyan kapcsolódjunk, amikor éppen senki sem vesz körül minket, s hogyan találjuk meg magunkban az erőt, bátorságot és bizalmat.

Dale Carnegie műveit magyarul is megtaláljuk. Iparmágnásként, hatalmas cégek vezetőjeként vetette papírra tapasztalatait. A How to win friends and influence people az egyik alapműve, fő elvét ismerteti, vagyis hogyan szerezzen barátokat és hogyan befolyásolja az embereket. A kettő ugyanis nagyon összefügg: ha képesek vagyunk baráti kapcsolatok építésére, akkor ezt a képességet fel tudjuk használni üzleti, haszon céllal is, ügyfelek, kollégák, partnerek megtalálásához és megtartásához.

Két kedves kis regényt említenék még meg. A Little women (Kisasszonyok) Lousa May Alcott regénye, mondhatni kötelező amerikai női irodalom. Filmen is meg lehet nézni, én a regény ifjúsági változatát olvastam el. A varázslatos new england-i tájra, egy család négy lányához repítenek minket a sorok. Emberi értékekről, kitartásról, segítőkészségről ad leckét mindenkinek.
A másik regény egy mai írónő mai regénye. Debbie Macomber regényei már több díjat begyűjtöttek. A Family affair San Fransiscoban játszódik (jó ráhangolódás volt ez az utazásunkra), s azt mutatja meg, hogy két szomszéd között hogyan szövődik szerelem, úgy, hogy az előítéleteik miatt beszélni sem tudtak egymással, a macskáik viszont összehozzák őket. Kicsit rózsaszín a történet, de azért kikapcsolt egy időre.

Beetetés

Az amerikai étkekről és étkezésekről eddig keveset írtam. Igazán nincs is külön amerikai konyha: a helyiek egymással mixelik a világ összes tájának ízeit, aztán azt adják el, mint valami nagyszerű sajátosságot.

Errefelé kedveltek a mexikói ételek. Van néhány nagyszerű étteremlánc (például a Chipotle), ahol elfogadható áron lehet burritos-t (tortillaba tekert rizses, babos, zöldséges husit) kapni, de találtunk helyeket, ahol a tacost (chips valami szósszal) kínáltak a burger mellé.

Az olasz konyha errefelé kimerül a pizzában és pastában. A legviccesebb, mikor az olasz nemzeti színekben játszó üzletet arabok vagy mexikóiak működtetik. Az itteniek szeretik a sajtos, paradicsomos tésztákat (én megenni nem igazán bírom), aminek semmi köze az olasz földön termelt paradicsomhoz, vagy éppen a sokféle ottani sajthoz.

A francia konyháról errefelé végképp nem hallottak. A gondossággal egymás mellé válogatott étkek, borok, sajtok világa igen messze van innen. A terített asztalhoz ülést a köznép nem is engedheti meg magának, ehelyett beugranak venni valamit a gyorsétkezdékbe, vagy rendelnek egy pizzát otthonra. Körítés és teríték nélkül.

Kínaiak itt is akadnak, mondjuk a nyugati parton többel találkoztunk, mint itt. Általában ugyanazok az ízek, amit Európában is kínálnak, mindenféle hús, zöldség, rizs sütve, pirítva. Náluk biztosan olcsón lehet jóllakásig enni.

Arab ételek nem túl gyakoriak errefelé. Talán nem véletlenül. Nagy ritkán botlunk egy gyros árusba, volt hogy ettünk már finomat, de sokan panaszkodnak is az efféle étkekre.

Vannak európai éttermek, ahol legtöbbször a közép-európai konyha remekeit találjuk. A lengyel, szlovák, horvát, vagy ukrán tulajdonosok a többi szomszédos ország dolgait is szívélyesen kínálják. Ha igazán finom kolbászra, kenyérre, jól elkészített magyar gyomorba való ételre vágyunk, akkor érdemes őket felkeresni.

S lássuk az amerikai ételeket. Nem sok van belőlük. Nyáron BBQ, vagyis grillezési szezon. A házak udvarában grillre kerül a hamburgerhús (készen lehet kapni), kolbász, csirkehusi, hal, bármi. Emellé zöldések, krumpli dukál. No meg sör és kóla. A hamburger mellett a nem gyorséttermi jellegű helyek nagyszerű steak-et, sült marhát kínálnak helyi szószokkal, körítéssel. Az adagokkal sehol sincs gond. Levest nem igazán ismerik, ha van, legtöbbször valami indiai vagy mexikói sűrű ragut kapunk levesként. Desszertnek nyáron szinte csak jégkrém van, egyébként cookies (lapos keksz), brownies (csokisüti), s néhány gyümölcsös kocka. A jégkrémek finomak, vanília-alapúak, keksz, csoki, karamell darabokkal. A sütikért jobb ha szintén európai üzletbe megyünk...

S hát mi is a beetetés? Az, hogy minden étel kellőképpen sős, fűszeres, csípős, vagy éppen édes ahhoz, hogy minél több üdítőt igyál hozzá. A másik beetetés pedig (amit az egyetemi cateringes munkám során is tapasztaltam), hogy nincs meeting, rendezvény, összejövetel evés nélkül. Sőt: a hivatalos program előtt a legfontosabb, hogy mindenki megtömje a bendőjét (jó kis csali ez a résztvevőknek, így lehet sok diákot előadásra csalogatni), majd pedig az előadás után csipegessen a süteményekből és igya a hosszú lére készített kávénak nevezett fekete lét, aminek szintén semmi köze az olasz eszpresszóhoz...

Amikor az indiánok labdáznak

Vagyis, Indians game, a clevelandi baseball csapat meccsén jártam.
Jóbarátnőm jóvoltából ingyen jegyekkel mentünk a belvárosban található stadionba. Hihetetlenek az amerikai nagyvárosok: a belváros felhőkarcolói tövébe teszik a baseball stadiont, a focipályát, s még egy sportcsarnokot. Ez városépítészetileg nem annyira jó döntés, de az is igaz, hogy ekkora embertömeget sosem lát a belváros, mint amikor meccs van.

Már több utcányira parkolnak az autók, az emberek jókora távolságból sétálnak a nagy eseményre. Ami rögtön szembeötlik, hogy mindenki a csapat vörös-kék-fehér színeit viseli. Akinek van Indians pólója az azt, akinek nincs, az legalább színben egyezteti a ruháját az alkalomra. Jómagam nem kissé kilógtam a sorból a rikító sárgában. Csak remélni tudtam, hogy nem épp az ellenfél színeit viselem magamon...

A baseball-ról nem sokat tudok, még aztán sem, hogy láttam élőben. Egy furcsa, félköríves pályán játszák, annak is az egyik sarkában zajlanak az események. Dobó- és ütőjátékos a főszerepben, a többiek meg elszórtan a pályán állnak és várják, hogy repüljön a labda. Kicsit amolyan passzív türelemjáték, kevés futkározással.

A játék mellett (vagy néha helyett) a főszerepet az étkezés játssza egy ilyen meccsen. A nézősorok között a filmekből jól ismert popcorn és perecárus emberek kínálják a jót. A lelátok mögött a folyosókon mindenféle étket, sört, üdítőt lehet kapni, nem kissé felárazott áron. Így a legtöbben a pályán zajló eseményeket csak hátteréül használják egy jó családi összejövetelhez, nagy eszem-iszomhoz. A szünetekben a kamera körbejár, ilyenkor lehet ökörködni a kamerának. Időnként pedig ajándék pólók és labdák repülnek a közönség soraiba, nekünk nem sikerült egyet sem szereznünk...

Itt is, ott is

Magyar rendezvények, konferenciák, táncos mulatságok valahogy nem tudnak elkerülni. A múlt hétvégén az Itt-Ott Konferencián jártunk Dél-Ohioban, egy csodás parkban, a Lake Hope partján. Évente egy nyári hétre itt találkoznak Amerika magyarjai több államból. A pihenés, feltöltődés, családi-baráti együttlét mellett irodalmi, zenei, történelmi előadások, könyvklub, táncház gazdagitja a programot. Külön vannak gyerekfoglalkozások, valamint ifjúsági programok.

Mi az ifjúsági programot gazdagitottuk, annak is a hajnalig iszogató, daloló, tábortüzes, viccmesélős változatát. Igen jó volt. Csodás, mindennel felszerelt faházakban laktunk, ahol akár egy téli estén a kandallóba begyújtva nagyokat lehet beszélni a világ dolgairól. Mint ahogy tettük mi most, kis világunk, a külföldi magyarok sorsáról és az otthoni viszonyokról elmélkedve. A nagy elmélkedést kenuzással (hihetetlen sűrű tavirózsatenger közepette) és a tóban lubickolással vezettük le.

Zárásul Ady verse, ez a vers adta a konferencia nevét. Itt is, ott is magyarok.

Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

Magyarok ha találkoznak, Kaliforniában

Igen, Kaliforniát sem szelhetjük át anélkül, hogy ne találkozzunk magyarokkal. A magyarok már elég korán, a 19.században megszállták ezt a vidéket, hiszen a hires kaliforniai borászatokba Tokajból is kerültek szőlővesszők...

Mi a ma itt élőkkel találkoztunk San Fransiscoban. Három aktiv magyarral találkoztunk, közös bennuk, hogy mind nok (!), mind valamilyen tudományos területen bizonyitanak, s mindannyian eltek Magyarorszagon is. Egyikőjük gyerekként érkezett ide, a másik 56-os szülők gyerekeként született itt, harmadikuk pedig hozzánk hasonlóan magyarországi fiatal, aki épp itt tanul és kutat.

Volt részünk szives, magyaros vendéglátásban, s jó magyar módjára már a bemutatkozás utáni percekben őszintén és bizalmasan beszélgettünk.

Kalifornia - az ut vegen

Nehez szamot adni az utunkrol, igy visszatekintve az ut vegen.

9 nap, 1400 merfold.
Alvas autoban, kempingben, magyaroknal es motelben.
Eves burgeresnel, mexikoinal, azsiai halasnal.
Utazas sivatagon es vadonban, hegyek es volgyek kozott.
Talalkozas mindenfele nemzetisegu emberrel, tobbnyire nem feher arcokkal.

Azt hiszem, jo valasztas volt ezt az allamot nagyito ala venni. Sot hagytunk kesobbre is belole, peldaul a San Fransisco feletti eszaki reszen, a borvidekeken egyaltalan nem jartunk. Ideje lesz elkezdeni a jovo nyari korutunkat...

Csodakastelyok

Ket olyan kastelyrol irok, ahova ugyan nem mentunk be, viszont megis emlitesre erdemesek, sot, nem lehet kihagyni oket.

Az oceanparton eszaknak autozva San Simeon kozeleben a hegyekben talalhato a Hearst Castle. A milliardos sajtomagnas Hearst (Pulitzer vetelytarsa) tobb evtizedig, szinte egesz elete soran epittette ezt az epulet-egyuttest, ahova ismert hollywoodi szineszeket, sztarokat hivott nyaralni, vagy eppen jelmezes vacsorakra es vadaszatokra. Mintaul vette a klasszikus gorog epuleteket, gotikus templomokat, romai mozaikokat. Egymas mellett van itt tobbfele stilus, s ezernyi draga anyag. Klasszikus hofeher gorog noi szobrok, vilagoskek mozaikkal kirakott medencek es szokokutak. Akkora volt a tomeg, hogy orakat kellett volna varnunk a bejutasra. Igy ehelyett egy kisebb kiallitast neztunk meg errol a nem hetkoznapi helyrol.

A masik kastely San Joseban talalhato, a Winchester House agy 160 szobas, tobb mint ezer ablakos, folyamatosan epulo haz. Tulajdonsa Mrs. Winchester (a fegyvergyarto Winchester ozvegye) unalomuzesbol sosem hagyta abba az epitkezest. Szellemkastelynak is nevezik, mert a tulajdonosno attol tartott, hogyha abbahagyja az epitest az itt lako szellemek nem hagyjak beken. Igy epitett sehova nem vezeto lepcsoket, titkos ajtokat, s egyeb rejtett titkokat a hazaba.

Erdekes volt ezeket a kastelyokat megnezni. Amerikaban nincsenek grofok es kiralyok, nincsenek evszazados epuletek. Viszont vannak par ev alatt meggazdagodott gyartulajdonosok es iparmagnasok, akik vagyonukat es oruletuket az europait utanzo kastelyok es csodapalotak epitesere aldoztak. Nekem azert tovabbra is inkabb az europai hagyomanyok jonnek be.

Amerika termeszeti legjei es csodai

Kalifornia annyi ellentmondassal es valtozatossaggal rendelkezik, mint egyetlen masik allam sem. A szeles tengerpart utan megerkezni a Yosemite parkjaba, majd atkelni a Sierra Nevadan es a hosegben masfel napig autozni delnek, hat ez tobb mint amire szamitottunk. Utunk soran nem terveztunk meg mindent elore, igy tudtunk varatlan csodakba botlani.

Az egyik ilyen csoda a kedvencem. Mono Lake egy hatalmas sos (!) vizu to, melynek vize 2,5-szer sosabb a tengernel, s vizeben nem sok eloleny marad meg. Nehany rak- es legyfaj, no meg vizimadarak tanyaznak itt, a holt vizben. A to magaban nem is lenne annyira kulonleges, viszont a 20.szazadban vizszintje apadni kezdett, partja visszahuzodott, s a szarazra kerult teruleteken furcsa, tufa kepzodmenyek kerultek felszinre. A sos, asvanyi anyagoktol teli vizben jonnek letre a nehol varromra, csipkes sziklara, szobrokra emlekezteto kovek. Egy csodas naplementes setat tettunk itt, sivatagi bokrok es siralyok kisereteben. Egy kicsit a skot felfoldon ereztem magam, legendas tengerparti lovagvarak toveben.

A masik kedvencem valoban Amerika legje: a Mount Whitney az USA legmagasabb csucsa, tobb mint 14 ezer (4000 meter) magas csucsaval! Megmaszni nem tudtuk, viszont a majd 9000 lab magasan levo turistahazhoz es a maszok szamara fontos kiindulasi ponthoz felautoztunk. Csodas vizeses es kristalytiszta to fogadott itt minket, a halakat szinte kezzel ki lehetett fogni. A csucs mellett a kanyargos utrol a kilatas volt meg felfoghatatlan: szemben a voros hegyek, lent a vegtelen forro sivatag, s csak nehany ut kanyarog. Nem veletlen, hogy tobb szaz filmet forgattak itt indianokkal, cowboyokkal es egyeb szuperhosokkel.

Egy masik csoda is a Sierra Nevada teruleten talahato. A Fossil Falls egy "szaraz" vizeses, ugyanis par ezer eve viz zuhogott ott, ahol ma mar csak a kanyon sziklait talaljuk. Nem is akarmilyen sziklakat: feketek, lyukakkal. Ugyanis ezek egy mukodo vulkan lavajanak megkovult reszei. Mit talalunk itt evezredek mulva?

Utunk soran nem tertunk ki a hires Death Valley-be, a Halalvolgybe. Ez a kosivatag a vilag legforrobb helye, evi atlaghomerseklete 115 Fahrenheit, ami Celsiusban 50 fok folott van.

Azsia Amerikaban

Azt gondolnank, hogy Kina, India, vagy ugy Azsia osszessegeben csak a 20.szazadban kezdte elerni a fejlett nyugati vilagot? Teves megallapitas! Az aranyaso falvakba mar a 19.szazadban erkeztek kinai vendegmunkasok, akik szorgalmasan dolgoztak a feher munkaltatoknak. Japan pedig a 20.szazad elejen adott engedelyt az allampolgarainak, hogy kivandoroljanak. A jobb lehetosegek eremenyeben ezrek jottek Amerikaba, ahol sajat uzlettel, vagy hivatassal hamar beilleszkedtek az Ujvilagban.

Egy hatborzongato helyen jartunk a Sierra Nevada volgyeben. Nem gondoltam volna, hogy epp Amerikaban fogok egykori lagert megtekinteni. Manzanar a neve annak a ma mar csak nehany epuletbol allo internalo tabornak, ahol a 2. vilaghaboru alatt tizezer japan szarmazasu amerikai elt. A Pearl Harbor-i tamadas utan az USA elnoke hozott egy rendeletet, mely alapjan mintegy 11o ezer japan-amerikait koltoztettek "onkentesen" ilyen taborokba. Kaliforniaban Manzanar volt az egyetlen ilyen tabor. Az egykori kozossegi epuletben ma muzeum mukodik, egy nagyszeru dokumentumfilmet lattunk itt, amely kepekkel, egykori tevefelvetelekkel, s itt lakok mai nyilatkozataival mutatja be ezt a nem mindennapi lakhelyet. Az ide kerulo japanok nem is japanok voltak. Legtobbjuk mar Amerikaban szuletett, angol volt az anyanyelvuk. Sajat lakasukbol hatalmas barakkokba kerultek, kozos furdoket hasznaltak. Gondozott varosokbol erkeztek a pusztaba, ahol nyaron 40 fok koruli a homerseklet, telen ho boritja be a tajat, s mindig fuj a szel. De kepesek volt itt nehany evet tulelni, sot viragzo kerteket letrehozni. Aztan a haboru utan mehettek vissza ki hova tudott, majd egy erdekes fordulattal Reagan elnok a 80-as evekben anyagi karpotlassal probalta feledtetni a multat.

A japanok elkulonitesevel a belso lazadast, kemkedest akartak az amerikaiak elkerulni. A valosag viszont igazolta, hogy az itt elo japanok nemhogy szabotaltak volna, hanem a taborban elok fiai maguk leptek be az amerikai hadseregbe...

Egy nagyon jo Benjamin Franklin idezetet talaltam a tabor muzeumaban:
"They that can give up essential liberty to obtain a little temporary safety diserve neither liberty nor safety.", ami magyarul:
"Azok, akik a biztonsagert cserebe kepesek rovidtavon a szabadsagot felaldozni, sem szabadsagot, sem biztonsagot nem nyernek."

Aranyasok nyomaban

Utunk soran elore nem tervezett modon sorra aranyasok nyomaira bukkantunk. California az egyik utoljara benepesult amerikai allam, a legnagyobb emberroham a 19. szazad masodik feleben erkezett ide, ekkor is leginkabb az arany es ezust nyomaban.

A kopar hegyoldalakbol tobb millio dollar erteku aranyat termeltek ki nehany ev alatt. A banyatulajdonosok meggazdagodtak, az europai es azsiai bevandorlok pedig megalapoztak a tengerentuli eletuket. Aztan a helyszineket elhagyva emberibb videkre koltoztek, s maguk utan hagytak a banyakat, hazakat, telepuleseket. Jonehany szellemvaros (ghost town) bujik meg a hegyek kozott. Mi egy 3 varosbol allo videkre mentunk, az egyik neve nem veletlenul Johannesburg, a nagy afrikai banyavaros utan. Amikor az arany jut eszunkbe, csillogas, gazdagsag, jolet lebeg a szemunk elott. Most kepzeljuk el ennek az ellentetet: osszetakolt viskok, rozsdas banyagepek, kopar, zold novenyzet nelkuli telepulesek - ez a jelen. Ahol egykor tizezrek eltek, most talan talalunk nehany lakott hazat, vagy uzletet, akik a fotozasra idelatogato turistakat probaljak kiszolgalni. Fotozasi szempontbol en nagyon birtam ezt a tajat. Az egyik legfurcsabb latnivalo egy olyan regi kaliba volt, melynek oldalan a legkondicionalo gep szellozoje volt rogzitve, tetejen pedig tv-antenna allt. Hiaba, megha elettelen is, de akkor is van nyoma a civilizacionak itt.

A tavaly meglatogatott arizonai Jerome szellemvarosaban rezet banyasztak egykor, jo volt ezutan aranymezokon jarni. Bar aranyat nem talaltunk, erdekes elmenyeket annal inkabb. Egy Mariposa-ban (ez spanyolul pillangot jelent az itteni pillangovandorlas miatt) egy helyi muzeum bemutatja a banyaszok eletet, azt ahogyan a puszta preribol elo varoskat varazsoltak arra a par evre, amig "kifosztottak" a teruletet. Lehet, hogy ez a jovoje a most meg fejlodo videkeknek? Kitermelunk, aztan elvonulunk? Eleg pesszimista jovokep, foleg ha lesz meg hova elvonulnunk.

Yosemite Nemzeti Park

Yosemite, mar a nev is varazslatosan hangzik. Ez a nemzeti park Amerika leglatogatottabb helyei kozott van szamontartva. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a parkban talalhato kempingekbe mar tavasszal nem lehet helyet talalni, s van mikor korlatozzak a parkba lepest is.

Mi San Fransiscotol vettuk az iranyt a csodapark fele. Kicsit kiabrandito volt a tomeg, amit ott talaltunk. Az autok lepesben tudnak csak haladni, s eleg koca-turistas megoldas, hogy autoval szinte az osszes kilatohelyet meg lehet kozeliteni. Igy az amerikaiak koreben a hiking, vagyis hegymaszas kimerul abban, hogy autoval megallnak a legkozelebbi parkoloban, majd egy maximum feloras setaval megtekintik a hegyeket, vizeseseket, sziklakat. Sajnos mivel nekunk nem volt sok idonk, igy mi sem tudtunk teljesitmenyturat tenni.

Elsetaltunk ket-harom varazslatos vizeses labahoz (itt talalhato az USA legmagasabb vizesese, ami a vilagon is az elsok kozt van!), no meg lelegzetelallito panoramaban gyonyorkodtunk. A park kozpontja egy szuk, sziklafalakkal korulvett volgy patakkal, a jegkorszak gleccsereinek nyomat viseli magan.

A park eszaki es deli oldalan is van egy mamutfenyos varazserdo. Kepeken mar lattuk ezeket az oriasi, 1oo meter magas, s ket-haromezer eves fakat, de testkozelbol megtapasztalni a felfoghatatlan meretuket - hat ezt nem lehet elmeselni. Olyanok, mint az egig ero fa, melynek agai maguk is egy-egy normalis fa meretenek felelnek meg. A Tunnel Tree (alagut fa) egy kiszaradt torzs, amin keresztul vezet az ut, megpedig alagut formajaban. Egy kidolt fa gyokere haznyi meretu, torzseben pedig szinte barlangaszni lehet. Furcsa volt latni a fustolo erdot, de mint megtudtuk, nem erdotuz, hanem szandekos, kornyezetet epito gyujtogatasrol van szo, ugyanis ezek a fak akkor erosodnek, ha kornyezetukben pusztul az aljnovenyzet.

A nemzeti parkot eszakon teljes szelteben atautoztuk, nyugaton az ocean felol erkeztunk, s keleten a Sierra Nevada hegyvonulat labanal, a kopar sivatagon hagytuk el. Kozben voltunk rekordokat donto termeszeti szepsegek kozeleben, zold erdoben, havas hegyoldalban, bovizu patak partjan.
Talalkoztunk nehany kulonleges allattal, persze a legfelelmetesebb, itt honos barnamedvevel nem. A nagymedvek itt mindennapos vendegek, sajnos eleg gyakran gazolja oket auto. Ok kiehezetten nem emberhusra, hanem az ide latogato turistak elemozsiajara vagynak: kepesek akar az auto karosszeriajat felfesziteni, hogy megszerezzek a csomagtartoban megbujo, s kiszagolt finomsagokat. Ennek elkerulese miatt a parkolokban fem tarolodobozok vannak, oda kell zarni az etelt, ha elhagyjuk a jarmuvel. Ha pedig medvevel talalkoznank, adjuk oda neki a szendvicsunkat, aztan bucsut intve alljunk tovabb.

San Fransisco utcáin

Az oceantol elbucsuzunk, s San Fransisco fele kanyarodik az utunk. Kozben San Joseban allunk meg egy rovid pihenore, ami a Silicon Valley kozpontja, a Google, Facebook, Microsoft szekhelye.

San Fransisco-t a kornyezo telepulesekrol kozelitjuk. Oakland, Berkeley az Obol (San Fransisco Bay area) tulpartjan. Elobbi logisztikai kozpont, utobbi az egyetemerol hires (University of California, Cal). Mivel tobb magyar ismeros is dolgozik a vilaghires egyetemen, mi itt kezdjuk a latogatast. 35 ezer diak, kutatoepuletek, az egesz varos a diakokra epul. No meg a kulfoldi bevandorlok tudasara, hiszen a jonehany magyar mellett renget azsiai (indiai, kinai) arcot latni. Mig Los Angeles a mexikoiak felsegterulelet, SF az azsiaiake.

Bart-tal utazunk SF belvarosaba, be a surujebe. Legelso elmenyunk a cable car, a meredek dombokon kozlekedo jarat, amire kivulrol is fel lehet kapaszkodni. Azokon az utcakon kozlekedik, ahol gyalogosan is eleg bajos haladni, az utak meredekseget ki sem merik irni. Jokora sor all a vegallomasokon, mi egy kevesbe forgalmas vonalon, a California Street-en szallunk fel a csodajarmure. Ket iranyitoja van, egy elol, egy hatul. Az egyik fekez, a masik tekeri a kabelt, ami felvontatja a jarmuvet a dombtetore. Hat, San Fransiscora mondhatnank, hogy a dombokra epult varos, nem sok lapos resze van.
Veletlenul keveredunk a Chinatownba, a kinai negyedbe, ahol hihetetlen valaszteku uzletekkel es ettermekkel, a szokasos olcso aron. Vannak itt tavolkeleti templomok, pagodak, no meg egy diszes bejarat. Turistas polot mar 3 dollarert kapni (ajandekboltban 2o az ara), ha lelkesednenk a csecsebecsekert itt jol bevasarolnank, de nem tesszuk.

A varosra masfel napunk volt, a masodik nap biciklivel kozelitettuk meg. Az obolmenti Alamedabol komphajo visz minket, no meg a kolcson kapott bringakat a varosba. San Fransisco legforgalmasabb pontjan szallunk ki a kikotoben, a vasarcsarnok es biopiac szomszedsagaban. Van itt minden, ami szem-szajnak ingere, bio zoldsegek, gyumolcsok, halak, husok, rakok, nyers vagy eppen ebedre elkeszitett formaban. Itt mi is bevetjuk magunkat a tengeri finomsagok koze, en tonhalas burgert, Balazs rakos tacot eszik (mondanom sem kell, mindket etek jo kis vilagkonyha keverek, de nagyon-nagyon jo volt).

A lakmarozas utan tekerosre fogjuk a tempot. Irany a part. A kikotoi dokkok szamozasa itt kb 45-5o-ig fut, a 39-esnel van a legnagyobb tomeg, itt minden a turistakrol, kirandulohajokrol, szorakoztatasrol szol. Ja, innen hajozhatnank be Alcatraz szigetere egy bortonturara. Mi ehelyett tovabb tekerunk a parton, hiszen a fo cel a Golden Gate hid! Ez a voros szinu kecses, de oriasi hid koti ossze a varost a kozeli felszigettel, a hidtol keletre mar csak az ocean es Azsia kovetkezik. A hid fele vezeto parti uton a varos legdragabb villai sorakoznak, szorosan egymas melle epulve, kirakatszeru ablakokkal, melyek allando kilatast adnak az obolre. A hid elott meg van egy meglepetes latnivalo: a Palace of Arts epulete egy romantikus oszlopcsarnok, toparton szokokuttal, nekem a romantikus festmenyek kiserteties kepei jelennek meg a szemem elott, varazslatos. A hidra vezeto uton surusodik a turistaforgalom, mi igyekszunk magunk mogott hagyni a gyalogosokat. A tulparton meg felkapaszkodunk egy magaslatra, ahonnan zavartalan a kilatas a varosra. A hazauton meg telt az energiankbol, hogy kiprobaljuk, mennyire birjuk a varos dombjait. Van egy legendas cikkcakkos utszakasz a Lombard Streeten, ahol az autok is csak lepesben manovereznek lefele. Balazs ket kereken, kameraval a kezeben suvitett le, a kornyezo turistak oromere. Besotetedik, mire hajonk vissza indul, igy a varostol esti kivilagitasban bucsuzunk.

S miben egyedi San Fransisco? A legeuropaibb varosnak nevezik, talan amiatt, hogy itt latni setalo embereket az utcakon, van belvaros, kikoto, parkok, s persze toronyhazak. Nekem leginkabb az arcok voltak kulonlegesek. Mig Los Angelesben szinte csak mexikoiakat latni, itt az azsiaiak vannak tobbsegben. Kinaiak, japanok, indiaiak, s ki tudja hanyfele nep el itt egymas mellett, a liberalis eszmeknek koszonhetoen bekessegben.

Óceánparti túra 2.

Oceanparti turank folytatodott. Harom nap alatt autozunk delrol eszaknak, a vegcel San Fransisco. Erdekes, hogy Spanyolorszag helyett az itteni El Camino Real uton haladunk, a tobb szaz evvel erre jart misszionariusok nyomaban.

Santa Barbara utan sziklas meredelyre valtozik a taj, nem sok lakott telepulest, vagy eppen otthont talalni itt. Az utikonyvunk alapjan probalunk az erdekes helyszineken megallni. Tobb vilagitotorony mellett haladunk el, de megnezni kozelrol egyet sem tudunk. A kedvencem egy hatalmas sziklan all, tobb mellekepulettel, a szikla toveben homokos stranddal...

Morro Bay is egy vulkanikus sziklarol kapta a nevet, a tengerobolben maganyosan emelkedik, festoi hatteret adva a varoskanak. Itt ejszakaztunk, s a reggeli kodos paraban kikotoi setat tettunk. Akar egy allatkertben: felettunk pelikanok es siralyok repulnek, lent a vizben fokak usznak, a parton a sziklak hasadekaban mokusok huzodnak meg.

Del korul tisztul a taj, s a napsutesben egeszen mas a videk. Meg is martozunk Calabrianal a jeghideg vizben. Rajtunk kivul csak egy csapat szorfos szeli a vadul hullamzo vizet.
Utunknak van egy erot probalo szakasza. Autopalya helyett az 1/es uton kacskaringozunk, nehol csak 25-30 merfolddel lehet haladni. Sehol egy piheno, mosdo, benzinkut. Viszont csodas panorama annal inkabb, tobb viadukton is atmegyunk, nemzeti parkok toveben, kozben szamtalanszor megallunk fotozni, s a tajban gyonyorkodni.

Estere erunk Carmelbe, ami egy csodas muveszvaroska. Irok, koltok, festok nyaraloi sorakoznak itt, spanyol, angol, vagy eppen normand stilusban. Meses. Tengerparthoz tengeri vacsora jar, egy jofele etteremben nagyot eszunk. Ejszaka Monterey-ben, ami California fovarosa volt a spanyol idokben. Itt reggel nezunk szet: regi kovetsegi haz, varoshaza, nyugodt videk. A kikoto mar zajosabb, a Cannary row az egykori szardinia-dobozolo epuletekbol jott letre, ma elegans hotelekkel es ettermekkel. Innen mar nem az oceanparton haladunk, a szarazfoldi uton irany San Fransisco!

S osszessegeben milyen az oceanparton autozni? Kepzeljuk el, hogy balra a vegtelen viz, meg hajokat sem latni. Jobbra hatalmas sziklas hegyoldal, nem latni a tetejet. A ketto kozott kanyarog az ut, helyenkent kilatopontokkal. Kint suvit a szel, 2o foknal sosincs melegebb, igy elkel a fejfedo es a pulcsi. Reggel szurke felhokbe burkolozik a taj, del lesz mire felszall a para, s kisut a nap. Delutantol verofenyes napsutes, egeto napsugarak.

Óceánparti túra

Kaliforniai utunkat idén ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Los Angelesben zártuk a tavalyi túrát, s idén Los Angelesbe repülve kezdtük a mostanit.

L.A., a város nem tett nagy hatást ránk, se tavaly, se idén. Tavaly ködös, borult idővel búcsúztatott, idén kárpótlásul napsütéssel várt minket. A belvároson csak átautóztunk, nincs túl sok látnivaló (persze itt is van kinai és thai negyed), az igazi túránk Hollywoodban kezdődött. Hollywood Boulevard, sztárok sétánya, már otthonoson mozogtam itt. Sok turista, kattogó fényképezőgépek még mindig. Beverly Hills, szépen gondozott villák, mexikói kertészek. Santa Monica, a kedvenc burgeresemnél kiadós estebéd, aztán séta az óceánparton a hullámokban. Eddig a tavalyi élmények, s lássuk az idei folytatást.

1-es út, irány északnak. Santa Monica után Malibu, Ventura, a filmekből jól ismert luxus nyaralóhelyek. Utunk hegyek között kanyarog, balra az óceán, lent kis tengeröblök, a távolban olajfúró-tornyok, szemben a lemenő nap fényei.
Santa Barbara, este, kikötő, szálláskeresés. Majd szállás hiján autóban alvás, s ébredés másnap reggel a ködös, párás, borult tengerparton. Séta a mólóra, ahol éttermek sorakoznak, séta a parton, ahol hippik lakókocsival csöveznek, majd séta a puccos főutcán (State Road), ahol spanyolos stilusú épületekben világmárkák üzletei és különböző nemzetek éttermei sorakoznak. S aztán a nagy kedvenc, az Old Mission, a spanyol misszió épülete! Több mint 2oo éves, ferences szerzetesek alapitották az itteni indiánok megtéritésére. Egy darabka Mexikó: az épület árkádjai, a kaktuszok és virágzó liánok, a templom falfestményei és szines szőnyegei, no meg az itteni déli arcok, mind közel hozzák a történelmi időket, Amerika meghóditásának korát. Megértjük, miért is nevezik a part menti városokat szentekről. Ezen a tájon a legelső telepesek a szerzetes misszionáriusok voltak, akik sorra alapitották Santa Barbarat, Santa Mariat, Santa Margaritat, San Joset, vagy éppen San Fransiscot. Ja, s Santa Barbara, Szent Borbála, az őskeresztény időkben élt, s saját apja végezte ki kereszténységéért...
Nehezen válunk el Santa Barbaratól, ide bármikor visszajönnénk. De előttünk még a part, az út.

Tovább haladunk a 1o1-es pályán. Jobbra és balra beláthatatlan nagyságú mezőgazdasági területek. Eper- és áfonyamezők, zöldségeskertek, szőlészetek. Szorgos kezek művelik a kopár sziklák és a tenger közötti sik vidéket. Szinte csak mexikói arcokat látunk itt, fekete és fehér ember nem járatos errefelé.

Az utunk véletlen csodája egy dűnepark, Guadalupe közelében. Az epermezők végében dimbes-dombos, cserjés vidék, sárga szinű homoktengerrel. Állami park ez itt, mi is teszünk egy kis utat. A cserjésen keresztül pallón vezet az út, majd egy hatalmas tavon átvezető gyaloghidrol a vizimadarak életébe tekinthetünk be. A parthoz közeledve egyre több a homokdűne, sőt egész sivatagnyi mezőt látni. A part pedig maga az érintetlen természet, nem is szabad minden pontjára bemászni, most költenek a madarak (sirályok, kormoránok, pelikánok), meg a puma és a mosómedve is őrzi a vidéket.
A védett tengerpart után egy kevésbé védett, turistásabb beachen kötünk ki. Pismo Beach, ahol még autóval is lehet a homokos parton túrázni, s ahol a meredek sziklafalon lépcsők visznek a rozsdabarna és krétafehér sziklák tövébe. A szörfösök paradicsoma ez, a hideg viz ellenére most is sokan kint vannak a tengeren. Minket a lemenő nap szálláskeresésre indit. Folyt.kov. holnap.

Californication

Hát útra keltem, egy év után, idén augusztusban újra nagyitó alá vettem az USA térképét és meg sem álltam Kaliforniáig. Californication, Californian Vacation (kaliforniai vakáció). 9 nap, terv szerint kb. 1ooo mérföld, egy útitárs.

Mi vonzott ide?
Hát az, hogy miért ne az USA hozzám legtávolabb eső pontján nézzem meg? A helyeket, amik a nyugati világ legnyugatibb pontját képviselik, s amiken túl már csak keletre, a Távol-Keletre lehet eljutni.
Kalifornia az USA legfejlődőbb állama. Itt van a technológiai cégek (Facebook, Google, Microsoft) központja, itt termelik az amerikai zöldségek és gyümölcsök csaknem teljes mennyiségét, s innen irányitják az egész világ szórakoztatóiparát a hollywoodi filmgyártáson keresztül.
Kalifornia földrajza az amerikai államok sorában is elég sokszinű. Óceán, homokos sivatag, óriási hegyek, ez mind megtalálható itt.
Kalifornia az az állam, ahol bárkiből sztár vagy sikeres vállalkozó lehet, s ahol a sztárok közül polgármesterek (Clint Eastwood) és akár kormányzók (Arnold Schwarzenegger) is kikerülhetnek.

Útra fel! Indul a túra.

Frank(ó)

Majd egy éve írtam utoljára a kilátástalan gazdasági-pénzügyi helyzetről, azóta sajnos nem sok javulás történt. Sőt. Versenyt fut az USA és az Európai Unió, ki bukik nagyobbat, kinek a pénze éli túl a recessziót. Közben meg a semleges svájci frank csak sunyin a markát dörzsöli, hol van már a tavalyi 22o forintos csúcsárfolyam, 23o az új tető.

Nem is próbálok agyalni, s okoskodni. Ennek nincs helye és ideje. Buknak az okosak és a kevésbé meggondoltak, nem a mi kezünkben van az irányítás. Jómagam most kicsit amerikaira vettem a figurát: mivel úgysem tudok annyit megtakarítani, hogy nyugodtan hátradőljek, inkább felélem, amit nagy nehezen megkerestem. Élvezem a nyarat, utazok, költök. Fogyasztok, fogyok. Kamatok helyett élményeket gyűjtök, vigyázat, útibeszámolók jönnek!
'

Vallási kínálat

Erről a témáról már rég akartam írni. Csak gyűjtöttem hozzá az anyagot, a tapasztalatot. Amerika a szabadság hazája, itt nyíltan lehet vallásosnak, hívőnek, kereszténynek, vagy éppen zsidónak, mohamedánnak lenni. Egy friss felmérés szerint a lakosság 92 százaléka vallja, hogy hisz Istenben, a maradék meg vállaltan ateista.

Ide érkezve szinte minden sarkon templomokat láttam. Az otthoni tradicionális katolikus és református vagy evangélikus templomok és gyülekezetek helyett itt elég tarka a kép. A katolikus vallás tartja magát, iskolákat, kórházakat, idősotthonokat működtetnek nagyon profi módon. A protestánsoknál az általunk ismert református és evangélikus itt alig van, vagy máshogy nevezik. Van viszont sokféle baptista (az fekete gospell gyülekezetek például), metodista, presbiteriánus, menonita (a kevésbé elvakult Amishok), episzkopális (ez az anglikán egyház amerikai típusa) és egyéb egyház.

Eltartott egy darabig, mire kiismertem felkutattam a hozzám közelálló közösségeket. Persze a magyarokkal kezdtem, eljutottam a keleti oldali és nyugati oldali reformátusokhoz, az evangélikusokhoz, egy látogatás erejéig a katolikusok szertartására. Aztán meghívást kaptam amerikai, modern közösségbe, ahol elektronikus hangszerek kísérik az éneket, s az igehirdetés is inkább egy lelkesítő előadáshoz hasonlít. A legnagyobb meglepetésemre mégis az eddig számomra ismeretlen, magyar baptista gyülekezet jelenti a legbefogadóbb, s legemberibb közeget. Itt minden generáció képviselteti magát, szinte egy családként léteznek együtt, segítve egymást, s engem is, az újonnan érkezőt.

A keresztények mellett a szomszéd utcában szikh (indiai) templom áll, a kínai ismerősöm buddhista közösséget vezet, s bár mohamedán mecsetbe még nem botlottam, feltételezem, hogy az is áll valahol. Legközelebb szívesen feltérképeznék egy zsinagógát, mondjuk...

Aprócska házak

Építészetről már elég rég írtam. Talán még a télen, az amerikai lakásokról, házakról, stílusokról. Nemrég egy érdekes épülettípust találtam. Az ún. tiny houses, vagy aprócska házak igencsak felkeltették az érdeklődésemet.

Elég meglepő, hogy a végtelen amerikai "prérin" valaki ilyen házban lakjon. Miközben az átlag amerikai házak, lakások legalább 1,5-szer nagyobbak egy európai lakásnál, mi késztet valakit arra, hogy egy szobányi lakókocsi-házba költözzön?
A környezettudatos (és kicsit hippy) amerikaiak kezdték el ezt a háztípust népszerűsíteni. Egyrészt mert olcsó, másrészt egyszerű fenntartani, s aki nem a lakásban akar ücsörögni, hanem el van foglalva a házon kívüli dolgaival, munkájával, annak minek is kellene hatalmas ház. A lenti linken az apróházakat tervező és kivitelező cég linkje, a tulajdonos is ilyen házban lakott mielőtt családot alapított. Ideális egyedülállóknak, fiatal pároknak, vagy éppen nyugdíjasoknak. Kalandvágyóknak, akik ha megunták a lakóhelyüket, csak odébb gurítják az otthonukat.

http://www.tumbleweedhouses.com/

Kenyeret és cirkuszt

Kenyeret és cirkuszt a népnek! Mondták az ókori római császárok, s az idők mit sem változnak, ez a jelmondat nagyon igaz ma is, itt is.

A hétvégén egy csodás kulturprogramban volt részem. Cleveland közelében, a kedvenc nemzeti parkomban (Cuyahoga Valley National Park) nyaranta szabadtéri koncertsorozatot tartanak Blossom Festival címmel. Minden hétvégén a Cleveland Orchestra játszik (mint megtudtam a város együttese a világ legjobbjai között van) főként klasszikus darabokat, de most éppen Broadway musicalak zeneszámaiból válogattak.

A koncerten nem is a műsor, hanem a körülmények a legérdekesebbek: az erdő közepén egy fedett sátorszerű pavilonban játszik a zenekar, s jut fedél itt egy színháznyi nézőtérnek is. A nézőközönség többsége viszont a környező zöld dombokat foglalja el, ahonnan tökéletesen élvezhető a zene és a látvány. Jutányos áron lehet a lawn ticket-ekhez jutni ("gyepjegy"), mi is ilyennel élveztük végig a programot. Ezekhez a jegyekhez nem jár szék, magunk hozzuk a takarót, kempingszéket, no meg a piknik-kosarat! Ugyanis nincs koncert borozgatás, nassolás, vagy éppen egy szabadtéri vacsora nélkül! Épp ez a legjobb, kötetlenül, hétköznapi ruhában, a fűvön elhasalva eszegetni és hallgatni az előadást.

Kenyér és cirkusz, nem is olyan rossz.

Lapszemle 2.

Az amerikai napilapokról már írtam egy összefoglalást. Most a gazdasági-üzleti hetilapokat venném nagyító alá.

Ritkán van alkalmam ezeket a magazinokat olvasni, de most itt van a nyár, ráérős reggelek, s olyankor átlapozom ezeket. The Economist nagyon hasonlít a HVG-re. Nem véletlenül, hiszen az otthoni lap designját, megjelenését erről a nagymúltú nemzetközi lapról mintázták. Vicces, sokat üzenő címlapok, s az egész világot átfogó magvas cikkek. Fókuszban az amerikai politika és gazdaság, de számtalan cikk és rovat szól az európai vagy éppen kínai, indiai és egyéb égtájak történéseiről. A mostani számban épp a magyar EU-elnökség végéről, a magyar alkotmányról volt egy összefoglaló, nem annyira pozitív kicsengéssel. A magazin köztudottan pártfüggetlen.

A Time és a Newsweek nagyjából hasonló az én megítélésem szerint. Könnyedebb formában és vékonyabb kivitelben íródnak, mint a The Economist. Figyelemfelkeltőek a fotói, cikkei egy-egy témát járnak körül, mostanában a nyugdíj- és betegbiztosítás, illetve a rák a fő téma. Kevésbé nemzetközi a látásmódja, nem annyira politikai fókuszú, ám mégis informatív. Kicsit olyan ez a két lap, mint otthon a Figyelő.

A The New Yorker a legújabb itteni felfedezésem. Mint ahogy a címe is mutatja new yorki magazin, főként new yorki hírekkel. A lap nagy része a megapolisz kulturális programjait ismerteti film- és színházkritikával, kiállítási ismertetővel, könyvajánlóval. Néhány nagyobb cikk szerepel benne aktuális témákról, a város életét, kulturáját, gazdaságát meghatározó személyekről és történésekről, most éppen az egyneműek házasságáról. Többnyire csak átlapozom, s egy-egy cikk van, amit elolvasok belőle.

A cikkek mellett a lapokban a hirdetéseket is szemügyre veszem. Hiszen mi sem árulkodik jobban az olvasók életmódjáról, mint a hirdetések, amik a lapokban megjelennek. Szakmai ártalom, hogy az egészségügyi és gyógyszerreklámokat külön szemlézem, van belőlük bőven.

A kubai kapcsolat

Kuba is Amerika, még nem jártam ott, de nemrég véletlenül mégis bekúszott az életembe. Egy Kubában született, de most Amerikában élő egyetemi tanár kért föl, hogy tanítsam magyarul. Több magyar barátja is van (Clevelandben ez nem ritkaság), a nyáron Magyarországra utazik kutatni, s ezért akart néhány alapvető kifejezést megtanulni.

A tanmenet nem volt szigorú: bár próbáltam egy tananyag szerint haladni, az órák, a beszélgetések mindig érdekes irányokat vettek. Beszéltünk sokat a magyar történelemről, a budapesti látnivalókról, a magyarok gondolkodásmódjáról. Búcsúzóul egy kubai kortárs verseskötetet kaptam a nagyon lelkes és kedves tanítványomtól, a könyvben a saját verse is szerepel. Mivel keveset tudok Kubáról, felkutattam még néhány írót és könyvet. Vágytam a kubai színekre (lásd a könyv borítóját), az illatokra (találtam is könyvet A szivarkészítő címmel), a dallamokra (rumba, salsa).

Pablo Medina The cigar roller című regénye nagyszerű színeket, illatokat és ritmusokat hozott hozzám. Egy kubából származó, de Floridában, Tampában letelepedett férfi életén és visszaemlékezésein keresztül mutatja be az Amerikába emigrált 2o.század eleji kubaiak hétköznapjait. A könyv nagyon hasonlít A belső tenger című filmre: mindkettőben egy haldokló, betegágyhoz kötött férfi életének elmúlt képei jelennek meg, amolyan keserédes formában.

Nem is gondolnánk, hogy Kuba valamikor nem is volt olyan messze Magyarországtól. A szocialista barátság jegyében például a kubaiak könnyebben eljutottak kis hazánkba tanulni, mint a közeli USA-ba. Az USA-ba most sem egyszerű a bejutás, akinek mégis sikerül, az mégis folyamatosan visszavágyik a szigetre, ahonnan csak eljönni lehet.

Idézem a tanítványom versét.

Laura Ymayo Tartakoff: Hopeless

They don't belong to me:

nor I to them-

neither London with her Westminster

and Christmas carols,

nor Cleveland with her blush-sky,

neither Geneva in her lake mirror

nor the whole of San Juan.

I know that in my birthplace Santiago,

which I don't remember,

it will be the same.

Belső tenger, film:

http://www.port.hu/a_belso_tenger_mar_adentro/pls/fi/films.film_page?i_film_id=67295