Néha jó megállni és számot vetni magunkkal, az elmúlt időszakkal. Gondoltam, kicsit hátratekintek és összegzem a blogos tapasztalataimat.
Több mint két hónapja vagyok rendszeres blogger. Az elején akadozva jöttek a szavak, aztán olyan sok téma jutott eszembe, hogy vissza kellett fognom magam, ne akarjak mindent egyszerre leírni.
Pár éve létezik a blog, az internetes napló, s nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy rajongója leszek ennek a műfajnak. A munkám során sok webes alkalmazást használtam, készítettem, persze marketingesként önös, ill.céges célokra. Aztán rá kellett jönnöm, hogy privát életemben is mennyire hasznosak tudnak lenni ezek, így eljött annak az ideje is, hogy a saját blogomat elindítottam.
Mi ösztönzött erre?
"Szabadúszóként" valahogy kezdtem úgy érezni, szétúsznak a dolgaim, s nem látom, mit miért csinálok. Illetve nem kaptam napi visszajelzést arról, hogy értelmes dolgaim vannak, s azokkal haladok is. Így az önösztönzés egyik eszköze lett a blog. Időről-időre megjelenítettem itt az általam megélt, tapasztalt, vagy csak a fejemben cikázó dolgokat. Jó ezeket így viszontlátni, visszaolvasni, másokkal megosztani. Nem volt fontos, hogy sokan olvassák, tudják, kommentálják a bejegyzéseim. Inkább amolyan lélekkönnyítő, megerősítő feladata volt az írásnak számomra. S mondhatom: működik!
Szóval kicsit lenyugodva, immár érett bloggerként folytatom a bejegyzéseim. A magam és mások örömére!
Világbajnok krumplisaláta recept
-
Tipikus karácsonyi étel, ami az ismeretségi körünkben is nagy
népszerűségnek örvend. Hiszen nem csak ekkor készítem, hanem nyáron, mikor
sokat grillezünk...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése