Vizet....!

Vizet, mert izzadok, mert szomjazom!
Értelmezhető ez szó szerint és átvitt értelemben is.

Ahogy az imént írtam, egy hétre elvonultam, testileg-lelkileg feltöltődni, élő vizet nyerni. És nyertem, a zenében, az Igében, az előadásokban. A másokkal való beszélgetésekben, az együttlétekben.

S valóban. Ma egy ilyen szomjazós időszakot élünk. Szomjazzuk a szeretetet, a jó szót, mások társaságát. Szomjazzuk az igazságot, a tudást. Keressük a válaszokat, s nehezen találjuk. Mert magunknak gyártunk válaszokat és elméleteket. Elolvashatunk számtalan könyvet, megnézhetünk sokat mondó filmeket, vitázhatunk világmegváltó dolgokról, ám a lényeget mégsem találjuk.
Ekkor kell a tiszta forrás felé fordulni, s az élő vízre lelni. De ehhez le kell csupaszítanunk önnön magunk, meg kell aláznunk magunkat, fel kell adnunk a tudatos keresést. S amit tennünk kell, az csupán az elfogadás, a nyitottság erre, karjaink kitárása a legfőbb jó felé.

Szomjazunk most szó szerint is. Nyár van, hőség. Olthatjuk szomjunkat vízzel, még több vízzel. Igyunk, sokat, eleget. Aztán meg hűsít a víz maga, benne ülve, úszva, pancsolva, vagy csak a közelében létezve.

A víz őselem, innen indult a világ, s sokak szerint itt is ér majd véget.
Ám addig, vegyük magunkhoz áldásait!