Családfa

A családfánkat még tizenévesen kezdtem el felrajzolni. Akkor még élt mindegyik nagyszülőm, s az ő elbeszéléseik alapján kirajzolódott a dédapák és ükapák szövevényes története. Azóta a családfa rajza pihent egy fiókban, s nemrég elővettem, tovább kutattam.

Dédapám, húga és ükanyám

A családfakutatást Magyarországon az egyházi anyakönyvekben lehet elkezdeni. Mária Terézia óta, a 18. század végétől rögzítik nálunk a születéseket, halálozásokat, esküvőket és keresztelőket. Ha szerencsénk van és a család nem vándorolt sokat, akkor egy adott település több száz éves anyakönyveiből összerakhatjuk a családunk múltját.

Részlet a mándoki református anyakönyvből. A 78-as számú a dédapám.

A mi családunk szinte minden ága Mándokhoz kötődik, azon belül is a református egyházhoz. Az itteni anyakönyvekben a születési idők alapján egészen az ükapákig, az 1870-es évekig jutottam. Mint kiderült, a családban mindenki földműves, zsellér volt, a dédszüleimnek még földje sem volt. Nem tehetős, úri vagy polgári családból származom, hanem kétkezi parasztcsaládból, ahol a tanulást is idő előtt abbahagyták.

Anyai ágon a Veres és a Csuha család szálainak a kibogozásába kezdtem. Most a nagyanyám vonalát ismertetném, mert vannak nagyon érdekes epizódok a családi történelemben. Nagymamámék hárman voltak testvérek, az ő apját, dédapámat, Papót én is ismertem, mert 14 éves koromban halt meg.

Dédszüleim esküvői képe 1928-ból

Papóékról néhány régi családi fotóra bukkantunk: az egyik az esküvői képe, két komoly fiatal néz a jövőbe rajtuk. A másik képen pedig dédapám a kis ünneplőbe öltöztetett fiúcska, mellette a kishúga és az anyja, vagyis az ükanyám. Ez a legrégebbi fotós emlékünk! Mivel Papó 1905-ben született, s ezen a képen 4-5 éves lehet, valószínűleg 1910 előtti a kép. S hogy miért nincs a képen az ükapám? Hát, neki  lehet, hogy akkortájt volt egy tengerentúli kalandja...

Dédapám az, aki a családunkból legelőször eljutott Amerikába. Miután a felesége meghalt, s egyedül maradt a gyerekekkel, elindult pénzt keresni az Újvilágba. Azt nem tudjuk mikor és hol dolgozott, talán favágóként írtotta az erdőket, ácsolta az építkezéseken a tetőket. Néhány év távollét után tért haza, földet vett, majd újra megnősült.

Az amerikai bevándorlási hivatal rendszerében utána lehet nézni a regisztrált beutazóknak. A new yorki Ellis Island rendszerében találtam egy 28 éves Csuha Péter nevezetű mándoki fiatalembert, aki 1907 február 9-én érkezett New Yorkba Brémából a Cassel nevezetű hajón. Két másik mándoki férfival jött: Szeles András 16 éves volt, Csuha Lajos 32. Még a hajónaplót is meg lehet találni szkennelve! Igazán hátborzongató a cirádás kézírásos betűkből kivenni, hogy az ükapám szőke hajú és barna szemű volt, 5 láb 4 incs magas (175cm),  házas és foglalkozását tekintve farmer. Az útját maga fizette, s a sógorához igyekezett, akit Varga Jánosnak hívtak. Sajnos a helységnevet nem tudtam kibetűzni. Még azt is felírták, hogy egészséges, testi deformációtól mentes volt, s tudott írni és olvasni!

A Cassel nevű német hajó