Zöld spalettás ház

Egy jövőbeli zöld spalettás házról álmodom. Nem nagy, de praktikus. A szobái napfényesek, az udvarán rózsabokrok, zöld gyep, a konyha ablakából a kertbe látni. S mindebből kifelé a zöld spaletták üzennek: itt otthon van, itt otthon lehetsz! Zöld spaletták díszítik, védik, árnyékolnak, vagy éppen hívogatnak.

Valahogy újra meg újra találkozok ilyen házakkal. Az egyik első ilyen Agárdon, a Velencei-tó partján köszönt rám. Aprócska, egyszobás nyaraló, udvarát benőtte a gaz, gazdátlanul hívogatott.
Aztán Zuglóban sétálva a szomszéd utcákban csodás ikerházakat találtam. Vitézi telkekre épült, előreugró zárt erkéllyel, boltozatos bejárattal. Tetején faragott eresszel, tulipán és kard. Itt tudnék élni, csak hát egy ilyen házat megszerezni nem olcsó mulatság. Két-három utca összes háza ilyen típusban épült. Van köztük egy-kettő, amit nagyon igényesen újítottak fel, megőrizve az eredeti stílust. A többségnél az eredeti jelleget már eltüntették, ormótlan ablakokkal és ráépítéssel. S van néhány, ami még felújítatlanul várja új gazdáját. Az egyik kedvencem borostyánnal és lilaakáccal van befutva, s még ott vannak a zöld spaletták...
A képen látható házhoz vissza-visszatérek. Zuglóban van, körülötte már új építésű társasházak magasodnak, de ő még áll, csendben, elegánsan. Elképzelem a helyiségeket, a kertet, a beépített tetőteret... Csak várjon még, rám.

Így hát álmodozom tovább, egyszer csak meglesz az a zöld spalettás ház, a valóra vált álom.