Szent György-hegy sárkánya(i)

A legutóbbi balaton-felvidéki kirándulásunk a Csobánc tetejére vezetett. Már akkor kintéztük a következő túránk célpontját, amit az utolsó novemberi hétvégén teljesítettünk is. Ez volt a Szent György-hegy.

Kilátás a Szent György-hegyről, jobbra a Lengyel-kápolna, balra Szigliget kúpja

A Balaton-felvidék hegyei mind vulkáni eredetűek. Gyakorlatilag a Balaton északi és déli partjának kúpjai, domborulatai mind ugyanannak a vulkáni őserőnek az eredményeként jöttek létre. Északon a Badacsonyi-hegység a legismertebb és legkarakteresebb, mögötte van a felvidék több kúpja, így a Csobánc és a Szent György-hegy is. Délen kevesebb a domborulat, itt Fonyód kettős hegye és Balatonboglár dombjai emelkednek ki.

Hegymagas, barokk pince

November végén ködös, párás időben indultunk el, a nap nem igazán bújt elő a felhők mögül. Viszont megúsztuk eső nélkül, s még a sötétedés előtt visszaértünk a kiindulási helyre, Hegymagasra. Hegymagas faluja felett emelkedik a Lengyel-kápolna, mely egy csodás barokk templom, a szomszédságában egy barokk pinceházzal. Ha belegondolunk, hogy itt már az 17oo-as években templomot emeltek, szőlőt termeltek és bort készítettek... Sőt, már az ókori rómaiaik is ismerték (talán épp ők telepítették ide) a szőlőművelést a Balaton partján.

Oroszlános kút 

Elhaladunk az Oroszlános kút mellett, melynek "szájából" a Szent György-hegy forrásvize fakad. Az utunk végig szőlőlugasok és présházak között vezet felfelé. A présházak között vannak romos, elhanyagolt épületek, néhányat pedig épp most kezdtek el felújítani.

Itt már látszik a cél, a csúcs, s a bazaltsípok.

A hegy oldalában kisebb-nagyobb pincészetek termelik a finom balatoni borokat. Az egyik legmodernebb épület és pincészet a Gilvesy, ami mellett épp elhaladtunk.

Aztán egy ponton elérjük a Mennyországot. Így nagybetűvel. Ez a neve a túraösvény melletti egyik aprócska pincének, ahol a fáradt vándort a csodás panoráma mellett szívélyes vendéglátó gazda, háziszörpök és pálinkák fogadják. A Mennyország járművel nehezen, túracipőben könnyebben elérhető.

Kilátás a Mennyországból. Előttünk a Csobánc, lent belvizes "tavak" és a kiindulásunk helye, a Lengyel-kápolna.

A helyi vendéglátónktól megismerjük a Szent György-hegy legendáját. Vagyis, hogy Szent György nem a sárkánnyal harcolt, hanem a saját egójával. Azt kellett legyőznie. Ahogy mindannyiunknak is ez lehetne a legnagyobb kihívás. Nekünk az aznapi kihívás épp a hegy volt. Feljutni a tetejére, majd lejutni róla. Sikerült. Talán a sárkányokat is legyőztük közben, s fent hagytuk az erdőben.

Az erdős részeket elhagyva elérjük a tetőt, ahol éppen teljesítménytúrázók várják a befutókat. Mi is befutunk, még akkor is, ha nem veszünk részt a versenyben. Odafönt ködösen, de azért látjuk a környező hegyek panorámáját.

Aztán emberarcú bazaltsípok, egy egész kőből épült orgonahad mellett ereszkedünk le a hegyről. Ez újra a vulkáni eredetre utal.

Útközben még több kápolnára bukkanunk, például egy nemrég épült ortodox kápolnára, és a 6o-as években épült Emmaus-kápolnára, ami elég romosan áll. Mindkettőt egy-egy elszánt szerzetes saját kezével építette fel. Ez utóbbiban állítólag szellemek tanyáznak...

Ortodox-kápolna

Emmaus-kápolna

S miért van ennyi kápolna a hegyen, ahol nem is élnek emberek? Hát azért, mert a dolgos szőlőművelők távol a falujuktól, a szőlőben is igyekeztek hálát adni Istennek. S nem mellesleg ezek a kápolnák varázslatos helyeken épültek, ahonnank  akadályok nélkül megcsodálható Isten teremtett világának a szépsége.