Születésnapomra

"Harminc... éves lettem én..." idézhetném József Attila versét, amelynek épp Születésnapomra a címe. Mióta a harmincasok klubjába tartozom, ezzel a verssorral ébredek az évnek eme jeles napján, ilyenkor februárban.

A mai nap is eljött, a hóviharos, borús napok után verőfényes napsütéssel és szélcsenddel. No meg a hétköznapi tennivalókkal, feladatokkal. Így ünneplésre nem igazán volt módom. Vártam, hogy a postás majd hoz néhány lapot néhány jókívánsággal, de ehelyett emailek és facebook üzenetek landoltak a postaládámban, soha nem látott mennyiségben. Örvendek ezeknek az üzeneteknek, de az igazat megvallva ezek a virtuális üzenetek valahogy mégsem pótolják a valódi, szemtől-szembe kapott kívánságokat és öleléseket.

A leginkább szívhez szóló üzenetet idén (is) anyukámtól kaptam. Emailjében felidézi a napot, amikor születtem, meg a gyerekkorom néhány mozzanatát, amikre ő még emlékszik, én már kevésbé. Idézek belőle.

"Eszembe jutott, hogy milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy terhes lettem.Sokat gyalogoltam veled, ezért is szeretsz turázni? Az utolsó percig dolgoztam veled, amikor a pocimban voltál. Még aznap reggel is menni akartam tanítani Eperjeskére. ... A túrós bélest is szereted, nem voltam kívánós veled , de egyszer nagyon szerettem volna enni és apád hozott nekem a fatelepről./ Lehet, hogy ezért szereted?/ Micsoda véletlenek! Reggel elment a magzatvíz, amit csak akkor tudtam meg, hogy mi és veszélyes a babára nézve. Mama azonnal kihívta a mentőt, mert még akkor náluk laktunk. Apád a hír hallatán gyalog hazajött a fatelepről, de már nem talált itthon és bejött Kisvárdába és megvárta míg megszületsz, utána ünnepelt. Kissé nehezen születtél, mivel száraz szülés volt. ... Nagy fekete hajjal születtél. Sírtam, amikor közölték, hogy besárgultál és nem jöhetünk haza a kórházból. Azt hittem a világ ősszeborult felettem.
...
Juditnak a kiságyban mindig a szájába akartad tenni a cumit. A két kiságyat el is kellett húzni egymástól.Nagyon, de nagyon szófogadó kislány voltál.Talán túl jó.Imádtátok hallgatni a meséket, de csak sötétben, ezért mindig fejből kellett mesélnem. Az tetszett nektek a legjobban, amit magamtől találtam ki, persze az előző napotokat meséltem el. Ha ismert mesét mondtam akkor mindig beleszóltatok, mivel már kivűlről tudtátok, csak én nem tudtam ugyanúgy elmondani. Az óvodából is együtt jöttetek haza, az óvónénik elkísértek a Hatházig onnan meg egyedül jöttetek kézenfogva. Én kiálltam a kapuba és átláttam a másik dombra és vártalak benneteket. Te mindig felvetted azt a ruhát, amit kitettem, de Judit már ellenkezett. Nagyon lelkiismeretesen tanultál az iskolában is, gyönyörűek voltak a munkáid. A zenét is kipróbáltad, de utána mondtad, hogy nem baj ha te nem folytatod, mert neked mindig besipol a furulyázáskor, így abbamaradt, pedig nem vagy egy feladós típus,de ami nem megy nem kell erőltetni.Rengeteget olvastál. Hamar megtanultál beszélni, de menni csak 13 hónapos korod után, már megijedtem, hogy vmi baj van, de mindig rosszul estél a fejedet vágtad be emiatt sírtál. Judit 10 hónaposan elindult. Te mamáéknál indultál el a vizes hordótól, nagyon hirtelen. El is csodálkoztunk , mert az udvaron keresztül mentél. Meg se mertünk szólalni.Fürdetésnél sírtál.Mamáéknal a hátsó szobában fürősztöttünk.Mi minden jut eszembe!..."

Anyukám levelére nagyon rímel egy dal, ami amerikai tartózkodásom alatt lett a kedvencem. Az előadó Carrie Underwood, aki az egyik legsikeresebb fiatal countryénekesnő. Az édesanyjától búcsúzik el a dalban, felidézve benne a gyerekkori élményeit, képeket. Csak éppen míg őt az esküvője ihlette a dalra, engem a szülinapom késztetett hasonlóra. A dal lenti linken hallható, látható.
Mama`s song