Világfalu

Ahogy már észrevehető, sok olyan dologról írok a blogomban, ami vissza-visszatérő nálam. Egy témát nem írok ki magamból azonnal, hanem kicsit emésztem, formálom, s amikor már több szálon kapcsolódik hozzám, akkor fejtem ki.

Hát most épp kapóra jött a fenti téma. Világfalu, globális falu, szűkülő világ. Egy szakmai előadásban említették a héten McLuhen elméletét 1964-ből, mely szerint a világunk szűkül és gyakorlatilag a kommunikáció és a technika segítségével pillanatokon belül elérhetünk bárkit és bármit a világon. Mint egy faluban.
Az elmélet a 60-as évekből származik, az internettel még időszerűbbé vált.

Most mégsem a technológia és internet nyújtotta előnyökről szeretnék szólni, hanem a magam kis világfalujáról.
Mostanában sorozatosan futok össze ismerősökkel a legváratlanabb helyeken és időkben.

Ahogy már írtam, Berlinben járva pár hete rég nem látott lakótársaimmal találkoztam. Véletlenül, egy több mint egymilliós tömegben, egy utcai rendezvényen. Véletlenek márpedig nincsenek!

Hasonló találkozást produkáltam a múlt héten itt is, Budapesten. Péntek este egy szabadtéri szórakozóhelyet kerestünk föl egy barátnőmmel, s hát egymás után botlottam ismerősökbe. Szám szerint háromba.
S ezt úgy, hogy nem vagyok egy "világ közepe" party-alkat, aki mindenkivel és mindenhol jóban van. A nekem igazán fontosakkal tartom a kapcsolatot, s a kapcsolataimat nem az iwiw-en szövögetem átláthatatlan formátumúvá.

A héten pedig a fent említett szakmai rendezvényen találtam egy régi ismerősre, még egyetemi gyakornoki időmből.

Hú, hát forog a világ kereke, vele forgunk mi is, s újra-meg újra egymáshoz vetődünk. Csak tudjuk felismerni és megbecsülni az ilyen találkozások üzenetét!