Branding - tanuljunk az osztrákoktól!

Még tavaly jártam Bécsben, s azon kaptam magam, hogy egymás után fényképezem a cégtáblákat, bécsi reklámplakátokat.
Aztán rá kellett jönnöm: itt minden helyi márka (brand), cég messziről kommunikál és hirdeti minőségét, múltját, megbízhatóságát!

De mit tudnak az osztrákok?
Nem biztos, hogy sokkal jobbak marketingben, vagy a kommunikációban. Csupán meg vannak győződve a saját cégükről, termékükről, és van bátorságuk ahhoz, hogy ezt közhírré is tegyék! Sőt. Extrém branding-re is találunk példát. Villamoson, akár épületállványzaton, a liftben, vagy a metróra várakozva.

Hirdeti magát az ország (lsd. a fenti képen), kínálja látványosságait, vendégszeretetét, tradícióit. Hirdetik magukat a nagy múltú osztrák cégek, például a Sisi-nek is szállító Demel cukrászat. Brandingelik a termékeiket, saját legendákat szőnek (amikor Sisi nálunk vásárolt, járt...), határozott arculatuk és szlogenjük van. Nem szégyellik kitűzni az osztrák nemzeti lobogót. Sőt: piros-fehérre festik az Isten háta mögötti menedékházak ablakát, hogy még azok is biztosan tudják, most Ausztria vendégszeretetét élvezik, akik brandingről és reklámról hallani sem akarnak.

Sorolhatnám még a példákat, az újévi koncert, operabál, a fiáker. De saját márka lett Strauss, Klimt vagy Mahler is.

Jó lenne példát venni róluk. S nem szégyelleni a magyar sajátosságokat. Túllépni a csikós-paprikás-gulyás imázson és merni megmutatni az igazi magyar lelkületet. Azt hogy melankolikusak vagyunk, néha pesszimisták, de hatalmas a kulturális és történelmi kincsünk. Megmutatni a mai modern világ "nagyjait", vállalkozókat, akik sokra vitték, mert bátrak voltak és elszántak. Termékeket, amik túlélték a rendszerváltást. Cégeket és márkákat, akik értékek maradtak az érték nélküli világban. Üres szlogenek, országimázs és logó helyett arcokat mutatni, hétköznapiakat és történelmieket, időseket és fiatalokat. Olyanokat, akik minket képviselhetnek, akikkel jó ha minket magyarokat azonosítanak.

A végére még egy bécsi példa. Kávézót kerestünk a belváros turista-övezetében. Egy fiákerest megkérdezve nagyon felháborodott, amikor a Starbucks kávézót emlegettük. Van a városban több ilyen is, de ő nem ajánlja. Ha igazi, jó bécsi feketét akarunk, akkor menjünk a nagymúltú (jól brandingelt) egységekbe. Így képviselte ez a fiatal bécsi úriember tudattalanul is a városát, annak brandjeit.

Mi mikor leszünk képesek valami hasonlóra?