Identitáskereső 2.

Az identitáskeresésről ideérkezésem után írtam, valamikor szeptemberben. Azóta identitást találtam, de újra meg újra meg kell találnom, meg kell erősítenem magamban. Ráléptem egy útra, mert biztos voltam, hogy ezt az utat kell járnom, s közben jönnek az elbizonytalanító élmények, helyzetek, nehézségek, amiket megélve már-már feladnám ezt az egészet.

Hamupipőkéről már írtam, s a meseterápiás bejegyzésem után most megint róla írok. Már nemcsak én látom magam Hamupipőkének, hanem az egyik itteni jóismerősöm mondta rólam ugyanezt - valaki, aki nem olvassa a blogomat, viszont ismer eléggé.

Szóval a mesét folytatva a legnagyobb nehézsége Hamupipőkének éppen, hogy nem tud elszakadni a házitűzhely körülötti teendőktől, s alig van alkalma kibújni a megalázott szerepekből, s pláne nincs módja báli ruhát viselni. Szétaprózza az idejét és energiáit a feladatok között, amik a megélhetését, túlélését biztosítják: mások gyerekét őrzi, mások házát takarítja, s mások rendezvényein háttérszereplőként működik közre, miközben a saját életében nem tud főszerephez jutni. A legkevesebb ideje arra van (illetve nincs), amiért éppen idejött: tanulni, az órákra alaposan felkészülni, értelmes közegben angolul társalogni, szakmai munkát (netán gyakorlatot) találni, s a szűkebb-tágabb környezetet felfedezni, beutazni. Az anyagi és fizikai korlátozottságáról már nem is szólok. Szóval Hamupipőke vár, remél, néha nekikeseredik, kiborul, de közben végzi a rá bízott feladatokat, mert megállni ugye nem lehet.

Ha valaki tud egy estélyről, bálról, ahol megjelenhet, szóljon! Pláne, ha királyfira is esély van! Mert nagyon letenné már a hamus ruhát, a szerepeket, amikbe belebújt, de sosem illettek rá igazán. Szeretne visszabújni a megszokott, hozzá illő ruhába. Nagyon.
...
A mese végére egy pár valóságos gondolat. Néhány zene, amik az autózás közben másztak a fülembe, mert rólam és hozzám szóltak. Többek között ezek is segítettek újra HINNI.

Mercy Me - Beautiful
You are more