Az isteni szeretet

"Az Isten szeretet." szól az ige a János evangéliumából. Sokáig nem éreztem közel magamhoz ezt az igeverset, de mióta a világ eme másik szegletébe vetődtem, van egy mondat, amit sokszor mondanak nekem mások: "Isten szeret téged".
Olyanok mondták, s mondják ezt nekem, akik jól ismernek engem, a döntéseimet, a kételyeimet.

Saját magam kellett rájönnöm, hogy mikor nagyon összpontosítok valamire, mikor nagyon akarok valamit, legtöbbször nem, vagy nem az elvártnak megfelelően jön össze. Viszont amikor valami csak éppen foglalkoztat, s még nem tettem lépéseket, még nem görcsöltem rá, akkor jön egy isteni sugallat, egy megoldás, egy lehetőség. Csak észre kell venni. S az észrevétel után megállapítani: Isten mennyire szeret, hogy házhoz hozza a megoldást.

Ha utánagondolok, egész sok dolog ilyen egyszerűen oldódott meg körülöttem. Tavaly júliusban az utazásom előkészítése során az egyik hét elején kiderül, hogy nincs szállásom két helyen sem Clevelandben, s aztán még mielőtt nekiláttam volna az ismeretlen távolban kiadó szobát keresni, még azon a héten vasárnap egy "véletlen" találkozásból biztos szálláshely keletkezett. Mert jókor voltam jó helyen.

Clevelandbe érkezve első hétvégén, mikor még senkit nem ismerek, s azt sem tudom, hogy milyen munkát és hol lehet találni, egy néni, aki sosem járt a református templomunkban csak azért jött el oda, hogy kitegye a hirdetését: segítőt keres. S talált is, engem. Ezzel nemcsak a munkám, s keresetem lett, hanem egy nagyszerű barátot is kaptam, aki segített kiismerni magam az amerikai magyarok kusza hálózatában és az itteni ügyekben.
Aztán most, mikor már eléggé rágörcsöltem a bizonytalan jövőm felszámolására, s magam se tudom, milyen munka, szálláshely stb adna biztos hátteret nekem a következő félévekben, szóval mikor csak zakatolnak a gondolataim, hirtelen több ismerős is felajánlja, hogy költözzem hozzájuk...
Programokra jelentkezem, pályázom, s épp lecsúszom a résztvevők közül, mikor mégis az én nevem húzzák ki a kalapból, s pótjátékosként mégis ott lehetek a hétvégi eseményen, ami oly sokat jelent nekem. S a hihetetlen eseményeket szemlélő barátom, diáktársam újra a korábban már mások által is hangoztatott kijelentésre jut: "God loves you".

A "véletlenek" sorozata és a semmiből előbukkanó megoldások után nekem is be kell látnom: nincs menekvés, van egy út, amin járnom kell. S amikor éppen nem látom a célt, s nem ismerem az összes odavezető lépést, a következő lépéshez megkapom az irányítást. S ilyenkor nincs más dolgom, mint egyet lépni, nagyot, vakon, de teljes bizalommal. Mert az Isten szeret.